Délmagyarország, 1932. július (8. évfolyam, 148-174. szám)

1932-07-29 / 172. szám

Egyébkínt, amikor vallomásét befejezi^ megkérdezte, hogy statárium elé kertl-e vagy sem. Amikor megmondták neki, hogy nem kerül, a választ flegmatikusán vet'e tu. domásul, nem látszott meg i^jta, hogy ez a kijelentés őrömmel, vagy megnyugvással tölte­né el. Annál inkább örüllek a többlek, mert egyik sem mulasztotta <1 megkérdezni, hogy hát most* mi lesz velünk, statárium elé ke­rülünk-e? líM'd m2o. Előkészületek „Az ember tragédiája" szabadféri előadására Szombaton a kultuszminisztériumban tárgyalnak az effiadás megrendezéséről (A Délmagifarország munkatársától.) Az em­ber tragédiája szabadtéri előadására lázasan folynak az előkészületek. A Rudolf-térnek a kultúrpalota előtti részét pontosan felmérték és megállapították, hogy a téren háromezeröt­ttáz néző számára lehet olyan ülőhelyet biz­tosítani, amelyről zavartalanul hallgathatja és láthatja a szabadtéri előadást. A háromezer, ötszáz ülőhelyen kivül természetesen többezer állóhely lesz. Elkészítették a szabadtéri szín­padok terveit is és így, ha a terv megvalósítá­sán kerül a sor, ugy a színpadot, mint a nézőteret néhány óra alatt fel lehet építeni Hont Ferenc, aki vállalkozott a szabadtéri előadás megrendezésére, már régebben érint­kezésbe lépett Tőkés Annával, a Vígszínház művésznőjével, akinek Éva szerepét szánta és Kiss Ferencoel, a Nemzeti Szinház tagjával, akit Adám szerepének vállalására kért fel. Tőkés Anna már értesi'ette Hontot, hogy Éva szerepét örömmel vállalja, Kiss Ferenc még nem határozott, banem azt közölte Hont Fe­renccel, hogy személyein kíván vele tár­gyalni az ügyben. Hont Ferenc pénteken Budapestre utazik és felkeresi Kiss Ferencet Ha nem sikerül vele a megállapodás, akkor mást keres Adám szerepére. A dan.b harmadik főszerepét, Luci­fert, Táray Ferenc alakítja. Szombaton Budapestre utazik dr. vitéz Szabó Géza kulturtanácsnok is. Utjának tu­lajdonképpeni célja az, hogy felvigye a bel­ügyminisztériumba a szinházügg hatalmas irattömegét, a legutóbb hozott polgármesteri és kisgyülési határozatok ellen benyújtott fellebbezésekel és tájékoztassa a belügyminisz­térium illetékes előadóját élőszóval is a hely­zetről. A kulturtanácsnok pesti útját arra is felhasználja, hogy Hont Ferenccel együtt el­járjon a kultuszminisztériumban és szorgal­mazza azoknak a kéréseknek az elintézését amelyeket a város hatósága terjesztett fel a kultuszminiszterhez a szabadtéri előadással kapcsolatban. A városnak két kérése van. Az egyik az, hogy a Máo. indítson az előadás napjain az ország különböző pontjairól f.Vé­res vonatokat Szegedre, mert valószínű, hogy az ország egész területén nagy lesz az érdek­lődés »Az ember tragédiája« szabadiéri pre­mierje iránt. Mivel a szegedi szinház jelmez­tára nem elég gazdag, a város a Nemzeti Színháztól kért jelmezeket kölcsön az augusz­tusi előadásokra.. ,, „ Dr. vitéz Szabó Géza kulturtanácsnok ki­jelentette érdeklődésünkre, hogy ezeknek a kívánságoknak az elintézésétől függ a terve­zett szabadtéri előadások sorsa. Ha a kultusz­minisztériumban kedvező ' választ kapnak mind a két kérésre, akkor a jövő héten meg­kezdik a próbákati ha azonban a válesz ked­vezőtlen lesz, akkor minden valószínűség sze­rint elmarad a szabadtéri előadás. Pipás Pisla és társai A gyilkosságoknál segédkező asszonyok, az elvetemült Hor­vát János, a szívességért segítő Császár József, a 13 éves flu és a zokogó Vecsernyés János (A Délmagyarország munkaiársálót.) Nagy izgalommal tárgyalják az Alsótanyán tizenhá­rom, illetve tíz évvel ezelőtt elkövelett kegyet­len bérgyilkosságokat, amelyeknek '.et'icsei va­lamennyien az ügyészség fogházában várják további sorsukat Az érdeklődés előterében Pipás Pista áll, aki agyafúrt ravaszsággal tervelte ki Dobók Antal és Börcsök-József halálát Példátlanul érdekes ember e*. a Pipás Pista. Ha egy szabó a tanyai gúnya helyett jószabásu öltönyt adna rá, mindenki megesküdne rá, hogy szabályos férfi hallatlanul flegmatikus arccal; a teljes illúziókeltéshez mindössze a pipa hiányzik a szájából. A szikár termetű, markáns vonású asszony egészen természetes­nek találta, hogy elfogták. Nem sírt, nem jajveszékelt, ha kérdez!ék, ömlött belő'e a szó. Először tagadott, de csak addig, amíg meg nem győződött arról, hogy hiába min­den, a rendőrség pontosan ismeri életét. Egyáltalában nem indult fel a Icgterhelőbb kérdések súlya alatt sem. Azt a benyomást keltet'e flegmatikus viselkedésével, mintha tel­jes erkölcsi érzék híján tenne. Lelkiismeret­furdalásai nincsenek. Pénzsóvársága, amely * két gyilkosság inditó oka voJf minden más érzést elnyomott benne. Csak egyet nem vállalt, hoqy ő kezdeményezte volna a gyilkos­ságokat. I » A; asszonyokra akarta tolni a kezd menye. Üti. Az kétségtelen, hogy ő tervel:c ki az •kasztásokat és ő benne született meg az a 8°ndolat, hogy legcélirányosabb lesz felhúzni ' két gazdátés az öngyilkosság látszatát kel­jei, mert igv senki sem f'íg rájönni a gyil­kosságokra. Fizikai ereje is meg volt hozzá, V°gy nó létére a gyilkosságok akíiv résztvevő­dként szerepeljen. Nagy erejének tudatában Jött arra az eszmére mintegy 20 évvel ezelőtt. ®°gy ha férfiruhát ölt mayára, akkor jobban !"<* elhelyezkedni. Mint férfi tóble! kereshet. ~ járt tanyái ól-tanyára és a l> :,durvább béresmunkákat is elvégezte. Evekig volt ko­csis és hosszabb ideig szolgált etrv méntele­pen is. özvegy Dobák Antalné jól megtermelt idősebb asszonyság. Kövér ar­cán gonosz vonások húzódnak meg. Fásult közönnyel felelt a hozzá intézett kérdésekre, nem tőrt meg a visszaemlékezések hatása alatt, megbánást nem mutatott Nem érdekelte a gyilkosság ténye. Nem tagadta bűnét. De volt egy momentum, ami ellen körömszakadtig tú­lakozott és vallomásának ez a része is különös pszichológiára valL Pipás Pista ugyanis, amikor a legapróbb részletre is kiterjedően vallott, elmondotta, hogyan végeztek Dobák Antallal. Az öreget, amikor a konyhában nyakába vetették a hur­kot, befelé vonszolták a szobába, hogy ott a nk_stergerendára felakasszák, Dobákné az udvarból nézte ura kivégzését és nagy nyuga­lommal szólt oda Pipás Pistának: — Pista vedd ki a pénzt a zsebibül... Pipás Pista engedelmeskedett a felszólítás­nak, kivette a pénzt Dobák Antal zse­béből és odaadta Dcbák Antalnénak Dobákné szinte dühöngött amikor Pipás Pista vallomásának ezt a részét elébj tárták. Flegmájából egyetlen egyszer sem lehe!ett ki­hozni, mindent beismert és mindent vállalt, de az ellen valami hiheleUen indulattal és felháborodással tiltakozott, hogy ö ilyen pa­rancsot adott volna a Pistának. — Már minthogy én az uram pénzét akar­tam volnál — kiáltotta vad haraggal. — Már ilye a ne mondjanak!... Nem vagyok én tol­vaj. Csak nem lopom meg a hites uramat/ A gyilkosság kieszelését egyébként Pipás Pistára igyekezett tolni, nagyon benne volt az ügylsen, nem tagadja, de már azt a »Pisla mondta, hogy el kéne tenni az ilyen embert láb alól«. Özvegy Börcsök Józsefné munkában elnyűtt idős parasztasszony. Alat. tomos, sunyi nézésű. Az asszony ellenlclLen özvegy Dobáknéval és Pipás Pislával, folgon sírt és jajgatott, tórdeLe a kezeit, mély meg­bánást mutatott De azért jellemző volt nála is és a gyilkos társaság valamennyi tagjánál, hogy bünük következményeivé egyűlhlában nem voltak tisztában. Fogalmuk sem volt ar­ról, hogy a felbujtót a törvény szí gombban bünteti, mint a leltest, mégis valami ösztön­szerű erőnél fogva valamennyim til: ikoztak az ellen, mintha ők eszelték volna ki a gyil­kosságot. A vallomások mindaddig simán mentek, amíg arra a kérdésre nem került a sor, hogy kl kezdte a dolgot. Egyik se akarta vállalni és különösen Bör­csök Józsefné, meg Dobák Antalné erösílgeU ték, hogy mindent Pipás Pista eszelt ki. Pipás Pista viszont a k£t asszonyra tolta a kezde­ményezést — Eszem ágiban sem volt ellenni láb alól Börcsök Józsefet és Dobák Antalt, — vallotta Pipás Pista először Alsótanyán Balogh Tibor főfelügyelő, majd dr. Vastagh Zoltán rend­őrkapitány előtt — Az asszonyok jöttek hoz­zám könyörögni, hogy segítsek rajtuk, mert már nem bírják az életet az uruk mellett Én csak beláttam, hogy igazak van. Ilyen rossz emberek nem érdemlik meg, hogy él­jenek. Megsajnáltam Börcsöknét amint sok­szor elpanaszolta, hogy miket művel az ura. Folyton ivott, többször el is hagyta, nagyon­nagyon rossz ember volt, hogyne sajnáltam volna meg. Szívességei akartam tenni az asz­szonyoknak, hogy ne kelljen tovább il.\en gyötrelmes életet élniök ... Végeredményben azonban a kezd: méngezést egyik sem vállalta és a »jószívű« Pipás Pisla álíhatatosan megmaradt amellett hogy ö csak szívességet tett a két asz* szonynak. A Börcsök meggyilkolásáért kialkudott vér­díj felem ütésén él csak a vállát vonogatta: — A társam nem csinálta ingyen, annik fizetni kellett... Horvát János a legtipikusabb bűnöző. Arcán kiáltó csontokkal, apró szórós és hunyorgató szemekkel, széles,, tom­pa orral, durva haja kúoosan csapzottan csüng le homlokára. .Valami állati vonás még jobban el­ékteleníti ar-át Elvetemült gyilkos a megbánás legkisebb jele nélkül. Azt A benyomás» kelti, hocy nagy gyakor'a'a lehet pribék! munkák elvégzésé' ea — Vöró«katona voltam, de egyetlen embert sem húztam fe', — mondta sötéten. Érdekes volt az elfogatása Bauer Ede detektív Pintér reridőrörmester segitségéveí valahol a sö­vényházi határban akadt rá, amint sarlóval dolgo­zott Olyan vad kinézése volt, hogy nem igen volt tanácsos hozzá közeledni azzal a felszólítással, hogy »kövessen a szegedi rendőrségre«. Bauer de­tektív cselhez folyamodott Elkérte tőíe az éles sarlót, anr.it azután m^sze elhajított a fü közé, azután megkérdezte, »no ml is van azzal a két eltűnt libával, azt mondják magánál van«. — Nálam ugyan nincs, — Ultakozott Horvát — Hát akkor legjobb lesz, ha bemegyünk a szegedi rendőrségre, — mondotta J3aper detektív és ott tisztázzuk az ügyet — Ez lesz a legjobb —, felelt« Horvát —, iiven gyanú ne száradjon rajtam. Azután engedelmesén követte a detektívet Császár JÖzse! jobb kinézésű gazda. Erősen megtörtnek látszik. — Cs<-k a $6goro-n unszolására mentem bele a dologba — mondta \'ekr akartam szhesséact

Next

/
Thumbnails
Contents