Délmagyarország, 1932. május (8. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-05 / 103. szám

H •ZCOEO. NaerkMstOtég: Somogyi ucca |2.l.eu. Teleiont 23-M.'KladOhIvolal. kdlcMInkOnyvt&r é* legylroda i Aradi acca vV Telefon 113-00. .. Nyomda < Ww LlpOl ucca 10. Telefon 1 íft-34. TáTlratl é» leveleim » DélmoqyaronxAoSaeged Csütörtök, 1932 május 5 Ara ÍO fillér VIII. évfolyam, 103. sz. ELŐFIZETÉSI Havonta helyben 3.20 vidéken «• Sudapetion 3-dO. tcUlfOldifn 0*40 pengd. - Eoyee a«Am Ara h«tk»a« nap M, ratAr- «• Ünnepnap 14 OlL nirdefé^ek felvétele tarifa ««"rlnl. M«xj|e|enl'« hMM Ulv*tnlévl r^nntn rrngrl Áldozó év Áldozó csütörtökiét ünnepeljük az áldozó évnok. Nem egyetlen önnep az áldozás ünnepe, hanem az egész évünk az áldozás éve. Nincs már az esztendőnek olyan szürke köznapja, amelyik ne lenne napja az áldozásnak. Az áldozás és áldozat összecsendülő szavaknak összecsendülő értelme szimbólmmá mályiti ki az ünnepet s az áldozás ünnepét az áldozatokra való gondolatokkal telíti. Az áldozás ünnepén elvonulnak szemeink előtt az áldozatok, amelyeket megkövetelt tőlünk a mai idő s amelyeket meg keli-itt hoznunk az életünk nyugalmáért. Nincs senki, akire sorsa nem parancsolta rá az áldozatokat A megpróbáltatások ostorai eddig is látogattak bennünket, de soha nem volt a nyomorúság ennyirö általános és enynyire egyetemleges. Voltak mindig foglalko. zási ágak és voltak társadalmi osztályok, amelyek szerencsésebbek voltak, melyeknek életfeltételei könnyebbek maradtak', voltak mindig, akik a napfényés oldalon járhattak. Az Időknek voltak mindig szerencsétlen áldozatai és boldog szerencsései. Ha valami katasztrófát zuditott az egyik társadalmi osztályra, a másik osztály tagjai előnyét élvezhették a katasztrófának. Hol az egyik, hol a másik foglalkozási ágat kapta fel a konjunktura s emelte fel a mélyből a fényre s az idők viharja is csak társadalmi réteget rázott meg és sújtott le. Ami jó volt a (kereskedőnek, az rossz volt a földbirtokosnak, de ami a földbirtokosnak rossz volt, az jó volt a kereskedőnek, vagy iparosnak. De most nincs kivétel, az idők súlyát egyformán érzi mindenki, minden egyén, minden foglalkozási ág és minden társadalmi osztály az élet árnyékos oldalára került s a sötét reménytelenség vakuccájába tévedt be. S mindenünket feláldt-.zuk már, hogy kiengeszteljük a kegyetlen időt. Pogány oltárok előtt is bemutatjuk már az áldozatainkat mert csak pogány isten lehet ilyen irgalmatlan. Nemcsak a termésünk elejét áldozzuk isteneinknek kiengesztelésért e* életünk nyugalma, életünk reménységei is ott üszkösödnek már az áldozatok oltárán. Mivel tudjuk már kiérdemelni a felettünk lakók bocsánatát? Nincsen már nap, hogy ne szaporodna azok száma, akik az hetüket" áldozzák fel a sötét kétségbeesés Béliáljának. Minek élni, - jajgat mepgyőtört szivükben a kinok kínja, — amikor nincs már kenyér, amiből tőrheinénk és nincs már párna, ahová le lehetni *iajtani a gondokban áttüzescJcit fejet 5 aki a maga kLiját még el tudná viselni, elviselheti-e a beléjekapaszkodó gyerekének éhségét? Az öregek elfutnak az lettől s a fiatalok nem tudnak nekiszaladni. A halálnak szörnyű kerltője a kétségbeesés. Hová lett a halál csöndes, nyugodt békés, szelíd képe? Hová lett a derűs öregség, aminek végén az Isteni ajándéknak örvendezve sze.id, örök álomra szenderült el, akinek erői már elfogytak. Hol v*n ennek a szelid végnek vigasztalása, hová tünt el a derűs öregség lesjendája? Hiszen aki ma még tud cini s boldog, mert dolgozhat az is rettegéssel gondol az őre,gégére. Micsoda nyűg az öregkőn In gondok nyomják • megrokkant vállat! A bölcs, a derűs, a mesemondó öregség ugy áll előttünk, mint reMeoetes fenjegeté-se a tehetetlenségnek, P szégyennek, a nSkülőzésneE és megaláztatásnak. A derűs öregkor reményét Is elkővetelte tőlünk ez a kegyetlen idő • 'keserű példák százait állítja elébünk, melvek azt tanácsolják: meneküljetek az életből, mielőtt megöregcltek. És a fiatalság? Az őröm napjának kellene rájuk ragyogni, a duzzadó erő, a boldog vá. rako;:ás, az izgalmas nekikészülődés örömének és boldogságának kellene telíteni lelkük minden porcikáját ugy kellene, hogy felfelé ivelő pályák reményei ragadják magukkal g megvetve minden megalkuvást és kompromisszumot haladjanak boldogan dalolva azon az uton, amelyik mindig íelfelé vezet és mindlg naposabb és mindig tisztább levegőjű vidékekre visz el, ugy kellene, hogy az alkotás vágva s a teremtés láza fűtse szent elhatározássá fiatal fogadkozásukat, ugy kellene, hogy az uj idők kovászát ők vigyék el mindenhová s »vigyék el tavaszát a szabadulás, nakc mindenfelé, ahová ember léphet Ugy kellene! És mit teiz, mit tehet a ma fiatalsága? A kenyér és állás utáni lótásfutás meddőségében féláldozza fiatalságának minden kincsét és minden értékét eltékozolja, amivel gazdagítani tudná ezt az elfáradt ismeretlen mélységek felé zuhanó társadalmat. Nincsenek öregcink és nincsenek fiataljaink, csak áldozatos emberek vannak, akik fáradtan és reménytelenül hordják tovább az élet terheit amig van még mit áldozni s néha már utolsó olajcseppjeit áldozzák fel az el. szunnyadó életnek. Ki látja végét a végtelen áldozatoknak? Hol az Ararát hegye, amin kiköthetne a kétségbeesés vizein veszteülő dereglyénk? Izgalmas viharok, tomboló leienetek, heves összecsapások között beszélt Bethlen a Házban MeguJuló tüntetések, Állandó zaj - A roll miniszterelnök védőbeszéde Bethlen flzévéröl Budapest, május 4 N^gy Izgalmakkal kezdődőtt a parlament szerdai ülése, minden párt felkészült Bethlen költségvetési felszólalására. Az ülés megnyitása ulán Herczeg Béla bejelentette, hogy Görgey István megbízólevele L'íatn Ferencé lett _ Százötven Ilyen mandátum van m«g — szólt közbe Propper Sándor, mire nagy zaj támadt. A költségvetési vitában ScbandT Károly volt az ehő felszólaló. Amikor van egy Brrah szenátor, aki a revízió mellett foglal állást, amikor van egy olasz miniszterelnök, Mus^ltoi... BuchInger Manó: Le vele! (Nagy zaj.) A a elnök rendreutasítja Buchlngert Scbandl; .... akkor élhet bennünk a hit, hogy eljön a revízió ideje Azt a gondolatot veti fel, ho<*y a magyar állam a külföldi adósságok rendezé-e -él iából forduljon a Népszövetséghez. Fenyő Miksa a kővetkező felszólaló. — A költségvetés — mondotta — mttfrotkanl gazdasági éleire 7itn felépítve. Az adóemelések összege az elmúlt tiz hónapban 11* ntflfió pengő volt. A pénzügyminiszter azt mondotta. l«{yfink i oplpr.jsfik. — srámaftstat azonban rrfjee?u J szlrcis^: busák, A vakut deficitje 17 milljóra van j előirányozva. fiki azonban a forgalom nagymérvű | csökkenését figye i. az tisztába" van azzal, hogv sokkal nagyobb deficittel kelt számolni. Miud.n esetre a* vártuk volna, hogy a pénzügyminiszter kijelentrS; a jövőben a kormány megfelelő gazdiságpolllükávaí ig;ekszik alátfimasz an. a pénzügyi ooV'ikát. A pénzügyminiszter nem ezt tette, l.awru a költségvetés realitását har.gsulyozta és kijelenlette, hogy ha nem folynak be kellően az adék. behozza as idűdetektlv ronisr.rt. Az -ilésteremW általános Izgalom van. Fenyő beszéde elvész a hangzavarban. — Szólásra következik gróf Bethlen István, — mondotta most az elnök. A baloldal kórusban zúgta: Jön, jön, Jönt Bethlen .'eláll helyéről. Iliben a pillanatban a Jobboldal iapsvjharb: n tör ki. Gróf Hunyadi Ferenc: A hdaai győzelmet ünncp'.k Felkiáltások a »or|sKs?ália$i: lo'iorck. PoV>»*k! Pillanat Dk alatt olyan nagy a lárma, hugy a viharcsengő is megszólal. Bethlen némda áll a helyén. Most már tomboló nagy lárma a Ház minden oldaláx — Tönkretette as or*/ágo' — söftfa egye hsagosabhan sz ellenzék. Hallak a vádlott*!! Jáncssy Gábor felugrik helyéről és öklét rázza az ellenzék felé. Bethlen karját mellén keresrthp fonva, sápadtan néz farkasszemet a kavargó teremm;L Hol a jobboldalon, hof a baloldalon ugrálnak fel a képviselők és rázzák egymás fele öklüket fenyegető kálások irére'fbm. Végre csend lesz és Bclbhn beszélri kezd: — Hosszabb Idő óta nem vetteun igénybe a tisztelt Ház türelmét. Felszólalásom elején meg kell hajtanom az elismerés zászlaját az igen tisztelt pénzügyminiszter tir és az egész kormány előtt... Bethl°n szavai Skrmábe fulfedmtk. Tovább? kiielentéseinél esrkiem min ién mondai utan uiru kitör e MJ. Bethlen a Népszövetség pénzügyi Mzottságának j jelentésével foglalkozik. Ujabb és ujabb közbeszólások özöne zudul Bethlen felé: — Ezeket már ismerjük! Ujabbat halljunk! Belliim István gróf meg-megáU a jelentés felolvasásában, de úgyszólván egyetlen cs'nles pHlanata sincs, amikor kijelentéseit Lalim; lehelne. — Meddig akir meg felolvadni? A hadlk-,le<önspekulárlórél, • népjóléti panamák ól, Lillafüredről beszélj,n, ezek Is vilá«jeltuség<k? — kiállják e^yszrrre hu. •s/an-harminean az ellrazfkf oldatról. Bethhn István gróf válaszolni akar az eileméU közbekiáltásokra, de szavai teljesen elvesznek a fülsiketítő lármában. Percekig *ü a helyen, nem «ua szóhoz ju'nl. Majd újra — nem tőrSdve a lármával — folyta !ni kezdi a jelentés felolvasását. Ismét nagy mozgás, állandó lárma t^mad. amelyben minden szó elvész. Helhhn tovább folytatja a jelentés felolvasá sát. Ál'o'ános unalom hangulata terjeng az ülésteremben Mindenütt beszélge'n k, zajongnak. A balold-ilon egymást érik a felkiáltások: Mind nyájau ludjuk azt, amit felolvas!