Délmagyarország, 1932. május (8. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-03 / 101. szám

DEL M flöVAKOKSZAG UKOBI> fMrkawIfltéat Somogrl mmi iAfA * BtOr|gBTt»i UrnTniita liuljlnn Kedd, 1932 májas 3 M.L«&feleloa:XV33.'l fcWctOnkOnyriAr legytrada J Aradi BBM» S. Telefont 13-4A.- Nyomdai Ulw a* levélcím - lMlm»oynrortzAg Szeged VIIL évfolyam, 1Q1. SZ. AralOfUlér deléiek felvétele tarifa aaceatnf. Meglelenix hélfA kivételével naponta reggel Alkotó mnnka Megoldásra Táró tömérdek problémáink BSbm eggyel megint szaporodott. A kérdés az, hogy mit csináljunk a színházzal. A hatóság szubvenció gyanánt fűtést és világítást akar adnL A kisgyűlés meg akarja toldani ezt a támogatást húszezer pengővel. Sokan meg akarják adni az első év hatvanezer pengős szubvencióját Másoknak viszont az az álláspontjuk, í-ogy semmivel se támogassa a város a színházat Az igazgató éljen meg, ahogy tud. Építsen le és ha a leépitcs ellenére sem t.id fennmaradni, zárja be a színházat Közben Pesten most már a legkomolyabb formában kezdenek foglalkozni a vidéki színészet válságával. Nemcsak a kultuszminisztériumban, hanem más minisztériumokban és a sajtóban fa. Nem tudjuk, nem érkezik-e Pestről is elkésve a segítség? Amennyire aggasztó azonban, hogy a pestieknek is tulhosszú idő kell ahhoz, hogy valami elhatározásra jussanak, annyira megnyugtató, hogy nem egyes szegedi urakéhoz hasonló szellemes rövidséggel és rövid szellemességgel akarnak végezni a vidéki szülészettel. Az például, hogy végszükség esetén be kell csukni a vidéki színházakat, a pestieknek eszükbe se jut Ellenkezőleg. A pestiek — csodák csodája — azzal foglalkoznak, hogy milyen módon lehetne gondoskodni egyelőre legalább a nagyobb városok részére konszo|idált pénzügyi ós művészi viszonyok között élő társulatokról? . S ez az, ami bennünket — akármilyen furcsán hangzik — aggaszt Harcolni a 'Aoncentráció elleu, a kulturális decentralizáció érdekében jóval többet, mint tiz milliót odaadni csak az egyetem építésére, azután hasra vágódni s líiinden válság idején a központtól várni a megoldás, a kezdeményezés, az elintézés, aregenerálódás és f'Ilendülés sült ga. lambját. Régóta sürgetjük a munkában, meglátásban és alkotásbau való önállóságot és soha nem fogunk megszűnni sürgetni ezeket a tulajdonságokat. A város fölvirágzik vagy viszszamarad, fejlődik vagy teng, erősödik vagy tesped velük. Arra is számtalanszor rámutattunk, hogy a városházi mupka bürokratikus szárazsága miatt a mi hibánkból épitődőtt le több intézményünk. Ez igij tovább mm mchot. A városnak van kulturszenátora. A kulturszenátornak legyen mondani és cselekedni valója, ha a szinház válságba jutott. A kérdés a város presztízse szempontjából nem oldható meg azzal, hogy több vagy kevesebb szubvenciót adunk vagy nem adunk szubvenciót A városnak szüksége van színházra. Minél jobb színházra. S elsősorban a kultur6zenátor kötelessége, hogy biztosítsa ezt a minél jobb színházat A munkavállalásnak emiatt a hiányzó lendülete ,a kezdeményezésnek emiatt a sajnosan nélkülözött jótékony ereje és nem a színház miatt tesszük szóvá a kérdést. Ezek nélkül a tulajdonságok nélkül alkotó munkát elképzelni sem lehet Ezek a tulajdonságok hiányzanak, amikor nem mernek hozzányúlni a föidbérkcrdés rendezéséhez. Ezeknek a tulajdonságoknak a hiányát fogjuk megszenvedni, amikor lemaradunk az idegenforgalomban. Ezek a tulajdonságok éreztették a hiányukat, amikor felbomlott a filharmonikus zenekar. Kzeknek a tulajdonságoknak hiánya tartja *zétbomlasztva sportéletünket. Ezeknek a tulajdonságoknak a hiánya következtében tengődünk a gazdasági krízisnek mélyebb pontja felé zeneiskola ,vásárcsarnok, rendezett piac, egészséges kislakások, megfelelő nagysága vízvezeték és külön épület nélkül a könyvtár, a muzeumi anyag és a képtár részére. Ezeknek a tulajdonságoknak a hiánya miatt zsugorodik össze a város szinházpolitiká/a alkuvá a szubvenció körül S ezeknek a tulajdonságoknak hiánya miatt jut a város abba a helyzetbe, hogy a decentralizációért való kardoskodás idején vagy segit a centrum a színészeten vagy elpusztul. Nem részletezhetjük, ahogy a városházán mondani szokták: ügyosztályonkint a hiányokat és hibákat Azt mondanák, hogy személyeskedünk. A város érdekében szívesen maa gnnkra vennők ezt a vádat is. De nem ^to. nénk vele. Itt csak egy módja van a segítés, nek. Majd valamennyi tanácsnoki állást életerős fiatalemberek töltik be, akik bizonyára duzzadnak a munka erejétől és az alkotni akarás vágyától. Hagyják őket dolgozni és alkotni Mert abban igazuk vau, hogy addig nem lehet fölöttük pálcát törni nmig be nem bizonyosodik, hogy képtelenek megfelelni az állásukkal szemben jogosan támasztható követelményeknek. Szeged nem állhat meg a fejlődés utján és nem zuhanhat vissza, mert tisztviselői csak adminisztrálni tudnak. Ha nincs más segítség, akkor gondoskodni kell arról, hogy alkotó erők bevonásával frissittessék fel a városházi munka petyhüdt vérkeringése. A baloldal előretörése a vasárnapi francia választásokon 359 kerületben pótválaszíós lesz (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: Vasárnap választott Franciaország. A 605 mandátum közül csak 24* kerületben választották meg végérvényesen a képviselőket 359 kerületben pótválasztás lesz. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy Herrioték mintegy száznegyven mandátumot fognak szerezni. A megválasztott 244 képviselő közül 129 az eddiai kormánvtőbbséaé és 115 az ellenzéké. A megválasztott 244 képviselő pártállás szerint a kővetkezőképpen oszlik meg: kommunisták 3 mandátum (eddig 10), szociáldemokraták 40, köztársasági szocialisták (Painlevé) 5, független szocialisták (De Monüe) 4, radikális szocialisták (Herriot) 63, független radikálisok (Loucheur) 24, köztársasági baloldal (Tardieu) 35, katolikus jobboldal 10, pártonkívüli köztársasági 14, köztársasági uniő (Marin) 44, konzervatív párt 2 mandátum. Tardieuék nyolcat vesztettek. A köztársasági balközép három, a radikálisok négy, a reformpárti szocialisták egy és a szocialisták szintén egy mandá'.nmot nyertek. Párisból fetmtik: A jobboldali sajtó meg. lepetéssel fogadja a balközép előretörését és azzal vigasztalódik, hogy az eddigi eseményekből még nem lehet végső következtetéseket kvonni. A jobboldali sajtó azonban beismeri, hogy Tardieuék csoportjai szenvedték a legnagyobb vereséget. Most már kétségtelen, hogy a választás alapján a radikális párt lesz a legerősebb párt és a kormány gerince. Rassay és Eber Antal éles kritikája a kormányzati politikáról a költségvetés vitájában „Mindenekelőtt a közterhek elviselhetetlen sólyán kell enyhíteni** Budapest, május 2. A képviselőház mai ülésén ínepk'zdte az állami költségvetés tárgyalását. Trmesváry Imre ismertette a költségvetést, majd Rassay Károly mondott nagy beszédet — Egy évvel ezelőtt szintén költségvetést tárgyalt a parlament — mondotta. Az akkori költségvetés egymillió p n^ö felesleget tüntetett fel és azt mondották, hogy biztosítva van rz államháztartás egyensúlya- De ugyanakkor a népszövetségi szakértők azt állapították meg, hogy a költségvetés 118 millió pengő deflclííeJ zásúlf. Meg kell állapítani, hogy az őszinteség hiánya pt n :üj<yi romlásunknak egyik sufyos oka volt. A múltra visszatekintve, okunk van tehát kétkedn abban,, hogy a beterjesztett költségvetés reális. — Kétségessé teszik a költségvetés realitá át az üzemek is. A gyakorlati élet eseményeiből is megállapíthatjuk, hogy 0 k »Ubevételei a reálra* **rmponijátxil wm bKJnk ki a kr|ilkat. — A legutóbbi számítások szerint a nemzeti jövedelem hárommilliárd alatt ven. Viszont közterhekkel a nemzeti -jövedelem 3J -33 száza euát veszi igénybe a magyar állam. A nemzeti JJvedeleai tehát ezt a büdsét nem bt-Ja me* Kér.li, vájjon elliiszi-e a kormány, hogy a most megcsappant nemzeti jövedelemmel fcntarthatj.i-e az 1200 milliós költségvetési keretet Mert ha nem, ugy ojabb esCfcfcentescket keJÍ eszközölni. Revideálni kell és összhangba keli hozni a költségvetést a csonk t ország gazdasági viszonyjfvat Éber Antal: Ezzel kellett volna 'íezdeni, de ez kényelmetlen volt Rassay Károly: A szociális terhek emelésével lehetetlen tovább menni. A sek esetb; n egyént lifciséglól lé'cs| e|l Intézmény kel okvetlenül *m?g kell szünte'nl. Szükség vau az. egyházi terhek csökkentésére is. Az államháztartás egyensúlya külföldi relációnk és adósságaink rendezésétől függ. Hibáztatja a kormányt, hogy a londoni k n erencia után nem tette meg azt az egyoldalú deklarációt, amelyet pedig rövid időn belül kénytelen ler,z megtenni. A deklarációban tffbb évre (rrjedő motiaió fűmnek a szűkségességét k l|rf| voln® nvllva .o-sagra boz«l. - Re kell hozni a kényazírejjyesséjfl rtjácfisl a meztyto-nssSigl bí'tr.kussá ri ven tlkozól-g. Ha a külföldi tartozások tekintetében a deklaráció megtörténik meg kell szüntetni a devizakorlátozást, amely a nemzeti jövedelem szaporításának igen