Délmagyarország, 1932. április (8. évfolyam, 73-99. szám)

1932-04-03 / 75. szám

TTSOrTTXTXZTXTTS'XI STANDARD mmimimiimiimiuii imnnn 3al 3+1 csöves P 165.3X nagyteljesítményű (3+1 csöves) P 253'— RADFOK CSEREÁRAI REX 5+1 csöves P 555.SUPERREX 3L P 660.Markovics ¡gj h ünmnimmn^iniminiininiiniirmfTTiiiii'' Egy magyar mérnök levele Oroszországból Kapitalista fényűzés a szovjet fővárosban (A Délmagyarország munkatársától-) A mai Oroszországot, bármennyit is irnak, beszélnek róla, nem ismerjük. A napokban az egyik szegedi vállalat vezetője sürün telcirt 16 oldalas levelet kapott Oroszországban élő barátjától egy erdőmérnőktől, aki a mult év Végén ment ki feleségével és kisfiával együtt Oroszországba. Az érdekes levél első olda'ai a königsberg—moszkvai utazást irják le. Ebből az útleírásból érdemes kiszakítani néhány részietet. »A l:a'auz jelezte, hogy lehet készülődni, míirt félóra múlva az orosz batáron (eszünk, ahol át kell sfSllni. Mindenkit csendes Izgatom fogott ei és a vonatban megkezdődött a lázas csomagolás. Beértünk Bigossovó határállomásra, ahol hordárok rohanták meg a vonatot és egyben feljöttek a G. P. U. emberei. A publikum kissé megszeppent, azonban ezek a G. P. U. katonák olyan jó külsejűek voltak, hogy azonnal barátságosabbá vált a hangulat. A vámvizsgálat tizenhét percig tartott. Innen már mindenki bátrabban utazott tovább. Ez a vonal Moszkváig nem fővonal és mi azért jöttünk erre, mert magyar útlevéllel a lengyelek nem engednek be »enkit Oroszországba« Kiderült a levélből, hogy írója turistajeggyel utazott Oroszországba. Ezt a jegyet, amely öt napra szólt, megtakarított pénzén vásárolta a szovjet németországi ügynökségétől. A Moszkvába való meqérkczést így írja le: »Én ültem az autó egyik ablakánál, a fiam a középen, a te eségem a másik ablaknál. Ugy bámultunk ki a7. áMakon, hogy majd lenyeltük az uccákat és a rengeteg nyüzsgő embert. Sokszor felkiáltottunk a csodálkozástól: Nézd kirakat! Nézd cipőüzlet!... rohaüzlet... óraüzlet. j. illatszer ,H Egy saroküzletben gyönyörű élővirág töltött be két ha'almas kirakatot. Elmentünk a Kreml mellett, átmentünk a Moszkva folyón és egyszer azután az autó megállt. A szállodánál voltunK Nem mertem érdeklődni, ellenben kissé be voltam gyulladva, mert a feleségemnek nem árultam el, hogy Intonrist prospektusa szerint a harmadik osztályú turisták közös hálószobában alszanak. Közben valaki elszedte tőlünk a csomagokat. Két egyenruhás »tovaris« volt Betoltak bennünket a liftbe és mire jól szétnéztünk, már benn voltunk egy harmadik emeleti uccai szobában, amelyben központi fűtés, három ágy, szőnyegek, szatongarnitura, íróasztal volt, külön előszoba és egy hideg-melegvizes fürdőszoba. Nemsokára eljött értünk az In. tourist kalauza, hogy megbeszélje moszkvai tartózkodásunk programját. Ajnnlja esetleg két-három napig a város, a Kreml, a muzeumok, a képtárak megtekintését, azután részl\ jlietünk az idegenek számára tartandó farkasvadászaton. Mondom neki, hogy még nem csinálunk programot... fára-'tak vagyunk... ismerőseink vannak... azt mon t a erre mosolyogva: tudom, ön munkát jött vállalni, ne féljen kap munkát, innen nem megy vissza senki munka nélkül. A külföldi munkaerőt, ha tényleg ér valamit, nagyon megbecsüljük. Most a után ott volu ik a fényes szállóban, fáradtan, összetörve az úttól. Leültem az ágy szélére, elővettem a pénztárcámat és megszámoltam a pénzemet. Harminc német márkám maradt. Igaz, hogy a szállót és a vendéglőt előre ki kellete fizetni öt napra, de hát az az öt nap az idegenben nar gyon gyorsan eltelik. Mi tesz akkor velünk?* Beszélgetett a feleségévet. Egyszerre bekopogtatott valaki az ajtón és megszólalt mgayarul; »Halló, itt mogyarolc vannak V »Meghökkentem, de azután felnyitottam az ajtót Egy jóképű szemüveges férfi volt. Mosolygott és bemulalkozott: Lázár mérnők vagyok Szatmár. németiből. Hallottam, hogy magyarok érkeztek a szállodába, hát eljöttem. Én is itt lakom három szobáv»l odébb.« Lázár mérnököt kérdezte ki a helyzetről, tőle érdeklődött, hogy ismeri-e Pénzes Géza miskolci mérönköt, aki tudomása szerint szintén Moszkvában vna. Kiderült, hogy jóbarátok, a Hotel Passageban 'akik a 459-es szobában. Tőle tudta meg azt is, hogy Moszkvában igen sok uj Szálló épül. Hétnyolc emeletesek. Van olyan szálló, amelyben ezernéx több szoba van. Estefelé elment Pénzes szállására és megvárta, amig hazajött Elmondta neki, hogy miért jött Oroszországba. »Azt mondta Pénzes, nincs semmi baj, majd beszélgetünk holnap mindenről, most jöjjön velem a Metropolba, ott megvacsorázhatunk. De mondom uram, vagy elvtárs, vagy hogy kell itt mondani, én nem mehetek vendéglőbe vacsorázni, harminc márka az egész vagyonom- Azt mondja erre Pénzes: Nézze kérem, ha magát egy pénzes ember hívja vacsorázni, akkor ne kérdezzen semmit, hanem jöjjön. Erre azután elindultunk Útközben magyarázott: Ez itt az automata telefonközpont, svédek építették, de ma már az oroszoknak is van telefongyáruk és minden várost autómatára alakítanak át Ez itt a Grand Hotel, többnyire német kereskedők és mérnökök laknak benne, az ott a Savoly, inkább franciák járnak oda, ez pedig az angolok és ax amerikaiak kedvenc helye a Metropol. Bementünk. Portás, még egy portás, ajtónálló, liftboy, valutaskop, tolmács és jobbra egy pálma ajtós bejárat. Az embernfek a lábára néznek és miután a kalocsni itt kőtelező, mindenkinek lehúzzák a lábáról. A ruhatárban figyelmeztető tábla, hogy Semmiféle fizetés nem szükséges. Bementünk a naffv terembe. Majd leültem csodálko zástól. A terem óriási. Oszlopos, boltozatos a luxusépítészet minden szépségével. A közepén szökőkút lövell fölfelé a riaet számos sugárba, a szökőkút alatt színes fényforrások festik meg a szétszóródó vízcseppeket. Oldalt zenekari emelvény áll, amelyen tizennégy tagú »gvenruhás jazz koricprterfk. Már éjfél után voltunk A vendégek legnagyobb része megvacsorázott és a szökőkutat táncoló párok vették k£rűl. Pénzes folyton mosolygott, majd egy kis oktató előadást tartott. Elmondotta, hogy Oroszországban minden szabad és minden lehet séges. Aki tud valamit, azt itt jól, megfizetik és a pénzét ott is ugy költheti M. ahogy akarja. A sarokban hat feketeinges férfi fllt, orosz murt. kások. Bizonyára jól keresnek, bejöttek ide néhány pohár borra. Elköltenek talán kétszáz rubelt is, de holnap és a többi nanokon kitűnően dolgoznak tovább«. Másnap munkának látott. Felkereste az e»yik moszkvai egyetemi tanár ismerősét fPizső fínos miskolci kereskedelmi iskolai tanár fia, aki a moszkvai egyetemen francia-németet ad elő.) Vele ment el az crdöUtrvi minisztériumba, ahol felírták nevét. Az a gyanúja, hogy a papírkosárba dobták. A következő napon meg a rákövetkezőn egvedül ment el a hivatalba. Közben az Tntourisl letelt. Az orosz törvények szerint a szállodából nem dobhatták ki. de mivel pénzük elfogyott, száraz maradékon éltek. Ismét felment az erdőminisztériumba és a titkárnak ezeket mondotta: — Én kérem nem passzióból jöttem Me. Én nem fogok ipari kim módjára visszaszökni és csunvá''at írni az oroszokról. Mindjárt barátságosabb lett. Elmondotta, hogy az idegenekhez elvbői bizalmatlanok, mert kellemetlen tapasztalataik vannak. Ha egy régebbi moszkvai lakostói néhány sor írást hoz, amellyel iga. zolja magát, akkor őt perc alatt rendbe lesz az ügv. Beszerezte a szükséges írást és másnap leszerződtette a minszki fűrésztelepre négyszáz rrr. bel ham fizetéssel, lakással, fűtéssel, világítással, évenkint négv heti szabadsággal. Háromszáz rubel előleget kapott örömében az egész családját elvitte a Metropolba ebédelni. Kiderült, hogy' a főpincér magyar, pesti. Még a világháború foglyaként maradt Oroszországban- Bengeteg pénzt keres. Az ebédet pazarul szervírozták gtven rubelt fizettettek érte. Január elsején utaztak el a / moszkva—berlini vonatta! Minszkbe. Szép lakást kaptak és Ígéretet, hogy a tavasszal még szebbet kapnak. »Nagyon szép beosztást kaptam. Mintha csak nekem ¡a tolták volna fenn a helyet A büróban dolgozom, ahol a végzett munka statisztikája alapján döntenek a további haladásról. Huszonnégy fűrészünk, láda, furnér és asztalosárugyárunk van. Furnérgyárunk a legnagyobb Európában. Hétezer ember dolgozik a telepen. A telep mellett folyik el a Berezina, amelynek hidjánál 1812-ben Napoleont elrakták mostani kollégáim dédapjai. Van néhány külföldi tisztviselő mérnökember itt Mindnyájan egy külön magazinból vásárolunk min« dent.« »Az ipari termelés kolosszális tempóban halad előre — folytatja a levél. Nincs munkanélküliség, sőt állandóan nő a munkáshiány. Miután egyre ujabb és ujabb gyárak nyilnak meg az őt éves terv szerint. A külföldi lapok azt irják, hogy az ötéves terv nem fbg sikerülni. Itt nem kell jövő Hőről beszélni. Már is sikerült, négy év alatt befejezik és azután áttérnek a következő periódusra. A nagyipar megteremtése után felépitik a középipart Moszkvában hét emeletesnél alacsonyabb házat ném építenek. A G.P.U. székháza tizennégy emeletes. Április 20-án kezdi meg a moszkvai földalatti villám•» építését. amely három évig tart A terveket ugy készítették, hogy a földalatti egy hétnyolc milliós városnak is elég legyen. A napi munkaidő hét óra. Minden hatodik nap általános munkaszünet gyárakban és közhivatalok- í ban. A napi kenyéradag a munkások részére 80 de'a ITavonkint s-e vél «nk|nt egy ki'ó cukor, négy kiló hi's jár. Az élelmiszerek kiosztása jegyre történik. A jegyrendszert ezzel indokolják: A munka nem kőtelező, ellenben az orosz állam mindenkitől elvárja, hogy az építésben tudása és ereje szerint vegyen részt. Aki dolgozik, azt szervezetbe osztják be. Ez a szervezet adja ki az élelmiszerjegyeket, amelyekre igen olcsón kaphatja meg az élelmi« szereket. Aki nem dolgozik, az nem tagja semmiféle szervezetnek, élelmiszerjegyet nem kap és így kény. telen ott vásárolni élelmiszert, ahol tud. Termész©« tesen drága áron. A külföldi nagy követségek sze. mélyzetének van elég fizetése. A kémek megbízóiktól "kapnak elegendő pénzt, tehát nyugodtan ebé« delhetnek a Grand Hotelben. •9 pverekek három éves korukig otthon vannak, vagy pedig a modern gyermekotthonok nevelik őket. öt éves korukig gyermekkertekben, hét éves korukig óvodákban tartják őket. Az elemi iskola 8—13 éve« koruki- !art A jő tanulókat középiskolákban ad-, ják. Aki nem tannl, az dolgozni megy, de 17 évei, koráig egészen könnyű munkakörben, csak napl| őt órát dolgozhat. Az egyetemi hallgatók fizetést kapnak. Az orosz állam több száz diákot küld külföldi egyetemekre A könyv és az ujságtemelé*! óriási méretekben halad előre. Az újságot és É, könyvet majdnem ingyen adják, hogy mindenki , hozzájuk férhessen. Az analfabétizmust tűzel-vassai pusztítják. A fizetési eszköz a rnbeh amely azonban semmiféle külföldi valutát® Mitt függ, mert a szovjet árucsere alapon köt külkeí.; reskedplmi szerződéseket. Az európai államokban életbeléptetett valutakorlátozások miatt az Oroszországban dolgozó idegenek megtakarított pénzüket most nem küldhetik haza, mert Oroszország, is zárlati intézkedésekel lépeltett életbe. , | A levél aztán igv fejeződik be: »Ma regcel, mint rendesen, nyolc órakor kelteni, és a gyári vendéglőbe mentem reggelizni. A rádiá l hangszórója az egyik moszkvai leadóállomás mtW sorát közvetítette. Nem nagyon figyeltem oda, mcrl az orosz bemondást nehezen értem- Egy széf csak mintha hirtelen minden megváltozott vofní körülöttem. A hangszórón keresztül egy heged« muzsikált, I.jszt második rapszódiáját játszott* Az első pillanatban nem tudtam mi volt, líofCfl volt, hogy itt ülők ezen a recsegő széken, orosí tea és orosz kenyér van előttem és hallgatom erf a rapszódiát, melyet annyira szerettem odahazai Először elakadt a torkomon a falat, azután mé(j jobban szorított, végül éreztem, hogy a kőnnv végigfolyik az arcomon. Kibámultam az ablakon^ szerettem volna eltitkolni könnyeimet a szomszéd asztaloknál ülők elől, de a rapszódia másodiW része ismét belémmarkolt. Odakünn zihálva huztd a mozdony a megrakásra váró üres vagyonokat éi mire fekete füsztje eloszlott, elhalt a zene is « BÁRKÁNYI TESTVÉREK SZOBAFESTÉST, MÁZOLÁST! 1 1 uw ' »i.„,„„„„.lMd6„y»„bl, „M ,4ll.„„k „«ja». * »