Délmagyarország, 1932. április (8. évfolyam, 73-99. szám)

1932-04-22 / 92. szám

[MAGYARORSZÁG Péntek, 1932 április 22 Ara W mér VIII. évfolyam. 92. szóm SZE8ED. §zerke«ziOteg: Somogyi ucoa ZZ.I.em. Teleion: 23-33.Klnrtóhlvatnl, küteMlnkanyvtAr e» tegylroda : Aradi ucca S. Telefon: 13-0«. ^ Nyomda z mw Lipót ucca 1». Telefon : ZO.M. TAvlratl é» leveleim nélmagynrorszAg Szeged A dunai iervek Locarno, Thoiry, Genf — a megértés állí­tólagos utjának három első állomása. A lon­doni konferencia a negyedik. Hoover üze­nete. az ötödik. Briand Páneurópa terve a ha­todik. Tardieu dunai unióját hetediknek ve­hetjük, ha nem számítjuk azokat a kisebb jelentőségű tárgyalásokat, tanácskozásokat és konferenciákat, amelyek Európának hol egyik, hol másik szórakozást nyújtó nagyvárosában, vagy kellemes üdülést kináló üdüiőhelyén le­játszódtak. Tiz esztendő óta majd minden évben egy uj reménykedés és egy uj csalódás. És tíz esztendő elteltével bárki felvetheti a kérdést: közelebb vagvunk-e a megértéshez és közelebb vagyunk-e a szétzilált Európa gaz­dasági, politikai és társadalmi viszonyainak rendbehozatalához, mint voltunk a mesérté­sért vívott harcnak a legkezdetén? Talán egyben közelebb vagyunk, de ez a közeledés csak a lelkiekben van meg és nem a megfogható realitásokban. Odáig eljutottunk, hogy ma már kivétel nélkül mindenkinek, győztesnek és legyőzöttnek lelkében fel kel­lett derengeni annak az igazságnak, hogy nem egyoldalú intézkedésekkel, hanem csakis kö­zős akarattal, együttes összefogással lehet meg­menteni Európát a teljes leromlástól. A le­romlástól, amelyet'Spengler ebben a kifeje­zésben foglal össze: Untergang des Abendlan­des, az erősebb politikai beállítottságú agyak pedig a bolsevizálódás veszedelmének meg­rajzolásával vetítenek előre. A gyakorlatban ellenben Tardieu terve után Is ott vagyunk, ahol voltunk tiz esztendő előtt és nem tudjuk, hogy Villan! párisi követ, aki hazajött, hogy referáljon a kormánynak a dunai preferenciális tervek állásáról, tulaj­donképpen milyen jelentést terjeszthetett a miniszterelnök elé. Azt tudjuk ugyanis, hogy a londoni konferencia eredménytelenül szét­oszlott és széloszlása után a franciák azt szögezték le, hogy Németország és másodsor­ban Olaszország merev, magatartása volt az oka a konferencia sikertelenségének. Ebben lehet nagyon sok igazság. Hiszen keserves ta­pasztalatokból tudjuk mi magunk is, hogy Németország a háború óta cppen velünk, volt szövetségeseivel szemben gazdaságiakban'nem tanúsított olyan magatartást, amelyet az év­tizedes szövetség és-az együtt viselt háború után elvárhattunk volna. Elzárkózott a ma­gyar kivitel elől, sőt gyakran olyan vexa­torius rendszabályokat alkalmazott velünk szemben, amelyet részéről más államok nem tapasztaltak. De nemcsak velünk szemoen cse­lekedte ezt Németország, hanem mindazokkal szemben, akik még nála is gyengébbek vol­tak gazdaságilag. Mi lehetett ennek a ke­véssé szimpatikus eljárásnak a magyarázata? A magyarázat a világgazdasági összefüggé­sekben adva van. Németország a békeszerző­dés következtében évi átlagban két milliárdot köteles fizetni a szövetséges és társult hatal­maknak. Hogy ez az összeg a tőkétől megfosz­tott ország teljesítőképességét meghaladja és esztendők óta egy vagy más címen a fizetendő összeg redukciójára vezetett, nem változtat a lényegen. A lényeg az, hogy Németországra egy olyan teher nehezedik, amelyet akár egészben, akár részben csak erőszakolt ex­porttal tud kiegyenlíteni. Németország tehát elsősorban azokkal az államokkal igyekszik kereskedelmi megállapodásokat létesíteni, aho. r* nagy exportot tud lebonyolítani Ml ebből a szempontbői, sajnos, jelentéktelenek Ma­gyünk. Egyrészt magunknak is van iparunk, másrészt kicsinységünknél és szegénységünk­nél fogva a német ipari exportnak csak csekély hányadát tudjuk felvenni. A példa mindent igazol. Tavaly bizonyos preferenciá­lis tárgyalások voltak közöttünk és Németor­szág között. Mikor Argentína erről értesült, hivatalosan bejelentette Berlinben, hogy amely pillanatban Németország bármelyik keleli Il­lám mezőgazdaságának preferenciális elbánást biztosit, megszakítja vele a kereskedelmi össze­köttetést. Ez a körülmény talán mentségére szolgálhat Németországnak. Ha azonban ez igy van, akkor kénytelen­kelletlen eljutottunk ahhoz a kiindulási pont­hoz, amely a gazdasági válság megoldásának alfája és ómegája. Addig nem lehet rendet és nyugalmat teremteni gazdasági és ezzel kap-solatosan politikai téren, amig a volt monarchia utódállamai szét vannak tagolva és mezőgazdasági fölöslegeiket elhelyezni nem tudják, önmagukban az utódállamoknak egy gazdasági területben való összefogása ehhez nem elég, mert Magyarország, Jugoszlávia és Románia agrárfőlőslegét Ausztria és Csehr r­szág felvenni nem képes. Mindezeknek az or­szágoknak Németország volna legtennószete­sebb és kielégítő piaca. Németország viszont addig nem nyithatja meg halárait, amig arra van kényszerítve, hogy az erőszakolt export­ból sajtolja ki a fizetési kötelezettségének telje­sítéséhez szükséges milliókat. Az utódállamok uniójába pedig Németország nem egyezhetik ElőriZETÉSs Havonta helyben 3.ZO vidéken e* Budapesten 3-00, kUHUMttn ®-40 pengd. - Egye» sxAm Ara hMküc­nap 10, valAr- é» Ünnepnap Z4 'IlL Hir­detések felvétele tarifa Merinl. Megje­lenik hétlA kivételével nanntls req ge bele, mert ez esetben attól kell tartania, hogy mai magyarországi, jugoszláviai és romániai exportját Csehország és Ausztria fogiák el­ragadni. Németországnak €z a dilemmája ét a be­lőle származó perspektíva a mi szempontunk­ból nagyon sajnálatos, mert mi már sokáig nem várhatunk. És csekély vigasztalás szá­munkra, hogy Romániában egy cseppel se jobb a helyzet és hogy Jugoszláviában is, akár­csak nálunk a boletta, az állami gabonaérté­kesitési monopolium felmondta a szolgálatot A gazdák beszolgáltatták a búzát, rozsot és kukoricát a tavalyi termés után az államnak és az állam mostanáig — nem fizetett Még az se vigasztalás, hogy Csehországban viszont a Szudéták gyáripara fordul jajkiáltással Prá­ga és Páris felé, hogy segítsenek, mert más­különben leállanak a kohók és megszűnnek füstölni a gyárkémények. De mindezeknek a helyzeteknek és állapotoknak csak egy a ref­rénjük: igy tovább már nem maradhat. Mi­után pedig kiderült hogy a kontingensek és elszámolások rendszere nem használható, csak egy járható ut marad az utódállamok számára: egy olyan preferencia, amely az egymás kö­zötti vámokat generálisan ötven Százalékkal leszállítja. Hegedűs Lorántuak ez az ötlet» tulajdonképpen nem egyéb, mint Tardieu du­nai tervének mentesítése a politikától és egyút­tal megvalósítható formába öltöztetése. Hogy Németországnak ez a megoldás se fog tet­szeni, az bizonyos. Mell«tte és mellettünk szól azonban egy mindennél erősebb érv, a vég­szükség kényszere. Elffélig tartó szenvedélyes vita a felhatalmazási javaslat csütörtöki tárgyalásán Ándahózi-Kasnya Béla 16 órás öléseket javasolt Budapest, április 21. A képviselőház azzal kezdte * " mai ülését, hogy a többség megszavazta a 12 órás ülésekről szóló indítványt Kun Béla: A vitában nem veszne]c részt, a kio­tür alkalmazásánál itt vannak! Tizenkétórás ülésben tárgyalják a felhatalmazási javaslatot, az ipartestületekről szóló javaslatot és a népjóléti miniszteri állás megszüntetéséről szóló javaslatot A felhatalmazási javaslathoz Lázár Miklós szólt hozzá. Ha a parlament száján lakai van, akkor el­némul az egész ország. A másodjk szanálás vonata finánctechnikai holtvágányra futott. Ha az ország i a i helyzetéről me;j akarnak gvő .őrfm; akko a végrehajtókat hlv;ák meg ankétra. Gróf üeth'.nn István nem iemondásat or bukott meg, hanem akkor, amikor az államháztartás szanálása után nem tudták " magángazdaság szanálását megoldani. Ugyanez a sors vár a Károlyi-kormányra is. A magángazdaság romjain nem lehet az államháztartás stabilitását biztosítani. Friedrich István azzal kezdte felszólalását, hogy a javaslatot nem fogadja el, mert nem tudja, miért van szüksége rá a kormánynak. Százszor hallottuk, hogy a közterhek már el­érték a maximumot és a tisztviselők fizetéséhez hozzányúlni nem lehet és pont ennek az ellenke­zője következett be. . _ A kormány az utóbbi esztendőkben, külő­nősen a Bethlen-rezsimet értem, száz és száz­milliós hiteltutlépéseket követett ei felhatalmazás nélkül, de még súlyosabb hibába is esett a Bethlen-kormány; költségvetési felhatalmazás nél­kül *záz és százmilliós adósságokat csináK Akkor a Házat félrevezették, mert nem tudta, hogy már száz és számillió adósság van. (Nagy zaj.) Fele­lősségrevonásról szó sem lehet, mert a többség me'hallikai ha'a'm¿vaI rajt« fekszik \ par'amanten. Károlyi miniszterefnököt heteken át azért ünne­péítüft, merf a puntsr.Ságot hozta a miniszter­elnöki székbe. A magyar törvényhozás tehát örüU annak, hogy a miniszterelnöki székben tiz év mul­tán puritán ember ül. (Nagy zaj a jobboldaloru) — A pénzügyminiszter ur ismét leszögezte, hogy nem lesz infláció és a végén az történt, hogy kincstári váltókkal készül operálni. Tiltakozunk a kincstári váltók selyempapirféba cso­magolt infláció ellen. A- dllam már kénytelen volt az egyik nagybank részvényeiből egy tO hós pakettet megvásárolni. Ez a Pénzintézeti Ki«­pont utján történt még akkor, amikor Korányt volt az elnöke. (Zaj a jobb. és baloldalon.) — A kincstári jegyekkel való manipuláció nem vágja el a gordiusj csomót. Azt látja, hogy a fel­haialmazás csak azért kell, hogyha a kormány mag­szorul, az 50 milliós transot megtoldhassa 20—25 millióval. Védjük a pengő belső vásárló képességét, • külső értékállandóságára azonban nem fektetnek nagy súlyt és ezért feláldozzuk az agrárterme ­lést. Meggyőződésem, hogy más ut nincs a ki­bontakozásra, mint a szomszédos államokkal vala­milyen megegyezésre jutni. — Meg vagyok győződve arról, hogy aaok a pelitikusok, akik a koncentrációt akarják, a legfőbb szándékuk szerint járnak el. A személyes ambíció emlegetését hclytelenitem- Hallottuk azonban a

Next

/
Thumbnails
Contents