Délmagyarország, 1932. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-13 / 60. szám

A mesgyén tul Irta Laciké GIsfl A császár ép Chsteaubriand Jeges genyolódáMit olvasta « imént fürdőkádjában >Boimaparté»-rói « érért dühóten ült le reggelijébe*. Mintha ezen as >a«4 málna • dolog. N«tn vagyok francia, otass vagyok? — Dohogott magában. — Nem »Bon«, hanem >Botm<f Akírraenynyit firkál ellenem, még sem nevezem ki nagykövetnek, aa Lendonba, se máshova. Nerkarnsk • lányát is vitass kergettem • pepájáhoj. Svájcba. Nem kelf német propaganda. Csöngetett. Csinos kis szobalány lépett be. — Kéretem Fouehátl A ssobaleány először értetlenül. után caodálberva, riadtan nézett gazdájára. A császár fürkészve vizsgálgatta egy ideig, • lányt, gúnyosan mosolygott, bólogatott, ajkait megvető grimaszba vonta, aztán felkacagott hafsfnvan, mint aki érti sőt egyedül érti. miről ven Itt sző. — OaK menjen fiam - sző't végtelen fölénnyel áa elnézéssel. A sioba'eány sietve diwt W* — Nem, Itt határozottan nem mennek ogy • dolgok, — ingatta s fejét a császár, — áhogy menniök kaJlene. Talleyrand ksze vsa megint bennők, Es * simaság, ez S titokzatosság ugysnas, iml Carnot deklarációját megelőzte, aki tiltakozott császárrá választásom ellen. • Ravasz mosollyal nyúlt tubákos aseiencája ntán. Két kinyújtott ujjat megpetyegtette a tetejét, felnyitotta s elgondolkozva bökött orrlyukaiba hüvelykujja bögyén egy-egy eslpet burnótot A két ssemöldóke közé nyúló korzikai hajtincset esaveró mozdulattal elsimította homlokán. Magnéate, hogy combján jói feszül-e a chevalier trikó, egyet* egyet rántott a lakkesisma térden felüt nyúló tsáfán, sarkantyúját belevágta a szőnyegbe, fölkelt «a fejébe nyomta a legendás kalapot Uira csöngetett As Ijedt szobalány megjelent — Fontaincbleauba megyek. Semmi kiséret. Egye» dfit A kocsimat 1 Pár pere múlva nesztelenül siklott e csukott leoesi e császárra! Fontaifiebleau felá as ébredező Párizs tétován indigó reggeli forgatagán hareastüi. A Vendóme-os oszlop tetején álló képmásának finom tréfálkozással Intett Pá-pát-t s Concorde obeliszkjének láttán gőgössé felfujts magát: »Eszei Is én ajándékoztam meg a párizsiakat, aztán behúzta nyakát a gallérjába és nem méltatta figyelemre a külvilágot. A császárt súlyos gondok gyötörték. Kapok óta feftlönöa szorongás hatalmasodott el rajta. Evás közben egytserra csak hirtelen ősazeazorult a torka; éjjel sokszor arra döbbent, hogy izgatottan száguld fe' s atá mezítláb hálószobájában s már nagyon régen — mikor? — ugorhatott Irt összevfseae fetrengett ágyából, mert, Ima, fáradt: beezüt, beszélt valakivel s egyszerre esak elfejtette, kl áll előtte. A, nem ls embernek való as a hajtsa. Az események szédítő rohanásban hágnak egymás tarkára. Mintha a mult héten lett volna a Vendémiaire lS-iki zendülés, Lodl, Areole, Hivői', Tegnapelőtt as egyiptomi hadjárat ás brumaire 18-1 ka. Tegnap a császári koronázás, Wagrem és as oross hadjárat ts most mért megy Fontaineb'«*'.Jba? Lemondani! Igen, Itt valami asörnyü örvény tátong előtte. Napok óta érzi, hogy azivja vonja magába, bele fog hullaai éa megsemmisül. Mentheteilenül, ' >r Rettegve húzódott meg a kocsi sarkában, zavaros tekintetű szemel előtt álomszerű puha össssviiesasághan vonultak el mellette a házak, emberek, fák, ablaksorok, arcok, tóid lomb a tavaszt égen. Erezte, tudta: mindennek vége. Nem fogja t óbbé hurrá ás taps köszóntent Hatalma, amely eddig márvánvtalapzat volt gőgjéntk ércalakja alatt meg. puhu't, szétmállott, mint a téscta a magába nyelte császári gőgje kongó bádoggá romlott roncsait A kocsi megállt Fölrezzent s amint lelépett a hágcsóról a friss eső tót nedves íMgra, utolsó erőfeszltétsri felágaskodott benne a mult minden dicsősége, sikere, bódítása s határozott érzése volt, hogy fejjel kiemelkedik kortársai közül. Ez a természsti csoda, amely a nyilvánvalóság erejével rohanta meg, Ismét megkeményítette arivét, szemének hideg, merev csillogást'adott, homlokára oda vágta az imperátori ráncot > mintha a minden Jelenlevőnél valójában egy fejjel alacsonyabb császár etakugvai egv fejjel a tömeg fölé nőtt volna, olyan bámu'atos méltósággal tartott a barnafalu fontaineb:oa:ii tastály hátsó bejárata felé. Onkén.vtelen bravók és éljenek hangzottak mögötte. Az utolsó pillanatban Jött... Siessünk, — szólt egy hang. A csárzár már rohant az apró szobák során keresztül, amelyek, mint kocsi a aarat, zavaros emlékeket fröccsentették rá I. Ferencről ét táját r.agárói... Fölpattan egv keskeny, magas, kétszárnyu, apró ü^egtáblás hatalmas ajtó. Kilép a teKétoldalt s pstkólépesft két nemes karaja csökken fokról-fokra as altő emelet magasságából ss udvarra le, abol azuronyardö mered es égnek. Katona knesmák, tollss táboraoki kslspok lebbennek a magasba. A gárda kötaönti császárát Villog a szurony, üvölt as éljen. A császár megtorpan. örül, hogy szivek küldik szeretetüket trivének, de homlokán elmélyül a ránc, feje akaratosat rándul a fürge folyamatossággal szalad ls a patkó lépcsőn. A szürke fokon géples, nem v£ uetszarü pontossággal, egyforraatággal váltakozik a kát eornb, amelyről messze vfflantgat, e et Her-trikó éles, meszes tthár fénye. Mintha a cbeve> lökte volna gurulásnak s csöpp alakot Jön. Két fehér ugrándozó vonal. Alatta • csizma, fölötte s kabát etnoaódlk a háttérbea. Arca aan látszik, mintha elnyelte velna as órilsl szürke Napelaen kalap. Es egyre nő, nő, előttünk BŐ azzá.' akinek Ismerjük - csiszárrá... halhatatlanná. Igen, mert tábornokai szemükben valódi könnyel bajolnsk as emberfeletti tragfcmnot tükrözd dult áa mégis fenséges arc felá, mnelyso ott vonaglik ott merevül a világ minden fájdalma, gyötrelme, kínja, önbizalma, kétségbeesése, gőgje, daca, alázata, diadala és szenvedése. Felejthetetlen pillanat. A zászlótartó fején előrebillen a magas izőrm«kuc*ma, amint szabad kezét ssetna elé emeli. A zokogás ráfta, de Agyárban áll. A Cour des Adiettxl Hak>tt| csend. Tisztán hallattrik égy lehulló egyenruhagomb halk esettanén a gránitköveken. A császár beasál. Hangja meg-megcsukQk sz emberi azenvedés alatt, da szavaiban a maradandóság érce cseng. , . , — Katonák! Együtt szolgáltuk Istenemet aW sátánná züllött a a sátánt, ald Utanen*né akar • fejem fölé nőni... Az idegek a végsőkig feszülnek. A szuronyos emberi fal meginog. A tábornokok csodálattal és csodálkozva szegezik tekintetüket a császárra, aki még agyra beszát — Dobosok l — ordít egy haag. S a hosszudereku dobok huffanő pergésében elvész a császár SMVS, aztán a harsonák ugatják kétségbeesésüket — Késs! Stopl — ordít agy hang. A gárda szátssslsd, a puskát l egy helyre • már rohanás tára gyújtanak. A tábornokok találnak e csiszárnak: — Farnak voltál, Ssiszll Brávó, Nsrdsssl gedje meg, Orvai nr.... N« marsall c dulattal levaasi gyönyörű göndör lmját vastag udvart dog a szájába. A császár meghökkenve oás ttrtfc — Hát esakugyen Igast Itthagytokl A ssátsüllik? * * — mé «• MOST, amvor u ouuu m mn^IMI ap káafk Mária Lnjsaf A római ktráf Mtfsosálben 1 — Elég volt a tréfából, Salad! —- Megtiltom, hogy hozzám érje, lázadó! Katonák, fegyverre! Védjetek magi Dohosok, rohamot, rohamot! — Fogjátok tel 'te — Itt Fontainableaubcn ag ften áa a T«rtánelem előtt kérdesem. márt morzsoltok Össze? Márt gyötörtök a megsemmisülésbe? 6, Wagram, Wagrom, nem akarok elpotrtuW, oam ellni; M akarok..» ^^ — Ne dulakodjatok velel Teás neki ffiül Kapjátok at hátulról 1 1/fognit Lefogni! Vlgyá* Üti No, mortt Tömjétek ba már a trfját, Ma arf. dül egéss Fontalnebleau. — Ta Idafia, szaladj át « rendező vendéglőbe, a sarkon tul, ártedf a mondd meg neki, her • telvételeket nem lehet folytatni, mart e Nerdsea Orvai ur mefflrült érted? steaal A aserepfalás méltó tága. Tk év óta ' Napóleon-szerepet ő Játszott... Influenza ellen legjobb gyógyszer a DREHER BRANDY (konyak) . ' tt ^•mi ripon ir y pgy ismeretlen isicoláról Márciusi barangold* a őóborftott Mncafelen-fetop tanyái IcWUt KcttbM, március. Betüsssrínt Vitéz-telep roln* A környéken azonban mindenki Ktncstslen-telspr k Ismeri. Térképen hiába keret né az embsr. Mig gyepjét föl nem törték, legelőnek használták. Nemrégen még Szábadkáhot tartozóit Mióta azonban határ vágja el városától, azóta Kelebla adminisztrálja. Hat-hét áv előtt karült csak eke alá. Vtlahegy nagyon as Isten háta mögé karült sót még azon it Túlra. Sem város, Mfen falu ninea itt a környéken. Szabadkához esne legközelebb, ha nem volna — a határ. Földje: homok, ts es a sápadt homok, a gyönyörű huszezerholdas üsszálláti uradalom szomszédságában azoknak e magukrahagyottaknak lett a kenyéradója, akiknek máthol már nem jutott föld. Délelőtt féltizenegykor kocsin indultunk el Kélebláról. Tébrn pál gépészmérnök a kelehial Irségakdó vezetője, most épen sapkákat és harisnyakat visz k|, a ninestelen-telepl Iskolába. Csaknem beleveszünk a nagy fehérségbe. Crak itt-ott púposodik ki a hóból egy-egy szénaboglya Az erdőből türü ős és nyulcsapások szegik keresztül a kocsiutet Elkanyarodunk az erdő mellől. Kiérünk a »Kolbász-sorran Olyan ez a táj, mintha kihalt volna minden élet Kerttés nfttes. Az ablakok ronggyal vannak teletömve. Metszfről kipirosodik a hóból a Nincstelen-telepi Iskola tetejének egyik sarka. Odaérünk. As épület szép, hosszú ét modern. Bont az udvarban hatalmat hóembert gyúrnak a gyerekek. As Iskola kéttantermes.. Az egyikben Kádár Józtef. a másikban Farkon László Unit Belépünk az osztályába. A lányok és fiuk fölInak. Megindító köszöntét fogad: »Dicsértessék « Jézus Krisztus.., Isten hozta... Magyar fölt*, madőst kMnunkt...t Ebben as iskolában pndok nincsenek. A sok ayerek mfnd maga hoz hazulról magám' kisszéket, oagu valami összetákolt sámlit. Legtöbben mor• zsolá'.zékkel iőnnek. Az ülések végfáiban ott a bevert vaíp'éh. amelynek fényes élén a kukoricacsőveket végighúzzák. Székjúfc előtt rövid tuskó, vagy akáctónk áll. Ez helyettesíti a padot Megható nézni ezeket a gyerekeket, amikor kurta palavesszójükkel, a tuskókra tett táblájukra görnyedezve ráirják a titokzatos be»ük cíkorlyáit Bbbei ez iskolában nincs se kép, se falitérkép, sem e»dia fólfögg^zthetö dbicés-nyomlatváni/. ! Jobboldalon a fiuk ülnek, a halon a lények. Csak a gyerekek majdnem agyformán fakók áa aováoyak. Egy-egy koponya valótággal megrámtt tsőkák ás barnsfajek figyelnek ránk. Ugtóbben két lei tóm étere* utat járnak meg napjában is a hetük öröméért Megkezdődik a sapka éa a terlanyakioaitás. A flok mag aam moccannak. A lányok as «U» kat nyújtogatják fölfelé — Tanitó nr, nekem te, netem W — temátefr gatik sorra ágaskodva. Egymásután jönnek as asstalbos. Esak e lények öreg szoknyák, elnyűtt bélések éa elfosslott rákttk maradékaiból öassecérnásott rongyokban Járnak. Farkas tanitó ur bárom ftut vesrt elénk. Kabátjuk csupa folt Sfao* raftuk int. Nap-nap atáa Igy járnak az iskolába. Csak a kisssékat hordassák magukkal hűségesen. Véget ár a szomorú jótékonykodás, melynek kiválasztottjai hónapok óta tartó didergéssel szolgáltak rá erre a kit órömra. énekelve mondják el kötzóntőjüket, mikor eltávozunk a teremből. Benézünk egy közeli tanyára. Hát-oyole férfi ditkurái a tzük konyhában. A hó magas. Kint nem dolgozhatnak semmit Uitág ide nem jár. Itt csak ugy hallomásból tudnak meg agyet-máft t világ eseményeiről. Az uton újra találkozunk a gyerekekkel Hazafele sietnek Megállítunk agyét Nem vUs tatamit Könyve nincsen. — Ettél reggel? — kérdezem— Ettem — felett. — Mit ettél? Kenyeret . < — Tegnap? — Semmit... ... A Tükör-erdő szögletében találunk a teegényak közt s legtzegénvebb emberre A hófúvások kört majd elaksd s kocsink. Ennek as embernek még vályogra sem tellett. A házoldalak tégianagytágu gycpszinböl vannak rakva át tapasztatlanok. Ha a hézagokból viz csurog ki, az mindjárt megfagy. A tető szalma. Alatta átjár a szál. A tetővégek szabadok. Így néz ki Falusi Péter tanyája. Bent e tzobában nehéz, nyirkos melegség, öt gvertoak motoz. Az itkola ide három és fél kilómeter. A G.