Délmagyarország, 1932. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-06 / 54. szám

rXnfüwn xanát* DARMOl iai \SJ t llu i/t/n rXif th>tmuL <I> n .('/ I szeoedl Szociáldemokrata Szakszorvezotl Bizottság a nankaaálkHIiekárt 4 ieeketervesett BisotUág kóztti A fmksasrvewti Bizottság legfőbb tartott ülésében iltpM vizsgálat alt vetta a munkanélküliek aortát es ta általános gazdasá* helyzetet Kimerítő 4b a két kérdésnek minden részletét felélelő vita atán megállapította, bogy « munkanélküliek nélkülözése és tzenve. dése elérkezett a végi 6 határra, ameiven tat pusztulásuk kikerülhetetlen ts noha a tavasz küszöbén vagyunk, semmi kilátás sincs sorsuk jobbrafordulására. At e mód, ahoggan a tél folyamán róluk gondoskodás történt, nemcsak megalázó de arra tt elégtelen, hogg puszta életüket épségben átmenthették volna. Testi erejükben megfogyatkozva, lerongyosodva, minden hssznes tárgyukat elveszítve, tekintenek sápadt asszonyaikra, vánvadt termékeikre és hiába várják a máskor munkát és kenyeret ígérd tavasz eljövetelét A gazdasági élet tovább sorvad. Kenyeret Jelentő munkaalkalom sehol a látóhatáron. A munkanélküli családokat tovább kinozza ás pusztítja a n egg tovább, elkerülhetetlen l*tz S* egétt gazdasági é/r. összeroppanása. Megállapította a Szakszervezeti Bizottság, bogy mlndason Intézkedések, melyek eddig tétettek, nemhogy enyhítették a válságot, hanem ellenkezőleg kimélyítették. A válságból való egyetlen kivétető ut: a fogyasztóképeséig hetyreálUtáts ét meg. erősítése. Ide pedig csakis a munka, a termelés talprac áilitisa vezethet feL Ezen igazságok megállapítása után követeli a Szakszervezet! Bizottság: « munkaidőnek a keretetek csökkentése nélkül ez egész vonaton olyan mértékr* való leszállítását, hogy minden mankanél. káli munkihos futhasson. Hs es az intézkedés a termelést meg is drágítaná, végeredményben csak átmeneti áldozatot jelent és as igy hozott áldozat a fogyasztóképesség talpraállásával vissza fog tér 11 ni A munkanélküliek már mindent feláldoztsk ét i most már pvtt/a ételük megmentéséről, oegr/ eh>eszi tétéről van szó. • Hozzanak tehát áldozatot most azok, akiknek kexélek sz aaskókók tftsftak Hs pedig erf taao! """ a Szakszerveseti Bizottság, adat egye!BÜ1 ÉS Jól olyan tactűlet aaély közvetlen® . s munkanélküliek sorsát, sót annak részeset ls, már uioet mtakosik as effsn, hogg « vmtümélk*thk esentul ts olyan gonéosttodásbm réssesttfenek, mint a tét fetganén, hanem követeli: ... 1. a szókságmunkák helyett közmunkák sürgés megindítását minél rövidebb munkaidő mellett, bogy minél tóbb dolgozni akard minél hosszabb Időn át dolgozhassák; ezen munkák véa* legalább napi 5 pengő kereset b!ztö$ltf«át; X olvan összegű péAsbeü támogatás nyújtását aaély a munkanélküli éa családja tzimára embert megélhetést biztosit; S. addig pedig, mig a munkanélküliek keresethet ,alhatnak, takbérmoratói " ~ pedig megfelelő lakbirse Juthatnak, takbérmoratóriam életbeléptetését, vagy sdig megfelelő lakbértegéig folyósítását; 4. a munka nélküliek támogatásának tm* kütöntttessék el a szeg ing gondozástól ás közpénzek kizárólag e népjóléti ügyosztály stJÉi használtassanak fal a munkanélküliek tfcnnütt sára. A fenti követelések érdekében » Bizottság 0-én, sssrdán ette fél 7 árékor • vétve Í5 helyén ngilvánoa népgyűlést remééi ée eosken követeléseit részletesen Ismertetni leket, bogy a eső gyűlések szín! fogja k .4 bizottság a munkanélkülié helyükhöz legközelebb tömegesen jelenjenek -meg. lyét szerdán közöljük,' A szegedi Szakszervezeti Bizottság. A (yüléaek Kiptiy, raha át kalapmidelllilmiael Wienböl megérkeztem - : 138 P.Rcldi Erzsi Március végén Szegedre )5n Buzáth János, hogy a gázgyár ügyében tanácsokat adion a városnak Jánost, ald addig végez as Íratok és as adatok áttanulmányozásával. Elmondotta a polgármester, bogy Ouzáth János kőzvetien nem vesz részt sav a bizottsági, sem a gázgyár megbízóttaival való tárgyaláson, csak a városnak ad útbaigazítást arra, hogy az egyezkedés alkalmával mllren állásponton helyezkedjen. (A Délmegyarorstág munkatársától.) Megírta a Dél ' - ----a gázgyár lapestfalaki hosz1Imagyarorstág, hogy S polgármester a gázt ügyében Buzáth János nyugalmazott budaj ' polgármester tanácsát is kikérte. Buzáth, szu ideig irányitója volt a főváros elektromos művelnék, válaszában közölte a polgármesterrel, hogy gyakorlati tapasztalatait készségesen bocsájtja Szeged rendelkezésére, de bogy megfelelő tájékozottságot szerezzen a kérdésről/ tat kérte, bogy a polgármester küldje'el a gázgyárra vonatkozó aktákat Azonnfi el to küldték a gázgyár eredeti szerződését a döntőbizottság döntését, a gázgyár ajánlatait és ae eddigi tárgyalásokról felvett Jegyzökönyveket Szombaton ismét ievái érkezett, amelyben Buzáth János közli a polgármesterrel, hogy csak meghatározott napokon utazhat Szegedre. Lejöhet márdus nagyhét első két napján, 31. és 21-én, március 30. és 31-én, valamint április első IS. és 17-án,^ a márc" kát napján. A polgármester kijelentette, hogy a ffltifaok közül kiválasztana* egyet és erről értesitik Buzáth Eladó aranytű* z61ogcéduIá)ál - Ttom bizalommal Töthóráshos VUmtoyU tdott brülltai f«» ««ir, irttrtk, inajHUZiHaMinss Maplclia íSiilaar Suliéi nanma (aői kaup eétt«j a legdivatosabb női medellkslsp újdonságokkal Alakítások P flnoc rtflria Táncsics Mihály Szegeden Irta Móra Ferene A minap előadást tartottam Pesten Táncsl* Mihályról s előkészületül összeszedtem s szabad sajtó rabjának tiz-Uzenkét kötetét. Azokból jöttem rá. hogy Táncsicsnak szegedi vonatkozása la volt Csak az Isten őrizte meg ettél, hogy ssegedi iró aem lett belőle. Hiszen nem mondom, becsukni akkor is becsukhatták volna, de azért még se csinált volna birrlért, Itt nem Igen lett voma, áld kiszahaditsa március idusán. ... 1843 tavaszán történt, hogy Grün János, aki országos nevű szegedi kőnynvomtatómester volt, fölkereste Táncslcsot aki akkor Pesten lakott, a Juh«zélrn Mert az Orczy-ut kórnyéke azidőben csakugyan annak számított a a néplró-nak ott volt egy v|sk ócskája, egy bukott kádármestertől vette, természetesen adósságra. Éppen akkor is emiatt ftjt a feje mikor a szegedi kiadó betoppant hoztá. ezzel a kőuóntéssel: — Pénzt hoztam, nem tudom. Jó helyen Járok-e vele? A népiró mindakét kezét odanyújtotta a vendégnek — F.lfér.e a markomba, vagy vékát hozok neki? — Attól függ, hogy kötjük meg as égyesiéaet Könyvet akarok magával iratni. — Szögednek? — Szögednek, meg a környékének. — No, az akkor nem lehet má«, csak kalendárium. álmoskönyv vagy csízió, — mosolygott fanyarul Táncsics — Ördöge van iz uTiak. kitalálta, — bólintott « master — kalendáriumot kellene csinálni. Még pedig az iparos nemzetnek -aló' kalendáriumot Olyant pedig szóles e hazában csak tz ur tud csinálni, mert mi* nem ért az iparoskeblü társadalom nyelvin A népirónak fel. sjlUnt a szeme Csak az olvan írásművet kedvelte, amiben tanítani lehetett S a kalcadáríattctlnálás abban az időben különben is ^terátus emberek f03laH.cz >sj volt Például a K özhaszau Honi Vezér-be S-échenyJ István la Irt cikket, meg Vörösmarty Mihály is adott verset. Még az anekdotáit is csur>a táblabírák szerkesztették, hol kiírva, hol kinyírva régi kalendáriumokból. - VálUlom, barátom. - ugrott föl Táncsics. De mindjárt le ls ült ahogy meghallotta, ml less a honorárium. — Évi fizeti* kettőszáz p«ngő forint, mivel minden esztendőben az úrral fogom én ezt csináltatni. S hogy még nagyobb kedve legyen hozzá, megnótr>lom a fizetést a tiszta jövedelem huszonöt százalékával. . A ndplrónak, akt már akkor nem volt gyerekember. mert meghaladta a negyvenet, még ilyen ajánlatot nem tették életében. A tankönyvekből, még csak csurrant-cseppent valami, de a cikk* iráso'iért leginkább csak vállveregetéssel fisettek. — Istenem, hs sikerülnél — sóhajtotta, amint macához tért a megilletődéstől. — Akkor éa le is költöznék asszonyostól Szegedre, ott bizonyosan olcsóbb az élet. Ezt a rossz bánt meg bérbe adnánk s azzal U hamarább kimásznánk a balból. Csak egytől félek. r,-ún János tréfásan megemelte a botját. — A t pedig ne féljen, akinek éa vagyok a gazdája. - Jaj, az nagy ur ám, akitől én félek! A pesti cenzor Minden kéziratomban két sorból hármat kihúz — Ugy haragszik az úrra? — r>eno$!v. csak fél. - Az 1« fél. a cenzor? Hát sz kitől fél? • — fftt.ilem, szegény Mert énmiattam már három cenzort elcsaptak. • C.rüu János komótosan legyintett a kezével — Éfelül legyen nyugsága az urnák. Nem Pesten oenzuráltatjuk a kéziratot, hanem Szegeden A szegedi cenzortól nem fái, ugv-e? - Még nem stílt vale semmiféle akadémfám. - No látja. Maga se fél őtőle, ő te fél magától Mert azt nem lehet elcMpni - Nem lehet? — Nem hát mert annak van becsületes aaSe-' térségé is. 0 s szegedi piarista direktor. Nekem személy szerint is igen Jó emberen, mert én szoktam kinyomni azokat a szép üdvözlő versezeteket; amOcet a püspökök installálására, meg s főispánok temetéseire csinál. Katona Dlenegnak hhjtyk — Isméran a nevét - lelkesedett Táncsics, — igen nagy tudománya férfin. — No hát akkor kát tud, egy HHa, nem leás itt bibi, - reménykedett a kiadó. - Csak ss a fő, hogj' Medárd-napjáig megkapjam a kéziratot — Olyan sürgős? - hökkent meg Táncsics. — Igen, mert aztán már kezdődik a mindenféle mezei munka, iegód, Inas szakkal van élfoglalva. Az iskolai érteeitvényeket magamnak keD szedni, pedig én se szabadhatok százfelé. Táncsics belátó ember volt szavatartó Is, Medárd-napra beküldte a kalendárium-cikkek kéziratát; Grün János pedig sietett velük s főtisztelendő cenzor úrhoz. — Ahá. hát megérkezett a hírest — gyűrte fél Katona Dl<ne« a reverendája ujját — Vár tem már ezt a malefactortl — Hegy-hogy? —sápadt el Grün János. — Hát főtisztelendő atyaságod már tudott rólet Hiszen én nem szóltam senkinek. — Nem is te, fiam, hanem as a tökéletlen, as a Stancstcs, vagy minek hívják. Egéss Pestet telelármázta vele, hogy ő es egyszer kifog a pesti kollégámon, az öreg' Besetán. Most aztán Rt a rendelet, hogy ugy vigyázzak erre a quidamfs, mint a tűsre. Mehettek a kalendáriumotokká) oda, shol • part szakad. , „ Katona Dienes nagyon derék ember volt de egy iparos-kalendárium mfatt mégse akart kiesni a felsőbb gráciájából. Kihúzta felit a kéziratnak, persze azt a felit, ami neld is legjobban tetszett benne. Az exámen-napt vacsorán maga mondta ezt Grün Jánosnak. — S ez ellen most már nincs apelláta? — vakarta a fejét a nyomdász. — Dehoav nincs. — nyugtatta meg Dienes etre.