Délmagyarország, 1932. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-30 / 71. szám

Irodalmi „ötéves fem Irta Berezeli Amelm Károly. A fiatal író sorsa nem azért tragikus, mert a közönség idegenkedik az uj nevektől s szívesebben olvassa a jól beharangozottak, a »fémjelzettek« írásait, hanem azért, mert a kihasználás munkája sehol sem folyik olyan zavartalanul és tradicionálisan, mint éppen az irodalomban. Aki nincs benne, nem tudhatja, hogy a betűnek is vannak feudális urai, hercegei és főhercegei- Ez rendjén is van, a baj csak az, hogy igen kevesen jutnak ebbe a szerencsés helyzetbe (az irodalom kárára) s hógy évrőlévre gyarapodik azok száma, akik mindig kívül estek a bőség e szúk körén s vagy elhullanak, vagy a munkanélküliek békétlen táborához szegődnek. így aztán nem marad más hátra, minthogy * fiatal Író vagy lemond emelkedett törekvéseiről, vagy pedig felcsap »négernek«. Ez * »néger.rendszer* igém divatos, különösen színpadi szerzők körében. Annyit jelent, hogy adva van a neves iró, valamelyik fellegvár ura, esetleg háziszerzője, aki nem ér rá érdekes témákon gondolkozni, de hogy a publikumot se rövidítse meg s premier-frakkját is igénybe vegye, kikeresi magának a »tipp-börzén« a betű legéhezőbb proletárját s vesz tőle husz pengőért egy jó témát, E'evenet és vidámat, hogy a közönség tapsoljon és szeresse * szerzőt A vicceket külön honorálja egy^gF pengővel. Aztán elmegy a kávéházba. És ez a baj. A befutott irónak mindenki udvarod idegességében tehát sokat feketézik, a lapokat elolvassa, esabhogy ne zavarják, tele van gonddal a villája miatt, a színésznők "is őt nyúzzák, a szerkesztők is molesztálják, a fotoriporteiek meg pláne mindig * nyomában vannak, hogy minden percéről reprezentatív felvételeket készítsenek, egyszóval az irónak nincs annyi ideje, hogy irjon is. Valóban lealázó, kulimesterség egy iró számára. Ezért hát felkerekedik titokban, hogy a riporterek észre ne vegyék és szerez magának egy másik »négert« fr, akinek néhány komoly darabja olvasatlanul hever a színházak tárházában s rábízza a vásárolt téma kidolgozását negyven pengőért Ha ad hozzá utasításokat is, akkor már csak harmincat igér. Utasításokban tehát nem fukarkodik. A szegény »néger« aztán nekiesik s hogy egy hétig ebédelni tudjon, megírja pár nap alatt a vígjátékot, v*gy a harmatos operett-librettót A próbákon a nagy iró is dolgozik, igyekszik elsimítani az irodalmat, azíán a színészektől hall néhány jó szójátékot, azt is bele irj«a gyorsan * darabba és kész. A tantiem az övé, ami színházak szerint, tett házak esetén 100—500 pengőig terjedő jövedelmet jelent esténkint Ha szerencséje van, még egy filmgyár is megveheti a sikerült »témát«, ugy annyira, hogy szerzőnk, ha nem kártyás, nyugodtan nyaralhat Nizzában is, meg Biarritzban is. De van a »néger-rendszernek« más válfaja is. Neverzűk ezt »mesztic rendszernek«, minthogy szellemfajok praktikus keveredéséről van szó Itt már a könyvkiadó a kényúr, ő bi z'< meg r »mes:.tjcei«, hogy express tempóban fordítsa le a külföld nagysikerét. A regény, amit magyarra keli átültetni, már eredetileg js olyan gyarló, hogy az illető irodalom szintén néger-rends<«rü termésének tekinthető. Franciából kell fordítani. Ára husz pengő. Rendszerint ketten végzik a munkát, még pedig ugy, hogy az egyik olvassa a szöveget, a másik meg már írja is — magyarul. Kis elirás, félreértés, pongyolaság, betoldás, kihagyás, magyartalanság alig ront valamit a remekművön. A fő, hogy a közönség huszonnégy fillérért is kapjon francia regényt Ha meszticnek olyan nyelvből kell fordítani, amihez éppenséggel nem ért, akkor ő is négert szerez es igy tovább. A nagyszerű hierarchia lefelé épüL Az ifjú poéta tehát kénytelen nagyot gondolni. Majd ő megmutatja! összeszedi verseit és állástalan barátait S házalva, kunyorálva, dicsőséget ígérgetve, néhány munkanélküli hozzájárulásával kiad egy verseskönyvet (Naiv íróról van szó!) Ide nézzetek! Ez aztán a könyv! S akjsor vár. Várja a kritikát} Hát tényleg meg is jelenik, őt sor az egyik lapban. Na, majd a többi Vár. Aztán eljárogat a szerkesztőségekbe. Kérdezi, hegy mikor jön a kritjka. Ott azt mondják, hogy már régen lennt van a nyomdában, csak tudja, barátom, mostanában sok a szenzáció, a vers-kritika háttérbe szoruL De arra is rákerülhet még a sor. Hát itt tényleg csinálni kell va'.amit Még építenek, freskókat is festenek és szobrokra is szükség lehet, ha a kultuszminiszter akarja, de ki törődik a szópalotákkal és betűtemplomokkal? Akarja-e őket valaki? Zeneakadémia van, Képzőművészeti akadémia is van, Színiakadémia is van, de hová menjen az író? Az egyetemen csak tanárokat képeznek ki és nem jó, ha a tanárjelölt irónak érzi magát Irodalmi »ötéves tervvel« kellene visszahódítani az irodalmat az írók számára. Megszüntetni ezt a szörnyű bürokráciát és a kihalási rendszert Meggátolni a külföldi ponyvák tömeges kiadását és ezzel helyet adni ty'fá a hazai irodalomnak. (Aztán meg magyar ponyva is akad elég, miért vigyék ki a pénzt külföldre?) Mindenkinek hozzá kellene járulni az ót év folyamán a ponyva és férccirodalom teljes leépítéséhez. Mert, aki csak ponyvát olvas, az inkább ne olvasson semmit Árulás a közönséggel szemben, hogy tervszerűen rombolják ízlését Ezen csak irodalmi diktatúra segít Friss erők felvétele, külföldi mestermüvek lefor. dittatása (a ponyvák helyett), a klikkek megszüntetése, a néger-rendszer lelep'ezése és a közönség fokozatos megbarátkoztatása az igazi müvészetteí. Ezt kell csinálni! S miután a fiatal iró ezeket mind végiggondolta és már éppen ott tartott, hogy tervével a kultuszminiszter elé járuljon, hirtelen azon kezdte' törni a fejét, hogy ki is legyen e terv szigorú diktátora. Egész sereg író kavargott benne Egyik se volt jó. Ejnye, hát senki se volna? Mosolygott és aztán sajátmagára gondolt Ki lenne jó ilyen irodalmi diktátornak, ha nem ő? De mint diktátor, már nem mert a kultuszminiszter elé állni..« NOIMODELLKAL nagy -választékban megérkezteit Elegáns fonnák. ]ar wy f YT ff"! ¥, Alahlfásoft modellt Qiyalszineh. ^ »Vnlfin hlsmmeK. 22 éves fiatalember beszél (A Bélmagijarország munkatársától.) Csontos, feketehaju, sápadtarcu fiatalember az, aki halk han. gon beszél magáról, 'a tragédiájáról és ezen keresztül az egéiz mai fiatalság megdöbbentő helyzetéről. Künn most száll a városra a koratavaszi este. Az ereszekről vidáman csurog a hólé, a ta, yasz nehéz, párás illata leng a házak között és itt bent a szomorú ifjú sötét szavai nyomán kitárul a legvi rísztalanabb jövendő képe. A fia'alember huszonkét éves. Négy év óta, — ahogy mondani szokás — kint van az életben és azóta mást sem tett, mint megkísérelt exisztenciát teremteni magának. Négy nyár, négy ősz, négy tél és négy tavasz — ez a negyedik! — suhant el felette, de nem nyomtalanul, amint a boldog béke korában történt volna. Huszonkét éves korára megöregedett, megkopott, lehalkult. Félénken ül a széken és igyekszik a kutató szem elöl elrejteni agyonnyütt, hatalmas cipőjét. Vallomást tesz. — Az érettségi után — kezdi — tisztában voL lam azzal, hogy nem áll előttem nyitva a világ, de óriási bizalommal indultam el... Ideges mozdu'a-okat tesz kezével. — Ne tessék félreérteni, neme ak a saját nevemben beszélek. Amiket elmondok, a\ikat másvalaki is elmondhatta volna, de eddig senkise tette. Pedig valahol, egyszer, vészre el kell mondania valakinek... Tehát elindultam és vakon bíztam a fiatalság erejében. Mingyárt az elején észrevettem, hogy sokan állunk igy az élet bezárt kapuja előtt Tut sokan voltunk ahoz, hogy boldogulni lehetett volna Egy-egy állásra százan és százan pályáztunk. egy segítő kezet ezren akartunk megragadni és irtózatos versenyt futottunk. Ebben a harcban sorra elvesztettem legjobb barátaimat. A verseny miatt megutáltok egymást és semmi hasznunk sem lett belőle- Hónapokon keresztül vergődtem, futkostani. Ujabb és( ujabb akadályok tornyosultak elém. Nem sikerült keresztülvergődni rajtok, kitértem és más utadat kerestem- Próbáltató megalázkodni: kidobtak és elkergettek, ha szemtelen mertem lenni. Nem volt állás, de én nem adtam fel a reményt Otthon terhére voltam mindenkinek, különösen attói kezdve, hogy apám tönkrement. Igazságtalan lett veiem, bántott, szidott Netm tehetett róla, tudom, de én mégsem bírtam el és egy napon összevesztem ve te- Elhitettem a rsaládnmal ír.. A fiatalember lázasan csillogó szemekkel beszél, mintegy magának. — Elindultam az ígéretes Budapest felé azzal az elhatározással, hogy csak hóltan térek vissza. Fillér nélkül értem a fővárosba. Nyárutó volt, érett a dinnye, a legolcsóbb népeledel. Ebből ebédeltem. vacsoráztam heteken keresztül... Hogy honnan vettem a pénzt, arról nem beszélek... Még a mai helyzetemben sein tudnék pirulás nélkül visszaemlékezni ezekre a napokra. Cgyiu.kilésbe fogtam. Cukrászsüteményeket árultam házrólházra járva, majd, hogy ezzel nem lehetett keresni, szenet és fát a-itam el hitelbe A jutalék azonban csa\ a fizeté kor esedékes — ahogy utólag megtud am —, ezt pedig nem lehetett kivárni... Az uccán m'udtam t* a rendörörizobákban éb. redtem _. Láttam, hogy utam egyro lejebb vezat Elhatároztam, hogy hazajövök, mielöt! tényleg halott, erkölcsi t'a'ott — lennék... Itthoo mindent a régiben találtam. Orcs volt a konyha... Az apám egész nap az ablak mellett ült és bá* multa az uccát Az utóbbi időben 6 is ügynökölt, de nem keresett semmit Egyik reggel ismét kezébe vette fekete kofferét: — Utazni megyek — mondotta az aayámmk. Ha nem sikerül, nem jövök többé haza. a vonrt elé fekszem... Az anyám jajveszékelt és szemrehányóan nézett rám .. Mint egy őrült rohantam a városba. Be. kopogta'am mindenhová: — Tiszta jelesen érettségiztem, itt van ráta ax írásom, vegyenek fel, aljának munkát...L — Vállvonogatást kaptam helyette... Otthon az anyám vörösre irt szemmel fogadott Kimentem a folyosóra és azt a mérget, amelyet kisgyerek korom óta őriztem, puszta romántieizmusból, bevettem... Megmérgeztem n«/am... Az apám más. nap megérkezett Néhány pengőt keresett Amikor megtud!a hogy mit tettem, összecsapta kezét, mert tudta hogv aizt a keserves néhány pengőt most rám kelt költenie Undorodtam az élettől... A méreg gyenge volt... Még azon az éjszakán fel a' artam akasztani maga iát, de az anyám érire, vette a szándékomat Most már azon voltam* hogy minél hamarább meggyógyuljak és újra elinduljak... A f:a alember sir. — Egy reggel újra elmentem és ismét Pesten kötöttem ki. Kifosztva, elárulva állottam * főváros küszöbén a:zal a nagy elhatározással, hogyha tisztességes uton nem, hát majd máskép keresem j meg a betévő falatot De azért a belómnevelt jobU; erkölcs még egy darabig felszínen tartott, aztán,J amikor mír ugv láttam, hogy minden összeomlik körülöttem, ak';or... A f a a'en- >er most megőrli homlokát . t — T<> a i ttem. I.optam, ahol csak leheteti. ¡í Haza azt írtam, hogy állást kaptam... A levelekben ezekből a pénzekből küldtem... Iszonyú volt, mindaddig, míg bele nem fásultam. Egyik tra. fikban tettenértek. Azt hittem, hogy menten össze.: dől a világ... Két hónapot ültem és amikor s a ad ember lettem, elhatároztam, hogy jó útra térek. Hiába való volt a fogadkozásom, nem é»; tehettem róla, hogy újra az utált mesterségbe» folyamodtam. Nemsokkal később ismét lebuktam.' Ezúttal már súlyosabb ítéletet szabtak ki rám, mert visszaeső voltam- Azt is kitöltöttem... Megjegyzem, még mindég nem adtam fel a harcot, hogy egyszer tisztes 'ges életet is élhetek majd..« Amik történtek velem, azért a felelősséget a társa, sadalomra hárítottam és azt mondottam, hogjj az nem gilt... — És egyik nap tényleg sikerült... Három ér múlva hogy az érettségi bizonyítványt megkap!an, irodába kerültem- Komoly, igazi irodába, ahová mindig vágytam. Előleget is kaptam... éa harmadnapra mc tudták, hogy megrögzött lolvaf, DOZZI-szalámi a legjoLb. 1 iindeniiit kapható