Délmagyarország, 1932. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-30 / 71. szám

Kézit csókolom tekintetes ur. ff k (A Délmagyarország munkatársától) 'A város egyik főtisztwiselőjének ajtaján halk. bátortalan kopogtatás hallatszik. A kellemes hőmérsékletű szobában csönd van, csak a vékonyhegyü acéltoll perceg a papíron. A csönd mögött érezni lehet a türelmes várakozót, amint feszülten lesi a választ a ko;x>gtatásra. Lüktetve sorakoznak egymás mellé a másodpercek, de a bebocsájtó válasz késik. Erre kissé bátrabban és hosszabban megismétlődik a kopogtatás. — Tessék, szabadi Az ajtó mögött megmozdul a várakozó. Cipője, vagy csjzmaja odasurlódik a padlóhoz. A kilincs nyele lassan lehajlik, kevéske rés támad az ajtón, alig akkora, hogy, raj ¡a átpréselődhetik a szobába a látogató. Szép szál magyar. Hegyesre fent barnásszőke liajusszal, csizmával, kemény derékkal, nyilt arccal, határozott tekintettel. Fiatal. Nem lehet több harmincöt évesnél. Tartásán látszik, hogy évekig volt katona. Valami köszönésfélét mormog. Kissé furcsán hangzik, de nem figyel rá senki. — Mi kéne, fiam — "kérdi a tisztviselő. — Alássan kérem tekintetes ur —, kezdi montfőkáját a látogató, de kiderül, hogy rossz helyre tévedt. A folyosó másik végén van az a hivatal, ahol elintézhetik a dolgát Csizmája sarka összeütődik, dereka kiegyenesedik és most már tisztán, világosan ismétli el azt SZ előbbi köszönésfélét: Kezicsókolom Szabályszerű hátraarcot csinált és a kővetkező Jjfllanatban halkan becsukódiK mögötte az ajtó. Meglepetten nézek a tisztviselőre. — Tán rokona? — Nem is ősmerem. Sohase láttam. De miért fcÜMi? — csudálkozik váratlan kérdésemen. — A köszönése miatt. Nem is vettem észre. Hogyan köszönt? — Ahogyan száz évvel ezelőtt a jobbágyok köszöntek. »Kezicsókulomc-mal.Vagy fcbogyan a fiatalabb rokonok köszönnek az idősebbeknek. — Vannak még, akik megadják igy a liszteletet... Nagyon érdekelt ez a kézcsókos legény. ¡Dózsa Györgyre gondoltam és Kossuth Lajosra. (Ss most idetoppan elém ez a legény, kemény )áereku, határozott tekintetű, liadviselt magyar, a hajdani Jobbágyok felszabadított Ivadéka, lojyan, mint azok az osztálytársai, akiket kegyelmes arakká tettek meg a szeszélyes politikai divatok, — szóval előugrik a magyar ezredévből 1932 márciusában valaki és kezicsólcnlommal köszön |övet és menet is ennek a másik embernek. Utánaszaladtam a városháza kókockás folyosóOtt értem el, a másik hivatalszoba ajtajá_an, éppen abban a pillanatban, amikor izmos (ajja már kopogtatáshoz görbült. — Várjon csak, beszélni szeretné!: macával — teóítam rá. Csudálkozva fordult felém, otthagyta az ajtót 05 odajött mellém az ablakmélyedésbe. Zavarba jöttem. Hogyis kezdjem el, mit is mondjak neki. Éreztem, hogy az első ügyetlen kérdéssel elronthatok mindent — Látom, hogy nem ismerős itt, a váró Mzá . — kezdtem akadozva —, útba szeretném itani. Mutassa csak azt az írást. Ideadta. Valani; idézés volt földbérlet üp '.¡cm, mon ijuk Nagy János átokházi lakos, váro-i íöldbérlő számára. — Maga ez a Nagy János? — kérdez tea. ujle. — Igenis, én lennék. — Hát mi baj van a bérlettel? — Gondulom, hogy a tartozás lőhet, mivelhogy a jég elverle a termést tavaly, a disznók mög elhullottak, hát nem vöt péz az Arenűáfla. Megnyugtattam, hogy nem lehet semmi baja, mert a város nem teszi ki a földből a hátralékos bérlőket, mindenkinek megadja a részletfizetési kedvezményt. Beszéd közben fölengedett kissé a bizalmatlankodása. — Hol szolgált? — kérdeztem később, — A negyvenhatosoknál. — Milyen sarzsija volt. — Cugszfürer. ügy kellett kiszedni belőle minden szót. De azért magynehezen elmondta, hogy a krezüstöt az orosz fronton kapta, a nagyot a Doberdön. Háromszor sebesült kétszer golyó ütött lyukat a bőrén, egyszer meg gránátszilánk vágott léket a koponyáján. Meg is trfa tatja a helyét A aáboru után nősült meg. Hozzávaló parasztlányt vett el. Már négy gyepeke van. A legnagyobb tizenkét éves. Egészen tavalyig nagyon jól megvoltak. A tíz holdas bérlet kiadta azt ami kellett az élethez. Élelmet tözrevalót, még ruhát is. De tavaly őszszekuszálódott minden. Az árak leestek, ráadásul jött a jégverés is. Most aztán végtelen nagy a nyomorúság. Már mindent föléltek, ami akadt a ház körül. A kamra üres, a ládafiában egyetlen fillér sincs, csak az adőkőnyv, meg a földbérkőnyr, meg az ügyészi felszólítások, az Idézők, a zálogolások, az intők. Még azért tartja magát valahogy, de nagyon tél, hogy több nyomorúságot már nem bima ki. Ha Icfoszlik róla ez e raha is. meztelenül kell járnia. A hangjában nincs harag, nincs szemrehányás Nem vádol senkit. — Nem kívánhatjuk Igyér a fődet — mondja. óvatosan tovább tapogatok az életén. Megkérdem tőle, hogy tud-e a népfőiskoláról, tudja-e, ki volt Széchenyi István és hallott-« valam" ar ról, hogy Magyarország agrárállam, hogy itt kisgazda-politika uralkodik. Széchenyi István nevét ismeri. Tudja, hogy 6 volt a legnagyobb magyar. Mindjárt Kossuth Lajos után következett meri Kossuth az nagyobb volt, ha nem is volt gróf... Kossuth tán méjü Ferenc Jóskánál is nagyobb volt, meg Tisza Pistánál is... Hallott a népfőiskoláról is, de az agrárállam fogalmát nem ismeri, a kisgazdapolitjkáről pedig nincs véleménye. — Nem polftfra kftts fde, uram. hanem termés, meg piac — mondja igen komolyan Kiv £ ltom zálogbol éríéfcfáryati, moR". -.szem kézpénzért Ha másként kívánja értékesíteni, 5 százalék részesedésért eladom. Bizományba átvett tárgyakra eladásig kamatmentes előleget adok a tárgy forgalmi*értékének 85 százalékáig. Kiváltá nál ha üzlet nem is jön létre, kö'té'et nem számítok. 355 Mikszáth Kálmán ucca 12, Valéria-tár sarok. Gáspár« A beszélgetés megakad. Nagy János, a negyvenhatosok nagy és ki'ezüstös hajdani szakaszvezetője, akinek a füle mögött éktelen forradás emlékezik a doberdói poklokra, az átokházi földbérlő nyugtalanul tekintget fői a toronyórára. Alszik rajta, hogy menne már tovább, — Még csak egyet akarok kérdezni. Azt mondja meg hogy ml'rt kö zönt az Imént abban a M*aJaf. ban >kezlcs6kt.lommal?*' Idegenkedve néz rám. Gyanúsnak Őrzi a kértfést. Nem tudja, mit akarok vele. A torkát kóaiörüli és nem válaszol, — Megvan még az édesanyja? Igent bólint. — Neki hogyan köszön* — Aggyistennel. — Hát az édesapjának? — Annak mS séhogysé. mer az möghajt. — Hát akkor kinek köszön keziecékulommal? Ismét reszeli a torkát. Gyanakodva néz rfm, de aztán fölemeli a fejét, keményen belenéz az arcomba és halkan, de tisztán, érthetően mondja — Csak az uraknak. VfrtiT* L*««**. Szombat esíe Tóth József lakatosmunkástól kaptuk az itt következő "TI1 fí*' óra van, kürtőt a Lét/ar gó kése megáll. Kérgeskezfí a szony, férfi < A kürt s a ál mind megérti. Mennek la :a, megállt a ^p. Azt ('atolfúlv- iz élet szép. Szombat este kiírtát « gtJár. Meg!a /',' a bért, ami jár. Ránéz /óra 'ffényü szemük. Tépi-gyüri k.'-rges kezvk. Szivük-lel' ¡'k megsebezve: Minek is van szombat este. Hélfón reggel kürtöl « gyár Munkás sereg fegyverben ált. Vezénys avnk- munkám felt \ Csatazajt a kalapács ver. f >Cél a holnap, lét vagy nem (St, ^ llira hiszik: az élet szép. s ^ Ttrn jozsew Képkeret készítés liánlrorafmát e<non>. uss JÓZSEF «• TABSAMU ''ClIRBlRieili« mo'ci«M " t'cKT neea 27 SZEGED-CSONŰRADI TAKARÉKPÉNZTÁR ALAPÍTVA 1845-BEN. Az Intézet saját vagyona 4 és Vt millió pengő. Saiát házai • SZÉKHÁZI Széchenyi tér 7. és Taknréklár-ucca 3. *QI " 2. BÉRPALOTA: Takaréklár-ucca 8. és Horváth MII* 3. BÉRHÁZ: Széchenyl-íér S. (volt Jerney-ház.) Mihály-ucca 9. Betéteket magas kamattal gyümclcsöziei. Kölcsönöket folyósít bankszerű fedezettel, kedvező feliéielekkel. A Szeged-Csongrádi Takarékpénztár részvénye jól Jövedelmez! Vásárlást az intései Közvetít. -«wr.tejfcl ¡1