Délmagyarország, 1932. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-30 / 71. szám

J «¿J ^ î I Átélés és megismerés, halál és feltámadás Irta: Tonelli Sándor Ne méltóztassék megijedni a címtől, mert amit mondani akarok, tulajdonképpen csak széljegyzet Dessoir professzor mailt vasárnapi Goethe előadásához. Előadásában a berlini professzor Goethét mint pszichológust mutatta be. Nagyon szép és világos okfejtéssel magyarázta meg, hogy amint vannak nagy zenei tehetségek,. vannak nagy matematikai tehetségek, ugy vannak jagy pszichológiai tehetségek is, akik' az em­beri lélek megismerésében jutnak el mások számára kifürkészhetetlen mélységekig. Goethe ezeknek az irodalmi lélekbúvároknak sorában a legnagyobb. Ezért van az, hogy sem drá­mája, sem epikája nem forog külső esemé­nyek körül, mint például Schiller Teli Vil­mosa^ ahol egy politikai jellegű gyilkosság az sgész dráma alapja, hanem nála mindig az ember benseje, énje áll a cselekmények közepében. Ezért van az is, hogy alakjainak megrajzolásához úgyszólván soha nincsenek lélektani tévedései. 'Azt hiszem ebben Dessoir professzornak föl­tétlenül igaza van. Egyben nincs igaza, he­lyesebben egy helyütt szólta el magát Azt mondta, hogy a centennárium alkalmából száz meg száz előadás hangzott el és száz meg száz cikk jelent meg Goetheről, amelyek' őt a leg­különbözőbb vonatkozásokban mutatták be. Goethe, a drámaíró. Goethe, a lírikus. Goethe, a természettudós. Goethe és a német iroda­lom. Goethe és a természet. Goethe és Francia­ország. Mindezek a cikkírók és előadók té­vednek, mert darabokra szaggatják Goethét, holott őt csak egyetemes emberi mivoltán ke­resztül lehet megérteni. Nos, én koncedálom. hogy a lélektan a legáltalánosabb valami, de még ha igy van is, akkor is a pszichológia csak egyik oldala Goethének és aki Goethét mint pszichológust mutatja be, ugyanazt csinálja, amit másoknál kifogásol. De hát nem ez az, ami Dessoir előadásá­ban felkeltette a figyelmemet Az előadás­nak egyik alapvető és igen szép példákkal il­lusztrált tézise az volt, hogy Goethe mutatott rá elsőnek az 'Erieben és Erkennen közötti különbségre és emelte ki ennek a két foga­lomnak mély emberi jelen ¡.őségét. Magyarra ezt a két fogalmat az átélés és megismerés ki­fejezésével fordíthatnám. A lényege a két ka. tegoriának az, hogy események történnek kö. rülóttünk és történnek velünk, melyek élmé­nyek formájában jelentkeznek. Értelmükkel széttépjük a fátyolt, mely ezeket á fogalmakat fedi és akkor eljutunk a megismerésen ke­resztül a dolgok lényegéhez. Bizonyos mér­tékig el tudunk vonatkozni magunktól is; mintegy kívülről látjuk önmagunkat és el­jutunk a legnehezebb kategóriához az öntudatr­hoz, mert ennek kritériuma tulajdonképpen önmagában rejlik. Menjünk egy lépéssel tovább. Élményei az állatnak is vannak. A ló őrül, ha meglátja gazdáját A vádaszkutyát nem lehet meg­fékezni, ha a fegyvert leakasztják a falról. A macska dorombolása elárulja a kellemes ér­zést amit a simogatás kelt benne. Mindezek­re az élményekre az állat egy gondolkozást művelet folytán, amely csak mennyiségileg, de nem minőségileg különbözik az emberétől, vissza is tud emlékezni. A háziállatok órát megszégyenítő pontossággal tudják az etetés idejét Világhírűek Pavlov professzor kutya­kísérletei. Kutyákat ahhoz szoktatott hozzá, hogy bizonyos geometriai formákat — kör és négyszög —, vagy különböző színeket mu­tatott nekik és ezek után bizonvos cselekvések, — etetés, séta stb. — következtek. A kutyák néhány ismétlés után feltétlen biztossággal tudták a geometriai fogalmakkal és színek­kel a rákövetkező cselekvést asszociálni. Tud­ták, hogy mi következik és annak megfelelően viselkedtek. Az állat gondolkozása azonban primitív. Él­ményei elszigeltek és hiányzik a goethei ket tős kategóriának második része, a megismerés­Értelme gyenge ahhoz, hogy be tudjon hatolni a jelenségek mögé és megismerje a dolgok lényegét Az állat él, de az élet számára nem probléma. Abból, amit lát az állat nem tud törvényszerűségeket levonni. Mindenki, aki fog­lalkozott állatokkal, tapasztalhatta, hogy az állat is, mikor halált lát, érzi, hogy valami egészen szokatlan dologgal áll szemben. A kutya szűköl gazdájának holtteste mellett A kanári abbahagyja az éneklést, ha párja elpusztul. A halál nekik is élmény, ijesztő és borzalmas élmény, de nem több. Következ­tetést levonni ebből az állat nem tud. Az állat nem tudja, hogy a halál általános terméI­szeti törvény, amely alól senki sem vonhatja ki magát Az emberé a borzalmasságában is magasz­tos privilégium, hogy a halált és a halál tör­vényszerűségét megismerte. És ebben a meg­ismerésben látom en az emberi sorsnak egyik legerősebb formáló tényezőjét Az állat nem tudja, hogy a szülője, a párja, a magzata egy kérlelhetetlen törvényszerűség folytán előbh, vagy utóbb el fog pusztulni. Ezért nem ismeri az emberi értelemben vett aggódás érzését. A megsemmisülés gondolata számára idegen. Az ember számára nem. És mert az ember ezt látja, tudja, védekezik ellene. Vé­dekezik ellene akár fizikai, akár lélektani eszközökkel. Igyekszik tudatosan olyan kö­rülményeket teremteni, hogy az élet felté­telei minél kedvezőbben alakuljanak és a pusztulás minél később következzék be. Az egymáshoz közelállók ezért szerveződnek meg, ezért keletkezik a család, a csalidon tuT « törzs, a törzsön keresztül a társadalom. De a pusztulást bármit tegyen is az ember, elhárítani nem lehet. Ha azonban bekövet­kezett, az ember, aki elvesztette hozzátartozó­ját vigasztalja önmagát hogy a halál csak földi értelemben lehet végleges, mert van egy másik földöntúli élet és van fe'támadás. Minden vallásos gondolatnak a haláltól való félelem és a földöntúli életbe vetett re­ménykedés az alapja. A halcttak iráuti bor­zalommal vegyes tiszteletből keletkezik a mi­tológiának és az áldozatnak legprimitívebb formája. Ezért igyekszik már a primitív em­ber is halottait illő tisztelettel eltemetni. A temetés szokása, melyet az c őlények közül csak az ember ismer, egyidős a mllásos lcul­tusz kezdetével. Sohasem fogjuk egész bizton­sággal megállapítani, hogy a sirkő, amelyet megemlékezés gyanánt elhunyt hozzátarto­zóink hantja fölé emelünk, milyen ősi kép­zetnek a maradványa: a tiszteletet jelezte-e, vagy pedig azért görgetett az ő^mber követ a halottak fölé, hogv vissza ne térjenek ós földi nyugalmát ne zavarják. Akárhogyan volt is, biztosra lehet venni, hogy a túlvilági elet valamely képzete kapcsolódott hozzája. Végső elemzésben idevezet a goethei átclc^ és megismerés, amelyek közül az utóbbi csak az ember kizárólagos tulajdona. Be'.Ste kö­vetkezik az egész társadalmi rend felépítése a hozzá fűződő összes erkölcsi fogalmakkal egyetemben. És belőle következik a feltámadás hite, mely az összes vallások képzetében ösz­szeesik a tavasz és az uj élet időszakával. A megujuló természet ilyenkor diadalmaskodik az enyészet fölött és a lélek, az eszme ilyen­kor követeli magának a jogot, hogy túlélje az anyagot, amely megjelenési formát ad neki és hordozója fizikai létének tartania alatt A I PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK ALAPÍTÁSI Érv 1841. SZEGEDI FIÓKJA SÜRGÖNYCIM: COMMERZ SZEGED ALAPTŐKE: 25 MILLIÓ PENGŐ. KIMUTATOTT TARTALÉKALAPOK 30.5 MILLIÓ PENGŐ. BETÉTÁLLOMÁNY ÖSSZEGE 183 1. ÉT VÉGÉNs TAKARÉK-KÖNYVBEN 156.6 folyószámlák ^le.i^ ÖSSZESEN 303a MILLIÓ PENGŐ. Illn$s€fj€ faözismert! Ara meglepetés ?

Next

/
Thumbnails
Contents