Délmagyarország, 1932. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-27 / 70. szám

A devalortzációról '» vagg tnftációf Sajtéban, paris-érdekképviseleti gyűléseken a két kérdés körűi forog, viharzik s szakad pártokra • magyar társadalom. Helye* -e a célszerii moratórium, avagy teljes megbénulást eredményez, — üdvös-e egy korlátozott méretű invagy halálos méreg? A kormány ás •pártjának egy része a moratórium- és inflációellenes állásponton mereven kitart, de Gatl Gasstonék már hajlanak a noratóríumos álláspont felé, a sajtóban Ii mind több haris .wS mellette, az érdekképviseleti gyűlések pa«ng hangosak a meratdriumos táborok köpetőlésétől. r .L^^"8^1*31^ «o»»«dcktorok hasztalan ajánlják számunkra a két csodaszerüket MegtartOk és hatásokban már kitapasztaltuk mindkettőt. Moratórium és infláció közeli rokonok. A moratörium teljesen: megbériitji a hiteléletet, az infláció színjátékát viszont a mi generációnkkal újból lejátszatni nem febeL • Mindegyik elvi tábor azonban megegyezik -abban is, bogy •jelenlegi helyzet fenn nem tartható - • naloméig megoldásnak el kell kőeel' N. ketnL i •Van oly álláspont is, amely azt hangoztatja, hogy azért, mert mi egyedül a moratóriumot és inflációt ismerjük gyakorlati tapasztalásból, még nem következik, hogy nem volna-e valamely más megoldás a kibontakozás elősegítésére. íme, a németek tapogatósva, óvatosan^ de már rátértek arra as útra, melyen a régi kötelezettségeket törvényerejű Intézkedései hozzák arányba az általános árnivóval. Nálunk Debreoen törvényhatósági bizottsága fordult deualorizációt sürgető körirattal a társtörvényhatóságokhoz. , Emlékezzünk vissza, mily nehezen tört utat 1 háború aLrftt és után a valorizáció gondolata. Mily bosszú ideig volt a korona — korona elv I törvény előtt érvényes, t^ak lMsan, a gazdasági lehetetlenülés jogf fogalmának kikristályosodásával ludott érvenyre jutni a valorizáció gondolata, amely az M28. évi XII. törvénycikk, ben öltött testet Hosszú idő kellett, mig a gssdssági közvélemény feleszmélt orra* bogy mi as utánpótlási ár, — bogy a "kereskedő az feladott portékáján csak látssathasznot ért el, ds lényegében vészitett rajta, Öiert csak drágábban tudta ujbóf beszerezni? S az alatt * , bosszú idő rftatt, mig a vaforizádóívak a gazda, sági és jogászi közvéleménye ld tudott alakulni és magátá értetődő elvvé tisztázódott s valcrisádó gondolata, a gazdasági egyedek százezred resztették vagyonukat a ment tönkre az ipar pénz belső vásárló erejének növekedése nagy eltolódásokat Idéaett elő, amelynek vannak áldozatai, de vannak haszonélvezői is. Mindenki, ald az eddig átmentett készpénztőkéjével értékálló Javakat ölesén vásárolt, realizálta a pénz belső vásárló erejének emelkedéséből előállott hasznát a a kárvallott az eladó, aki olcsón volt kénytelen Javától megválni, vsgy az adós, aki adósságát a mi! napig vissza nem fizette. A pénx vásárló eref ének nóoekedéeéb01 eWló nagy aránytalanságok tovább fognak fokozódni)' a gazdasági egyedek mind sséferebb tábora még soká fogja szenvedni ennek hátrányalt míg a gazdasági közvélemény és a nyomában kullogó jog Is rá fog eszmélni ónra, hogy itt nem történik más, mint ax Infláció visszája — s ennélfogva az aránytalanságok orvoslása is csak as inflációs, kor.aránytalanságai elleni vsdekezésnek: a valoritácM forifttott fa a devalorizádó; lehet. Arányba hcszd a régebbé kötelezettségek numerikus összegét a pénz vásárló erejének növekedésével, — est jelenti a devaJorizádó ftv galma. vi• Bevalljuk: magunk Sem éaküszünk ennek as orvosságnak mindenhatóságára. Ugyanis cera lehet áttekinteni, hogy a devalorizárfómdf törvényi szabályozása nem jelentené-e, legalább átmeneteiig a hitelélet további nagyfok* megbénulását nem lenne-e súlyos kihatással a közhiteire és vonna esetleg maga után ujabb bizalmi válságot. Félrelsmerheflen 'azonban* hogy a gazdasági é e' jelenségei törvényszerű hullámvonalat rajzolnak elénk — s a doígok alakulása a davalorizárós kibontakozás felé mutat A mind nagyobb számban előforduló kereskedői és ipari magán- és kényszeregyessé, gek sem tekinthetők egyebeknek; mint egy egészségtelent ferde Irányban tereládőtt devaiorízációs folgamainak, amelyben a régebben kontraháA tartozásul kat szállítják le az árak árainak áihanása kö. vetkeztében a mai árnivónak megfelelő oránywj bon. Félő egyedül az, hogy lassan érlelő-; dik a közvélemény s az elv érésének útját az addig elhullott gazdasági egyedek tetemei fogJ ják eltorlaszolni. Retorder, c'est rater, — volt a körei múltban elhunyt Briand kedvenc idézete. Ami későn iött, az már is el van hiii # i .1 D8ZVU. Végeredményben a kormányzat a mind erősebben megmozduló politikai tényezők és as érdekképviseletekben tömörült foglalkozási ágak ostromának sokáig nem fog tudni ellentállnt Mielőtt valamely végzetes lépés törté ntoált két rossz nék a már JdprŐbált két rossz megoldás (moratórium, vagy infláció) Irányában, — érdemes foglalkozni a devaJorizAció gondolatánál. MWÉWI csUeu! S ima jelenlegi gazdasági nyomorunk ugyanest a képet tárja elénk, csak a ~ vWüjáre fordult Érezzük és lát] bogy nagy Igazsántafonfágok és aránytalanságok kezdenek jelentkezni. A .három, vagy négy esztendő előtt kontrahált kölcsönök ma helyre nem hozható, elviselhetetlen terhet jelentenek az .vlós számára. A nyersanyag árak csókkenése, az általános árai vó sülyedése folytán ezen kőlosönők tőke- és kamatszolgáltatlsát as adósok már ellátni nem tudják, — a fedezetül szolgáló ingatlanok a hi'e ezők kezére jutnak. A régebbi kölcsönök visszafizetésével a hitelező, a tőkés anyagi Uőnyhós Jut, mert nagyobb vásárló erejű pénzt kap vissza adósától, mint ami'yen vásárló erejű pénzt részére hitelezett A pénz belső vásárló ereje — ha kényszerintézk-dés folytán-is — de állandóan, növekszik, az árak folvtonosan csökkennek —> ime megforditoltja as' inflációs kor jelenségeinek. S ha akkor gazdasági lehetetlenülés akadályozta, bogy as időközben leromlott pénz ellenében történjék áruk szállítása, vagy kölcsönök törlesztése, éppen ugy gazdasági lehetetlenülés akadályozza napjainkban az adóst, hogy megnővekedett vásárló erejű pénzben fizesse vissza a több viUr14 ereJÜ p<Ml*n MM \Kárösx-ucca Nsm hunyhatunk szemet as előtt, bogy a