Délmagyarország, 1932. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-03 / 51. szám

)ELM AGYAKORSZAG UEOBD, II.LEN t a 3-33. - KladöhlVMial, 8. Telefon • 13-00. - Nyomda > LOw 10. Telefont 14.M. TAv1ret» é* lavélehn • Délmaoyarmcéo Saenwl Csütörtök. 1932 március 3 Ara 16fUl«r . Vm. évíolyatfi, 5Q. szám BLOrizeTESi UO I jövő intelligenciája Csendben, szinte észrevétlenül* mint a hstnn alatti parázs, izzik közéletünknek egyik legnagyobb kérdése, a Jövő intelligenciájának prbblémájs. Időről-időié valamelyik ifjúsági egyesület memoranduma, vagy egy olvan megmozdulás-féle, mint a fiatal képviselők blokkjának állásfoglalása, tereli rá a közfigyelmet. - Túlságosan sok vizet ezek a megnyilatkozások nem zavarnak. A közönség fásult, kimerült, mindenki a maga bajával éppen eléggé el van foglalva. Azok nagyrésze Is, aki törődnék az ifjúság Jövőjével, legtöbbször igen szűkös szemszögből, saját gyermekeinek elhelyezésére lokalizálva látja az ifjúság kérdését Pedig a probléma máris erősen túlnőtt sz egyéni elbírálhatóság keretein. Országos, nemzeti kérdés fett belőle. A memorandum, amelyet néhány országgyűlési képviselő a diákság kiküldötteivel együtt álHtott össz 5, döbbenetes számadatokkal mutat rá az évenként az egyetemeket és már főiskolákat elhagyó fiatalok száma és az elhelyezkedés tehetőségei közötti sránytslanságra. Csonka-Magyarországon Jelenleg mintegy 55.000 az úgynevezett szellemi munkások száma, aldk valamely diploma birtokában viselnek hivatalt, vagy működnek a szabadfoglalkozások terén. Ez a szám körfiibelQl a maximális telítettséget JeleutL vagyis több azellemi munkást ez a kis ország belátható időn bélül nem tud felszivnL A természetes kiesési arányszám, amely nyugdíjba vonulás, elhalálozás és más körülmények folytán évente előáll, 8—4 százalék. Ezzel szemben Magyarországon évente körülbelül háromezerkétszázan nyernek egyetemi és más főiskolai ökle. velet Könnyű ebből kiszámítani, hogy — nem fa beszélve, azokról, akik máris állás nélkül ' Vannak, — évente ezerötszázzal több oklevelet adunk ld, mint amennyit a téhyleces szükséglet megkíván. A helyzet tehát az, hogy évről-évre állandóan szaporodik azoknak a diplomás fiatalembereknek a száma, akik az elhelyezkedés minden kilátása és reménye nélkül mennek neld sz életnek. Egy növekvő és joggal elégedetlen tömeg nyomja nemcsak intellektuális, hanem gazdasági életünket. A fiatalság ,? méltán kérdezheti sz öregektől, hogy miért engedték tizenhat-tizennyolc esztendeig tanulni, ha nem tudnak neki kenyeret biztosítani. Ez a tömeg, a huszonöt-harmincöt esztendőnek nagy hadserege, amely a szellemi szükségmunkában nem láthatja kimerítve életének célját, egyelőre még memorandumozik, de ha nem tudja elérni céljait, bizonyára türelmetlenül, egyre türelmetlenebbül, a tiszteletet és kegyeletet félretéve fogja követelni, hogy az idősebbek, az előtte állók hagyják el helyűket Ote tol, que. je m'y mette. Nehéz a fiatalok igazságát el nem ismerni, de még nehezebb nekik igazságot szolgáltatni. . Az államnál és a közigazgatás egyéb ágazataibau elhelyezkedést követelni, mikor az állam a mai apparátust sem bírja el ée mikor tudjuk, hogy a nyugdí j teher még csak kéthárom esztendő múlva fogja kuluiinációs pontJát elérni, majdnem kilátástalan. A szabad pályákon a helyaet szintén nem sokkal kecsegtetőbb. Amit a fiatalok panaszolnak, bogy « öregek túlságosan sokáig tartják pozíciói'tat, a legtöbb csell en nem jókedvből történik. Magyarázat gyanánt nem kell William Clwsold I teóriájára hivatkozni, hogy a középosztályban a munkabírás és dolgozni akarás felső határa kitolódott. Nálunk a magyarázat sokkal prózaibb és sokkal vigasztalanabb: a háború és infláció megette á középosztály anyagi tartalékait ée m* kényszerűségből .kitolják munkálkodásuk idejét azok Is, akik máskülönben már talán nyugalomba vonultak volna. A helyzet Igy meglehetősen vigasztalan. Ezzel a vigasztalan helyzettel szemben a javasolt eszközök nem fék reménnyel kecsegtetnek. Azt mondják, sz állam alkalmazzon kényszert a magánvállalatokkal szemben a fiatalok elhelyezése érdekében. Az iparvállalatok köteleztessenek mérnökök alkalmazására. A mezőgazdaságban bizonyos nagyságon felüli birtokoknál á főldmivelésügyt miniszter rendeletileg mondja ki S gazdatiszti kánvsRrl. Bizonyos létszámon felüli alkalmazott kőtelén' módon vonja maga után orvos alkalmazását és igy tovább Mindezek a kívánságok nagyon szí. pek volnának egy felfelé menő konjunktura állapotában. De m«? Ma, amikor minden összezsugorodik, mikor minden kereseti foglalkozás rentabilitása megrendült; ilyen rendszabályoktól gyakorlati eredményt várni még a legerősebb kényszerrendszabályok mellett sem lehet Maradnának az úgynevezett mammutjövedelmek és sz álláshalmozások. Ha valaki ezek ellen küzd, az kétségtelenül az erkölcsi ság alapján áll. De azemberi termi V, •' í J>. {,.'.. wf* . • • •• • folylf, hogy ezekben a kérdésekben « határt megvonni nem lehet A nélkülözőnek az elérbetőség maximuma, hogy legyen fűlött szobája és betevő falatja. Az előtt, akinek havi kétszáz pengője van, ezer pengő a mamnrutjövedelem, viszont aa ls, aki bélyegek helyett házak gyűjtésével foglalkozik, nem tekinti magát a vastagbőrü agyarasok családjához tartozónak. As álláshalmozások ellen vHett küzdelemnek az a tragikuma, hogy eléli pá a kisembert, aki nehezen meg tudja pÓtWni szűkösre megszabott Jövedelmét havonta egy akkora összeggel, amely másnsk koiduskenvérre sem volna elég, de nem éri el azokat, akik az elérhetetlen magasságból azért hír. detik a takarékosságot, hogy magukról a közfigyelmet eltereljék, fis hs a főiskolai hallgatók memoranduma tiszteletreméltó naivitással felsorolja, hogy némelyik budapesti bapk-, vezérnek mennyi igazgatósági éa felűgyelőhizottsági tagsága van, es a bajon aligha se-, git, mert még ha törvény mondaná te kt, hogy egy ember például ötnél több Ilyen meg. bízást nem vállalhat, a felszabaduló állásokat aligha osztanák fel a főiskolákról ma vagy holnap kikerülők UteBtt. Ezért nehéz és nyomasztó as életbe H kerülő fiatalság helyzete. A probléma majdnem meg. oldhatatlan. Mégis szembe kell nézni vele. Az ország Intelligenciájának Jövendője az, ami kockán forog. . Az egységes párt megbuktatta a nemzeti koncentráció tervét Viharos párléríekezlel « belep Bethlennel folytatott tanácskozások illán A mlntezierelntik beszéde az Összefogás szükségességéről (Budapesti, tudósttónk . telefonfelentése.) A nemzeti koncentráció Úrét szerdán este az egységes párt megbuktatta. Amikor a parlament keddi ülésén a miniszterelnök kijelentései a nemzeti koncentráció tervéről elhsng1 zottak, az egységes párt tagjai részéről c beír' gen fekvő Bethlen István bevonásával blzai mas tanácskozások tudattak meg, amelyen a legtöbben a koncentráció ellen foglaltak állást A pártnak ez sz állásfoglalása már szerdán este tudomására jutott a miniszterelnöknek, aki a párt értekezleten részletesen foglalkozva a koncentráció kérdésével, kijelentette, hogy szükségesnek tartja á nemzeti erők össztfo' gárát, hajlandó mindazokkal eqgütt működ ni, akik nemzett is valláserkölcsi alapon állanakEllenzéki oldalról többször hangoztatták azt a kívánságot, hogy abban a küzdelemben/amit a nemzet, mint védelmi harcot a mai sulvos időkben folytatni kénytelen, a nemzeti erők fogjanak össze. Nemcsak hibának, de lehetetlennek is tartotta, hogy ezt az óhajt visszautasítsa. Ez azt a látszatot keltette volna, hogy itt párturalom van. Kardinális feltétel az együttműködésre az, hogy hajlandók-e együtt dolgozni azokkal a pártalakulatokkal, amelyek eddig is támogatták a kormányt \z együttműködésnek azonban nem tehet más alapja, mint a kormány célkitűzései. Ez az összefogás különböző módon jel?ntkezhetik. El tud képzelni 'gy pártba való tömörülést, vagy több pártnak kármányttámogató működését Hasznos együttműködést tud elképzelni olyan ellenzéki politikusokkal is, akik mindazon kérdésekben, amelyeket az ország érdekében fontosnak tartanak, a kormányt támogatják. firatosabbnak azonban azt tartja, hogy a parlamenti küzdelemben az ország érdekel minden egyébnek felette álljsnak. A nagyközönség felé sokan Igyekeznek a kormány működését tétlenségnek feltűntetni. Ezek nem látják, hogy a kormány munkaerejét az vette igénybe, hogy meggátolja olyan végzetes események bekövetkezését, amelyek egész gazdasági, társadalmi és'politikai életünket megrázkódtatták volna. A kormány gondja továbbra is az ugyanebben aZ irány* ban folytatandó küzdelem lesz. Azután a miniszterelnök a hitelkérdésről beszélt és azt mondotta, hogy olyan intézkedések is bekövetkeznek, amelyek a hitelélelet megkönnyítik. A iHÍlaszlójoy reformjáról szintén beszélt és azt mondotta, hogy ha a gazdasági "krízisen tul leszünk, szükségűnk van a választójog reformjára. Megismétli, hogy a választójognak olyannak kell lenni, hogy az közmegnyugvást keltsen a politikai életben. Mindezeket nem azért mondotta, mintha a kormány nem tartaná elég erősnek az egységes pártot arra, hogy rá támaszkodva vigye tovább az ország ügyeit még a mai konstellációban is. Bessenyei Zénó arra kérte a miniszterelnököt bogy minden célkitűzésében az egysé-i ges pártra támaszkodjék. Berki Gyula éles beszédbén foglalt állást a. koncentráció ellen és azt mondotta, hogy a miniszterelnöknek kevés tárcája van ahoz, hogy az összefogást biztosítani tudja. El fog jönni még az az idő, amikor az egységes '