Délmagyarország, 1932. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-28 / 48. szám

I jhnni. amilyennek bflszVwég is dicsőség volim lenni. Szeretnék ma minden betegségből, titokból, hazugságból, divatból kigyógyulni. Szerelnék én lenni, én, hiszen mindenki voltam már, csak önmagam soha! Szeretném üdvözölni magamat, meglepeti, könnyeim. Szeretném megmondani hidni a szerelme­semnek, hogy mi a szerelem. Szeretném as anyámnak megmondani, mi a szeretet Saeretnék nj világot ma, nj ruhában min­denkit áz uccán, uj szemekkel, uj szivekkel. Szeretnék az égig felérni, szeretném a hom­lokomat az Istennek odanyújtani, olvassa cl az emberek kérvényét ' fis a két karommal két felhót ölelni és köztük megcsókolni a Napot MahrobloilKa édesapámtól lóbbszór hallottam, ho*y egy nagy­hírű an;ol orvos kitapasztalta s hosszú élet titkát, könyvel is irt róla. de annak tartalmát halála nap­jáig nem publikálta, esak azután került nyilvá­nosságra. mikor egyéb Ingóságai között ezt a köny­vet is elárverezték s megvette egy dúsgazdag áng­lius A terjedelmesnek látszó könyvben ez a pár iótsnács foglaltatott: Tartsd fejedet hidegen, a lábodat melegen a hasadat lágyan, édesapám több­nyié akkor citálta ennek a hires könyvnek a tar­talmát, ha többet ettem a sonkás tésztából vagy a hája* pogácsából a M«ttbotlnál. Azt szokták mondani, hogv akinek életében ha­lála hírét költik, hosszú életű lesz. Harminc a egynehány éves voltam, mikor súlyos tifíisz után sz egészségem nem tudott helyre vergődni. So­'káig lázas voltam, azt állapították meg a dokto­rok. hogy ez egy protrahált rekonvalcscéncia. 6n már nem bántam volna, ha még cifrább nevet ad­tak volna is a nyavalyámnak, csak kigyógyítottak vo'na. Felutaztam Budapestre, kikértem Korányi és Wagner egykori professzoraim tanácsát is, de ngv vettem ki a vr valami nai frta dr. Kovács .róstef. Oriesben s Hotel Austriáhan voltunk ssállva, pompásan el voltunk látva, délben ótfogásos ebéd, este háromfogásos vacsora, soha nem kellett erő­szakoskodni a kínálással. Azt hiszem s vendéglős az én kosztomra ráfizetett. Azóta is eokat gondolkoztam afölött hogy a láztalan állapotot a klímaváltozás okozta-e vagy a bőrös malacpecsenye vagy as a finom tokaji aszú, melyhez protekcióval jutottam Walter nr­l*elkedésükből, hogy nincsenek véleménnyel az életrevalóságomról, elküldtek Déltirolba, a Borén melletti Griesbe. Remélve, hogy ott még tán nz egészségem helyre­Igarodlk. Karácsony előtt pár nappal nekivágtam a jiagy útnak A hónapok óla tartó láz'ól ugy le voltam gyengülve, hogy alig tudtam felszállni a váguö kocsiba. Akkor még nem voltak étkezd kocsik, ranem csak étkéző állomások. Ilyen étkező ál­lomás volt ezen a vonalon Klagenfurt, ahova dél­tájban érkeztünk meg. Egész addig nem volt sem­mi étvágyam Annál Johbar. csodálkoztam ason, hogy mikor Klagenfurthoz értünk s a vasúti ét­teremben megláttam az éilajion a bőrös malacpe­csenyét, gusztusom jött rá s elfogyasztottam be­lőle egy jókora adagot utána pedig Márienhilfi sajtot, meg voltam elégedve nz étvágyammal Mi­kor felszálltam a kupéba, megittam egy deci fi­nom tokaji aszút. Utána elszenderedtem, láz nél­kül ébredtem fel. mely nem |s jött többé vlsszn. ön ts felszabadul Asszonyom A Turáni Atolc alél. mivel ön h esak manyar tiszta len vásznakat éa Dupladamaizt asztalkészleteket s törűlkőröket vásárol a készítő CSETS műszövőnél KOlciey ucca S. szóm Mélyen leaxdlUfofi drafc i KOsz«nelnyllvánllA». Mindazon kedves ősmeröseinknek é* íz letbarátainkmk kik felejthe'e U*n férjem, illetve öcsém v égti ztfsségén megjelen­tek. fájdalmunkat vz méhesen vagy vi­gasztaló so^aikk.il enyhíteni igyekertek, ezuton mondunk hálás köszönetet «» Orr. Stem aifródn* Ráfb Lslsssé az Stsrs Sári Kössönelnyth ántíás. Mindazon rokonoknak, jöbar.ítoknak, smerösöknek és ejry<sü<«;tekr.ck, kik fe­ejthetctlen jó férjem. ilMvf csvada^ánk íivesztése miatt fájdalmunkat jó!u.só ko­szorú és részuMukket enyhíteni töreked. teL, e:nlon mondunk leghálásabb köszó­aetet. 4 r>amzo>« rmn-esaM* nak, a Károlyi gróf jószágigazgatójának pincéjé­ből. Déltirolban már teljesen felépülve értesültem arról, hogy Itthon halálom hírét költötték. Vagy tizesztendővel később meg a szivem kez­dett el kellemetlenkedni. Megunhatta az éjjel-nap­pal való munkát « minden 7—8-Ik szivlökésem kimaradt. Levélhordők és orvosok szive nagy stra­pának is van kitéve a sok emeletjárás által, nem csoda, ha néha pihenni szeretne. Bn ebbe még­sem tudtam belenyugodni, Jendrasslk professzor­hoz fordultam, hogy hozza rendbe a szívműkö­désemet, Elkezdett vallatni dohányzás és szeszes italok irányában. Bevallottam, hogy elszívok na­pontá 2—3 vfrzMnlát, de bornak a pálinkának akár soha a színét se lássam. Konstatálta a ni­kotinmérgezést, eltiltott a dohányzástól, a^óta még egy cigaretta sem volt a számban. Könnyebben le tudtam volna mondani a va­'joráróf, mint a vacsora utáni virssiniáról, de megadtam magam. Legnehezebb volt a lemondás akkor, ha utaztam s útitársaim közül valaki rá­gyújtott egy illatos havannára a annak a füstje csiklandozta az orromat vagy ha kint vagyok a f tanván s esti vfágitásnál olvasni szsretnék a ve­1 randán s alkalmatlankodnak körülöttem a szu­nvogok, mrlyeket azelőtt a dohányfüst távoltar­tott tőlem. . i Moít veszem észre, hogy egy kissé elkalandoz­tam a tárgytól, de hát a makröblotikára vonatko­zó egészségügyi szabályokat el lehet mondani né­hány szóval: tartózkodni kell a sok busevéstől, szeszes italoktól, jólévegőjü lakás, napkurázás, rendszeres fürdés nyáron a strandon vagy az uszodában, télen pedig a természetes melegvízben bővelkedő városi gőzfürdőben azonfelül testgya­korlat. Hogy mennyire fontos a cvlszvrü és mértékle­tes táplálkozás, látható abból ls, hogy az egyház is beleavatkozik annak szabályozásába. Azok a böjti napok, melyeken el van tiltva a húsevés nagyon alkalmasak az egészség fenntartására és az élet meghosszabbítására. Ismertem egy öreg juhászt, Vadászás közben találkoztam vele gyakran a Székhalom körül, a Fehértó szélén legeltette a juhait. Nyolcvan évesnél öregebb volt öe tllg nézett kl ötvennél öregebbnek s sokszor begya­logolt onngn a városba egy pakli dohányért, oda és vissza megtette az utat anélkül, hogv fáradság­ról panaszkodott volna. Szalonna és Itenyér ké­pezte az ebédkosztját, lehasalt a víz szélén, ivott egy kortyot a Fehérlóból, esek este evett mele­get mikor hazatért a juhaival, egy kis leves vagy krumplistarhonya volt a vacsorája. Hust csak akkor evett, ha elhullott egy a bárányok közül. Erre vonatkozólag abban a véleményben volt: nincs különbség, akár én ölöm mög, akár a mé­tely vagy a szőrféreg pusztítja is el... A Blokmalt meghódította n gotl Milliók használják ezen kitűnő teö eukorkát Szegeden »suha!ó a Vajda I. éa Társa éa OAapAr a.i Február-éjszakai történet (A Délmagyarország m u n k s t ársától) Meleg kálvha mellett kényelmeaen szivaiozgatva talán még jól ls esik az ablak jégvirágait nésft. getni. De azok, akik a rendőrség előtt mint lakié as fogtelkozá* nélküli egyének szerepelnek, est a hideget halálos ellenségnek tekintik. Mert a hideg ellen nincs menekvés. Nappal még lehet bnjal a bodegák, depók pálinkagőzós levegőjében, di estére már, amikor becsuknak ezek a intézmények, már kínos fejtörést okos a dés. A korábban záróhelyekről csapatostól vo. nulnak ezek a szerencsétlenek oda, ahol még nyű. va találnak. Szerényen h* zódnak beljebb a küszöb­ről, pedfg rohanni sse* Jtnének, mert nyomukban a borzalmas rém, a h ieg. Kezük, arcuk kékre fe­mire éjfél táj* n elérnek egy meleg zugba, il a gazda szive igből megtűri a semmit gyott, ahol a negy- i vennapos böjtöt szigorúan betartotta, azalatt nem főztek zsjrral. csak napraforgóolajjal. Egész éle­tét szabadég alatt töltötte, Jó levegőben és nap­fényben, ebben a két fontos egészségügyi ténye­zőben nem Szenvedett sohasem hiányt. Mióta elkészült a városi gőzfürdő, egyik leg­szorgalmasabb látogatója vagyok és őszintén saj­nálom azokat, akikkel ott nem találkozom és cso­dálom, hogy milyen kevesen látogatják Igaz, hogv minden modern lakásnak ma már fürdőszobá­ja van s ez talán a tisztálkodásra elégséges is. de egészségi szempontból sok kívánni valót hagy fenn. Mikor az ember az ötvenen tul van is meg­környékezi a csuz, köszvény, ütöér^lmeszesedés, az ezzeljaró szív- és vesebaj. nem nélkülözheti azokat az ír-római izzasztással járó fürdőket, eme. beket módjában van használni Izommunkát vég­ző embereknek nincs szükségük különös testgye­korlatra, de 'zobában ülő életmódot folytató em­berek nem nélkülözhetik, hogy legalább súlyzók­kal reggel és este ef negyedóráig tornázzanak. fogyasztó meleged' et Téli kabátja egynek atnee, legföljebb rongyt- felöltő lötyög egyen-egyen, da legtöbbje csak zakóban aétál a februári éjsza­kában ... Riadtan ülnek le a legfélreesöbb sarakban él ijedt arcoal nézik a mutató járáaát Már Itt Is,W* zeleg a záróra, nemsokára famee is állhatnak to­vább. Szaporán dörzsölik megfagyott ujjaikat bn pognak, ugrálnak, bogy egy Idsaé megindítsák « vérkeringést. S mire lassan magukhoz térnek, bs*( lesüvít a borgőzös levegőbe a kíméletlen hang: — Zárórái A hajléktalan csoport szinte sírva fel és indul uj melegeket keresni. A korcsma előtt néhány pillanatig tétován álldogálnak, azután meg. indulnak — valamerre, ahol sejtenek még világos-1 ságot. De már későre jár as Idő. Itt Is, ott ls zári | redőnyöket találnak. Ugy érzik, hogyha rövida. sen nem kerülnek fedél alá, megőrjíti őket á hl* deg... Mintegy parancsszóra futásnak ered areaa« pat és egyre gyorsabban üget keresztül a váro­son. Nyomukban a hideg ée a szél, ez a két ki> méletlen rém, a halálos ellenségek. Szinte vW nyognak, jajgatnak, abogy a sötét uocéboa kfaj sértetiesen dobogva véglgtnappolnak. S mindenütt, zárt ajtókra találnak* Reggel 4 óra felé pedig megérkezik a haliba ítélt csoport az állomásra a harmadik osztályú vá* rőterembe. Sirva, átkozódva vonulnak be s fd* sötét savanyu ssagu terembe, ahol ugyan még nincs meleg, de legalább nem fuj a szél. A félig megfagyott emberek hétrétgőrnyedve állják kö­rül a kályhát. Szinte belebújnák a parázsba..ii Kezüket ráteszik a lángra, hogy annál jobbít érezzék a meleget Sistereg a láng ée egyszMbe égésszag üti meg a melegedők orrát. — Ég a keZ?}... mondja valaki annak, ald kezét rátette a lángra. — Nem is éreztem — mentegetőzik áz ffletA Nem érzem a kezemet .. Mintha nem i* az enyénl lenne . Aztán ismét besurrannak a városba és rettegve várják az estét, Imikor is — kezdődik élőiről as egéfZ... 382 Zailalan terítéshez fc­9L — • S o «• N 99 Bolygó gördaiS asztalt vegyünk «i a 8 3 I Kephaló Zw'ckl faszobrésznél, Fesifi u 4 Luxus kivitelhez külön tervek V' i

Next

/
Thumbnails
Contents