Délmagyarország, 1932. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-21 / 42. szám

Dcnso ao. Klánttöm Kiássál tár, volt Oél Tast*. r.k a,UUil«ÍMhM Gyógyulás' Derült arcod. ssflea képpel, megelégedett* tekintett le a Mura égI magjából a hold. De csak éjfélig. Akkor egy satura elkomorodott A világ vslanvnnyi esillagásaa ésxre is vette art » váltóléit, da egyik aem tudta megmondani, hogy ml lehet az oka. Pedig milyen könnyű kitalálni Amint ax alvó falu csendet boldogságában gyönyörködött, éjféltájban - vátetknal — benéaett • csárda ablakán ösxehunyoritotta a szemit Nagy megdöbbenésében megválta a faját Két daEás legény mérVősött. Egy óra sem telhetett et már az egyiket megvasalva vitték a községháza felé, a másikat meg vérbetagyva, parasitseekérm, szalmaágyon a megyeszékhely kórházába szállította a Wsblró. Nem hosszú volt as uL Alig néhány kilométer De a kisbíró azt hitte, hogy sohase lesz •áge. Ugy jajgatott szegény Dudá» Kii Péter. A szekér a kórhát kapujához ért. A kieblró, nemhiába, hogy már egészen beletanult a telatalálásba, bekiáltotta: i . — Hallói — No, mi az? — kérdezte egy álmos hanx — Beteget hoztunk. — Verekedést — Az ám. Még pedig a Javából. — Hát a maguk faluját is el kelta? törölni » lóid színéről, annyi a bajunk magukkal, — «sórtölődött a portás. A beteget a harctéri szobában helyezték el. így hívták a tízes szobát. Mert a vármegyéből a verekedésben megsebesülteket mind itt gyógyítgatták. Hajnalra-virradóra már meg iz operálta Dudás Kis Pétert a főorvos áa félörai keserves munka után — amint összevarrta — csak annyit mondott: — Rendben vagyunk. A Az operáció rendben la vott Nem lehetett az ellen egy szót sem szólani- A baj ott kezdődött, hogy a harctéri szobába besétált a halál és mindenáron hatalmába akarta keilteni e sebesült Ifjút. De az élet is besétált. Az la követelte a maga Jussét Napokig tartott az élet-halál viaskodás Hol az egyik kerekedett felül, hol a másik. Mármár ugy látsaoU, hogy, a halál lesz a győztes. Az ápoló is ugy látta, bogy az estét nem éri meg, ssegénv. Lnnek a napnak a délutánján, a látogatási idő alatt, a vendégek között ült a harctért szobában Dudás Ki^né asszony. A fiát jótt meglátogatni, mert a faluban az a hir kelt szárnyra, hogy nincs mentség a számára. Meg kell halnia. Odaült az ágy mellé, Bs remegő szívvel n'zte-nérto a lázbanégő, szép, fiatal aroot — Hogy vagy, kedves fiam? — kérdezte. — Megvagyok. — Jobban vagy tán valamicskéit — Jobban — Tisztel az egész rokonság. — Köszönüm. Mi ujstg otthont — Rengeteg újság van. Mari nénéd olyan itosgsiul lett az éjszaka, hogy Sándor bátyád azt hitte, hogy nem éri meg a reggelt. A féloldalát szél érte. Az orvos ur sem sok jót mondott Tán meg sem gyógyul ebben as életben többet — Az megeshetik. Hát még ml újság van ottnr-n? — Rengeteg újság van. Az egyik lovunk megsántult A szomszéd aszongya, hogy nem tesz többet ló belőle, Elég baj. Egyik csapás a másik után ér bennünket. Pedig igazán jó ló volt. — Melyik ló sdntult meg? — A Sárkány. — Hát még ml újság van otthont — Renjeteg újság. A segéd jegyző urat otthagyta a felesége. Erről besiíl mnienki. Még ilyent! Azt a jó embcít igy csúffá tenoi! Nem volt annak az asszonynak lelke, hogy ezt a horrasztóságot el tudta kövelni. Majd megvert érte a jó Is'en— Hát az ö bajuk, mink ne bajlódjunk velük. Hát még mi újság van otthont — Hát az az újság, hogy mikor a falun keresztül jöttem, a hidig elkísért Zsuzskft. — Zsuz^ka? — kérdezte a beteg. — Zsuzskat — Az ám. — OMI mit mcmlott? — Azt m n Ka. ijogylia meghalnál, ő sem él tovább egy percig sem, hogy ezzel is megmutassa n ' ed, hogy milyen kimondhatatlanul szeret Dudás Ki* Péter elmnsolvodott erre a gjv'nvörfl hirre. A halál eddii? ott ólálkodott cz ágy körül, de. most egyszerre fakérnil hagyta a harctéri szobát. mert il\on boldogságot nem volt J*ive összezúzni. — Igazin azt mondta, hogy utánam hal> — Azt mnnlta Még azt is mondta, bogyhs Id• Felolvasta a !)injo,.ic».T4rsai4g februír 14 Olóséa. segít inam a Jó Istai, as a kívánsága, hegy még abban az órában megesküdjetek. Mert essél te meg akarja mutatni, hogy milyen kimondhatatlanul sserot — Mért nem est mondta mindjárt, édesanyámt — Nem akartalak, fiam, felizgatni. — Lássa, már Jobban vagyok. Est a kis verekedést aem sajnálom. De muszáj volt Mert anynyi mindent beszéltek, bogy Zsuzska igy, meg Zsusska ugy... Ettől kezdve nem szólták egy azót sem. Dudás Kfc Péter arcáról — szépen-lassan — kezdett eltűnni a halálos vergődés nyoma. Az édesanyja meg csak ült szótlanul az ágy mellett Egyszer aztán odahajolt a fiához és bogy más meg ne halija, • fülébe súgta: — Minekünk sincs kifogásunk as ellen, hogy elvegyed Zsuzsát. Édesapád te aszonta, nem bánja, beleegyezik. — Mért nem est mondta mindjárt édesanyámt A látogatási idő vége felé közelgetett Négy órakor takarodnia ke'J innen mindenkinek, ha még akkora ur is. Már tesak tis perc. Kopogtatnak. Fiatal lánv lép be. Egyenosen a Dudái Kis Páter igya felé tart. Elmosolyodik. A sebesült ránéz. 0 Is mosolyog. Dudáa Klsné meg előveszi a zsebkendőjét 6> mintha as lzzadtságot törölné le a homlokáról, nagy könnycseppeket hullat a tarka zsebkendőjébe. A nagy boldogságnak miatta — Hogy vagy, Pétert — kérdezte a lány. — Megvagyok. — Jobban vagy? — Most már Jobban — Hála Istennek! — Oszt miért jöttéit — Egy lds mondanivalóm roma — Mondjad. A lány odahajolt * legényhez ás hogy mái meg ne hallja, suttogva mondta: — Csak azért jöttem, hogy megmondjam, hogy ebben a földi életben senkié nem akarok lenni másé, caak a tied. — Egyéb aem kellene még, mint bogy a másé legyét - válassolt íugva-moaolygova-meffyugog.; va a beteg. Négy órakor kgsaolódni kezdtek. As ápoló ha*, sány hangon adta ld a parancsot: — Siessenek, mert mindjárt jón a főorvos tar Is akkor nem szabad itt látogatónak VennL Elbúcsúztak. Künn a folyosón pedig elhatán* ták, hogy megvárják a tekintetes főorvos mnat te megtudják, hogy életben manadhat-é Dudás Kh Jött Is a főorvos ur bamarosm Szobálól-ssobára ment. Egéss udvar kteérte. Mint valami királyt. A segédorvos, as alorvos, a gyakornok, a cselédkCnyves, a műtős, as ápoló. Mikor kijött a harctéri szobából. Dudás Klsné hozxásompoly. gott ás aűnatosan kérdezte: — Ha meg nem sértem a tekintetes főorros u*t. nagyon szeretném tudni, bogy életbea maradhatá a szegény fiamt :' ': -r- Melyik a maga fiat — Aki - teedk tudni — wlwfctt. — Ugy t A ssomazéd falubólt — Igenis, kéremalássan. — Most már életben marad. Ma déhxtám* tejJebb szállt a lás, a közén* la Jobb, magam Mm hittem volna még reggel, hogy ennyit Javul déU utánra. — Hit likkor most már életben maradt — Életben bizony. — Nagyon szépen köszönjük a Jó hfrt Boldogan indultak hazafelé. Csakúgy gyalogosan. Ahogy jöttek. A talajokig Mm aokat beszéltek. Hanem amikor a Zsuzskáék kapujához ér-: tek. Dudás Kisné — búcsúzóul — megölelte és megcsókolta a lányt. Azután megilletődve mondta: — As Isten áldjon meg, lányom, hogy bejöttél a kórházba. Mert bogy Péter agysserre a*y-, nylra Jobban lett, ast mégsem a tudománynak lehet köszönni, hanem annak, hogy Tégedet meglátott, meg hogy megvigasztaltad, hogy aenMé aem leszel ezen a nagyvilágim, hanem egyesegyetfflP csak az óvá... Wesörm*nyl jrtrt Temesvári levél Temesvár, 111) február. Temesvár kulturája olyan vegyes, mint mai lakossága. Majdnem mindenki tud románul, majdnem mindenki németül elvae és majdnem mindenki magyarul bessfl. Nem lehet eligazodni rajtuk. A három nyelv szörnyű násza ez a temesvári »ldfoma«. Nem is érti ezt más. csak temesvári, mert akik magyarul beszélnek, azok németül hangsúlyoznak, akik pedig buzgó svábok, azok akkor eszmélnek rá, hogy nem tudnak németül, mikor éppen rvaqvnémetekké szeretnének vedleni. A kávéházakban román tisztek ülnek, de a cigányok azért magyarul nótáznak, a színházban magyar előadás folyik, de a műsor azért románul ls megjelenik, a svábok faji öntudatról prédikálnak, de ért csak magyrul tudnak berúgni; szóval ugy összekeverődnek, olyan irgalmatlan konglomerátuma ez a Temesvár fajtáknak és népeknek, mintha — kikötőváros lenne a Bánság kPzepén ... • Mindezek ellenére Temesvár sok tekintetben fölötte áll Ssegednek. öt magyiar újság Jeknik meg naponta, nem beszélve a pesti, erdélyi újságokról, ni elvek szintén a magyar olvasóközönségre támaszkodnak. Markovite Rodion most a .Temesvári Hírlap, munkatársa. Különös érzésem volt, amikor először beszéltem vele. Az a magyar iró, akinek regénye tizenkét nyelven Jeleni meg s akit tényleg meglegyintett a világsiker saefe, most színes tiportat és vezércikket ir... ügy, mint akárhány szürke újságíró, aki nem la álmodott arról, bogy Londonban ás Róma .an ls tudjanak róla. De Markovits nem fogja föl tragikusan hely setét, sőt! Azt mondja, hogy Capek, • RUR szerzője is, vslamelyik prágai újságban a városhárt rovatot vezeti. És nevet hozzá. Nagy tervel vannak minden vonalon. Tanulni akar és uj regényt irnl. Egy már készen is van, de még nem tartja kielégítőnek. Valami olyasmit szeretne alkotni, mát a »Szibériai garnizon< volt a maga nemében... De azért mégis mást A mai életből. A kgmtibb életből. Szívesen mesélget arról, hogy meacyíro nem ismerték az S Irodalmi múltját nagy regénye előtt Pedig ő már huss éves korában lapszerkesztő volt s azzal is büszkélkedhetlk, hogy egy E»rtnthy Frigyes nevű filozoptar az ő lapjában saólalt meg először. Azt ia bevallja, hogy egéss sereg novellája van s bogy közülük néhány magasabb művészi értéket képvisel, mint a >Szibériai garnizon.. Nagyon szerénv ember. Egyáltalán nem lát szik rajta, hogy már-már a Nobel-diJ kísértete is megjelent előtte. írja a cikkeit, csipkelődik, é^ celeg és meg kell hagyni, — jó újságíró. Nagyszerű regényt kell imla, hojy mint regényíróról is ezt állithassuk. Berra-U Anzelm Káretjr. * STANDARD RODIO CSEREAKCIÓ KITERJESZTÉSE!!! A oáraflan nacav készuiék vételénél naay "X minden rádiót P 70.teljesítményű mTri<o\ET "í£3i5iJ Hindu Csokoládégyár" Budapest Károlyi ucca 3. szám alá helyezte át.' vv közli t. fizletfe'.eivel, hotrr sjejredi lerakatAt Nemzed mtciintezct Káivária-Att fatelepen legjobb la. szén. koksz legolcsóbb