Délmagyarország, 1932. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-21 / 42. szám

7ü borral la nafysanrlon Ddll KRISTÁLYVIZE • Ezt kérje mindenütt! fölét altat: Dugonics-téri saftgyárban. Telefon: 25-4S. Ssant LukácafflrdA emé*it«tt •loiagltllll rertfliA belegtégMII megöv|a I Először életemben Meghaltam. Özvegyem könnyezve boritett tetememre szem födelet és amennyire a temetés lázas előkészületei közt megtudtam figyelni. egyetlen ifju szerelme sem bírhatta rá, hogy elhagyja érte oz >n nevemet. Árváim tőlük telhetően vigyázlak, hogy hr ne piszkítsák fekete ruhájukat ás csóndevn viselkedjenek. Barátaim azzal vigasztalódta, liogy végre megpihenhetek rengeteg munka után és különben ls, kl tudja, nem végezhettem vo!m-e sokkal rosszabbul. ElÍMségeim vigasztalnatatlimk voltak. Szóval midben volt minden; de közvetlenül a temetés előtt észrevettem, hogy égésien borostás az aroom, elfelejtettem megborotvál kozn:. Bosszantott a dolog és egy őrizetlen pillanatban lemá*ztam a ravatalról, kisurrantam a fürdőszobába, előszedtem borotválkozó készletemet (mév; senki sem nyúlt hozzá) és elkezdtem habot keverni Éreztem, hogy Vetnem kellene, mert mindjárt leszögezik a koporsót; de ha az életemről volna szó, akkor sem tudnám gyorsabban végezni azokét a mozdulatokat. Es megtörtént, amit előre láthattam volna Kopáesolást hallok, aztán csoszogó, nehéz lépteket, aftán ama bizonyos jól ismert, hanv>s fclMrást, amikor a koporsót kiviszik a házból. No szépen vagyunk, fin meg itt állok a fürdőszobában félig megborotválva, szappanos képpel Elcsöndesül mindén. A lakást bezárták, egy lélek sem maradt itthon Gépiesen, a szokott lassúsággal befejezem a borotválkozást, gun losan megtisztogatom a Giletiet és csak most kezdek gondolkozni; mitévő legyek, ha az üres koporsót temetik el helyettem? Itthon nem maradhatok, os blzoayos. Az ember nem gyötörheti hátramaradottéit, mint hazajáró lélek. Elmenjek valamelyik barátomhoz éjjeli szállást kérni tőle, mikor éppen a temetésemről jön hazat Zaenána dolog. Nem... ahogy gondolatban sorra yeszem őket egyiket sem tenném sziv«9en próbára ezzel a kéréssel. Testvérek, rokonok... nem, nem. Még ha szüleim nem laknának olyan messze, messze vidéken... hozzájuk be mernék kopogtatni.Nincs más hátra: törik szakad, utói Ml érni a menetet és valahogy visszalopni a testemet a koporsóba. Kimászom a konyhaablakon — a folyosón szerencsére nem látott meg senki — éa lerohanok az uccára. Kocáit, autótI Oh Jaj. a mai halottaknak nem szoktak obulust tenni a szájába. Egy fillér sincs nálam. Gyalog kell útnak Indulni Folyvást eltévesztem az utaf, mintha idegen városba járnék. Eltorlaszolt uccába gabalyodom, vissza kell fordulnom Szaladok, lihegek, cSurog rólam a verejték. Most puszta mezőn járok. Ahá, valaliol a látóhatáron ott van már a temető. Csak idejében érném ell Ott vagyok. Sttrü tömeg feketéllik a sírkövek közt. Igazán szép, hogy ennyien eljöttek a temetésemre. Nem ts látom, hol van a sírgödör, csak valami hangokat hallok a tömeg közepéből. Nagyszerül Gyászbeszédt Hiszen akkor még nem késtem ell Egy darabig gyönyörködöm is abban, hogy milyen szépen dicsérnek. Nem is tudtam, hogy ily kiváló férfiú vagyok. Egyik szánok á másik után, se vége, se hossza. Most már csak a koporsóhoz kellene férkőzni. De emberek sűrűn állanak előttem és egy aem mozdulna az Istennek sem. Szokott félénk, szerény modoromban megszólalok:.— Kérem, uraim... Nekem sürgős dolgom van a simái... Bocsássanak meg.., Lecyen-'k szive se k előre engedni... A fülűk botját sem mozditják. Azaz igen: egyikmásik hátranéz és olyan képet vicsorít rám, hogy inamba száll a bátorságom és más oldalról prób.tlok rést törni a tömegen. Egyszerre a volt db rektorom hangját hallom: — Szegény flu, minden áldott nap lekésett az órájáróL Emlékeztek, mennyit viccelődtünk vele, bogy még a tulajdon temetiséről is le fog kéanil... Szégyenkezve som* fordátok tovább. Bosszantana, ha ez a fráter meg* tudná, hoify Igaza volt. Más caoportnál kezdem újra a kísérletet. — Kérem, uraim... Nekem beszélni kell a sircói — mondom ártatlan ravaszsággal — Éppen eleget beszéllek már, — mordul rám valaki —, még meghűlünk itt kalap nélkül ebben a szeles időben. — Kérem, uraim — mondom néhány léDéssel odább — a családhoz tartozom... — Azt akárki mondhatja — felelik egyszerre többen is. — De uraim, engedjenek előre, az Isten szerelméért, nálam nélkül aa a temetés nem történhetik meg! — Csak a halott nélkül nem történhetik meg mondja vigyorogva egy ar. — itt más nem nélkülözhetetlen. Mit csináljak, édes IstenemT Ha azt mondom, hogy én vagyok a halott, megfognak és az őrültek házába zárnak. Az idő telik, sok beszéd már nem lehet hátra... Kétségbeesett elhatározás születik mag bennttn. Előre fogok tolakodni I Neki feszítem a könyökömet két nr oldalának éa már bent is vagyok a tömegben. Érdekes: ezen senki aem csodálkozik, aenld sem ütődik meg Még egy könvókfeszjtés. Valaki felnyög: azt hiszem, betörtem egy-két bordáját Most már látom, hogy Jobbról-balról tisztelettel néznek rám. — Ez is beszélni fog, — suttogja egy nang. — A csatádhoz tartozik, — mondja halkan egy mágk. Már nem ls roina szükség a könyökömre, de én lökdósök, taszigálok, taposok könyörtelenül Megrészegít ez a könnyű siker. Hát Így is lehet* fis én most jöttem rá érrel Először életemben! ...Eljutottam a koporsóig. Egy széphangu szónok magára vonja az egész közönség figyelmét A koporsóval nem törődik senki. Észrevétlenül belemászom. No, hiüa Istennek, csakhogy sikerült.. . • • i. > Értesítem nagyra- 148 becsüli vevőimet, őogy alkalmi árusításom harisnga keztyfl kötöttáruk nagyarányú árleszállítással leexdetéi vette Csak közismert Jó minőségű anyagot árusitok Lusztig Imre Széchenyi fér 2. sz. „Wulkán" tűzhelyeket VyArt. a KA 1111 éa lovU mélyen leuállitot* irbta MalfiMéf 'tt mos fOzheluOzeme SMB,h6rom•<\0 ucca 40. Legolcsóbb rádiók * hangszóró csereakció Kelemen Mártonnál, Kelemen a 11. Rádió, Írógép és kerékpár üzletében. Iz orvosi gyakorlat kirébffl Irta dr. Kovács J<Hr*ef. A mult század közepén hires volt a bécsi orvo* iskola. Kiváló professzorai voltak: Arit BIDroU^ Hebra, Oppolser, Skóda, Ságmund Akadt köz. tük nem egy magyar ember ts, például Hyrti, « Jeles anatómus, Semmelwetss, as anyák emfnefc megmentője, aU még bécsi tanársegéd torában felfedezte, bogy a veazedehnes gyermekágyi láz* nem dWthlba vagy meghűlés okossá, hansns fcr. tőzés, melyet el lehet hántani tisztaságul éa kt, tőtlenitő szerekkel. Ezek a nagyhírű professzorok nemcsak gyógyW toltak és tanítottak, hanem rohamlépésben vitték , előre az orvostudományt A kopogtatás, halig,. ! tózás, a miknoskóp, később a Röntgen annyira i tökéletesítették a beteg vizsgálati módszereket hogy ! szinte kevesebb súlyt fektetnek már az orvosoK ; a beteg megfigyelésére és aprólékos kikérdezés*, re, mindent a Röntgentől várnak. Oppolser olyan éles megfigyelő volt hogy aofc szor csak ránézett a betegre a már megcsinálta a diacnózist Gyakran, mikor még nem is látta | beteget, csak a várószobából hallatszott be a kö. högése, ^megállapította, hogy hisztériás asszony asztmás vagy tuberkulotikus beteg köhög. Ugyne. vezett blickdlagnoszta volt. A ssegedi ember, különösen a tanyai, nem tud. na megelégedni az ilyen rögtönzött diagnózissal | ha rászánja magát arra, hogy orvoshoz fordul a reszkíroz egy forintot az orvosi tanácsért, meif kivánja, hogy a doktor tetőtől-lalpig alaposan meg. vizsgálja. Többször volt rá eset hogy a tanyai beteg a» zal állított be hozzám, hogy volt ugyan már oft vosnál, 3—4-nél ls, de nem sok hasznát vetta, >most azért gyüttúnk magához, mert azt hallottuk, hogy Jól fölvizitáli a Betegöt. s ilyenkog aztán szörnyen vigyáz, hogy -valamelyik porcW kája kl ne maradjon a vizsgálat alől. Nagyobbat, lut köhint a kelleténél, nehogy kisebbnek véljük a hajt s gyengébb orvosságot rendeljünk, mert ag| képzeli, hogy minden ember huncut a maga raea. terségében s az orvos la huzal szeretné valamed. dig a bajt A patikárust ls meggyanúsítja, be ' nincs csordultig az orvosságos üveg, azt hlsz^ j hogy kifelejtett belőle valamit vagy nem Jól mér, j te meg A szubjektív tünetek előadásánál körülményi sen szoktak eljárni s elvárja, hogy az orvos sg sajnálja a szót és alapos utasítással lássa el s mi* kor már az ember ebbe szinte belefárad, akkoi azt mondja: most várjon egy kicsit az aassoojf lent van a kocsin, majd felküldőm, aztán azt oloof sitsa kl. Vo<t olyan azembetegem, aki azért váltott tátott orvost, mert aki én előttem gyógykezelte^ nem mondta meg neki, hogy mit egyen, ami szembetegnél nem is éppen fontos, de a tanyai embef ugy okoskodik, ha van lelke annak a doktornak azért a kevés fáradságért elkérni egy fortatoV hát szolgáljon meg érte. Egy jómódú tüdőbajos asszony türelmét t*» szitve, elvesztette bizalmát ia a szegedi onroookban s gondolt merészet és nagyot, elhatározta, hogy felmegy Bécsbe s kigyógyittatja magát Nóthnágel professaorral. Magával vitte a legszebb ruháit és a legmutatósabb ékszereit, hogy Iássg az a Nóthnágel professzor, olyan beteggel van dolga, akinek van mit aprítani a tejbe, igy majd több gonlot fordít rá és ajon lesz, hogy mielőbb gyógyultan távozhasson. Nem mertem lebeszélni a szándékáról, nehogy a család később abban s feltevésben, hogy inás tán tudott volna rajta segíteni, szemrehányással illessen. Nőt! nágel professzornak rendszerint két várószobáién gyűltek össze délutánonként a beterel Egy-egy ambuláns beteggel sok időt nem tölthetett de ezesetben nem Is volt rá szükség, mert ha ránézett, láthatta, hogy reménytelen, sulyo« mellbciecgel van dolga. Ezt a tanácsot adta neld: Nehmrn Sio Calkeisen-svrup tig'ich 3-maI ein Kaffeelóffel voll, igyék m;n:l több tejet sütkérezzen a n>anon. Amint hazaérkezett, rögtön hivatott, nem győzött panaszkodni, mindennek elmondta a professzort, csak jónak nem: meg sem vizsgált * mi" dert sem vettette le. Sok mérges asszonvt láttam már életemb n, de aki ugy ki lett voloa kelve magából, még nem láttam soha Ezen rosszul sikerűit kirándulás feletti mércében nemsokára meg «« halt. Mindenkinek csak azt a tanácsot adom: ha komoly bajban orvosi tanácsért fórum appelhtóriumot keres fel, ne menjen ambulanciára, hanem pár napra vétesse fel magát kórházba vagy szanatóriumba, ahol mindenre kiterjedő alapos vizsgálat alá veszik.