Délmagyarország, 1932. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

Megkezdődik a Déírooo>arorssdp nagyszabású refívénypölyöxtMía f Karácsonyt számnnkban Jelentettük be ho^v nagyszabású rejlvénvpálvázatot rendezünk a gazdag Jutalmak egész sorával T.^ijnbb ak­dónk — ara<*WyeI olvasóinkat fokozott™ ki­ríniuk szolgálni - mindenütt nagy tetszéssel találkozott A bajnokság 12 héten át tart. a megfejtéseket pontokkal értekeljuk és a jutal­makat az elért pontok alapján adjuk ki A nyri isiknek az alabbi ertekcs oltalmakat k • A n vertesek között a következő jutalmakat sor­wljtiK kt: £•</// háromcsóoes, telepes Telefunken-rádió Dénj Edétől. Em fényképtző gép Liebmenn Bélától. ggg feketekávé készlet Reich Mórtói. ggy villamos vasaló a légszeszgyártól. Egy villamos kerékpárlámpa R.idó Gézától. fíat vizes.pohár kancsóval Schillinger Kálmántál. EM ridikül Borbéig Józseftől. Két páholy. ót elsőrendű, át másodrendű kór­szék, őt zórtszék, öt másod emeleti és tiz harmad­emeleti hely * színházba. Két darab E'ída-kazetta a hada pesti fíutfer is Lever ri-tól. Tiz páholy, Hz uáílot és tiz középülés a Széchenyi Moziba. K*t fiotack Rtstrvé pezsgő Törley Jórstf ét tarodtól. Tiz iH>e7 bor Wolf Miksától. Husz iiveg .1 ór a Polgári Strfőzgt&f. öt csomag Op'ima-kárfga Hamburger át Btrkkoh régtől. Eay darab éjjefiszekrényJámpa Korner Jóeseftőt. Egy pdr ezüst kézelőgomb ét egy ezúst ceruza Ro*enf>erg Bétától. Egy pénztárca Laeher Józseftől. Egy elektromos biciklilámpa Szántó Sándortól Egg ka:eitn három szappannal Vajda Imre és társától. Tíz szép'rodilmi munka. Két pár sehfemharisngm GtaekHihat és társától'4 Egy töltőtolt Krtler Ármintól. Egg p>ir keztyű Káldor J. «• társától. Egy hmgszóró Deutsch JUberttőt. Egy asztali óra Tóth Józseftől. Töi löt olt-garnitúra Wirtk i» RengegtőL A versenyen résztvehet a Délmagyarország min­den olvasója, aki a rejtvény bekeretezett feliratát a megfejtéssel beküldi. A bajnokság első feladvány,ff sárnapi szá­ntunkban közöljük. Egyszer volt, hol nem volt még az Óperencián is tol, a munka hősi korszakában... / t Miről beszélgetnek a reqqeli korzón a munkanélküliek ta Délmagyarország márkatársától) A nyomorúság kívül-belül megváltoztat mindent. Átmásolja a színeket, átgyúrja a formákat, kifor­dítja az egész életet Ahol lárma volt eddift ott most mélv csönd, ahol csönd volt, ott most lár­ma zakatol. Ha valaki, rég elmúlt szegedi, föltá­madna és belevetődne ebbe a kifordított szegeti életbe, azt hinné, hogy idegenbe tévedt. Nem találna semmit és senkit a helyén, nem ismerne rá az ismerős uccákra, nem értené meg az uccák szavát. A korzó megkopaszodott platánjai sdatt nagy * sétaforgalon a kora délelőtti órákban. Régeb­ben ilyenkor néptelen volt a korzó, legfeljebb a nyári hónapokban üldögélt a Buchwald-sziéke­ken néhány derűs nyugdíjas, kiszolgált városi tisztviselő,, hajlott-hátu öreg katonatiszt és né­hány németül csicsergő nevelőnő, aki hangos­ijedten kurjantgatja elő a bokrok közül a gond­jai.-a bízott gyerekeket Most a lombtalan platá­nok alatt sokkal több az ember. Sűrű fekete emberraiok álldogálnak a hidegben és leginkább a városháza fielé nézelődnek. Nem a régi, köp­kődősők fajtájából valók, akik ráérős idejüket uraskodták el az aszfalton és szivták az egyenes­szárú cseréppipákat, hogy a keserű pipalével telc­pőttyőgtessék a szürke aszfaltot. A szájak összeszorított széle most nem tartja a pipaszopókát, a szürke a'ztalt nem válik pety­tyessé a sok kisercintett véleménytől, apró fé­mtan füstcsomócskák sem szállingóznak a szürke V. felé és a rsőnd is nagyobb, mint a hajdani folfrtfs parlamenteken volt. TÜi™ ­munkanélküliek verődnek Ssaze a nUta­sok ii*t! napról-napra, délelőttről-délelőttre. Mert szörnyű tehetetlenséget jelent ez a munka. «élküliség, hasonlatosat a lehullott falevél tehetet­lenségéhez. Odahaia egészen jő lenne, ha égne • tűz a rég kihűlt tűzhelyekben, ha nem mormog­nának az üres gyomrok, ha nem kérnének kenve­ÍSuw kisJE*w« szájak, ha akadna néhánv szál az összezsugorodott zacskókban. De «gv jo»tt> eljönni hazulról, jobb nekivágni a vakvi wi ,eh4t "-íS*1 " *niber. minden nap ugyanabban az órában, ugyanabban a percben, mintha csak hivatalba, gyárba, mühelvbe men­ne. Aztán lehajtott f~jjei ballag a könyörtelen kövezeteken, lába ösztönösen vi-zi valamerre, A s » bizonytalan lábak bizonytalan lábakkal találkoz­nak, két pár láb. négy pár láb", pár láb tái­fereg később a földön ét ott állapodik meg, ahol a többi hasonló sorsú lábak topognak; leginkább a Szécheüvi-téren, közel a városházihoz. A lábak itt topognak órákig. Néha MkiindulM*. hogy a járás kikergess* belőlük a fázósságot, néha végigmérik az egész korsót, aztán ismét megál­lapodnak egy-egy sarkon. Talán beszélgetnek ia a tétlen-dermedten leiéjük csüngő nagy, elpnhalt vörös kerekkel, de szavukat emberi fül, emberi értelem nem igen érti. De azért beszélgetnek, mert különben elunnák magukat a nagy mun­kátlanságban. > 5. Hangosabb szó alig esik a nagy, várakozó csön­dességben. De azért néha megindul a beszélgetés, a rendes, értelmes emberi beszélgetés is. A ayomoruság mérhetetlenül nagy. A besséd — furcsán hanglik, ugy-e —, a beszéd dicsekvő ábrándozás. Mintha csak gyerekek vetélkednének egymással, fis a téma minden csoportban ugyanaz: Elérhetetlenül messzfrs távolodott valami: tün­dérország, kacsalábon forgó várkastély. Majdnem ugy kezdődik, mint a tündérmesék: Hol volt, bol nem volt, még az Óperenciás ten­geren is tnl... Öreg, kiaszott arcú, resiketős kezű bácsi viszi az egyik csoportban a szót: — Ott dógóztunk akkó a nagy lötésné. Az én bandám vót a legelső. Velem vót a Kovács M-irci. a Nagy Pista, a Szélpál Jancsi. Mind kemény­kötésű gyerók. Lémaradt mimelettünk a többi, mind... \ többiek hallgatják az öreg mesemondót, aki ugy beszél a hajdani munkáról, mintha imád­kozna Az elvékonyodott karokban megvonaglik a tétlenségre kárhoztatott er>>. Minthi csak gye­rekek, saegény, nagy gyerekek lennének velamenv­nyien, akik ré«i <-»aták meséjét hallgatják és együtt viaskodnak fölgyújtott képzeletükben a hétfejű sár­kánnyal. a törökkel, a tatárral... — Azt mondtam akkor a Pistának — meséli a másik csoport közepén egy fiatalabb ember —, hogy félkézzel is főlhajitom a kocsi tetejére a buzász^ákoL Nem hitte el, hát fogadtunk. Félli­tyibe. Lehajoltam kicsit, jól ihögióditottara a zsá­kot a váltammal, aztán gyorsan alánvultam, va­lami mög U rándult a derekamban, de a zsák fönn vót a kocsi tetején.. Egyetlen percig sem kételkednek abban, hogy az a vézna váll tény\eg meglódította akker, ré­gen, a munka boldog, hősi korszakában. 1 <t a Értesítem nagyra­becsüli vevőimet, öogy alkalmi árusításom harisnya keifijü kötöttáruk nagyarányú árleszállítássá* Csak közismert ló minőségű anyagot árusítok Lusztlg Imre Széchenyi tér 2. §z. huzászsákot Mert mindenki tudja, hogy ez régen volt, ez még akkor volt, amikor nem volt ennyire összedűlve a világ, mint most, amikor még volt löldobni való zsák, elvégezni való munka és a munkához izom, erő is. — Dógoztam ugy — mondja távolabb' valaki —, bogy az izzadságom is rácsurgott a cipőre. De az enyém lőtt hamarabb kész és az enyém lött a jobb... Ami szó hallatszik a korzón, az mind a munkáról Régi, verejtékes munkákról, elhalványult em­lékekről. Egyik-másik olyan halvány már, hojy nem lehet tudni, bol végződik az igazság és hol kezdődik a mese benne. Délfelé pedig, amikor előjön a korzó közön­sége, a sétáló urak és hölgyek, elfogy a mesei, összetapadnak a vértelen szájak és a lábak to­pogva, bizonytalanul megindulnak hazafelé. Mint­ha csak a műhelyből, a gyárból vinnék haza, a meleg ebéd, a meleg szoba felé a munkában el­fáradt derekakat Magyar Lasilé. Mennyin a Zálogcédula Értékesítő Zálogcédulál megvess, kivált, értékesít, eladási* kölcsönt *d P. Molnár ölvösmUhely, Kárás* ncca 12. 533 B szezon slágere TRI0TR0F0N 3+1 csöves hanfjazAréval egybeépített váltóáramú hálózati ridióvev«-kis»zü­lék bakelit-hátha. Ara: laphaló kizárólag: r,fiTekk'1 * Deutsch Albert, Kárész ucca 7 sfanl András, Széchenyi lér 8 rtdió é« rtllimtx.lgi DiJiSlaS ktmutSlát. STAUFFER SA1TOK A LEGjÖBBAKI Ezt kérje mindenütt!

Next

/
Thumbnails
Contents