Délmagyarország, 1932. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-06 / 4. szám

A szerdai és szombati színházi előadásra féláru Jegyek DÉLMAGYARORSZÁG el^ijetőinek AZ ARADI UCCAI KIADÓHIVATALBAN A REGI SZEGEDBŐL AZ IIIBA Krónikák emberekről, dolgokról 'rto. Sz. SlItfCfhQ Vilmos 58 P. I. régi barátunk mesével szerette traktálni az ismerőseit és igy mondta el erdészkorából azt a nagyúri vadászatot, hogy amikor a fejedelmi vendég leterítette a tizenhataggancsos szarvast, a hatalmas szarv letört az állat leesése közben. Odarohantak hát és a legnagyobb álmélkodásra megtalálták benne az acélcsavarokat. — Öregem, szólt rá gyöngédtelenül valaki, mese ez, hiszen Mikszáth la megirta valahol. Mesemondónk nem jött zavarba. — Megirta? Nem olvastam, de nem lehetetlen, mert hiszen én meséltem el neki. Egyálatlában emeljük ki megalázó sorsából a Hazugság fogalmát és valljuk be, hogy azt illeti csak a jóindulatulag vett hazug titulus, aki ártalmatlanul müvészkedlk, senkinek vele kárt nem okoz. A hivatásos hazugban bizonyos mértékben a művészet nyilatkozik meg. Az egyéniségétől függ aztán, hogy hogyan. Ha nagyon messzire akarjuk vinni a témát, akkor a mese se más, mint kitalálás, elleplezése a valónak egy képzelt szebb kedvéért, mégis olyan köntösbe öltöztetve, hogy Igaznak lássék. Még erkölcsös tendenciája is van, oktat, visszatart a rossztól, gonoszságot büntet erényt felemel. Mégse igaz, jaj! Csak mese, vagy regény, ázóval egy-kutya. Nem mesél a szobrász, meg a festő sohanem-látott szépségekről, formákról? Mondom hát, ne bántsuk a hazugokat és ne legyünk túlságosan szigorúak a fogalommal. Szüksége van az ellisztesedett társadalomnak erre a kovászra, hiszen minden csak kifejezéseken minősítéseken muük. mett teszem azt, a politikai életben egy-egy államférfiul kijelentést, vagy cáfolatot sosem neveznek egyszerűen hazugságnak, pedig mindenki mérget vesz rá. hogv nincs ugy, ahogy mondva van. A Csónaká7i Egylet regattaházábnn, ahol valamikor párját ritkító baráti élet folyt. Nagytata ismerte jól az embereket s ha valaki mesét mondott, csak legyintett rá mosolyodva: — Komponál Nagyszerű szóképzés, megneheztelni ren lehet érte. Voltak aztán fejlődési fokok, hogy egy-egy >mesedélután*-on épp csak elkezdte a szónok: — Pesten voltam tegnap s találkoztam..'. Nem Is folytathatta, hogy kivel, már rázugott a kórus: — Kompona! Kompona! Ha eljutott odáig, hogy megnevezhetett valakit — mindig közéleti előkelőséget, majd már nem azt! — háromszoros volt a felzudulás. — Kompona, kompona, kompona! ...Hát majd sorra kerülnek egyszer ők is. X nagtj ágún Megírni Pillich Kálmán egész életét csak hatalmas könyvben lehetne, annyi annak a tartalma, olyan sokféle, érdekes Is, különös is. Csodálatos egyéniség volt, senki máshoz nem hasonlítható. Csak egy vonása van, amiben egy az elődökkel: Fanatikusan szerette Szegedet s dolgozott érette hosszú életén át annyit, mint néhány generáció együttvéve. ö volt az élő lelkiismeret, monstruózus alakja ugy állt szimbólikusan a városháza kapujában, mint félelemetes tilalomfa. A székház emeletnevezető lépcsőházába az ő indítványára szavazta meg a közgyűlés a karfákat. Mosolyogtak rajta, ráfogták, hogy érdek vezeti, mert ahogy elnehezedett a teste, szüksége volt, hogy felmenet belekapaszkodjék valamibe. — Nem tagadom, mondta, mikor szóba hoztam előtte, hogy mit beszélnek, öreg ember vagyok, jól esik az a karfa. De akkor tehetnének szemrehányást, ha csak magam használnám. Figyeljék meg, hogy egy nap alatt hány felfelé haladó öreg ember kapaszkodik meg benne! Amiért a vízvezeték kiépítését sürgettem, ne igyak vizet? Egyszer előttem haladt fel a lépcsőn Sári János, a sürün szereplő hentes-városatya, egy tanyai magyarral, aki rég nem járt a városban. — Hát ez mi? - csodálta meg a karfát a tanyai. — Eh, a Pillich indítványa, felelte Sári, kétségen kívül irigykedve az ötletért. Mert neki is épp ugy eszébe juthatott volna. Ott ült fél délutánokat a Tisza-kávéházban, öklére támasztva az állát és keservesen tűnődött. — Mi baj, Jánoskám? -r- Semmi se jut az eszembe, hogy miről interpelláljak a legközelebbi közgyűlésen. Hát ezt is közéleti tevékenységnek nevezték valamikor. Vagy tán megvan még ma is a divatja? Pillich Kálmán tekintete elül nem bújhatott el senki s akármit cselekedett a nemes tanács, vagy a tisztelt szakhivatal, mindig s-ársolnia kellett azzal, hogy hátha megtudja Pillich Kálmán, aztán mit szól hozzá? A számvevőség titkait jobban ismerte, mint a főszámvevő, a mérnökség eseteiben ő volt otthonosabb. Fórum volt, mindenki elvitte hozzá a mondanivalóit. Ha valamelyik kl* király annyira túltengett a maga szemétdomb, ján, hogy vakmerőségében már se látott, ae hallott, - ezzel mindig belefeküdt valakinek a gyomrába. Aztán — hol tiszta szándékból, hol irigységből-miből — Pillich Kálmánhoz szaladtak, hogy vágjon bele a dzsungelbe. Ezért hivták Pillichet a nagy ágyúnak. Finom, Ínyenc-falatok nagymestereként néha magamagától vetette ki egyik-másik ügyre a nagy fenékhálót. Szépen csalta, csalogatta az áldozatot, elvitatkozott vele a közgyűlésen, amíg körülkerítette, az elszólta magát kimondott egy szót amire éppen várt, aztán lecsapott rá és ugy marcangolta, ahogy akarta. Egyszer harminc napon át tartott Szeged város közgyűlésén a költségvetés tárgyalása. Kállay Albert főispán szerette délután hatkor bezárni az Ölést várta a tarokk-pártija. — Ne siessünk ma, kérlelte Pillich. maradjunk itt mondjuk: hétig. Nagy dolog a város háztartása, ilyenkor eshetik szó olyasmiről is, amihez egész éven át nem jutunk hozzá. Volna néhány megjegyzésem. Kállay szeretetreméltóan mosolygott — Holnap ls van nap, minek siessünk annyira? Pillich próbálkozott még egy sort, de mert Kállay tovább is ellentéllt. azt taláta mondani egy kis indulattal: — Sok Ideiébe kerülhet méltóságodnak ez az óra! íFolvt '?*v.) Felelős sterkeszlő: PÁSZTOR JAZSEF. Nyomatolt a kiadótulajdonos Délmagyarország Hírlap, és Nyomda vállalat Rt. könyvnyomdájában. Felelő* üzemvezető: Klein Sándor. Bútorokat csak Feketesas-ucca. Kertésznél! 27 Szenzációs olcsók Blau Ignátz cé9 t ^J^^jJj Férli kabátok: Hossza télikabát 19, 30, 40 Fekete télikabát bársony gallérral P 40, 00 Fekete télikabát szflrmézvs P 40, 10, 00 Bőrkabát P 00 Hubertus P 90 Oumikabát P 13-141 Is boykabát P 20-161 Fiuruhák P 9, 10, 19, 20 Férfiöltöny P29, 30, 30, 70 Ml kabátok: Vői szörméskabátok P 30, 30, 70 Legújabb nemessz5»mővel p 120, 130 Sötétkék kabát gazdagon szőrméivé P 30 Bundák: Nutrietta P 73, 00, 100 Ta kid P 100-tól hát- és hasbundik P 330 Csikóbundák P 100 Perzsa Rnssanov bundák Tekintse meg kirakataimat! Kelemen u. 5. a január 3-<Ki 6s 10-ikl kerületi levente ököivivóversenyre jegyek Délmagyarország kiadóhivatalában. Ar: elömérközésre 20—50 fillér, dönttíra 50—J-50