Délmagyarország, 1932. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-05 / 3. szám

S/.tütü. HcerHMZiotéq: Somogyi ucca 22.1.em lelelon:23.33.'Klad«hlvalal. kHlnttnkanyvlAr «s leqylrodn Aradi uccn S. Telefoni n-0«. Nyomda: Lrtw Llpttl ucca Itt. Telefon i ZO-34. TAvtratl <*« Irveirlin nílm««»Tnrrr»I<Sn «-recied Kedd, 1932 Január 5 Ara ÍO fillér VIII. évfolyam. 3. szóm ELŐFIZETÉS' ünronla helyben 3.20, vidéken é* Budapesten 3-ao. tcUlfilldnn S-40 pengd. ^ Egye* Mán Ara heikncnnp IA, vatAr- é» Ünnepnap 14 (111. Hlrdelétek (elvétele tarll* «aer ». Meglelem x hétfA kivételével naponta rengeti latot tett? Hol van az a hatósági közeg és kisgyűlés! tag, akivel el lehet hitetni és aki el,, tudja hitetni, hogy versenytárgyaláson igen nyomós okok közrejátszása nélkül mellőzni szabad az olcsóbb ajánlatot? Itt érkeztünk el ahoz, arait sajnálatosan és károsan nélkülöztünk minőig, amióta városi üzemeink, üzemi igazgatóságunk és állítólag üzemi politikánk vannak. Két éve, hogy jéggyárat létesített a város. Senkise ellenezte, senkise helytelenítette. Létesített a város nyomdát is. központi tejcsarnokot is. De mindkettő csak látszatra volt városi üzem. A hatóság, elég ügyetlenül, elmulasztotta megszerezni az összes részvényeket vagy legalább is a részvények többségét. Nem segített ezt a hibát idejében korrigálni az üzemigazgatóság s részben az üzemigazgatóság mulasztása volt az is, hogy nem inauguráltak ebben a városban egészséges üzemi politikát. Územigazgatósági tagoknak kellett volna észlelni, hogy a klinikák tejellátása simább, megnyugtatóbb és olcsóbb, mint a Városi intézményeké. rzemigazgatősági tagoknak kellett volna, az árlejtések eredményei alapján is, arra a megállapításra jutni, hogy a tejellátást nálunk is a városnak kell kéihe venni, , ép ugy, mint ahogy Budapest kézbe vette és kézbe vette a külföldön is nagyon sok város. De természetesen nem olyan üzemre gondolunk, amelynél a város másodrendű szerepre van szorítva. Városi tejcsarnokra gondolunk. Amelynek kizárólagos tulajdonosa a város. Ha van cikk, amelynél Indokolt a városi egyed;5 ruság, a tej az. Nem sérti vele a város egyes szakmák érdekelt. Hiszen kizárólag lei jel és tejtermékekkel Szegeden csak egy cég foglalkozik. A városi monopóliumot a magánmonopólium helyett azok n panaszok is Indokolják, amelyek a szegedi tejellátás ellen fölmerültek. A városi tejcsarnok bizonyára megkapná a klinikák szállításait s azt a pénzt, amit a szállításokon keresne, fölhasználhatná azoknak az Intézményeknek tejjel való ellátására, amelyek részére képtelen volt a közgyűlés a költségvetésben pénzt előteremteni. így tölthetne be a helyes üzemigazgatósági politika a város életében állandó finánc- és szociálpolitikai szerepet. De más vonatkozásokban is fogunk még beszélni erről a nagyfontosságú kérdésrÓL Ujabb sorozatos fegyelmi elfárást rendellek el a népföléli minisztériumban (Budapesti tudósítónk telefonjeleneése.) A népjóléti minisztériumban nagy izgalommal tárgyalják azokat a híreket, hogy a minisztérium személyzete ellen utabb soroz tos fegyelmi e.'jarások indulnak Ismeretes, hogy a közelmúltban a minisztérium két főtisztviselőjével szemben folytattak eljárást szabálytalan pínzkez^lérek és ldutaiások miatt. Károlyi miniszterelnök — aki ideiglenesen a népjóléti minisztériumot is vezeti — Schol;s és Petfcó Szandiner államtitkárok előterjesztése alapján további fpg'eJml eljárásokat renden ei Pálházi József mf. nlsztirl tanácsos, dr. Kovászt Béla o ztálytnnársos, Garam László számvevő éa főnök, Váradi Miklós, a tiszt viselő l»*'-gépelési osztály tönóke és más tisztviselők ellen. Ausztriában törvényt hoznak az álláshalmozások megszüntetésére a munkanélküliség enyhítése érdekében (Budapesti tudósilóok telefonjelentése.) Bécsből jelentik; A kormány iórvénvjavaslatot nyújtott be a. nemzetgyűlésnek (tz álláshalmo7á<ok rregsziinte'é e lárgyál>an. Az indokolás kimondja, hogy ez az eisff Ilyennemű fciscriei a vlá«on a munkanélküli ég enyh lése érdekében. A javaslat szerint nyugdijatok a Jövőben nem vállalhatnak állási, a közalkalmazottak pedig tfjattais«»:n nrm vállalhatnak magánjogi viszonyt. Törölni kell a fóváiéieleUei és a Qáhorus adósságolcai — irfúte Franciaországban EltíUésalíö megbeszélések Londonban a tcormányltonferencMáról Városi tíssemeR és sslőlIHíúsoK December végén és január elején majd minden évben sor kerül városi szállítások odaítélésére. Nem tudjuk, jut-e a főlisztvis.-Iőknek idejük, idegük és türelmük a pályázol; névsorával, körülményeivel, az ajánlatok tartalmával a elöntés! ez szükséges mérlegelésen tul való foglalkozásra. Nem tudjuk, jutott-e eszükbe már, hogy le kellene vonni egyes pályázatok eredményének, illetve eredménytelenségének tanulságait és hogy a város üzemi politikáját ennek megfelelően kellene megszabni, kiterjeszteni vagy szűkíteni. Nem lehet a városnak mészárszéke, amikor Szegeden 100 ember él és tartja fenn a családját ebből az iparból, amikor Szegeden 250 mészáros fizet állami és községi adót, ipartestületi tagdijat és kamarai illetéket. Fürdőjében is csak az ismert korlátozások mellett tarthat fenn borbélyüzemet a'város, amikor Szegeden 229 murtkandó és közel kétszerannyi alkalmazott akar megélni ebből az iparágból. Elhibázott várospolitika volt ambicionálni, hogy a városnak nyomdaüzeme legyen,' pedig ebben az iparágban már csak tizenöt adófizető érdekelt. Kinek jut azonban eszébe azért hibáztatni a várost, mert autóbuszüzemet tart fenn és fejleszt? Legföljebb azt lehet hibáztatni, hogy az autóbuszüzemet annak idején nem a hatóság, hanem magánfél kezdeményezte és hogy az átvételnél ennek a magánfélnek az érdekeire nem a szükséges mértékben és kötelező módon voltak tekintettel. Kinek jut eszébe hibáztatni, hogy a hatóság vágóhidat építtetett, fürdői vezet, jéggyárat és köztisztasági telepet létesített? Kinek jutna eszébe vétót emelni, ha azt nallaná, hogy a tej- és vajszállitásra hirdetett pályázat eredménye után a hatóság ujabb városi üzem felállításának gondolatával foglalkozik? Azt mondják, hogy komolyan ebben a szakmában egyetlen szegcdi cég jöhet számításba. Jogos érdekeiben ezt az egy céget sem szeretnők megbántani. De mégsem lehet abba belenyugodni, hogy a nagyfogyasztó város ugyanannyit fizessen egy liter tejért, mint amennyit az fizet, aki naponkint legföljebb egy-két liter tejet vásárol és keresni kell annak a magyarázatát, hogv miért akarja a nagy szegcdi cég drágábban szállítani a vajat, mint amennyiért Szegedhez semminemű szállal nem kötö't, a szegedi piaccal várossal és közönséggel — szemben sommiiven módon le nem kötelezett vidéki cég szíllitaná? Nem tudjuk, mi az oka annak, hogy a vajszállitást egyik céglöl sem biztosította a várps. Az egyik pályázóval meg kellett volna kótni a szerződést. Ha a közszállitás és a közmorál szabályai megenqer'ik, a sz-gedivel. Ha a szegedi cég ajánlati az összes tekintetbe veendők tekintetbe vétele mellett Is elfogadhatatlan volt, akkor a vidékivel. Csak azt nem lett volna szabad mondani, amit a kisgyűlés mondott, amikor kijelentette, hogy a szegedi cég ajánlata drága. azt nem fogadom el, de nem fogadom el az olcsóbb vidéki ajánlatot sem, szerezze be a vajat a hatóság esetrőlese're. Ha azt akarták, hogy a város esetről-esetre szorezze be a vajat, akkor mért hirdettek pályázatot? Ha versenytárgyalást hirdettek és jelentkezőit két pályázó, akkor mért nem Ítélték oda a száHitást annak, aki olcsóbb ajánPár|s, január 4. A Dípeche de Touluuse nagv feltűnést keltó cikket közöl a háborús artóvsagok és a JóvSléle'1 H-élések lórié * érdekében. A vezércikknek azért is nagy a jelentősége, mert a Inp a Sarr»u» lestvérek tulajdona és a két fivér Franciuország legnagyobb pártjának, a szocialista-radikális pá t vezető tagja. a vezércikk « le;>határorot a*>b n követe:! a Jó\á!ételek és a háborús adó.ságok lör.ésé'. A na{y k6rdé> esik az — fejezi i l>e a vezércikkíró fejtegetését —, hogy hal vűb az a bátor francia poiiüfcus, aki kezdemény.zil merne rzi a nemes lépest. London, január 4. Politikai és nénzflrvi körökben egyaránt nagy érdeklődéssel kisérik azokat a Iá gvalá okat, amelyeket amerikai bankárok folvtalnak Londonban az angol pénzügyi tényezőkkel. Ezeknek a tárgyalásoknak az alapja MacFadden amerikai szenátornak az az ötlete, hogv Anglia es Franciaország bizonyos gyarmatok eladásával váltsák ineg Amerikával szentben fennálló tartozékkal. Anb?l részről hangsúlyozzák, hogy, M.icFaddennek az Antillákra vonatkozó tervét Anglia már csak azért nem fogadhatja el, mert esetleges háború esetén ezeki* a szintekre az angol kereskedelmi hálózatnak feltétlenül szüksége van. A színeteken lévő támpontok szolgálnak védelmül