Délmagyarország, 1932. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-20 / 15. szám

Asz olvasó rovata Tekintetes Szerkesztőségi 16-án délelőtt körül­belül 11 öra felé kerékpáron igyekeztem egy Kárász-uccai üzlet felé bevásárlás céljából, amikor la az ucca közepén egy rendőr leszállitott ke­rékpáromról. »ltt nem szabad kerékpározni' — mondotta és nevemet Igazolványom megtekintése után a büntető eljárás céljából feljegyezte. Köztudomású, hogy nagyobb városokban ren­deletekkel szabályozzák az uccák forgalmát és különféle jelzésekkel vigyáznak a járókelők testi épségére. A fent emiitett helyen sem az ucca ele­jén, de a végén sem lehet rendőrt, vagy figyel­meztető táblát találni: hogy a KárászMCcán 11 6r<* után Wos a kerékpáron való közlekedj. Nem tudom, hogy ez a rendelkezés mennyire szimpa­tikus az ucca kereskedői és iparosai számára, mert egy Ilyen tanulságos eaet után egy külvárosi, vagy vidéki ember meggondolja, mikor üljön 'ke­rékpárra belvárosi bevásárlása elintézéséhez. Kí­vánatos volna, hogy ha már a rendőr az uccában van, akkor az ucca elején állva védje az ott sétálók testi épségét, vagy pedig táblát függesszenek ki, ame'y szerint 11 órától 2 óráig a fentebb emiitett uccán tilos a közlekedés. Kemény téli hidegben igazán nem sportcélokból kerékpároznak a Kárász­uccán. Ha már le kell zárni az uccát, zárják le azkor, amikor ax üzletek » zárva oannak. Maradok tisztelettel: Külvárosi vásárló. Igen tisztelt Szerkesztő arl Tisztelettel keresem meg soraimmal b- lapjukat azzal a kérésemmel, bogy soraimnak helyt adni szíveskedjék. Nap-nap után fordul elő, ugy a saját üzletem­ben, mint kereskedő társaim tói hallom, hogy ben­nünket Ítélnek el, mert vagy nem hitelezünk ki ujabbi vásárlásokat, vagy a régebbi tételeink ki­egyenlítését kíséreljük meg. Természetcsen első­sorban U kikapcsolom azokat az úgynevezett rossz fizetőket és gyenge bonitásu vásárlókat, úgyszin­tén a mániák':? adósságcsinálókat, akik rosszhisze. müek is ráadásul; mert hiszen ezeknek adni még »a boldogabb, jobb világban« sem volt célirányos, csak azért, hogy az általuk meg nem fizetett té­leleket egy jobb fizető terhére kelljen az árba kai­kuláini, ami Tehetetlen volt és igy az éwégi üzleti mérlegben csak, mint a behajthatatlan kintlevő­ség szerepelhetett. Szót kérek és emelek, amidőn ma a detailkereskedeífcm arra van kárhoztatva, — hogy ugy mondjam, kénytelen ösjzes áruszük­ségletét készpénzzel beszerezni és utánpótolni, mert gyáraink és nagykereskedőink a legrövidebb kihi­telezéseket ls beszüntették. Ilyen körülmények kö­zött aztán természetedé válik, hogy nem tudunk olyan mérvben hitelt nyújtani, még kevésbé türe­lemmel lenni egy késedelmes fizetésre. Előre bocsájtom, nem vádaskodni akarok, mert hiszen es nem egy szakmabeli jelenség, épenugy nem nyújtanak hitelt a gyarmatáru cégek, mint a sajtgyárak, mint a textilszakma számos repre­zentánsa. Sőt vannak egyes nsgyvállalatok, ame­lyek még az eladásokat is korlátoznák készpénz­fizetések mellett is. sőt le is álltak. Éppen ezért fordulok b. lapjuk nyilvánosságához. Ugy érzem, meg kell szólalnunk, meg keli* magunkat védeni a téves feltevések ellen. Cppen a legnehezebb viszonyokban ért ben­nünket, amikor a tisztviselők fizetését leszállít­ják, a gazdák moratórlumenyhitésben sinylik a terményeik eladliata ián nívóját, amikor egy ujabbi fizetési és nyugdijredukciótól keli tartanunk, tehát a közönség mi > e í rétege a legszorongatottahb helyzetben van és szeretne számítani a kereskedő előzékenységére. Csak a közelmúlt napokban for­dult elő üzletemben, hogy egy különben abszo­lúte jólflzető U : i PÖ vevőm azért sértődött meg, mert szükségem volt minden kintlevőségemre és bátorkodtam a szá~.'ával elküldeni az egyik alkal­mazóiamat. Bejólt, kifizette tételét és kijelentette, hogy ezekután nem kívánja fentartani összekötte­tésünket. I.ám, vannak még ilyen boMog emberek, akik annyira távol állnak a gondoktól, Hogy nem tudják elképzelni a kereskedő helyzetét, aki a szükségtől hajtva kénytelen magát ilyen lépésre is elszánni Miért? Mert nem mindegy, hogy mikor, melyik nap folyik be a létet, amire biztosan mert aznapra számítani, talán épp egy váltó beváltása, vagy éppen az a ..> \ behajlásától félve. Ugyancsak gyakori eset — már amennyire gya­kori egv-egy vevő megjelenése az üzle'.ekben —, hogy azt hhzik, a detailkereskedő ok nélkül drá­gítja e súlyos időkben áruci!:k?it. S">! .V>U sóbbo­dásról beszélnek a vevők és ezt várnák cl mai helyzetükben. Hivatkozik a gazdálkodó a rossz termény- és jószápárakra, a tisztviselő " fizetés­leszállításra, az iparos és munkás a i'canél­kü'iségre stb. Mindenkinek megvan az oki a saját megvilágításában. Csak éppen nekünk kereskedők­nek nincs mentségünk. Stabb a pengőnk, hali­juk nap-nap ntán as érvet és mégis emelkedik az ára mindennek, — mondják a vevőink, gs szentül hiszik, bogy ennek ml kereskedők vagyunk az okai. Ezze« izemben mi a tényt Ml magunk is sokaljuk ezt S folytonos áremelkedést és mi cssk arra merünk hivatkozni, hogy nem tudja meg'izetnl a vevő a felemelt árakat. Erre viszont azt a választ kapjuk, nem az árat emeljük, de a pengő belső értéke esik és ez okozzs az emelkedést Magyarázatul, ha ezt adjuk, persze nem hiszik el és mondják: nézzük meg az őstermelő cikkeket az állatárakat stb., az Iparcikkeknek ls ezekkel keli lépést tartani. Sajnos, Itt megint olyan jelenséggel állunk szem­ben, aho.r mindenkinek igaza van és mégsines rendjén a dolog. De vájjon megtehetl-e a keres­kedő, hogy a drágábban v3sáro!t árucikkeit ezek­u(án olcsóbban eaja, taeiT a körüfmények ugy követelnék meg? Régen lemondtunk arról, bogy a foglalkozásunk hasznot hozó is legyen. Fenn­állunk csak azért, hogy ameddig bírjuk, eleget tegyünk a hivatásbeli kötelezettségeinknek és — ha ugyan sjkerül átvergődni a hosszú és áldatlan állapotokon, ismét ott állhat a t közönség ren­delkezésére és megint az előzékenység és udva­riasság jelképezője lehet a kereskedő. • ­Van aztán még egy súlyos megnyilvánulási a mai helyzetnek; ez a takarékossági elv, melyet már oly sokszor és helytelenül hangoztattak, és ennek érvényesítése bebizonyította, mennyire hely­telen és oktalan. A fogyasztók helyzete, amely a fentebb említett okoknál fogva a redukált fize­tés magasabb adófizetési kötelezettség, felszapo­rodott szükségleti hiányok miatt elvesztette v«­sárlóképességének jevarészét és igy csak azok e mwnnmniuMUMiiMÉmii kevesek maradtak mez vásárlóknak, akiknek nagy százaléka a nyújtandó hitelre barirosná vásárlá­sait Kénytelenek vagyunk a régebbi forgalmink csekély harmadával beérni és erre berendezkedni, leépített azemélyzettel, rezsivel — szaporítva ez­által ls a munkanélküliek számát Éppen itt hagy­ta cserben a kincstárt a felemelt forgalmi adó. A sorozatos bajok nem helyi, még csak nem' is országos, hanem köztudomásúlag az egész Vi­lágot felőrlő jelenség. Éppen azért nem is tu­dok e téren ujat mondani és felsorakoztatni, ha­nem a kérelmem odalrányul, hogy tegyék köz­tudomásúvá azt az okot, amiéit eddig csak a de­tailkereskedővel szemben nyilvánult meg a kö­zönség hangulata. Tudják meg az Indító okokat miért kell a régi összeköttetéseket felhagyni. Miért siet már elseje után a kereskedő számlát küldeni olyan helyre ls, ahova eddig nem küldött Talán éppen a legbiztosabb egzisztenciájú vevőjéhez, ép­pen azért, mert attól remél pénzt kapni, nem­csak elutasításokat, azt vélve, annak nem mindegy, bogy kényelmi szempontok miatt még napokig hordja pénztárcájában a felvett fizetését, amikor neki viszont már égetően kell, talán éppen egy lejárt váltója rendezéséhez, vagy a kitűzőit adó­árverés elkerüléséhez. '1 Felhívni szeretném a kereskede'em érdemes ve­zetőségét hogy támogassa elgondolásomat, e>ctli-g á maga hozzáértésével dolgozzon ld tervet de tartsa mindenesetre fontosnak, hogy tájékoztassa e közönséget bogy azzal is csak jöt tesz saját cé­geivel, ha fizetési készségének pontosan tesr eleget. Kős ŐTt m to'mácc'om Szerkesztő urnák, na y­rabecsű lésem kifejezése mellett vagyok kész hive: (aláírás ) WNMMMMI J faMMMMMMM T iriWHIlYr-fMIWTfT Hl"; ü| ííiiíUííMMTANDARD RÁDIÓI NA6Y VáLASZKKDAN Kérjen dijtalan bemutatás!!! i P. 70 régi, rossz készülékéért! mmmm mm Tisza Lajos körnt 44. sz. { IIIIIMI A RÉGI SZEGEDBŐL AZ IIJBA Krónikák emberekről, dolgokról Irta: Sl. SZUC tk| f I I m • S ' 67 Baj van, alighanem lemaradtam valami nagy szenzációval. — Miért nem volt tegnap a Rézi néni gyűlé­sén? Szörnyű a felháborodás, soha az életben nem engeszteli kl senld. Ezen ugyan lehetett volna még segíteni, sok­kal súlyosabb volt az elefántcsonthaju elnöknő kijelentése. Ott mondta százak fülehallatára a körzőn. — Ez egy újság? Pfuj. majd megmondom mlngyárt, hogy micsoda. Nekem elég volt be­lőle, soha a kezembe nem veszem többet Mikor ma láttam, milyen szemtelenek, azonnal visszaküldtem, Rézi néni visszaküldte a lapot I A hir vészes szárnyakon száguldott és többen látni vélték már a nagy anyagi romlást, ami ebből keletkezik. Mert lavina lesz belőle, akárki meglássa. Délután tudta már. a kiadóhivatal, Engel Lajos komor volt. csak iobbik keze, Stern Szerén tűnődött — Nem értem a dologot, hiszen Ré?l néni nem is előfizetőnk! ...öt órakor legjobb fekoteruhámban ott ül­tem az ujabb báli megbeszélés-n. nnpy halom kéziratpapír előttem, hadd gyanítsák, hogy ezt mind reklámmal irom tele. — Isten hozta, kedves fiam. repült elém Rézi néni. Maga egy szemtelen taknyos, de még az egyszer megbocsátok, tudniillik holnap, ha szépet Ír. — Rézi néni, hebegtem, azt hallottam, hogy vissza tetszett küldeni a lapot. — Vissza é.r! Azonnal, mikor láttam, hogy tönkre akarnak bennünket tenni. — De a Szerénke azt mondja, hogy ő nem kapta meg. Hova tetszett küldeni? Rézi néni ugy lendült nekem, mint a nyáréji harmat, vagy inkább az őszi kőd. Egész elle­pett Hová küldtem? A fenéb-! A Singer Matyi­nak, mert ő adta nekem kölcsön addig, amíg a kórházban van. Hát odaküldtem. Tömörkenu Aki napközben találkozott vele, hivatalos el­foglaltságban, az nem tudott ráismerni este, t plrösabroszos helyiségben. Szívesebbe • Itt mint a fényes elökelőségü éttermekben, vagy a kávé­házban, ahol haszontalanul töltik el az emberek az Időt A hivatal az hivatal volt Tömörkény benne szűkszavú, szinte rideg, ds aztán elvetődvénj a napi gond, lehetett az ember »fürge mókus* s baráti körben, vendégképpen is felhangzott a szava, ha más szempontok rovására túltengett a beszéd: — Letörne a kezed, ha egy pohár bort öntenél? Az első ifjúsága a Kószó Istvánnal való közös lakásban telt el, amikor óriási 7-es szám jelezte a Szent István-téren a ház-számot, hogy, eltéveszteni azt ne lehessen, akármilyen idő­ben kerül haza az ember. Jöttek a biztp-' ^g kedvéért, a régi lóvonati sinek kÖLÖtt szab :;'•/« szerűen kitérve a kitérőkben. Sót vártak is ótt néhány percet, mint maga az elavult járr i. ök honosították meg Szeged?n az »ingyert bolt« intézményét, ami azt jelentette, hogy ilyen »kalap alatt átaludt* éjszaka után beültek egy pálinkamérésbe, vagy kis szatócs-boltba s az alatt az óra alatt, amit ott töltöttek, ők fizet­tek minden vevő helyett. Akár pohár szlverő-. sitőre betért napszámosról Volt a szó, akár háztartási cikket vásárló szegény asszonyról. Reggel azért végezte mindenki a komoly, dolgát. Mert hogy nem kunszt ujv mulat.íi, hogy az a kötelesség rovására menjen. Az emberek véleményével soha nem törödött valami különösebben Tömörkény. — Akinek nem tetszik, ne adja hozzám a lányát — szokta volt mondogatni, azonban Immár oiyan időkben, amikor amúgy se vál­lalt volna második feleséget , (Folvt köv>

Next

/
Thumbnails
Contents