Délmagyarország, 1932. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-17 / 13. szám

TUNGSRAM [AR495] A6495) fpp430] DETEKTOR ÉS LENALLAS ERÓSITÓ NAGY* ELLENÁLLÁSOS KI%M KETTŐS VEZÉRLÉSŰ SOKSZOROS VCOFRÓSITO AÜMY. RACSU NA6V. FREKVENCIA —EBERS- "SSSSS* UJ VÁLTÓÁRAMÚ HÁLÓZATI ERÖCSÖVEK RÉGI KÉSZÜLÉKÉNEK UJ ERŐT ADNAK • . . / V** * Afég> gyér ele as árokban (A Dél magyaron zág mnnkatársá'.ál.) Tegnap este egy fiattá munkásember jelent meg szerkesztőségünkben. A városházára, a népjóléti hivatalba akart menni — mint mondotta —, de mert ott nem talált senkit, azonnal hozzánk indnlt A baj, amiről sző volt, nem is az ő baja, hanem egy nagyon sz -gjny családé, amelyik egy felsővárosi ucca árkában tanyázik négy apró gyerekktü• A fiatal munkásnak csak aanyi lcőss van a dologhoz, hogy bár nem ismeri a szerencsétleneket, nem tudja nézni, hogy ax apró gyerekek éjszakát* ax arca árkában fagyjanak meg. Munkatársunk a bejelentés után azonnal kisietett a megjelölt helyre. Amikor kiértünk, néhány szegény ember segítségével éppen a szomszéd ueca felé hurcolták egy nagyon szegény háztartás tartozékait: egy ágyat, szal* mazsákot, néhány darag ütött-kopott főzőedényt, egy kosarat, a kosárban frissen mosott nedves tsrkaruhafélét és négy sprő gyereket, akik kősül s legnagyobb 9 éves, a legki* sebb másfél Uj lakásba költözött at neeára tett etaiád, a Kereszt-uccába, 14 szám Alá. Benéztünk a régi lakásba. Haliba Mihály a Halász-ucca tl. szánra ház tulajdonosa, ugyanolyan egy szoba-konyhás nyomorúságos lakásban lakik, mint két lakója. Bekopogtunk az egyik lakásba. Ggovat Pál a lakó, illetőleg nem ls Ő, hanem s fis, akinél meghúzódik. Ax megerősíti, hogy csakugyan kitették a tk fokát, mert mm f&tíett Házbért — Miből fizessen? — morfondírozott az öre$ —' Mtuika ntnes, keretet nincs. Maholnap minket Is kitesznek a házból Mit csináljunk. Az önig Galiba, a házigazda azt mondja, hogy nem várhat, mert elviszik a hátát adóba, ha mm fixát. 0 nem tarthat ingyen senkit Es igy ts van. Aw utcára azonban még sem lehet kimenni, mert megfagy az ember. Nem tudom, hogy azok a szegény gyerekek nem kapnak-e valami betegséget Két ára hosszát üllek az árokban. ' As nj lakásban halomra rakva állt a szsgéuyw holmi, amit átmentettek. Az asszony éppen tüsst gyajtstt a konyhában, hogy az elgémberedett gyerekek kissé frim;bgNÍreoek. A tárj: Hell Péter odajár - .í'u-rt, hogy tegyen amire a gyerekeket lev. — Tartozunk a házbérrel, igaz, — as asssony. Már hatodik hónapja, n ,4 M pengővel. De hát mit csinál funk, ha egytttr nincs munka. Dolgos kubikosember as uram, de hat hónapja nem keres. Nagy ritkán süsd egy kfe napszám, de nem tesz ki 3—4 pengőnél többet egy hónapban. Ebédet s népkonyháról kapunk, kis fát is ad a város, de mtt adjak a gyerekeknek napkózbef Hiábi mondom, haogy nincs, ctak éhetek ét sírnak... Nem lehet ezt kibírni... Kértem a h:zI;rj:d4t%hogy. legalább reggelig várjon, amig nézhetünk valamerre. Az uram éppen ma kapott egy Ma favágást, várjon, amig hazajön és hos pénzt Nam várt. Két fiával összeszedték a holminkat és kirakták az árokba... . • ^ — A gyerekekét olt hogytarA a Jó embert* gondjaira, én neg elszaladtam az uramhoz, — folytatja szomorú elbeszélését az asszony- Ahol dolgozott, megsajnáltak bennünket és adtak 3 pengőt előlegbe a favágásra. Visssaigyokeztünk, oda akartuk adni a pénzt, hogy eresszen vissza bennünket a lakásba, de nem fogadta él. Azt mondta: garasonként nem kell a pénz. — A szomszédok tudtak erről a lakásról, amelyik üresen állt és özvegy Popárt Jánosné, s haztulajdbnos rlfogadin a 9 p«tr gSt előlegbe és beengedett a lakátba. Itt 14 pengőt kellene fizetni egy hónapra, de a Jő Isten tudja mi lesz, ha nem l<»ss munka... Egy CsuUa-uccai leép A nyomor egy elrettentő tanyájára hívták fel figyelmünket: a Csuka-ucca egyik házánál oldalára ragasztott viskóban. Áporodott ssaf honol az odúban, amelynek berendezése tne» döbbentő látvány. Két ócska, elnyűtt ágy NO, két düledező székből és egy asztslből áll «s egész. A két ágyra hat személy fnt. Férj,, feleség, nCgy gyerek. A férj, Bakta Béla 5® éves munkanélküli, valamikor jól kereső as* talos volt Ma éhezik, Jázilc, rongyokban dl-, dereg. Már mindenről lemondott, felőrölte A nyomorúság. Eddig mindenütt csak elutasító szavakban volt része ^egitség t?!y*ft ; Illetékesek megnézhetnék est a megdöbbentő odút (Csuka-ucca St), amelyben négy gyereket kell nevelni a legborzalmasabb nélkülözések között. Nyomor, nélkülözés, két ágyon hat ember: — ez Jellemzi ezt a megdöbbentő Csuka-uccai képet A* mágyiás ezermester Irta Móra Fereae. Czövek István nemzetes ur százesztendősei «zsiőtt vilápért sem volt olyan cslrl-biri ember, ahogy v a nevéről gondolni lehetne Sót inkább nagyon is tekintetes ember volt Egy darabig teológiai tanár vidéken, aztán tabuláris prókátor Pesten és halálos holtáig rettenthetetlen mi velője a hon ni irodalomnak. Könyveket irt Bonapartéról, az európai hires zsiványokról és a polgári magános törvényről, amik bogy egymáshoz aagyon közei, vagy nagyon távol eső provinciái-e a tudománynak, azt dón'sék el a szakemberek Én most csak a' mágyiás c ze r me s ter-rel foglalkozom közokulásra, amevet *a társaságos vig mulatságnak 's idő töltésnek okáért, szedegetett össze a táblabíró ur Eckartsbausenből. Philadelphiából, Wagner Já o Mihályból é* az őrd;ngő -íségnek máa jeles dottoraibóL Szóval azt lehet megtudni a Czóvek István könyvéből, bogy mit csináltak a polgári rendű magyarok száz esztendővel ezelőtt, ha összejöttek egy kis felejtkezésre, asszonyostól, lányostól, m n den házanépestől. Hát nagyjában azt csinálták, amit most Előazör is ittak, aztán utótjára is ittak, meg közben ls ittak. A mágyiás esermestemek abban álla fe!e tudománya, hogy hogy lehet kiinni a bort a pohárból anilkül. hogy hozzányúlna az ember; mikép lehet egy pohár bort ugy megfordítani, hogv ki ne fusson; amiről lehet egyszerre megismerni, ho©' megvan-e a bor keresztelve, stb. Ilyesmivel még az én gyerekkoromban la nagyon szerettek eljátszogatni az öreg urak és tokkal tovább eltek tőle, mintha annak a találgatásával mulatták volna magukat, bogy melyik ember hogy van megkeresztelve ás miképpen lehetne kifutUtai a világból öreg urak számára valók voltak a fortélyos szár vftések is, például a tizenkét görög esete. A tizenkét görög megalkuszik a fogadóssal bogy ők mindennap odamennek ebédre azzal a feltétellel bogy közös asztaluk lesz s akörül a vendéglős mindennap más-más sorrendben ülteti Őket egymás delié, — fizetni azonban csak akkor fognak, amikor már nem tudják ugy változtatni az ülés rendjét ahogy még ne lett volna. Az a kérdés már most hány ingyen ebédet alkudtak igy ki maguknsk a huncut görögök. (Mert ebben as országban mindig kellett valakinek huncutnak lenni s száz évvel ezelőtt még a görögöt hivták huncutnak.) A kérdés különben átég közönséges permutációs példa, most akármelyik nagyobbacska deákgyerek elbánik vele, da az ezermester borzasztó fogaskérdésnek tartotta. Biztosan rs ördög segítségével számitolta ki, hogy a görögöknek 4,701.600 ingván ebédhez volt jussuk a s traktéros csak 1,311.434 esztendő múlva látott tőlQk pénzt, ha el nem unta kivárni. Hozzá is teszi a mágyiás égpester, hogy >igy volna ám jó kosztot fogadni, kivált ebben a drága időbem. (Karolt pedig akkor egy kenyér két peták-ba, vagyis 14 krajcárba, egy pár pulyka egy forintba és egy font cukor 2S garasba.) Persze nemcsak az urak számára kellett mulatságról gondoskodni, hanem a dámák számára is, ha kifogytak az emberszólásból. M^t a legked- } vestbb társasjáték bizonyosan ez volt abban az időben is, nem lévén alávetve a divat váltásainak. Da valamilyen formában igen csak megtalál ii a többi társasjátékokat is, amikkel a vendéglátó ház umője most szokta feleleveniten a lársaaágot mikor már hölgyek és urak akkorákat ásítanak, hogy majd kiesik a szájukon a fejük. A fedőpörgetés és a s»embekötősdi, meg az élőkép-alakítás épp olyan elmeélesitő foglalkozás volt már a spektábiliszek idejében is, mint most. de még jobban el volt terjedve az orrosdi. Vslikinek bekötött ssemmel ki kellett találni, hogy ki rántotta meg az orrát (»Csak nem kell igen erősen megrántani, mert meg tanát haragudni*. — figyelmezteti a fogékonylelkü olvasót Czóvék mágus. Ugy tudom, most a berljni fiatalok játszanak ilj esmit csak természetesen kulturáltabb taraában, amennyiben egy bekötött szemű fiatal urnák fiatal úrhölgyek ülnek az Ölébe éa addig csókolgatják, még csak rá nem ismer valamelyiknek « szájára. A régi Játék ősi formájában, mint orrmegrángstás már csak diplomatakörökben maradt fenn, mint igen kedvelt európai társasjáték. J<lagyon elmés mulatság volt as Is, amelyiknek az a dme: .valakinek a fejét egy kis gyűrűn átai szűrnie. De ehhez kell >a jádzó társaságokban egy olyan szelid együgyü bárány, a' kl art elhinni nem akarná, hogy az ő együgyü fejét egy kis gyürfin átsl lehetne szurnl«. Az ilyennel fogadni kelt. aztán >tedd azt a kis gyűrűt a nyakacsigájára, nagy larjáwkodással tetetvén előtte, hogy már azt s nagy munkát véghez akarod vinni. <3 stegény tartani fogja, te pedig a gyűrűn átal agyi tűvel szúrd meg a nyakacsigáját csakhogy ne igen, mert el fogja magát szégyenleni*. Még nagyobb mulatságuk lehetett az uraknak és dámáknak, ha valakit átdaloltak a kosárból*, Ez ugy történt, hogy azt a bizonyos ?r:lid együgyü bárányt, akit a most való magyarok velős rövidséggel paü-nak mondanak, beleültették a szalon közepén a .szemetet bordó nagy kosárba<, rácsukták a tetejét és azt mondták neki, hogy addig fognak körülötte danolni, mig csak muszáj nem lesz neki kiugrani a kosárból. Akkor aztán összefogódzott a társaság és addig keringett danolászva a kosár körül, mig valaki a kosár tetején keresztül egy vödör hideg vizet nem öntött a bent kuksoló együgyü bárány fejére, amitől annak csakugyan muszáj volt kiugrani a ko^árbóL Hogy a gaudium nagyobb legyen, azt ajánlja az ezermester, hogy .teli legyen a veder és ne szánd tőlle a friss vizet mert nem tónk ebben össze a' csotjs.. Ezek igen férfias mulatságok voltak s noha a Szépek is örömüket találták bennük, az ó ked- «. vükért finomabb időtöltéseket is találtak ki. A minden iránt érdeklődő kis Móric persze még akkor nem volt kitalálva, a máanásviccek se vol-