Délmagyarország, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-13 / 283. szám

•etet, de aztán kivágta magát és igy kiáltott Táravra: — Hagyjon kérem, most én beszélekt Egy kis tumultus következett, de végül ts a két kitűnő szinész kiegyezett és megoldotta a viharos helyzetet. Csak éppen ifjú szerzőnk bujdosott el a zsjnorpadlás magasságába; nem tudta nézni da­rabjának váratlan szinpadi viharát... Ugy szedték te a magasságokbél, amikor sápadtan meg kellett Jelennie a lámpák előtt (Nehéz dolog ifja szer­zflnek lenni...) Uj tárgyalások indultak meg az operai front körül. Görög direktor ismét Radnay Miklóssal tár­gyal és azt szeretnék, ha az Operaház december végén két napra mégis lerándalna Szegedre. A tárgyalások szerint az Operaház társulata eljátízaná a Turandot-ot, a Farsangi lakodalmat és egy dél­utáni előadás keretében a János vitézt. A meg­egyezés körülbelül sikeresnek mondható, csak azon múlik, hogy az énekesek vállalkoznak-e két nap alatt három előadásra... Szombaton és vasárnap Vásárhelyre rándui át operettkűlőnitmény, ahol a Mosoly országát és a Vihar a Balatonon-t mutatják be a téli közön­ségnek, a nyári szezon ouverturjéül... A három karácsonyi ünnepnapon kilenc elő­adást t»rt a szinház; mindegyik napon délután fél 3-kor, fél 6-kor és fél 9-kor. Karácsonyra be­mutatják a nagysikerű Pillangó-1 és a délutáni előadásokon eljáttzák a Hamburgi menyasszonyt a Királyné rózsáját, a Vihar a Balatonont, a Mosoly országát, a Zöld bárányt. A Pillangó-ra már most készülnek; Szegedre érkezett a Fővárosi Operettszínház diszletfestője, aki elkészíti az operett bndapesti díszleteit... Január közepe felé megnyitják Szegeden a *Fe­fiér ló*-hoz címzett fogadót, amely a »Toroczkói menyasszony* és a »Maya» mellett az idei szezon legnagyobb pesti sikere. A fogadósné Kovács Terus lesz, aki Péchy Erzsi szerepét játsza el Szegeden, Kosáry Emmy szerepét Kondor Ibolya kapja, Fe­jes Teriét Kiss Manyi, Kertész Dezsőét Ajtay, Jar­nóét (Ferenc József) Vágó, Kabosét Misoga, Hát­kai Mártonét Herczeg. A • Fehér ló«-hoz cimzett fogadó várja szegedi vendégeit... Tizenötödikén nagy szinészkongresszus lesz Pes­ten a legszomorúbb napirenddel: a szinésznyug­dijak leszállításával. A szegedi társulat Beck Mik­lós karmestert és Czobor Imre rendezőt válasz­totta meg képviselődül, akiket felküld a kongresz­szusra. A harmadik mandátummal Baróthy Jó­zsefet ruházták fel... Méltóztatik tuddi, hogy Sziklai Jenó főrendező ur ebben az évben Debrecenben pipiskedik és éppen két nap előtt aratott szép sikert a »Pil­langó* megrendezésével. »Szinte tündírkastéllyá varázsolta a színpadot; a siker oroszlánrésze az övé«, — irták róla a debreceni hasábokon. Persze ismét nagy sikert aratolt Patkós Irma is a prima­donnái létrákon. — A régi szegedi főrendező néha enyhe levelezést folytat Szegeddel és ilyenkor han­gosan dul az ugratási bál. Szombaton igy irt: •Kedves öregein értesitlek, hogy a Boeskay a negyedik helyen végzett, — ugy-e Itt csapat és színház: megértik egymást ?« (A levélre Szeged­ről igy válaszollak: a Szeged FC pedig vasár­nap az első helyet verekszi ki...) De a levél vé­gén ez a kedves kérdés állott: — Mondjátok, a Vágó tényleg szinész leszT OI-, va-iam a szjrlapot... És bucsuzóul Hölgyeim és Uraim, egy angyali vadásztörténet. A kitűnő és fiatal szegedi szépasz­szonynak van egy kitűnő, egyéni és er?deti tündér­kisasszonya: 3 éves. I ldiire kisasszony apukája pedig szenvedélyes vadászember, akinek nagyszerű va­dászkalandjairól egész legendák beszélnek. Tör­tént azonban a napokban, hogy a kitűnő vadász­apukának nem tetszettek a felbukkanó szegedi va­dak és zsákmány nélkül tért haza. Szépasszony­felesége nem szólt semmit e különleges vadász­kalandra, de Lidike tündér igy állt a vadászapuka elő: — Mond apukám, mit vaddsztátf — Semmit kislányom. Lidike tovább kérdezett: — Se nyulat, se foglyot? — Semmit. Lidi ekkor fölemelte hitetlenkedő szemeit és igy folytatta a vadász-kérdezést: — Se garnirungot, apukámt... R Á DIÓ 7 pengős részletre HAvu AAn&PIlk^* Kerékpárok, varrógépek, gramofonok olcsón, részletre. MBI* ^ICPCirillSíli Olcsó karácsonyi gramofonlemez vásár Éjszakai razzia egy tizenkétszemélyes szobában (A Délmagyarország munkatársától) öreg anyókák állanak a kijárat mellett és diszkré­ten, mintha valami édes titkot közölnének, fülébe súgják a tétovázó utasnak: — Meleg szobát adok olcsón. • • Egy perc az ál. lomástól... Hideg, havas szét söpör régig a Boldogasszony­sugáruton. A rendőr topogva sétál az úttest kö­zepén ... Csöndes, sötét menet halad az egyik sötét mellékucca felé. Elől három-négy, kendőkbe bepólyált öregasszony, mögöttük, bizonytalan lép. lekkel, nehéz csomagokkal megrakott utasok cam. mognak a jó, meleg szoba felé... A menet kisér. teties. Az elkésett polgár bizonyosan megijedve, ha látná őket Az öregasszonyok után közvetlenül egy bundás, parfömős hölgy megy. őt követi egy férfi, télikabát nélkül, zsebredugott kézzel. Hátrább kopott bőrkabátos, lókupcc-fél® ember törtet Egy Untai gyerekkel beszélget, akivel a vonaton ismer, kedett meg. A gyerek félénken válaszol és érdek, lődik valami után. A sort három férfi, — rejtélye­sek, szótlanok — zárja be. Az egyik anyóka megérkezik a lakása elé. A három rejtélyes férfi kapcsolódik le vele a m&­netről. Nemsokára csak egy öreg asszony jár elől és mögötte már csak az elegáns bundáshölgy, a gyermeK és a lókupec megy. Egyik sötét uccából ki, a másikba befordul a társaság. A lakás mesz. sze van, a lókupec zúgolódik. Az uccák sötétek, a házak, mint dermedt varjak a fák ágam, ugy ülnek sötétben egymás mellett. Végre az anyóka megáll egy ház előtt és bekopog a pincelakás ab­lakán: — Nyisd kir Sokszor kell kopogni, mert belülről senki se moccan. Az anyóka a cipőjével rugdossa az abla­kot A lókupec fenhangon szitkozódik, a bundás hölgy hátat fordítva az egész társaságnak, türeL­mesen vár. Jó negyedóra múlva világosság gyul a pincében, kinyitják az ablakot és kiadják a kuL csot. A láthatatlan kéz azonnal be is rántja az ablakot, mert slvitva tódul be a hideg. Az anyóka jár elől mindenütt Rozoga lépcső­kön, dohos szagot lehelő lakások előtt vezeti ta­pogatózva vendégeit Olyan sötét van, hogy az .elülmenők körvonalait sem lehet kivenni. Egy vödör, egy szekrény, egy hatalmas deszkadarab állja el az utat... Az utolsó ajtón benyit az öregasz­szony. A vendégek addig, mig világosságot gyújt, a küszöbön áUva kémlelnek befelé. Persze semmit se látni... De érzik, h' gy Jó fülledt meleg csap kl a szobából.>. Aztán meggyullad a petró'enplámnás és vi­lágos lesz a szoba, a nedves Bahi, dohos, köpadlős pince. Az óriási helyiségben tizenkét ágy ált a falak mellett. Hatban már vendég van. A rongyos, foltos takarók alól ljedlszemü borzos nők és férfiak dugják ki a fejüket a világosságra. — Hát ez az — mondja az anyóka — Ugye jó meleg van itt?... A jövevények szótlanul állanak az ajtó közelében, inkább kifelé pislogva, mint az ágyakat nézve... — Nekem azt mondta — szólal meg végül a bundás hölgy, hogy egyedül lakh tok ... — Hiszen egyedül foa aludni, lelkem... Külön ágyban... — De én ugv gondoltam, hogy egyedül, egy szo­bában .. • — Hát hogy is lehetett ilyet gondolni, hisz nem vagyok én szállodás!... Most már a IókuDec is belevegyül a beszélge­tésbe. — Aztán mit fogok itt fizetni egy éjszakára? — Egy pengőt Reggel meg lehet mosakodni is 4- válaszolja az anyóka, azután, mint aki elin­tézte az ügyet, vetkőzni kezd. Az uj vendégek pedig csak állnak az ajtó közelében, tétován, esetlenüt — Na, feküdjenek le maguk is, aludni kell — mondja az öregasszony. A lámpát maid olcsa el valamelyikük... A felszólításra azonban senki sem reagál... — £n inkább elmegyek szállodába, de Ut le nem fekszem — mondja hosszú szünet után a bőrka­bátos a bundás hölgy felé fordulva. — Rémes ez a hely — válaszolja a bundás. — Ha tudtam volna... Kérem, én egy mérnők el­vált felesége vagyok, én még soha ilyen helyen nem voltam.«, A beszélgetés meglehetősen halk hango:: ':<, az egyik régi lakó mégis felriad: — Csönd! Aludni akarok! — Ejnye, mért nem fekszenek már le, ne ége*. eéa azt a drága petróleumot! _ kiabálja mérge­sen az anyóka... Jól néznék én kl, ba minden lakóm ilyen faksznikat csinálna. Valamikor én is jobh sorba voltam... Igazgató volt az unam. Aztán mégis itt vagyok... Eloltják a lámpát és vetkőznek mind a hiír­man. Aztán belebújnak a takaró alá. Talán még el sem szundítottak, amikor erélyes kopogás hallatszik az ajtón, majd detektívek, rendőrök tépnek be. — Felkelni! — hangzik a parancs és egyszerre mindenki rémülten felfli az ágyban. Az egyik detektív meggyújtja a lámpát és be-.' mondja: _ Razzia...! — Már megint razzia? — siránkozik az anyóka —, mit razziáznak ennyit, mért nem alszanak ma.1 guk is inkább! A vendégek pillanatok alatt ma­gukra kapkodják a ruhákat és igazolványaikkal a kezükben felsora kos­nak • •. A detektívek mindenkit ismernek. — Á"l csak be a sorba, — mondják annak, aki, az előbb csendet kiáltott A sor az uccán van: rendőrökkel körülfogott 8—10 gyanús alakból áll. — Szüleim elkergettek hazulról, mert nem vit tem haza pénzt — sírdogál egy 14—15 esztendős lány... Legvégül maradnak u| vendégek. A bőrkabá­tos izgatottan tartja kezében az igazolványát: Ko rom János lőaünisz Szentes... — Mit színészkedett — szólt rá az egyik detek­tív —, mért nem állsz magadtól a sorba?... Hát már nem tudod a rendet?... A bőrkabátos zavartan dugja zsebre a hámi* iga­zolványt és beáll a sorba. A bundás hölgy következik. — Ni csak a zsebes Rózsi! — kiáltja a deteb. üv, amit megpillantja a »mémök elvált feleségét.. Hát téged nem vo.'t elég hatszor kitoloncolni!? Mindenkit sorba állítanak és mindenkit elvisz, nek. — Az anyóka egyedül marad a jó, meleg szo­bában és elfújja a lámpát. (K- Gy.) Karácsonyi könyvvásár 25—50 százalékos árleszállítással SZŰKÍTS kSnyvMbeltban, Kölcsay-ucca 1. Tekintse meg klrrtntulnkat I 290 Eredeti modellkalap újdonságokkal megérkeztem. Alakítások modellek után készülnek. FAZON P 2.50 285 Goldgruber kalapszalon, Kárász n. 15. itsz. bal Kiváltom zálogból értéktárgyait, S megveszem készpénzért Ha másként kivánja értékeMttetni, 5 száza'ék részesedésért eladom. Bizo­mányba átvett tárgyakra eladásig kamatmentes kölcsönt adok. 170 Mikszáth Kálmán­uaspar, ucca 12. szám. Köszönetnyilvánítás Mindazon rokonok, jóbarátok, ismerő­sök, kik drága jó anyánk, özv. Simon Istvánné szül. Szeller Katalin végtisz­teségén megjelentek, fogadják hálás kö­szönetünket. Gyászoló család.

Next

/
Thumbnails
Contents