Délmagyarország, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-12 / 282. szám

DEM AGYAKORSZAO SZEGED. ScerKe«ztö«ég: Somogyi ucca 22.I.em Telefon: 23-53.^Kiadóhivatal, kOlctankdnyviAr «* legytooda Aradi ucca S. Telefon: 13—OO. — Nyomda : Löw Lipót ttcca 19. Telefon t 20.34. Távirati ét levélcím DélmaayaronzAa <zenrd Szombat, 1931 december 12 Ara 16fUI«ri^p « VII. évfolyamr27§: szóm Kisipari szanálás - Egyt hete, hogy a kőzkórház halottas há­xából eltemették Marosán Milánt Szónokot a koporsója mellé a szocialista kisiparosok ál­lítottak, de a temetésen is, meg azóta is so­kat beszéltek mindenfajta társadalmi állású emberek e tagadhatatlanul érdekes és tehet­séges kisiparos életének és halálának körül­ményeiről. Az orvosi szempontokat és meg­gondolásokat most ezen a helyen hagyjuk figyelmen kivül. Szegény Marosán kínzó és súlyos betegségben szenvedett. Bizonyos azon­ban, hogy más lett volna betegségének a lefo­lyása, ha nem lett volna szegényebb a temp­lom egerénél is. Marosánban a "legkisebb ké­pesség sem volt meg ahoz, hogy profitálni tudja a közéleti munkája révén szerzett hír­nevet és összeköttetéseit Nemcsak az elvhü­ségnek és tántorithatatlanságnak, hanem an­nak az egyre általánosabb és dominálóbb kis­ipari típusnak is képviselője volt, amelynek' sírig hü osztályrésze a harc és nélkülözés. Megrendülve álltunk ennek a mindössze 52 éves bőr- és csontembernek a koporsója mel­lett s az ember és egyes társadalmi osztá­lyok tragédiája felett érzett ez a megrendült­ségúnk ujul ki, amikor olvassuk, hogy a kis­iparosokon ime segítve lesz, Pest ujabb nagy hivatallal gyarapszik, a kormány megcsinál­ja az ipartestületek országos központját. A kisiparosság egy része — félreértés ne legyen, távolról sem az egész kisiparosság — hosszú Ideje harcol ezért a központért. Mi, meg­valljuk, ma sem látjuk tisztán, hogy az ilyen központ hol és miben segíthet az iparosok életének mai példátlan nehézségein. Föltéte­lezzük azonban, hogy akkor sem lesz teljesen fölösleges, ha majd az Iparosságot ér­deklő törvényhozási vagy miniszteri intézke­dést készítenek elő, akkor sem, amikor a fölös­leges közüzemek ellen kell harcolni és akkor sem, mikor a vidéknek az állami munkákban való igazságos részeltetéséért kell verekedni. Mindezt azonban csak föltételezzük, mert nem vagyunk benne biztosak, hogy Pap József nagyobb szakértelemmel, átfogóbb képzett­séggel, több intelligenciával és különb ered­séggel, több intelligenciával és különb eredményekkel tud dolgozni az iparért, mint Éber Antal és hogy az a köz­ponti szerv, amelynek szintén Budapest lesz a székhelye és amelyben az egyetlen szegedi ipartestülettel szemben ott lesz a 30 buda­pesti ipartestület számottevő vívmányokat tud elérni a vidék részére. Ezekkel a föltételezésekkel szemben rideg és fájdalmas valóság, h/isjy a tartósan munka­nélkülivé vérszegényedett kisiparosok ezrein és ezrein nem uj hivatal, hanem munka­alkalom segit és hogy ennek az ui központi intézménynek a fölállítására az idö soha, de soha nem volt alkalmatlanabb, mint m,ost. Az iparosság is ezer sebből vérzik. Ha azt, hogy eddig nem volt meg ez a köznonti szerve, egyáltalán sebnek érezte az egi^z kisiparosság, bizonyos, hogy ennek a sebnek a begvógyi­tásával várhatott volna a legtovább a kisipa­rosság is, meg az egész társadalom is. A köz­ponti szerv a szanálás idejében az állam évi 50 ezer pengő uj bürokratikus kiadását jelenti. Nem lett volna helyesebb ezzel az összeggel az ipartestületeket támogatni vagy kifizetni a munkanélküli kisiparosok ipartestületi tag­díját és kamarai illetékét? Az 50 ezer pengő azonban az uj központi szerv föntartási költ­ségeinek csak a fele. A másil felét részint közvetve, részint közvetlenül a kisiparosok adják, a közteher tehát, amelyet már most is képtelenek elviselni, mindenesetre emelkedni fog. Ez is bizonyos. Nem föltételezés. Ismételt sürgetésre ismételten elhangzott ezen a héten az a kormánykijelentés, hogy rövidesen sor kerül a magánháztartások sza­nálására.' Nem tudjuk, Sokakban ébresztett-e rózsás reményeket ez a kijelentés. Nem egé­szen bizonyos ugyanis, sőt biztosan föltéte­lezni sem lehet, hogy a magánháztartások elbírnák az állami háztartás szanálásának mó­dozatait és szellemét. Hiába, a magánháztartá­soknak egészen más természetű '"'^r hir isi ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20, vidéken é« Budapesten 3-00, kUlIHldOn 6-40 pengd. — Eqye* »ém Ara hetkDs­nap ÍO, vaMtf- és Ünnepnap >111. Hír. detéiek felvétele tarifa tserlnl. Megje­lenik hélin kivételével nennnln reiqel képességük van. Igy vagyunk az üzemekkel is. Lehet, hogy az állami üzemeket föllenditt egy uj hivatal. A magánüzemeket nem. Egé­szen biztos, hogy nem. A kormány azonban más véleményen van. Nem lenn"-" jó, ha ettől a tapasztalattól vezérelteivé n:. j-.cziul­na az egész társadalom és illetékes szervei — vármegyei és városi közgyűlés, kereskedelmi és iparkamarák, ipartestületek, sőt az ipar­testületek központja utján is, ha már akkor állni fog — mély tisztelettel fölkérné a kor­mányt, hogy elégedjen meg az állami háztar­tás szanálásával. Az ország is megelégedett vele. A magánháztartásod* ne szanálja. Aaz ellenzéki képviselőit kivonullak a 33-as biztonságból, mert a további működést céltalannak tart fák és elhárítanak magukról minden felelősséget nak célzatával nem egyszer a bizottság Is azo­nosította magát Hangsúlyozzák továbbá, hogy az elkerülhetetlenül szükséges szervezeti re­form, a felesleges intézmények, az államház­tartásban elburjánzott bántó kiadások, az ál­lami protekcionizmusnak megszüntetése te­kintetében a kormányzat részéről jelentékeny lépés nem történt. Azzal fejezik be levelüket, hogy bár az ország súlyos helyzetének ismeretében nyíl­tan kijelentik, hogy az anarchia elkerülése csakis az ország polgárainak végső erőfeszíté­sével remélhető, mégis a tervezeti Intézkedé­sekkel kapcsolatban elhárítanak magukról minden felelősséget. Budapest, december 11. A 33-as bizottság ellenzéki tagjai: Rassay Károly, Pallavicini György őrgróf, Kállay Tibor, Nagy Emil és Sigray Antal ma délután levelet intéztek Ugrón Gáborhoz, a 33-as bizottság elnökéhez amelyben bejelentik, hogy a bizottságban vi­selt tagságukról lemondanak. Elhatározásuknak indoka az, hogy a minisz­terelnök a népszövetségi jelentés feletti vitá­ban elmondott záróbeszéde és a legutóbbi pártközi értekezleten tett nyilatkozata után a bizottság tárgyalásaiban való részvételük­nek célját nem látják. Megállapítják, hogy indítványaik közül gyakori atiiag csak nagyon kevés valósult meg annak ellenére, hogy azok­Bethlen és Károlyi ismét leszerelte az egységes pártot „Kormányválság nincs" — mondotta a miniszterelnök Vasórnap Jelenik meg a nyugdifrendeW, amely leszállítja az aktív llszlvlselők illetményeit Is (Budapesti tudósiónk telefonjelentése.) A 33-as bizottság ellenzéki tagjainak kivonulása után izgalmas tanácskozások és viták kez­dődtek meg a parlament folyosóján és a han­gulat olyan volt, hogy már mindenütt komoly válságról beszéltek. Az egységes pártnak is­mét voltak csoportjai, amelyek hangoztatták, hogy a történtek után kilépnek a pártból. Általában az volt a helyzet, hogy este döntő értekezlet lesz az egységes pártban és vagy kirobban a párt és a kormány válsága, vagy — szokás szerint — ismét le z?relik a folyo­són hangoskodókat , Politikai körökben igy nagy izga'ommal várták az egységes párt esti értekezletét. Előzőleg az egyes csoportok között bizalmas megbeszélések folytak, majd báróiul GQula Bethlennel lAr­Kvait. később Darányi államtitkárral. Összeültek az úgynevezett »érdektelenek« ís, majd megkez­dődött az egységes és a kereszténypárt közős nyugdijbizottságának értekezlete. A tárgyalás ! órákon át tartott és a késő éjszakai órákban kiszivárgott hirek szerint <i ngugdlf Kérdésében Közele­dés történt, állítólag sikerült a két pártnak a nyugdijle­szállitások ügyének egyrészére plattformot ta­lálni. Hét óra után megkezdődött az egységes párt rendkívüli értekezlete. A minisz'erelnöknrk és Bethlennek ismét sikerült leszerelni az elé­gedetlenkedőket. A kilépést hangoztatók erre ismét visszavonultak és nz egész párt egnhanguiag he­ívesen, amikor Károlyi Gyula a kormány programját három pontban jelölte meg. 1. A gazdasági élet folytonosságának és fej­lődési lehetőségének biztosítása, 2. az állam hitelének megőrzése és 3. a pengő vásárló erejének fenlartása mel­lett az infláció veszélyének elhárítása.

Next

/
Thumbnails
Contents