Délmagyarország, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-12 / 282. szám

DEM AGYAKORSZAO SZEGED. ScerKe«ztö«ég: Somogyi ucca 22.I.em Telefon: 23-53.^Kiadóhivatal, kOlctankdnyviAr «* legytooda Aradi ucca S. Telefon: 13—OO. — Nyomda : Löw Lipót ttcca 19. Telefon t 20.34. Távirati ét levélcím DélmaayaronzAa <zenrd Szombat, 1931 december 12 Ara 16fUI«ri^p « VII. évfolyamr27§: szóm Kisipari szanálás - Egyt hete, hogy a kőzkórház halottas háxából eltemették Marosán Milánt Szónokot a koporsója mellé a szocialista kisiparosok állítottak, de a temetésen is, meg azóta is sokat beszéltek mindenfajta társadalmi állású emberek e tagadhatatlanul érdekes és tehetséges kisiparos életének és halálának körülményeiről. Az orvosi szempontokat és meggondolásokat most ezen a helyen hagyjuk figyelmen kivül. Szegény Marosán kínzó és súlyos betegségben szenvedett. Bizonyos azonban, hogy más lett volna betegségének a lefolyása, ha nem lett volna szegényebb a templom egerénél is. Marosánban a "legkisebb képesség sem volt meg ahoz, hogy profitálni tudja a közéleti munkája révén szerzett hírnevet és összeköttetéseit Nemcsak az elvhüségnek és tántorithatatlanságnak, hanem annak az egyre általánosabb és dominálóbb kisipari típusnak is képviselője volt, amelynek' sírig hü osztályrésze a harc és nélkülözés. Megrendülve álltunk ennek a mindössze 52 éves bőr- és csontembernek a koporsója mellett s az ember és egyes társadalmi osztályok tragédiája felett érzett ez a megrendültségúnk ujul ki, amikor olvassuk, hogy a kisiparosokon ime segítve lesz, Pest ujabb nagy hivatallal gyarapszik, a kormány megcsinálja az ipartestületek országos központját. A kisiparosság egy része — félreértés ne legyen, távolról sem az egész kisiparosság — hosszú Ideje harcol ezért a központért. Mi, megvalljuk, ma sem látjuk tisztán, hogy az ilyen központ hol és miben segíthet az iparosok életének mai példátlan nehézségein. Föltételezzük azonban, hogy akkor sem lesz teljesen fölösleges, ha majd az Iparosságot érdeklő törvényhozási vagy miniszteri intézkedést készítenek elő, akkor sem, amikor a fölösleges közüzemek ellen kell harcolni és akkor sem, mikor a vidéknek az állami munkákban való igazságos részeltetéséért kell verekedni. Mindezt azonban csak föltételezzük, mert nem vagyunk benne biztosak, hogy Pap József nagyobb szakértelemmel, átfogóbb képzettséggel, több intelligenciával és különb eredséggel, több intelligenciával és különb eredményekkel tud dolgozni az iparért, mint Éber Antal és hogy az a központi szerv, amelynek szintén Budapest lesz a székhelye és amelyben az egyetlen szegedi ipartestülettel szemben ott lesz a 30 budapesti ipartestület számottevő vívmányokat tud elérni a vidék részére. Ezekkel a föltételezésekkel szemben rideg és fájdalmas valóság, h/isjy a tartósan munkanélkülivé vérszegényedett kisiparosok ezrein és ezrein nem uj hivatal, hanem munkaalkalom segit és hogy ennek az ui központi intézménynek a fölállítására az idö soha, de soha nem volt alkalmatlanabb, mint m,ost. Az iparosság is ezer sebből vérzik. Ha azt, hogy eddig nem volt meg ez a köznonti szerve, egyáltalán sebnek érezte az egi^z kisiparosság, bizonyos, hogy ennek a sebnek a begvógyitásával várhatott volna a legtovább a kisiparosság is, meg az egész társadalom is. A központi szerv a szanálás idejében az állam évi 50 ezer pengő uj bürokratikus kiadását jelenti. Nem lett volna helyesebb ezzel az összeggel az ipartestületeket támogatni vagy kifizetni a munkanélküli kisiparosok ipartestületi tagdíját és kamarai illetékét? Az 50 ezer pengő azonban az uj központi szerv föntartási költségeinek csak a fele. A másil felét részint közvetve, részint közvetlenül a kisiparosok adják, a közteher tehát, amelyet már most is képtelenek elviselni, mindenesetre emelkedni fog. Ez is bizonyos. Nem föltételezés. Ismételt sürgetésre ismételten elhangzott ezen a héten az a kormánykijelentés, hogy rövidesen sor kerül a magánháztartások szanálására.' Nem tudjuk, Sokakban ébresztett-e rózsás reményeket ez a kijelentés. Nem egészen bizonyos ugyanis, sőt biztosan föltételezni sem lehet, hogy a magánháztartások elbírnák az állami háztartás szanálásának módozatait és szellemét. Hiába, a magánháztartásoknak egészen más természetű '"'^r hir isi ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20, vidéken é« Budapesten 3-00, kUlIHldOn 6-40 pengd. — Eqye* »ém Ara hetkDsnap ÍO, vaMtf- és Ünnepnap >111. Hír. detéiek felvétele tarifa tserlnl. Megjelenik hélin kivételével nennnln reiqel képességük van. Igy vagyunk az üzemekkel is. Lehet, hogy az állami üzemeket föllenditt egy uj hivatal. A magánüzemeket nem. Egészen biztos, hogy nem. A kormány azonban más véleményen van. Nem lenn"-" jó, ha ettől a tapasztalattól vezérelteivé n:. j-.cziulna az egész társadalom és illetékes szervei — vármegyei és városi közgyűlés, kereskedelmi és iparkamarák, ipartestületek, sőt az ipartestületek központja utján is, ha már akkor állni fog — mély tisztelettel fölkérné a kormányt, hogy elégedjen meg az állami háztartás szanálásával. Az ország is megelégedett vele. A magánháztartásod* ne szanálja. Aaz ellenzéki képviselőit kivonullak a 33-as biztonságból, mert a további működést céltalannak tart fák és elhárítanak magukról minden felelősséget nak célzatával nem egyszer a bizottság Is azonosította magát Hangsúlyozzák továbbá, hogy az elkerülhetetlenül szükséges szervezeti reform, a felesleges intézmények, az államháztartásban elburjánzott bántó kiadások, az állami protekcionizmusnak megszüntetése tekintetében a kormányzat részéről jelentékeny lépés nem történt. Azzal fejezik be levelüket, hogy bár az ország súlyos helyzetének ismeretében nyíltan kijelentik, hogy az anarchia elkerülése csakis az ország polgárainak végső erőfeszítésével remélhető, mégis a tervezeti Intézkedésekkel kapcsolatban elhárítanak magukról minden felelősséget. Budapest, december 11. A 33-as bizottság ellenzéki tagjai: Rassay Károly, Pallavicini György őrgróf, Kállay Tibor, Nagy Emil és Sigray Antal ma délután levelet intéztek Ugrón Gáborhoz, a 33-as bizottság elnökéhez amelyben bejelentik, hogy a bizottságban viselt tagságukról lemondanak. Elhatározásuknak indoka az, hogy a miniszterelnök a népszövetségi jelentés feletti vitában elmondott záróbeszéde és a legutóbbi pártközi értekezleten tett nyilatkozata után a bizottság tárgyalásaiban való részvételüknek célját nem látják. Megállapítják, hogy indítványaik közül gyakori atiiag csak nagyon kevés valósult meg annak ellenére, hogy azokBethlen és Károlyi ismét leszerelte az egységes pártot „Kormányválság nincs" — mondotta a miniszterelnök Vasórnap Jelenik meg a nyugdifrendeW, amely leszállítja az aktív llszlvlselők illetményeit Is (Budapesti tudósiónk telefonjelentése.) A 33-as bizottság ellenzéki tagjainak kivonulása után izgalmas tanácskozások és viták kezdődtek meg a parlament folyosóján és a hangulat olyan volt, hogy már mindenütt komoly válságról beszéltek. Az egységes pártnak ismét voltak csoportjai, amelyek hangoztatták, hogy a történtek után kilépnek a pártból. Általában az volt a helyzet, hogy este döntő értekezlet lesz az egységes pártban és vagy kirobban a párt és a kormány válsága, vagy — szokás szerint — ismét le z?relik a folyosón hangoskodókat , Politikai körökben igy nagy izga'ommal várták az egységes párt esti értekezletét. Előzőleg az egyes csoportok között bizalmas megbeszélések folytak, majd báróiul GQula Bethlennel lArKvait. később Darányi államtitkárral. Összeültek az úgynevezett »érdektelenek« ís, majd megkezdődött az egységes és a kereszténypárt közős nyugdijbizottságának értekezlete. A tárgyalás ! órákon át tartott és a késő éjszakai órákban kiszivárgott hirek szerint <i ngugdlf Kérdésében Közeledés történt, állítólag sikerült a két pártnak a nyugdijleszállitások ügyének egyrészére plattformot találni. Hét óra után megkezdődött az egységes párt rendkívüli értekezlete. A minisz'erelnöknrk és Bethlennek ismét sikerült leszerelni az elégedetlenkedőket. A kilépést hangoztatók erre ismét visszavonultak és nz egész párt egnhanguiag heívesen, amikor Károlyi Gyula a kormány programját három pontban jelölte meg. 1. A gazdasági élet folytonosságának és fejlődési lehetőségének biztosítása, 2. az állam hitelének megőrzése és 3. a pengő vásárló erejének fenlartása mellett az infláció veszélyének elhárítása.