Délmagyarország, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-30 / 295. szám

SZEGED. SíCTKesiIOlég: Somogyi uccn az. I.em Telelőn: 23-33. - klariOhlvnloI, kölcíönhUnyvíAr 6* Jegyiroda - Aradi ueca 8. Teleion: 13-OÖ. - Nyomda t LBw Lipót ucoa IO. Telefon i 26-34. Thvlrotl «t levélcím D*lroaoyaror»zAo^zened Szerda, 1931 december 30 Ara 1© fillér 2/95' VII. évfolyam,-2^3: szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20, vidéken é» Budapesten 3-«o, kUllllldtln ö*40 pengd. - Egye* Mim Ara hélk»«­nap 16, VA*Ar> é» Ünnepnap 111. Hlr« delétek felvétele tarifa szerint. Megte­lenlk h«tlO ki-vételével naponta reqgel 4 cseh orientáció Ma még nem tudjuk ellenőrizni, vájjon mi hisszük-e csak, hogy a magyar—oseh közeledés az európai politika karácsonyi eseménye, vagy az európai politika is annak tartja azokat a nyilatkozatokat, melyek ennek szükségességét hangoztatják. Az kétségtelen, hogy ez a cseh orientáció a magyar külpolitika irányának gyökeres megváltozását jelentheti. A ma­gyar külpolitika eddig az olasz barátság szem­pontjainak kötelezéseit tartotta szlem előtt s nagyjában minden tájékozott ember tisztá­ban van azzal, hogy ennek a barátságnak szaldója mit mutat, mik az aktívái és mik a passzív tételei A feltűnő azonban az, hogy amikor az elmúlt kormányzat működéséről mérleget csináltak, majdnem minden tétellel szemben, amit a belpolitika s a gazdálkodás számlapján találtak, a külpolitikai sikereket állították szembe. Igaz, mondották, hogy gaz­dasági téren sok balfogás történt, igaz, ismer­ték el, hogy a beruházások nem mindig voltak hasznosak s nem is mindig megengedettek, igaz, hogy a költségvetésen kívüli kormányzás csak a vagyoni dézsmától nem messze járó adóztatással ellensúlyozható, de ezzel szemben áll — nem Belgrád bevétele, hanem a kül­politikai sikerek eredménye. Ezek a külpo­litikai sikerek az olasz barátságban kulmi­náltak. Senki nem akarja Olaszországot meg­sérteni s ha Olaszország barátsága támogatta országunkat, akkor ezért a támogatásért hálát is akarunk érezni, de amikor mindazzal szem­ben, arai a belpolitikában s a gazdasági po­litikában sajnálatosan történt és talán még sajnálatosabban nem történt a külpolitikai sikereket állítják oda egyetlen vagyontétel­ként, akkor mégis csak vizsgálni kell ennek a sillernek értékét, amikor más irányt, más utat, más módot és más eszközöket akarunk válasz­tani A magyar ellenzék hosszú évek óta sürgette a szomszédállamokkal való megegyezés poli­tikáját A magyar ellenzék külpolitikai kon­cepciója nem az olasz barátság megteremté­sében és féntartásában látta egyedül a ma­gyar külpolitika feladatát, ez a külpolitikai koncepció a szomszédállamokkal való meg­egyezés utján igyekezett kiszélesíteni azt a gazdasági lerületet ami a magyar ipari és mezőgazdasági termelés produktumainak fel­vételére alkalmas. A régi s a közjogi keretek által biztosított gazdasági egység helyébe a vámszerződésekkel biztosított gazdasági egy­sépet akarta tenni a magyar ellenzék kül­politikai programja. Az elégtétel meg van, de mit ér? Az elégtétel megvan a bel­politikában és külpolitikában egyaránt. Az el­lenzék évek' óta és éveken keresztül sürgette a legszigorúbb takarékosságot, az ellenzék évek óta követelte az állami javaknak, az adóbevé­teleknek a legszigorúbb takarékosság követel­ményeinek megfelelő kezelését: röviden: a ma­gyar ellenzék évek óta sürgette azt, amit a ta­karékosság lerén a mai kormány elvégez. De a magyar ellenzék évek óta sürgeti azt a kül­politikai programot is, amit most Bethlen Ist­ván gróf hirdet s követelte éppen Bethlen István gróffal s Bethlen István gróf pártjá­val szemben. Ha valóságos parlamentarizmus lenne, ak­kor természetesen elképzelhetetlen volna az, hogy egy politikai párt szakit eddigi politikai módszereivel s az állami javak kezelése s a külpolitikai orientáció tekintetében egyszerűen kisajátítja azt, amit eddig vele szemben az ellenzék hirdetett, sürgetett és minden adódó alkalommal követelt A politikában általában arra szokták bizni a program megvalósítá­sát, aki a programot vallja és hirdeti. Az a társadalom, amelyik a magánjog szentségén épült fel. a szellemi termékek kártalanítás nélküli kisajátítását nem ismerheti el jogszer­ző ténynek. Dehát ennek a mai uralmi rendszerben nem tulajdonítunk különös gyakorlati jelentőséget. Mi feltétlen hívei voltunk és feltétlen hivei va­gyunk a szomszédállamokkal való barátság­nak s van bennünk annyi objektivitás, hogy ennek szükségességét, fontosságát és sürgőssé­gét akkor is elismerjük, ha most Bethlen István gróf is hirdeti az általunk évek ót* vallott törekvések helyességét és fontosságát. Régen be kellett volna látni, hogy ennek az országnak nem dekoratív külpolitikára van szüksége, hanem olyanra, ami kenyeret ad s munkaalkalmat teremt, mert ha kenyeret ad és munkaalkalmat teremt akkor a valuta biztonságnak, sőt az integritásnak szolgála­tában is többet és eredményesebbet végez, mint a legragyogóbb dekoráció s a legszíne­sebb drapéria. Ez az 'uj külpolitikai orien­táció, ha valóság lesz belőle, kétségtelenül át fogja hangolni az egész magyar közéletet s rekünk, akik több szabadságért küzdünk s a liberalizmus hivei vagyunk, nincs okunk tar­tani ennek a belső áthangolásnak sem tényét­től. sem eredményétől A háborús tartozások mélyítik el a világválságot Hoower és az amerikai kongresszus harca a Jóvátételi konferencia előli Anglia moratóriumot fog kérni háborús adósságainak törlesztésére ? '(Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) Ber­linből jelentik: Kellemetlen feltűnést keltett a berlini sajtóban az a hir, hogy az Egyesült Államok kormánya vonakodik képviseltetni magát a küszöbön álló jóvátételi és adósság­rendező konferencián és hogy Amerika nem hajlandó háborús követeléseinek a leszállítá­sára. A berlini lapok utalnak arra, hogy a Yonng­!erv Amerika érdekeit is szolgálja és hogy az Egyesült Államok szintén haszonélvezői a né­met jóvátételi fizetéseknek. Főleg a szociálde­mokrata Vorwárts támadja élesen az ame­rikai kongresszust és az adósságok rendezé­sének kérdésére utalva, felveti azt a kér­dést, mi lenne, ha az adós államok, egy­szerűen közölnék közös hitelezőjükkel, az Egyesült Államokkal, hogy beszüntetnek min­den fizetést és egy centet sem törlesztőnek többé háborús tartozásaikra, mert ezeknek a tartozásoknak a megfizetése mélyíti el mind. jobban a válságot Washingtoni jelentés szerint Hoower elnök kedden hosszabb tanácskozást folytatott SUm­son államtitkárral a küszöbön álló jóvátételi konferenciáról. Hivatalos körökben ugy tudják' hogy Hoover nem veszi tekintetbe a kongresz­szus állásfoglalását és ha ugy találja, hogy az USA részvétele érdekében állana az ország­nak, még abban az esetben is kiküldené az Egyesült Államok delegátusát, ha a kongresz­szus más véleményen lenne. Washingtoni kormánykörökben biztosra ve­szik, hogy Anglia rövid időn belül moratóriumét kér a jövő nyáron esedékes háborús tartozásainak törlesztésére. Laval és MacDonald találkozása Ltusanneban lesz a fóvólélell konferencia ? London, december 29. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője tudni véli. hogy TmixiI miniszterelnök nem tartja szükségesnek, hogy a jóvátételi konferencii csszrülése e'ö'l MacDo­nalddal tanácskozást folytasson. Az angol mi­niszterelnök részéről formális meghívás ugy sem történt. Sir Leiyh-Ross a kincstári hiva­tal megbízásából azonban a jövő héten vissza­tér Párisba. hogy a francia kormánnyal az ünnepek előtt megszakított tárgyalásait foly­tassa. A Daily Herald párisi tudósítója szerint a jóvátételi konferencia nem Hágában, hanem Lausanneban fog összeülni és munkaköre nem csupán a szorosan vett jóvátételi kérdésekre, hanem a kritikus világgazdasági helyzet min­den problémájára ki fon terjedni. Tcrmésze­!e«n ez attól függ, vájjon az angoloknak si­kerül-e a francia kormányt rávenni a konfe­rencia munkakörének ilyen kiterjesztésére. Páris, december 29. A párisi sajtó igen behatóan foglalkozik Laval és MacDonald ter­vezett összejövetelével. Valamennyi lap lehet­ségesnek, a legtöbb valószínűnek, egyesek biz­tosnak tartják a találkozást. Az Echo de Paris mai számában fentartja és megerősíti teg­napi értesülését, de azt is jelenti, hogy a hi­vatalos és formális meghívás még nem érke­zett meg Párisba, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a találkozóról a két kabinet között tárgyalások folynak. Pertinax azt irja, hogy Laval Fleurieau londoni francia nagy­követ utján bizalmas levelet kapott MacDo­naldtól. Ez a levél nem csupán a küszöbön álló konferencia összehívásáról szólott, hanem' barátságos kérdést is tartalmazott aziránt, váj­jon nem volna-e ajánlatos a konferencia előtt a két Icormányelnök találkozása. Laval mi­niszterelnök Pertinax szerint a hét végén fog dönteni, elmenjenne Londonba, vagy sem, A Matin ezzel szemben azt állítja, hogy a fran­cia'miniszterelnök tiz nappal ezelőtt valóban kapott MacDonaldtól egy bizalmas levelet de ebben a levélben szó sem volt meghívásról.

Next

/
Thumbnails
Contents