Délmagyarország, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-25 / 293. szám

RJinF JL ^ fi^AJlffe iiörgoló és himző; valamint mindennemű g MEZ es DMC Fischer Kézi gyapjufonalak leanagyobb raktára munkaház Kölcsey- ucca ÍO- Alaoltva 1907. évben isi Telefon 23—50 Paranischel halahszleht, ipaprikahsch tscirkeht, oadj tuhrohsch tscsussast? A semmerlngt hotelpor tások, pincérek, lóndinerek szobalányok és li/ies gyerekek magyar vizsgáién Semmering, karácsony előtt. Kint méteres hó borítja a dombok lejtőit, a fenyőfák u^v csillognak, mint a cukrászdák auzlágjaiban a karácsonyi csomagokon a cukorral telehintett apró karácsonyfa ága. Négy óra van, szemben a Rax fehér tetején most jelenik meg az a keskeny tüzcsik. amelyé. errefelé »Alpenglühen«-nek hivnak. Szószerinti fordításban annyit jelent ez, mint alpesi Izzás, valóban tüzesen izzanak az Alpok ormai. Tul az egekbenyuló gerinoek büszke horizontján lebukik a nap utolsó fáradt sugarni megaranyozzák a csillogó havat, amely viikltóan. kísértetiesen izzik a nyugodni térő égi vándor utolsó köszöntésélől. Alpenglühen... felejthetetlen emléke mindenkinek', aki gyszer ís járt Itt a Semmeríngen. Külön költészete van, de nem született még iró, aki vissza ludta volna adni azt a hatást, amelyet ez a ritka természeti tünemény kelt azokban, akiknek eddig nem volt alkalmuk ahhoz, hogy « naplementét a giccserek unokáinak árnyékában bámulják meg... A vörösbe szakadó sárga izzás lilás kontúrjaival lassan eltűnik, a hatalmas luxushotel halljában felgyúlnak a velencei csillárok és ebben a kis teremben, ahol csöndes délutánokon bridget játszanak' a zöld asztalok mellett, most vakító plaztronjukkal a pincérek, komoly Ferenc József kabátjukkal a poriások, talpig fehérben öltözötten a szakácsok' és kukták", fehér bóbitájukkal a szóbalányok' és kackiás tiroli uniformisukban, fejükön félrecsapott sapkájukkal a lifles fiuk és boyok drukkolnak'. Ma van a semmeringi Südbahnhofel alkalmazottainak' magyar vizsgája. Három hónapi szorgalmas tanulás után ma kell ennek a kis hadseregnek bizonyságot tenni arról, hogy mennyire haladtak abban a nvelvben, amelyet eddig nem igen tanítottak külországokban. Hihetetlen megkapó és valósággil a szivbe markol az az ambíció, amellyel czsk a meglelt emberek hozzáfogtak' a magyar nyelv megtanulásához. Tudni kell, hogy a hotelszcmélyzelnek. különösen olyan helyen, mint a Südhahn-hotel, ahol mindig szezon van. alig van r'iérő ideje. A kurzust is ugy kellett megtartani. hogy mindenkire sor kerüljön. Részben délután félháromtól félnégyig amikor az ebédnek már vege van és a publikum nagy része alszik részben este tiz óra után, amikor a vncsorát már leszervirozták és a közönség rumbát, meg fox bluest táncol a nagyszerű jazz muzsikája mellett, gyülekeztek össze a 'holel alkalmazottai, hogy elsajátítsák nvelvét azoknak, akik olyan szivesen keresik fel ezt a barátságos helyet. Tiszteletet érd?melnek ezek az emberek, akik kivétel nélkül a pihenőjüket áldozzák fel a magyar kurzusért. A kurzus ötlete voltaképpen Kurt Seibt kereskedelmi tanácsosé, a Südbahn-hotcl igazgatójáé. Az ő gondolata voll. hogy alkilmat kell nyújtani azoknak, akik meg akarját tanulni a magyar nyelvet arra, hogy magyar nyelvórát vegyenek. Én kerestem ki Bécsben egy magyar diákot. Kovács Jánost, — ez a derék fiu a bécsi egyetem orvosi fakultásít hallgatja, — és október elején meg is kezdődött a kurzus. A jelentkezés nem volt kötelező de azért majdnem valamennyi alka'mazott jelentkezett, összesen száztizenketlen vettek részt a tanfolyamon. Az első sorban olt drukkolt maga az igazgató is, Kurt Seibt egyik legszorgalmasabb növendéke volt Kovács »taumaV. A növendékek irkával iöttek el az órákra, amelyeket csütörtök' és vasárnap kivételével mindennap megtartottak, csütörtökön azért nem volt magyar óra, mert ezen a napon angol leckét kellett venni a növendékeknek, vasárnap pedig olyan nagy a forgalom a Südbahn-hotelban, hogy igazán egy pillanatra sem lehet nélkülözni az embereket. A vizsga öt napig tartott, huszonötös turnusban vizsgáztak a növendékek. Mindenkinek alaposan meg kellett felelni a kérdésekre. Büszkén jelentem, hogy a vizsgán én voltam a tanfelügyelő és el kell ismernem, hogy a növendékek kivétel nélkül többet tudtak, mint amennyit én tőlük' vártam. Olvastak', irtak, fogalmaztak magyarul, a gy, a cs, a ty betük"kel általában bajok' voltak, a zs se ment minél kell mondanom, hogy pénteken este olyan kitűnő halászlét fabrikált Doré barátunk', amilyent annak idején csak' Bálónénál ettem Szegeden... Régen volt, talán igaz sc volt... »Egy levélre Magyarországra harminc garasos bélyeg kell, egy levelezőlapra pedig tizennyolc garasos* — mondja Johann ur, a portás és arra a kérdésre, — ami most aktuális —, hogy miként lehet hazulról pénzt kapni, Hans, a fürge boy egy darabig gondolkozik, majd általános derültség közepette ugy válaszol, hogy »megkérdezem az igazgató úrtól, én, kérem nem tudom.* A recepció főnöke, Godvinszki ur persze erre a kérdésre is megadja az alapos választ, amiből megtudjuk, hogy nem kell okvetlenül készpénzt hoznia a vendégnek magával, ha a Südbahn-hotelba akar Jönni. Még a jazz karmestere, Schlck űr Is Wegfanult magyarul, vele azonban örök baj vau, mert ő inkább a ritka buza, ritka árpa, ritka zab melódiáját danolja, mint a lecke szövegét. Ellenben igen nagy előhaladást tanúsít az egyik fiatal pincér, ennek azonban különleges okai vannak. A különleges ok: egy feketehajú, kislány Debrecenben, ahonnan magyar nyelvi4 denütt hibátlanul, azonban kivétel nélkül mindenik növendéknél konstatálnom kellett az ambíciót és a törekvést, hogy szeretné hibátlanul beszélni Arany János nyelvét Persze túlzás lenne azt állítani, hogy valaki három hónapi tanulás után ódát irjon magyarul, azonban — s ez főként Kovács János érdemének tudható be — mindenki megtanult annyit, amennyit tudnia kell. Mi magyarok" három hónap alatt németül nem tanulnánk meg ennyit. »Miként köszönti Fráulein Mizzi reggel a vendégeit, ha hivják?* — kérdezi a »tanitó ur* a fehérbóbitás szobalánytól, aki kicsit wienerisch dialektussal, de hibátlanul felel: »Kezeit csókolom nagyságos asszony, jó reggelt kívánok", parancsol fürdőt? Landjosat. vagy melegebbet?* A szobapincér és az éttermi pincérek hibátlanul tudják az egyes ételek neveit magyarul, amiben azonban Kovács barátunkon kivül nagy érdeme van Doré urnák", Ferenc Ferdinánd volt főszakács Inak, a Südbahn-holel konyhafőnökének és éttermi igazgatójának, aki sokáig volt Pusztaszeren és valóban szögedies dialektussal beszéli a magyar nyelvet. Doré ur tanította meg az embereket arra. hogy a legraffináltabb francia nyelvű ételeknek mi a magyar neve. »Parancsol halászlét, paprikás csirkét, vagy túrós csuszát — irja fel Krammer ur, a mindig elegáns főoincér a fekete táblára és őszintén levelek jönnek és ahova már magyar nyelv® levelek is mennek... _ Az examen a Südbahn-hofelb'en nagyszerUen sikerült Amikor pedig ezt konstatálom, nem tehetem meg ezt minden meghatottság nélkül. Jóleső érzés volt meghallgatni a növendékeiket és jóleső érzés volt konstatálni, hogy ezek a derék emberek valóban áldozatot hoztak azért, hogy nekünk magyaroknak kedvünkben járjanak. Kedves figyelem volt ez a tanfolyam velünk szemben és a figyelem annál jólesőbb, mert áldozatot kivánt, olyan áldozatot, amelyet szivesen hozott meg mindenki: hoteldirektor, portás, pincér, szobalány, liftes és boy. A semmeringl magyar kurzus példaadással szolgálhat nekünk" is arra, hogyan kell egési!ségesen idegenforgalmat csinálni, mert ahogyan ezzel a magyar kurzussal sikerült a semmeringl magyar szigetet a Südbahn-hotelben a magyarok számára még kellemesebbé és meghittebbé tenni, ugyanugv sikerülne az idegenforgalmat fordított arányban is emelni hasonló akciókkal. Nem kell ehhez más, csak egy kis meleg szív, egy kis figyelem, hozzáértés és akkor még a mai szomorú viszonyok kőzött is sikerülne az. ami a Südbahn-hotelnek kétségkívül sikerült: még Jobban magához láncolni a figyelem szálaival azokat, akik eddig is olyan nagyon otthon érezték itt magukat... Padi Jób.