Délmagyarország, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-25 / 293. szám

Mennyből az angyal lejött hozzátok... (A Délmagyarország munkatársától) Gy«rek«k mennek a szürke szegedi uccán. Apró lábuk fürgén kopog, arcukat pirosra csókolja a hideg. Tágrapattant szemmel nézik a cifra kirakatokat Milyen szépek is ezek a karácsonyi kirakatok Csupa arany, csupa szín, csupa csillogás valamenynyi. Mintha felnyílt ablakocskák lennének. Tündérország felnyílt ablakai. Különösen esténkint, amikor felvillannak a vakító lámpák a vastag, fényes tükörüvegek mögött és szórják a ragyogó, meleg fényt a sok csudálatos drágaságra. fis a kis gyereklábak halkan topognak a fényes kirakatok előtt. A szemek ragyoknak. Egész tündérország ragyog bennük. Néha egy-egy rózsaszínű gverekorr lapul a hideg üvegre, a forró leheletek párafályolt borítanak ilyenkor a ragyogás elé. A fátyol mögött pedig megelevenednek a játékok, beszélgetni kezdenek a selyemruhás babák, tisztelegnek az ólomkatonák és szépen masiroznak a csapóhidas várak udvarán. A trombitás harsányan fújja az indulót. A hintalovak fölnyeritenek örömükben. Kigyullad minden gyertya és a csillagszórók tékozolva sziporkáznak, prüszkölve megindul a körvasút, meglendül a repülőgép propellerje és a Gráf Zeppe'in ezüsthajója lassan fölemelkedik az életre Velt tündérvilág fölé. Aztán milyen sok néznivaló van a ruhásboltok karácsonyi kirakatában is. Aranygombos ruhácskák, prémes télikabátok, kötött szvetterck, ragyogóra fényesített cipőcskék. Olyan mind, mintha mágnes lenne benne. Ugy odahuzza magához a tekinteteket Vagy a cukrosboltok kirakata. A csokoládé-csudák, az aranypapírba csomagolt édességek, a datolya, a füge, a banán. Van nézni- és vágynivaló a többi helyen is. Mosolygós sonkák, kívánatos kolbászok, büszke és vaskos szalámirudak, furcsa-rajzu fölvágottak. Kissé távolabb a Belváros szivétől még a pékÜzletek kirakatának is van közönsége. Itt a gyerekszemek a rózsás cipókat, a kecses kifliket, a foszlósbélü ünnepi kalácsot és a komoly, barátságos kenyeret simogatják selymes, vágyakozó tekintetekkel Szép ünnep, nagyon szép ünnep ez a karácsony. Tele van vággyal, kívánsággal, éhséggel és tele van csillagszóró Ígéretekkel. A betlehemi csillag sze'iden mosolyog le a sötét földre, belelopja sugarait a gyerekszivekbe, megszínesíti a gyerekálmokat, néha leereszkedik egész alacsonyra, hogy a puha, párnás gyerekkacsók könnyen elérhetik, néha azonban belevész a végtelen messzeségekbe, ahonnan egyetlen sugara sem juthat le a földre, • Pista már nagy legény. Tudja, hogy a jó Isten érte, csakis érte teremtette a világot. Minden körülötte forog, mindenki azért van, hogy neki szerezzen örömöket, hogy az ő gondolatait lessé. Mindenki az ő rabszolgája. Egyetlen gyerek. Tavaly beteg volt, a torka fájt, sokáig nem engedték ki az ágyból. Nagy forróságokat érzett és akkor is álmodolt, amikor ébren volt. Fantasztikus szörnyetegek, hétfejű sárkányok, Vasorrú Bábák népesítették be a világát. De a rémségek lassankint eltünedeztek. A kis beteg talpraállt, eleinte még gyöngécske volt, de azután csak visszahódította uralko. dói koronáját. Szinte belefáradt a sok tüstént teljesített kívánságba. Derűs szobácskája különb most, mint a leggazdagabb karácsonyi kirakat. — Nem tudom, mit hozzon neki a Jézuska — mondta kétségbeesetten az édesapja, — hiszen már van mindene. Tele van a szobája játékkal. Félek, nagyon félek, hogy nem tudunk neki őrömet szerezni karácsonyra. Még majd öröm nélkül marad szegényke akkor, amikor minden más gyerek örül ezen a világon. Hiába kérdezem, faggatom, hogy mit szeretne, mit kér, nem tud rá válaszolni, vagy pedig te'jesithetetlen kívánságokkal áll elő. Egyszer a fogadalmi templom keresztjét kérte, mind a kettőt az aranygömbökkel együtt, egyszer pedig a városháza homlokzatán lévő kősast Játékra, ruhára, édességre nem is gondol... • Gabi öntudatos fiatalember. Erős akaratú, kitartó, határozott. A kérdések nem hozzák zavarba. Azonnal megfelel rájuk. Látszik rajta, hogy tisztában van a helyzettel, hogy sokat gondolkozott a dolgon és magában már régen elintézett mindent. Apja, a jól kereső orvos, tervszerűen neveli ilyen határozott legénnyé a fiát — Én futballt kértem a Jézuskától karácsonyra, meg gőzgépet, meg korcsolyát, meg ródlit. Aztán még kértem bőrkabátot is, meg májkárolyt — És mit gondolsz, Gábor, ezt mind megkapod a Jézuskától. A gyerek szeme csudálkozik. Látszik rajta, hogy értelmetlennek tartja a kérdést. Csak a nagyok kérdezhetnek ilyen butákat. Jézuska nem azért kérdeztette meg az édesanyjával, hogy azután ne teljesítse a kivánságát. Mind, valamennyit Eddig is teljesitette. Tavaly is elhozta mindazt, amit kért: a hintalovat, az ólomkatonákat, a vadászkürtöt meg a víUamosvasutat a piros lámpás szemafórral együtt. — Én jó voltam — mondja azután és kevéske sértődés érzik a hangján — aztán meg imádkozik is minden este. Gábor nem fog csalatkozni az idén sem a Jézuskában • Zolika levelet irt Jézuskának. Saját kezébe. Utolsó posta a Menyország. Ezeket irta: Édes jézuska anyukám monta hogy irjakk neked eszt a levélt Karáesonra mii hozál Nekem legyél Süvess szép ujj Ruhát mert a Régi mÁr nafyon rosz és a műidkor a natrák is Kiszakatt a templom-Téren aPukámnak nins Pénce aztán még agyál uj cipőd iss kézit Csókulom zoltán de még hochacc jédékoTt is. Zoltán édesapja állami tisztviselő a nyolcadik fizetési osztályban. • Jánoska beteg. Sápadt, vézna arcán két piros rózsa nyilt ki. Szeme megtörten fénylik, mellét néha kegyetlen köhögés rázza. Az ágyán néhány orvosságos üveg. Az egyik kék, a másik piros, a harmadik sárga. Ezekkel játszik. A világosság felé fordítja őket és átnéz rajtuk. El-elkapja szeme elől a színes üveget, de aztán visszaszorítja ismét az arcához. Az üvegen keresztül szebb, sokkal szebb a világ, mint amúgy, meztelenül, üvegtelenül, színtelenül. Az ég, az a kis darab is, ami átlátszik belőle a függönytelen ablakon, lila. Az ablak széle szivárványos. Szivárvány simul anya arcára is. A szobából más nem is látszik. A többi, a szőnyegtelen padló, a szürke falak, az otromba, kopott szekrény, a roggyant asztal sötétségbe vész. Csak az látszik, ami szép: az ég, a fényes ablak, meg anya szivárványos arca. — Éngőmet möggyógyit a Jézuska karácsonyra — mondja. • Három kisgyerek játszik a külváros egyik hideg uccáján. Gyurka, Miska és Mancika. Nagyon kicsikék és szörnyen rongyosak. Lábuk vége valóságos rongylapda. De azért jókedvűek. Kergetőznek. Arcuk szép piros. Nem lehet tudni, hogy melyik közülük a fiu, melyik a lány. Egyforma nagyok, illetve egyforma kicsik és a rongy a megtévesztésig uniformizálta őket. Az övék az egész ucca és minden, ami csak az uccán van. A fél patkó, az árokpartjára dobott ostornyél-töredék, egy hajdan piros, de most bizonytalan szinü rongydarab, szoknya, vagy zászló lehetett valamikor, a horpadt cipőkrémes doboz, néhány kődarab. Szóval minden. A keskeny, téglákkal kirakott gyalogjáró, a keményre fagyott, gtdres-gödrős kocsiút, a satnya, lombtalan fák, a szürke égboltozat, az éles szél és a fal mellé rakott bazaltkocka. Sokkal jobb idekinn, az uccán, mint benn, a dermedtre fagyott, sötét és sivár szobában. Alig várják, hogy kiszabaduljanak belőle a népkonyhai lakomák után. Kijönnek a szabad levegőre, mert itt kinn hamarabb fölmelegszenek. Itt kinn nem látják köhőgős anyjukat és apjukat sem, aki már a szitkozódást is megunta és félig lehunyt szemekkel némán kuporog naphosszal a sarokban. Vadak, bizalmatlanok a gyerekek. Nehéz megkörnyékezni őket. A cukrot gyanakodva fogadják csak el, mintha nem ismernék. De aztán lassankint megbarátkoznak. — Hát mondjátok, ha nem lenne munkanélküli az apátok, hanem rengeteg sok pénze lenne, olyan sok pénze, hogy maga se tudná, mennyi van: mit kívánnátok karácsonyra, mit kérnétek a Jézuskától t A három gyerek értelmetlenül bámult. Maszatos arcocskájuk csudálkozva fordult a kérdés után. — Mi az a karácsony? — kérdezte az egyik Gyurka, — Ki az a Jézuska? — kérdezte a másik Mancika. — Én vagyok a fogói — kiáltotta Miska és gyors lábakkal nekiiramodott az uccán ak. Magyar László. December 31-ig az idén is meglepően leszállítottuk összes cikkeink árait. Arakat nem sorolunk fel, mert abból nem lehet az áruk minőségét megismerni. Csak elsőrendű, szavatolt minőségű árut adunk el. Női és tért! fehárnemttek, harisnyák, bfir- ás kötött keztyük, férfi kalapok ás sapkák, ágy- ás asztalnemüek, nyakkendők, selyem ás gyapjú sálkendők **> . poiiák Testvérek Hibás, selejtes árut nem tartunk!