Délmagyarország, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-20 / 289. szám

Ml AZ N CÉLJA OLCSÓN ÖRÖMET SZEREZNI ^ ^ VÁSÁROLJON NŐNEK, FÉRFINEK, GYERMEKNEK . HASZNOS, FINOM WŰ ELSŐRANGÚ SZOLID SZAKÜZLETÜNKBEN LAMPEL ÉS HEGYI CÉGNÉL be. A két tettes kihallgatása soráo beismerte, hogy egg harmadik társukkal, Gát Ferenccel nemrégiben « Hungária-uti »Bableves* csárdában betörésre szővetkeztek. Az elmúlt éjszaka hármasban követték ei Sárközy üzletében a betörést, aho/á később már csak ketten tértek vissza. Fk'<or akadtak össze Simkó rendőrrel, aki kirántott kirddal támadt ráfuk. A Horváth Istvánnal való küzdelem során • kardot eldobta és revolvert rántott. A hatalmas erejű Horváth Simkó kezéből a revolvert kicsavarta, fejbesujtolta ve'e a rendőri, eközben a fegyver elsült megölte Simkót. Az esti órákban Horváth István és Ktrnbauer kihallgatása még tart. Mindketten munkanélküliek voltak és alkalmi muiYkákit vállaltak. Néhány nappai ezelőtt szabadultak a fegyházból. A rendőrség keresi Gát Ferencet és orgazdájukat, Deák "Ferencet Vad botrányok a bukaresti kamarában Bukarest, december 19. A képviselőház szonü bati ülésén az ellenzéki képviselők tiltakoztak az ellen, hogy a kormány tömegesen terjeszt elő tőrvényjavaslatokat és nem enged időt arra, hogy a képviselők legalább átolvashassák a javaslatokat. Trancu Jasi ellenzéki képviselő a kiosztott törvényjavaslatokat Valkovici miniszter asztalára Kölcsey ueca 5. Karácsonyi •lándáknak alkalmas kesdetl ferifék. páráik, rendk.vOl divatos buzsdkf sdrktfxf, tröaoaKaloiaazeqt slb. magyaros blmzes mintákkal. Díjtalanul megtanítjuk önt e munkák kiszitésmódjára. IP-l g csapta, mire nagy zűrzavar keletkezett. A kormánypárti képviselők szoros gyürüt vontak a miniszter körül, hogy megvédjék az esetleges támadás elől. Calinic kormánypárti képviselő egy csomó törvényjavaslatot vágott Trancu Jasi fejéhez. Valkovici minisztert az ellenzék nem engedte szóhoz jutni. Egy kormánypárti képviselő inzultált egy volt minisztert. Valkovici miniszter újra beszélni akart, de az ellenzék nem engedte szóhoz jiitni. Valkovici erre' magához vette irattáskáját és elhagyta az üléstermet, mire az elnök ismételten felfüggesztette az ülést. Amikor Oteleánu Avarescu-párti képviselő emelkedett szólásra, a kormánypárti képviselők nem engedték beszélni, mire az elnök harmadszor is felfüggesztette az ülést A Hí? tomboló lárma és vad kavarodások közben szavazta meg a volt régensek nyugdijának csöl ken'é é •'<! stóló javaslatot. fl hadirukkaroíak jelvénye Budapest, december 19. A kormányzó ez év tavaszán hadirokkant; Ivínyt alapított. A jelvény alapszabályának végrehajtásáról most a népjóléti és a honvédelmi miniszter rendeletet adott ki, amelyben intézkednek a hadiról k irt ehény kiadásáról. A rendelet a hivatalos lap vasárnapi számában j elenik meg. Ax idő SZEGED• A szegedi egyetem földrajzi intézetének meteorológiai obszervatóriuma jelenti, hogy szómhaton Szegeden a hőmérő legmagasabb állása —4.4 fok Celsius, legalacsonyabb —10.K fok Cet. sius. A barométer adata nullfokra és tengerszirure redukálva reggel 775.7 mm., este 7773 mm. A levegő páratai talma reggel 95 százalék, délben 73 Százalék. A szél iránya északkeleti, erőssége 2—£ volt. BUDAPEST: A Meteorológia Intézet jjlenti este 10 órakor: Hazánkban a hideg Idő változatlanul tart. A nap folyamán az ország fórészén a hőmérséklet S—5 fokkal a fagypont alatt maradt és az esti órákban minusz 10 fok alá salyedt. Várható időjárás; Hideg idő, növekvő felhőzet, esetleg kisebb havazások. A közkedvelt, köhögés, rekedtség és hurut ellen igen hatásos bonbonok minden gyógyszertárban és drogériában újra kaphatók. "-15 Kaiser féle Mell= karameilák a 3 fenyővel 1 zacskó 60 fill., 1 doboz P120 Naqy karácsonyi női kalapvásár Knittelnél Mélyen leszállítóit árakl 2M Karácsonyi és újévi ajándékok részletre is leg olcsóbban Tóth órásnál Előnyös ABC beszerzés. Kölesei u 7. Nagy | avit6inühel v óra, ékszer Tftrt arany ezüst beváltás. 283 RÓlWfiffnviiHnlff Keresek megvételre gyüjteUClf CyjgyulluAa rnényt és tömegbélyeget magas áron. Véld. Eladás. Csere. Bélyeg* OII VU. KVAI^A* A^AUUUO* — leereakedés Fogadalmi templommal szemben. 48 Ásatás idegenen Irta Móra Ferenc. Hát itt is csak meg kellett próbálni, ahol most letette az Isten néhány hétre való kenyeremet Séta közben láttam meg a koponyadarabot a káposztaföldón s mivel ezen a vidéken senki se karolja fel az ősöket, én tettem velük próbát. Mit lehet tudni, hátha itt van az Atilla? — mert a mi határunkban már egész bizonyosan nincsen. Tudniillik én ott már annyit turkáltam harminc esztendő óta, hogy ha ott volt is, bizonyosan áthurcolkodott azóta onnan erre a nyugalmasabb vidékre. Igazság szerint nem ls annyira a halottak érdekelnek itt engem, hanem ac élők. Azt szeretném megtudni, hogy az ideva'ó emberek egy fajból valók.e a mieinkkel. Akiket a szanatóriumban Iátok belőlük, portások, ruhapucolók, szaladj, ide, szaladj-oda legények, pincérek, azok csak olyan auroperrek, mint az otthonvalók. Még engem is ismertek névről, ugyan volt, a'<j képről is ismert, mert láltn a »Világlap ujság«-ban. Hát ezek nem érdekeltek, hanem azt szerettem volna kitudni, az idevaló célszerű szegényembe, rekben mi lakik. Ugy vettem észre, egy Vitus nevü férfiú képviseli őket legtökéletesebben. Szomszédja a ká* posztnföldcsnek. Jó ötvenes, nemzetfönntartó elem, ennélfogva alul-főlül rongyos, ami azért célszerű viselet, mert a sok lyukon nemcsak bemehet a szél, hanem ki is jöhet és ÍÍÍY mindig frissen tartja az embert. A mostani magyar viseletnek ezt az érdemét « többi magyarok magyarázták el nekem, a napszámosaim. Nevetgéltek is hozzi. mert akinek olyan jóra fordult a sora, hogy egész pengő napszámot kap, annak elönti a napsütés a lelkit, ha a hő szállingózik is. Vitus azonban, noha már négy óra hosszáig nézte a kerítés mögül a munkát, nem akart belevegyeledni a beszédbe. Egy az, hogy Vitusnak négy hold szőleje van, meg annak a közepén ház is, amely háziak éppen olyan rongyos, mint Vitus embernek. De csak vagyon az mégis, no; mert ha az nem volna, akkor mért vetne ki utána olyan rettentő nagy sarcot a felsőség ? A napszámosok olyan tökéletes nincsetleuek, hogy azokba nem lehet semmi bizodalma a felsőségnek, ennélfogva Vitus nem rongálhatja velük a tekintélyit. »Adjon isten<, »Fogadj istent, az igen, ahogy az emberség kivánja, de komázás nincs. Itt arisztokratább nemzet lakik, mint mifelénk. A másik baj az, hogy nem tudja belőlem kinézni kiféle, miféle vagyok. Sohase látott még erre, a beszédem is idegen id:őma neki, nagy grabban van. De azért nem engem kérdez meg, hanem négy órai tünekedés után a szomszédnak adja fel a kérdést, fülem hallatára: — Hát tc, hé? Tán eladtad a cserebogár-kukacokat, akik a földedben termenek. — Nem én, — néz rám a szeme sarkából a föld gazdája, aki maga is szeretné tudni, mi járatban vagyok igazándibul. — Ez a nagyságos ur munkáltatja. — Ez? Az án mivégbülí A gazda vállat von, ami itt is csak azt jelenti, amit otthon: tudja a hóhér. Én elfordítom a fejemet. Fiatalkoromban kaptam az alkalmon, ha elmagyarázhattam, hogy nem kincskereső vagyok, mert í^t hittem, a tudósnak nagyobb a becsülete. Most már ésszel élő ember vagyok és nem kérkedem vele. hogy nem kincset keresek, hanem ősöket Mégis csak jobb szereti az ember, ha nem nézik bolondnak, különösen igy idegenben. Itt vi. gyázni kell a szanatórium jóhirére is. Az egyik embernek koccant valamiben az ásója. — Vigyázat I Lábszárcsont, össze ne törjél Vitus ugy vette, mintha neki feleltem volna. Most már ő is indíttatva érezte magát, hogy leereszkedjen hozzám és közvetlen megszólítással tüntessen ki. — Értem, — biccentette meg a fejét. — Nagy turká'ás ez azért a kis portékáért. A hang olyan volt, hogy inkább elitélés tartózkodott benne, mint helyeslés. Elővettem az emberszelidítés eszközét, amely otthon a határban mindig beválik, a szivartárcát — Gyújtson rá, jó ember. Vitus megrázta a fejét: — Tegye csak el. majd ió lesz az még magának is. No ez nem a mi fajtánk. Be is csuktam a tárcát, mert láttam, hogy ez a kevély ember nem hajlandó velem barátsági szerződést kötni. Nem is gyönyörködött tovább bennem, bevette magát a házba és csak estefelé óvakodott oda megint hozzánk. Már akkor húzták be a gödröket az emberek, én meg a csontokat csomagoltam. Már ami érdemesnek mutatkozik arra, hogy az intropológusoknak továbbíttassék: a többit vissza takartattam a földbe. Ezen aztán már végkép nem tudott eligazodni Vitus1. Gőgjénél erősebb lett a kíváncsisága. Megszólalt. — Maijában vette meg, vagy mázsára szedi? — Micsodát? — A portékát. A csontot Most már mégis csak le kellett lenlezni másamat