Délmagyarország, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-17 / 286. szám

és Művésszel A torockói menyasszony Imiig Ottó darabja ma az a becsületes szerek­kel készített pirula, amelyet lehangoltság, nyo­masztó érzések ellen jó szívvel tudunk ajánlani. A szakértő és kritikus együtt nevet a közönség­gé', még pedig szivből. Ebből pedig csak arra következtethetünk, hogy a darabnak szépségei, ér­tékei, mélyen az életben gyökerező, általános igaz­ságai vannak. Könnyek, kacagások, szivárvány a harcok fölött, kavargó viharok egy pohár vízben. Ha a darab három órán át a derültség maga,, feszültségét lankadás, esés nélkül tudja átvinni hallgatóiba, háromórán át szakadatlanul a mosoly ellenmérgét nyújtja bajaink orvossága gyanánt, — már háromszoros ajándék, már korszerű és fel­ismerte a színháznak a jelen időkhöz való viszony­latát. Különösen, ha témájában is léoést tart a — korszellemmel. A torockói ment/asszony a tévedések vígjátéka. A tévedés pedig régi trükkje a vígjátékoknak. A »csodálatos véletlen« összetöri, tönkrezuzza, köny­nyekben áztatja, megdermeszti a kórszéket, a pá­hotysorokat a karzatig, mig kiderül az áprilisi tréía: szegény kis torockói leány matrikoláját rosz­szul keverte ki a menhelyi irodakisasszony sors­keze; zsidó lett az ártatlanból és maradt négy hétig, mig jött a vigjátéki csomók gordiuszi hőse. A trükk meglepő, nóvum, de egy kis enyhe jókivánság is kibújik belőle: »Bár próbálná meg mindenki, mi az két hétig zsidónak lenni...« Szellem és sziv, hangulat és ötlet muzsikál ki a kulisszák mellől és eredeti tehetséggel jj„I;kant kl egy iró, akinek van mondanivalója, szeretetre­méltó az irói modora. A szegedi bemutatót is Tarnay Ernő rendezte, ő vitt® sikerre a darabot Budapesten. A levegőt is az avatott rendező szelleme hevítette. Stílus áradt, összhang és viszhang minden alakból, min­den szerepből. Kitűnő volt. Ktss Manyi ismét mű­vészi kvalitásaival hozott meglepetést Ösztönében, szivében meleg és elragadó. A siker oroszlánrésze az övé. A másik nagy siker Lázár Tihamér mar­káns, nemes, élettől lobogó paraszlegénye. Jobb nem lehet Herczegböl sugárzott a jóság, egyszerű­ségében kiemelkedő, igaz, emberi volt. Vágó is szépen kidolgozott és átérzett jegyzőt adott. Csobor, Egyed Lenke Ignácz Bózsl, Marinkovics, mind egytől-egyig élő, szines. valóságot elevení­tettek meg a játékban. A közönség elragadtatásának viharos jeleit adta. Zugó taps hivta lámpák elé a szereplőket, szer­zőt, rendezőt A nézőtér zsúfoltsága és a tapsok zúgása szerint: nagy siker. L v. nrlvArotl Mozi máMl varárnaplg FÉRJIIRAM BARÁTNŐJE vígjáték, Lncle Engllach éa Fritz Sdrntz-al Korxö Mnil MAMI v»a*raaplg JÖJJ HOZZÁM RANDEVÚRA I Vígjáték, Szfike Szakáll I.nclé Engiisebel 26 P-ért valódi gyapjú kötSttruhák ZWICKL-nél Klauzál lér 8. Festő ucca A. Hetlpiaokor az ártézi kútnál la. 327 Délmagyarország kölcsSnkönyvfárába érkezett uj könyvek Móricz Zsigmond: Forr a bor Schalom Asch: Mottke der Dieb Schalom Asch: Die Mutter Schalom Asch: Petersburg Schalom Asch: Moskau Schalom Asch: Warschau Wassermann: Etzel Andergast Erdős Renée: Az ezüst bölcső ..jjUás: a szezon kezdete óta huszadszor. Rend­kívül mérsékelt helyárak, katonaelaadás. Nagy az érdeklődés a bérletek Iránt. A torockói menyasszony tegnapi premierjével befejeződött a szezon első bérleti ciklusa. Az uj ciklus bérletei iránt igen nagy érdeklődés nyilvánul meg s éppen ezért a szinházi iroda arra kéri a régi és az uj bérlőket hogy a bérleti igényeket minél előbb jelentsék be akár személyesen, akár a szinház 16—90. száma telefonján. SZÍNLAP Csütörtökön este 8 árakor A torockói menyasszony. Vígjáték S felvonásban. Irta Indig Ottó. Rendezi Tarnay Ernő. Személyek: Patkós Nagy Rózsi Kiss Manyi, Bárány András Lázár Tiha­mér, Máté, tanjtó Czobor Imre, Blumné Egyed Lenke, Herskovics Herczeg Vilmos, Comsa, jegyző Vágó Art­hur, Rozál Ignácz Rózsi, .Jonel, csendőrőnnester Tu­nyoghy Péter, Gálfy Rónai Imre, Márotn szolga Ma­rinkovics Sebő, Első katona Kovács Ernő, Második katona Glasz Károly, Első csendőr Benedek Andor, Második csendőr Tompa László, Első suhany Kiss Böske. I Olcsó ékszert vegyen i ajándéknak! Ezüst ceruza tokban 2*— P Ezttsí fésö dus véséssel Ar— P Ezüst puderdoboz mo­dern minták 9*30 P Ezüst lónc í'~- P EZÜSt ÖngyUjtó ml* a készlet tart 7* ? Ezüst kézelőgomb 3*— P Arannyal lemezeit kézelőgomb 7*50 P ROSENBERG Károlyi u. 1. Városi bérház. A szinházi iroda hirei Ma és minden este: A torockói menyasszony. Csütörtökön délután: A mosoly országa. Jubiláris A RÉGI SZEGEDBŐL AZ I1JDA Krónikák emberekről, dolgokról Irta: Sz. Szlijcthg Vilmos géltől estig sokat kullogott, sok kocsmába kel­lett betérnie öditő cseppekre már azért ls, mert olyan helyeken tartózkodik az emberiség jelentékeny része, nem volt a nap minden szakában újság, ami kipletykálná az esemé­nyeket, itt cserélődtek ki a hirek s Itt lehetett tudomást szerezni róla, hogy mikor lesz lak®, dalom és kinek kőtik be a fejét? Havi bucsuk alkalmával az ő tudományához fordultak a népek, hogy minél tisztesebbek legyenek a kapualjba épitett kocsmák, amelyek­ben idegen vándorok ették áhitat végeztével a lacipecsenyét, riszáló derekú menyecskék gya­rapították a bűneiket, pedig a régiektől épp a mai napon szabadultak meg, kellő feloldozás utján. Juhászos emberek itt ölték magukba a töméntelen mennyiségű borokat, mialatt pari­pájuk, a szamár, a türelem egész skálájával várakozott az utcán, odakötve valamely karó­hoz. . . — Mit ér az egész:, mondta a dicséretekre a jelenlevő és a diadalt bezsebelni szerető Szin­ház Miska, mit ér az egész diszitett kapualj.! ha nem lehet allegóriát csoportosítani. Azért járt kocsmáról-kocsmára és a felkínált borokat, söröket elfogadta kecses termés ~«tes­séggel, mint az adőt a fejedelem. — Tiszteletüket nyilvánítják vele, Igenis, tlsz­letüket. Ezt pedig nem lehet visszautasitanl. A bucsus nép csak annyit tudott róla, hogy valami köze van a színházhoz s ez máris misztikus fénnyel fogta körül. Haláláig sem felejtette el a furulyázás!, ar~l'. hajdan — ami kor szünet volt a szinházban — élvezettel hall­gatott az egész környék. Ott ült Miska a kapu előtt és fújta. Később szélütés érte, az egyik oldala meg­bénult. Azért tisztességgel megkereste mindig a kenytfét, mint báli ruhatáros. A legutolsó szinházi relikviákat, egy kostököt, meg egy kovás pisztolyt, élete utolsó heteiben adta oda Bek Pistának, a régi Szeged eme specialitá­sának. — Ludas Matyiban játszották, mondta, Dőb­rögi földesurat a zacskóval. A pisztoly Vio­lában szerepelt íFolvi k&v V A raktár túlzsúfoltsága miatt rendlcfi>0? olcsón festmények, képkeretek Frelmannál, Takaréktár ucca 8- ?zím. 4í 47 A nevük sokáig fennmarad, hiszen sokkal többet áldoztak fel, mint akárki más, mert családi tradíciókkal kellett szakitaniok, ott hagyták a polgári karriért, a biztonságot, a nyugodt megélhetést s benső meggyőződésből, leküzdhetetlen vágyból mentek e száraz kenye­ret nyújtó pályára. Azért szerették a sxinészt a színpadon kivül is. Karáncsony előtt a karszemélyzet Betle­hemezett, — tiz gyomor kellett volna hozzá, hogy minden meghívásnak eleget tegyenek az emberek. Emlékszik-e még valaki a Szöllőssy nővérekre, akik vidám disznótorokon- jókedvű nótázással tették teljessé a hangulatot. Hol van Ottó piktor (fennmaradt-e a családi neve is?), aki rettenetes pocakjától nem fért hozzá a bemázolandó papiros-kulisszákhoz, azért öles pemzlivel festette rá az angyalokat, jó távolról. Hol a régi szinház függönye? (Erdei táj­kép, oszlopos csarnoku kéjlakkal, előtte hattyúk úszkálnak a tóban.) Magával vitte azt is Szin­ház Miska, végül eldarabolta a magarendezte műkedvelői előadások számára. — Egy hattyúul, vagy kettővet tetszik? Mert később igy is lehetett alkudni. Azon­kívül szükség volt az előadásokon házra, elő­kelő palotára, amelyből hihetetlen elegánciáju kőcsögkalapos grófok léptek ki, elszédítve min­den elszédíthető halandót. (A kültelki varró­lányokat akik étlen-szomjan hallgatták az igé­ket ilyenkor napokig nem aludtak az izga­lomtól. A művészt magánvos utain meglepték, vakmerő közeledését lesütött szemmel tűrték. Isten később megjutalmazta őket, habár nem is igen volt benne hasznuk, mert a szinész urak meséiben, amiket róluk adtak adott alka­lommal elő, grófnőkként szerepeltek.) Am Szinház Miskának is voltak művészi felfogásai s mikor a műkedvelői előadások benne találták fel a Maeoenást, az intendánst, a szakavatott rendezőt, soha sem engedte el a darabok végéről az allegóriát. Olyan gyöngéje volt ez, hogy nélküle alkuba sem bocsátkozott. — Vagy lesz allegória, vagy nem lesz semmi. Babra nem játszom. Hogy aztán stilus szempontjából mindig hadi­lábon állt az egyik kosztüm a másikkal, sőt ellentéteket kiabált ugyanazon az emberen a kucsma, az atilla, meg a csizma, — ki bánta azt? A világ azért nem dőlt össze, azóta is megvagyunk valahogyan, mindent kiegyenlített, minden fölhevülésre, kritikára hajló elmét meg­békített a görögtűz. Közben a vőfélyeskedést sem szüneteltette Szinház Miska. Hogyan is tehette volna, hiszen az hozta a száz váltóforintokat. Több sört, mint ő csak a Pallavicini őrgrófok hjres cseh tiszttartója ivott. De két üzlet után járva, reg­Karácsonyra művészi plakátok, kirakatreklámok, vászonfotiratok 1 e g olcsóbban MI EB ÉJ clmfcsíőnél készölnek I\LKIPH Alsótiszapart 10. szám. Levelezőlaphivásra helybe megyek. 132

Next

/
Thumbnails
Contents