Délmagyarország, 1931. november (7. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-25 / 268. szám

Szerda, 1931 november 25 Ara 16 fillér ^ VII. évíolyam;a66^szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.ZO, rldéken M Budapesten 3-00, kUlfflldBn Ö--40 pengő. * egyes scAtn Ara hélkllz* nap lO, vat&r- ét Ünnepnap 24 üil. Hirdetótek fel-vétele tarifa szerint. Meglelenlk hétlA kivitelével naponta reoqel 5ZE6ED. SzerKesztOség: Somog 1 ucca 22,I. em Telefon: Kiadóhivatal, kOlctOnkOnyvtar é» tegyfroda - Axadl ucca 8. Telefon: 13—Oö. * Nyomda : Löw Lipót ucca 19. Telefon: 26-34. TAvlratl és levélcím Délmagyarorszóo Szeged. Tömegelés az adóhivatalban A szegedi adóhivatal személyzetét a mult h(!ten tiz kisegitö munkaerővel szaporitottálc. A'í »adóamnesztiac két hetében az adófizető közönség olyan tömegekben rohanta meg a vilrosnak ezt a közszeretetben álló és egyébkínt is sürü látogatottságnak örvendő »üzemét*, hogy a takarékossági bizottság minden határozatának és a létszámapasztási rendeletnek teljes tiszteletben tartása mellett is a polgármester kénytelen volt a hivatal vezetőjének kérésére átmenetileg tiz ideiglenes munkaerőt kirendelni, nehogy — közigazgatási nyelven szólva — a hivatal zavartalan működése fennakadást szenvedjen. Fel kell tételeznünk, hogy az ország többi részéből is hasonló jelentések érkezhettek az adóhivatalok forgalmának örvendetes megnövekedéséről s ezért érezhette magát a pénzügyminiszterek kollégiuma indíttatva arra, hogy az adóamnesztiára vonatkozó rendelkezéseket december végéig meghosszabbítsa. Igy szoktak cselekedni a színigazgatók is. Ha nagyon tódul valamelyik darabhoz a közönség, »közkívánatra* tovább is műsoron tartják. Ami az adóamnesztiának — használjuk mi is ezt a közkeletűen elfogadott kifejezést — deoember végéig történt meghosszabbítását illeti, feltétlenül helyes volt és indokolt Akármennyire "igyekezett is a közönség, hogy kihasználja az adöamnesztiában részére biztosított kedvezéseket, amelyek azonban végeredményben csak az adónak gyorsabb tempóban való befizetését szolgálták, nem leheteti feltételezni, hogy egy példátlanul rossz gazdasági és üzleti Szezon után, éppen egy lakbéres hónapban, a téli beszerzések gondjainak közepette, mindenki meg tudjon felelni adófizetési kötelezettségének. Egyszerre összetorlódott ebben a hónapban minden: gazdasági gondok, lakbér, devizakorlátozások, régi adóhátralékok, felemelt kereseti adó, megpótIdkolt házadó és évközben elköltött jövedelir«k újólagos jövedelmi adója. Olyan merész vállalkozás volt ennek az adótömegnek egyidejű rázuditása a közönségre, hogy csodálkozással és a legnagyobb fokú elismeréssel kell »adózni* azoknak, akik nem roppantak össze alatta. Ha tehát az állam november első tizenöt napjának tapasztalatai alapján késedelmi kamatok fizetésében és egyéb kedvezésekben további meghosszabbítást ad deccmter végéig, az nem puszta elismerés az eddigi teljesítményekkel szemben, hanem egyúttal ösztökélés, serkentés arra is, hogy a közönség f-zután se kimélje az adóhivatalokba beosztott tisztviselők munkaerejét és saját szolgáilátó képességének további megfeszítésével támassza alá az állam pénzügyeinek megingott egyensúlyát. Bármennyire kínálkoznék is az alkalom, liogy a szegedi adóhivatal ügyforgalmának <t megszaporodását távolabbi következtetések llevonására használ juk fel és hogy a népszövetségi bizottság és hatos bizottság jelentései kapcsán a kritika jogán vizsgáljuk, hogy valóban szükség volt-e arra, hogy idáig eljussunk, szántszándékkal mellőzzük ezeket a kérdéseket. Ezeket az általános kérdéseket, amelyek a felelősség megállapitását idézik fel, tárgyaltuk már más alkalommal és ismét fenntartjuk más alkalomra. Ezúttal helyi vonatkozásban, a legreálisabb élet tapasztalatai alapján keressük, hogy mi volt a tömeges adófizetések hatása a város és egyedei, az egyes polgárok szempontjából. Erre nézve az iparosok és kereskedők adhatnak leginkább felvilágosítást. A normális üzleti élet már október végéig is vontatott volt, novemberben pedig majdnem teljesen megállt Ahány iparos van, majd mind az ujján számolhatja meg vevőit és a kereskedő sem sokkal jobban áll, ha boltjának látogatóit akarja számba venni. De nemcsak az történt, hogy a közönség a végsőkig redukálta szükségleteit, nemcsak az történt, hogy a fizetésében lecsökkentett tisztviselő és jövedelmében megrokkant lateiner a következő esztendőre tolta át télikabátrendelésének problémáját, hanem tapasztalni lehet azt is. hogy a magán forgalomban a régi tartozásokból eredő fizetések is a minimumra redukálódtak. Amit a devizakorlátozások révén az államok' csinálnak egymással, azt csinálja ma a közönség is az adós és hitelező közötti viszonylatban. Én nem fizetek, te nem fizetsz, mi nem fizetünk és igy tovább. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a novemberi nagy adófizetések olyan mértékben vonták el az »élő pénzt* a közönség köréből, hogy a mindennapi forgalom számára nem maradt belőle és cirkulációja, ami a közgazdaság rendes funkcionálásának előfeltétele, teljesen megrekedt Akarva, nem akarva, ha nem is volt szándékunkban általános jellegű kérdések felidézése, magukból a szegedi jelenségekből is lehet és kell is általános tapasztalatokat levonnunk. Ezek a tapasztalatok ma nem segítenek ugyan, de rendkívül fontosak a jövő szempontjából. Az első tapasztalat a*, hogy az adókulcs megállapításának és általában az adóztatás rendszerének megvan ax optimuma, amelyen alul az adójövedelem nem elégséges az állami szükségletek fedezésére, de amelyen felül már önmagát öli meg és nem hozhatja meg a várt eredményt. A második tapasztalat az, hogy kivételesen, rendkívüli szükség esetén lehet rendkívüli szolgáltatásokat követelni az adófizető alanyoktól, de ezek a szolgáltatások nem állandósulhatnak, mert akkor nem marad pénz az üzleti forgalom és megélhetés számára. A harmadik tapasztalat, helyesebben következtetés az, hogy az az állam és a közület, amely tulaottan veszi igénybe polgárainak szolgáltató képességét és ezen a réven pillanatnyilag megtölti saját kasszájának üres rekeszeit, tulajdonképen veszedelmes politikát követ jövője szempontjából, mert az egyik oldaloa elvont tulmagas adó és a forgalom megrekesztése által a másik oldalon másokat tesz a jövőben adózásra képtelenné. Ez a közgazdasági tudománynak egy oly ősrégi igazsága, hogy némileg túlzott formában már a jó öreg Ezópus is megirta arról a parasztról szóló példázatában, aki levágta az aranyat tojó tyúkot, hogy hozzájusson a benne sejtett tojásokhoz. Ezópusből közel kétezerőtszáz esztendő leszűrt és igaznak ismert bölcsesége beszéL Kár, hogy olvasói kis diákok köréből kerülnek ki s nem a közgazdaságtanban tanítják és lapjait nem miniszterek és pénzügyi kapacitások forgatják. A Szakszervezeti Tanács inséysegélyt követel a vidéki munkanélküliek számára is (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) A Szakszervezeti Tanács kedden ülést tartott, amelyen Peyer Károly élesen kikelt az ellen az akció ellen, amit a munkanélkülisegély kiosztásának módja miatt intéztek a kormány ellen. Hangoztatta Peyer, hogyha a kormány megváltoztatja a segélyezés módját, vagy megszünteti a segélyezést, ugy a Szakszervezeti j Tanács a bekövetkezendő eseményekért a fele- I lósséget elhárítja magától. Határozati javaslatot fogadtak el, amely szerint a Szakszervezeti Tanács minden erővel odahat, hogy a kormány továbbra is a *zaJc szervezetek utján jutassa a munkanélküli munkások és tisztviselők részére az inségsegélyt és a segélyezést haladéktalanul terjessze ki a nyomorral megküzdeni nem tudó vidéki munkásság és főldmunkássag számára k. A kormány tétova kapkodásáról és ingadozásáról beszélt Éber Antal a parlament leeddi Ülésén »/l mai dei>izakorIdlozdsok gútolfálc a termelési« Budapest, november 24. A képviselőház keddi ülésén Pakols József volt az első felszólaló. Az elmult kormány —^mondotta — a cinizmusig menő vakmerőséggel az utolsó pillanatig leplezte az államháztartási deficit óriási mértékét. (Ugy van, ugy van a baloldalon.) Az ellenzék évek hosszú sora óta hangoztatta, hogy ennek a gazdálkodási rendszernek az iránya romláshoz vezet. A pénzügyi és hatos bizottságok jelentései kész vádiratok. Hosszú ideig némaságra kényszeritették a parlamentet, elvonták a hatáskörét és fikcióvá tették a parlamentarizmust. A kormányzat csupán az államháztartás egyensúlyát akarja biztositani a rendeletekkel, de a magángazdaságot érintó reformok hiány, zanak a kormányzati politikából. — Riasztó kép tárul elénk — mondta Pakots — a 6-os bizottság jelentéséből. Horribilis veszteségeket szenvedett az állam a Horthy-kulturánál, a Magyar Vegyipari Rt-nát, a Szénkéneggyárnál, a Polgárdi Rézgálicgyárnál. Mi van a Margitsziget Rt.-gal és a Talbot-kölcsönnelí Az ország gazdasági erejének kiépítése nélkül a válságból kibontakozni nem lehet. Külföldi hitelezőinknek ismerniök kellene Magyarország mai súlyos gazdasági agóniáját, amiről ugy látszik nem kaptak hü k^pet. (Ugy van a baloldalon.) Az állami konkurrencia tönkretette a magángazdaságot. Csődök, kényszeregyességek óriási mértékben szaporodnak, a bűncselekmények száma egyre nő, nagy a munkanélküliség. Növeli a gazdasági nyomort az igazságtalan jövedelemelosztás. Az ország és a közvélemény teljes bizonytalanságban van a jövőt illetőleg. Taufer Gábor kibánta, ho^y több szakembert