Délmagyarország, 1931. október (7. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-11 / 231. szám

Szálloda, vagy szegényház lesz az ufszegedi szerb inlemáíus épületében szinü, hogy rövidesen eldől a gazdátlanná vált épület sorsa. A mérnöki hivatal előterjesztést tesz a polgármesternek és azt javasolja, hogy » város szerezze meg mielőbb az épület teljes tutajdont­Jogát. Az internátus-épület felhasználására kétféle terv is kínálkozik. Az egyik, a tetszetősebb elgondolás szerint az épület alkalmas lenne szálloda céljaira. Ezzel a város Szeged idegenforgalmi célját is szolgálhatná, mert szép helyen fekvő szállást biz­tosithatna azoknak, akik nyári vakációjukat Szege­den kívánják eltölteni. Az uj szálló közéi lenne a tiszai fürdőkhöz, az ujszegedi uszodához, a ten­iszpályákhoz és a sportpályákhoz és igy kielégíti az ilyen nyaraló szállókhoz fűzött kívánságokat A másik terv szerint a város ebben az épület­ben helyezhetné el a szegényházat. Ebben az esetben felszabadulna a szegényház jelenlegi épü­lete, de felszabadulna az a pénz is, amit a sze­gényház kibővítésére szántak. Egyelőre még bi­j zonytalan, hogy a két terv közül melyik való­Most ismét napirendre kerül a kérdés és való- ' sul meg. (A Délmagyarország munkatársától) A sze»b-bánáti vagyonközség ujszegedi internátu­sának sorsa még mindig bizonytalan. A háború előtt a telket ehhez az internátushoz a város ado­mányozta a bánáti szerbeknek, akikkel olyan szer­ződést kötött, hogy a telken építendő épületet csak internátus céljaira használhatják és abban a pil­lanatban, amint az épület nem szolgálja többé eredeti rendeltetését, a telekkel együtt visszaszáll a városra és a város szabadon rendelkezik vele. A trianoni békeszerződés életbeléptetése után megszűnt az ujszegedi szerb internátus. Sokáig használatlanul állott a szép ujszegedi épület, amelyben a megszálló szerbek súlyos károkat okoz­tak. Később a rendőrség kapta meg az épület he­lyiségeinek egy részét, 1921-ben pedig, amikor Sze­gedre költözött az egyetem, a város néhány egye­temi tanár számára biztosított benne lakást Azóta már Igen gyakran tárgyaltak az interriátus-épület további sorsáról, mivel azonban az diplomáciai kérdéssé vált, a végleges elintézés még mindig nem történt meg. NÉMETEK Irta Tonelli Sándor. A háború előtt nem nagyon Szerették a németeket Mi tudtuk, mások is tudták, csak a németek nem nagyon vettek róla tudomást ök csak a világháború kitörése után, mikor a gyűlöletnek ezer kigyónyelve és fullánkja Sziszegett Németország felé, eszméltrk annak tudatára, hogy az ellenséges indulatoknak milyen óceánja veszi őket körül. Több volt ez annál az ellenséges érzésnél, amely a hadviselő felek kőzött szokásos és a helyzetből kifolyó­lag természetes is: olyanok voltak a megnyil­vánulásai, mintha a németeket egyenesen ki akarnák közösíteni az emberi társadalomból. A németek alaposak, rendszeresek és tudo­mányosak. Mikor ráeszméltek, hogy mi veszi őket körül, egyszerre keresni kezdték az oko­kat A háború első két esztendejében Német­országban egész sereg cikk, tanulmány és könyv jelent meg, amely mind azt magya­rázta és fejtegette, hogy az idegenek miért haragszanak a németekre. Ezeknek a tanulmá­nyoknak a szerzői igen szépen megírták, hogy a harag s gyűlölködés indokolatlan, mert a né­metek szorgalmasak, szorgalmasabbak, mint a többiek; kitartó munkával olyan ipart és köz­gazdasági életet teremtettek, amely ritkítja párját; költőik és tudósaik olyan értékekkel ajándékozták meg az emberiséget, melyért megérdemelnék, hogy a legnagyobb elisme­réssel övezzék őket körül; de ez nekik nem is elég, igyekeztek behatolni a többi nem­zetek szellemi életének kincsesházába s a német irodalom az, ahol a legtöbb idegen munka jelenik meg fordításban: ők a világ irodalmának közveti tői; i német közoktatás rendszere kiválóbb minden más közoktatás­nál, annyira kiváló, hogy a német iskola­mesterek voltak, akik megnyerték Köníg­grátzet és Szedánt; a német jellem őszinte, egyenes és becsületes. Következtetés tehát mindezekből: akik a németekre haragszanak, azoknak nem lehet igazuk és bizonyára csak az irigység beszél belőlük, az az irigység, melyet Némétországnak az utolsó félszázadban történt hallatlanul nagyarányú fejlődése ki­váltott A mintafiu a nemzetek között ötven százalékban igazul volt azoknak, akik ezt megállapitották. Nem veiték azonban észre, hogy a másik ötven százalékban mindjárt megmondották azt is, hogy miért nem szeretik a németeket. Az ő esetük annak az iskolai mintafiunak és első eminensnek az esete volt, aki nagyon <s t^udja, hogy ő az első tanuló s ezért kevesebbre becsüli a többieket, velük szemben folyton a fölényét érezteti és nem jóbarátnak, hanem felsőbb lénynek érzi magát. Az ilyen mintafiukat az iskolában soha­sem szeretik és majdnem mindig valami lep­lezett ellenségeskedés, harag veszi őket körül. Ma a hangulat a németekkel szemben sok tekintetben enyhüli, * légkör mindenesetre megjavult, ámbár azt még mindig túlzás volna mondani, hogy a szeretetnek és rokonszenv­nek érzése váltotta volna fel a régebbi ellen­séges indulatokat Ehhez túlságosan rövid volt még az idő és túlságosan elevenen élnek még az emlékek. Inkább ugy tetszik, mintha valami hallgatólagos megállapodás-féle volna a néhai hadviselő nemzetek között, hogy nem emlegetik egymás hibáit és bűneit és nem vetik egymás szemére, hogy miért nem szere­tik egymást. Németország felemelkedése Száz esztendő előtt még nem volt Német­ország. Az a földrajzi fogalom, amit Német­országnak neveztek, királyságoknak, fejede­lemségeknek, különböző cimü hercegségeknek, egyházi területeknek és szabad városoknak zavaros konglomerátuma volt, szomorú emléke a harmincéves háborúnak, amely foszlányokra szaggatta és idegen hatalmaknak diplomáciai játékainak és háborúinak színhelyévé tette Európa leginkább centrális fekvésű országát. Ez a Németország szegény volt és elmaradt Franciaország és Anglia mellett. Fejedelmei csak a dinasztikus érdekeket látták szemük előtt és vigan viseltek háborúkat egymás el­len, rendszerint szövetségben külső, idegen hatalmakkal. A politikai tarkaságnak ebből a káoszából főleg Nagy Frigyes korától kezdve egyre erő­södő módon kezdett kiemelKedni a porosz hatalom. A Hohenzollernek először megszer­vezték a :aját országukat, azután egymásután szippantották fel a kisebb német országocs­kákat, kenyértörésre vitték a dolgot a régi császári gondolat képviselőivel, a Habsbur­gokkal és kiszorították Ausztriát a német szö­vetségből. Betetőzése volt Poroszország hat d ni pályafutásának, mikor Szedánnál porba suj­totta a második francia császárságot és Ver­sailles tükőrtermében a német fejedelmek Vilmos porosz királyt császári trónra emel­ték. A következő negyven esztendő alatt fény­korát érte a porosz vezetés a'att egyesitett ZSEBLÁMPAELEM -AMÖDTEtEPT PÁ1ABA Németország és ezzel az uj Németországgal Európában mindenki, akár mint barát, akár mint ellenség, számolni kényszerült. Ugyanakkor Németország belső struktúrá­jában is jelentős változások következtek be. A túlnyomóan mezőgazdasági jellegű ország iparos és kereskedő állammá alakult át, amely metódikus munkával, a szervezettség erejével páratlan eredményeket tudott felmutatni. A német ipar nemcsak hasznosítani tudta a maga javára mindazt, amit az angoloktól és franciáktól tanult, hanejp a tudományt is szol­gálatába állítva, az ipar számos területén elébe került mestereinek. A német lobogó megjelent a tengereken és a német kiviteli kereskedelem rohamlépésekben indult hódító útjára. Mindez pár évtizednek volt a munkája. A világnak hirtelen kellett tudomásul venni, hogy az a Németország, amely a mult század elején szen­vedő alanya volt a Napoleon és Anglia között a világuralomért vívott küzdelemnek, gazda­ságilag és politikailag egyaránt a legkomo­lyabb és nyugtalanító versenytársak sorába emelkedett A meggazdagodott parvenü A meggazdagodott és sikeres parvenüre az üzleti életben rendszerint irigységgel tekinte­nek. Ez volt a németek esete is. Abban a mértékben, amint Németország gyarapodott és politikai hatalma növekedett, gyérültek az elismerés megnyilatkozásai, amelyekkel az­előtt a Dichter und Denker nemzetét, Goethe, Schiller és Kant arsságát elhalmozták. Amel­lett a németek, különösen pedig az uj német birodalom gerincét alkotó poroszok, nem is értették a módját, hogy sikereiket a világ szemében elfogadhatóvá tegyék és tulgyors eredményeiket elfeledtessék. Hiányzott belőlük az angolok szuggesztivitása, akik mások sze­mében természetessé tudják tenni, hogy ők uralkodnak a világ nagyrésze lelett, hiányzott a franciák formai tökéletessége, az olaszok kedélye és az amerikaiak nyers természetes­sége. ök mérföldes csizmákkal haladtak előre, de ez a csizma a katonai menetelés ütemére dobogott s dobszó és trombitaharsogás volt előrehaladásuk hirdetője. Ez volt az, amit a világ iem tudott és nem akart nvugodtan tudomásul venni. Tüntetés a német nagysággal Eljárásukban a németek a legtöbb esetben jóhiszeműek voltak, de ennek az eljárásnak volt rendszerint a többiekre nézve bántó mel­lékize. Egy népnek, amely évszázados szét­szakadozottság után hozzájut nemzeti egysé­géhez, meg lehet érteni és bocsájtani, ha ezt a nemzeti egységet emlékezés formájában meg­Belvárosi Mozi Va.»ixnap i A házasság Iskoláfa Biró Lajos és Nóti Károly vígjátéka Gerda Manras és Mindszenthy Tiborral Azonkívül A Nőire Damel toronyőr hangos változata 1.0 HN C H A N E Y-yel. Előadások kezdete 5, netlyed 8, fél 10 vanár-iapj 3, S, neiverl 8, W10 i. \ 1 Korzó Mozi Vasárnap R A N O O a legcsodálatosabb vadállat film. Magyar konferansz-szal Azonkívül: ADOLPHE MENJOU-val Az utolsó gavallér vígjáték, j Előadások kezdete 5, 7, 9 órakor, vasárnap 8, 5, 7, 9 órakor. 9 Belvűrosi Mozi HétfS, kedd 1 | LEHÁR vllághtrU operettje Mosoly országa 1 RICHÁRD TAIIBER főszereplésével Előadások kezdete 5, 7, 9 órakor 1 Korzó Mozi HétfS, kedd 1 WfLXY FORSr főszereplésével £ TA IPIO ÚRIEMBER vlgjátók. AzonklvtU: I ZORO és HURU-val T.U V»... 1 Előadások kezdete 5, 7, 9 órakor

Next

/
Thumbnails
Contents