Délmagyarország, 1931. október (7. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-25 / 243. szám

) pAwf'a s alkalmas pillanatban Kicsempészte a falra, tájképeik, csendéletek, meztelen nők és portrék társaságába. Képzeljék magukat az arak, ha van hozzá egészséges fantfizi. juk és beteg vastagbelflk, az én helyembe. Ott állok a váróteremben. Beteg vastagbéllel. Olvasom azt • n/gy szót, hogy »az orvos Is embert s látom, hogy ez a három szó: taz orvos ts«, vastag betűkkel feltűnően kl van emelve. Persze hogy megdöbbenek. Persze hogy rendezni akarom agyamban a fogalmakat. Eszembe jut, hogy a páciensek nem mindig emberek. Végül is van állatorvosi főiskola is. As a gondolatom támadt, hogy körülnézek s ha megtehetem anélkül, hogy észre vegyék, letépem ezt a komis* orvtámadást tartalmazó nyomtatványt. Az elhatározást tett követte, de csak a körülnézésig jutottam el. Láttam agyanls, hogy a hölgyek és urak lélek nélkül tartották kezükben a fürdőprospektust és Fejes Teriéket és hogy valamennyinek • szeme rám meredt Nesze neked, orvosbarátság, gondoltam magamban, de ha már ne* távolithatom el ezt a kíméletlen éa Ízlés szempont JábW ls kifogasolható nyomtatványt, megnézem, — bocsá. nat az lm parlamentáris kifejezés ismételt használatáért — hogy még milyen disznóságokat tartalmaz, fis olvastam a következőket: Ax orvos ls ember, kl munKá/a a Ián él, kit az állam éa társadalom egyaránt keményen adóztat Ne lelvánfuK élete sdba vissza vem térő perceinek munlcáfál Ingyen, még Ismeretség, vagy barátság révén sem. OrvonaxUveiaég Ssegedl Flóltta 1031. IX. 10-én tartott közgyűlési határozata morlnt ezen /lg>e!me<ielAnek a mafAnrondoM helyiségekben való kltUagesxlese minden tagra kSleleio. Tekintetes Szerkesztőségi Most sem tudom, amikor eteket a sorokat írom, hogy az Orvosszővetség adta-e ki • fenti nyomtatványt vagy sem. Legyenek szívesek megállapítani. Engem ugyanis annyira lenyűgöztek a figyelmeztetésben foglalt nagyszer® antropológiai és társadalomfilozófiai megállapítások, hogy a leghatékonyabb Izgalmi állapotba estem, aminek következtében viszont bejelentés nélkül, de a lehető legnagyobb gyorsasággal el kellett hagynom a rendelőt s kis játeső kerülő után megkönnyebbülten tértem haza. De a belgyógyász úrral nem kerültem se emberi, se orvosi érintkezésbe s igy nem volt alkalmam figyelmeztetni, hogy milyen misztifikációt vitt végbe valaki várószobája képzőművészeti remekeknek szentelt fairésze ellen. Nem lehet elhallgatni, tekintetes királyi Szerkesztőség, hogy mire alapítom azt a véleményemet, hogy a fent szóréJ-szóra idézett nyomtatványt nem az Orvosszővetség iidta ki. Az Orvosszővetség már helyes adózási taktika miatt sem keltheti azt a látszatot, hogy az orvosok portliján minden a legteljesebb rendben van, még csak az Ismeretség vagy barátság révén előforduló ingyen rendeléseket kell átalakítani fizető rendelésekké s azután nyakig uszjk tejben és vajban az egész kar. Mert abban föltétlenül Igaza van a nyomtatványnak, hogy ingye* munkát senkise kívánhat. A páciens se. De az orvos se. Azt, hogy az orvos munkája ntán él, azOrvosszövetség nem hangsúlyozhatja olyan kiélezetten, mint amilyen kiélezetten ez a nyomtatvány hangsúlyozza. Vannak még foglalkozási ágak, amelyek szintén a munkájukból élnek, Illetőleg élnének. Az Orvosszövetségnek tudria kell, hogy az állam és a társadalom legalább olyan keményen adóztatja a kereskedőt, a munkást és a tisztviselőt, mint az orvost. Azt pedig ma már a vidéki primadonna sem hiszi, hogy élete percei vissza, térnek, annyival kevésbé hisszük el, hogy az orvos hisz llyeimit — önmagáról. De a nyomtatvány stilnsának ez a része határozottan megkapó. Megható. Szemre vató emtor írhatta. Kérem valamire, Itt a nyilvánosság előtt, nem az Orvosnzövetséget. hanem az orvosokat Mondják meg, nyíl. tan és őszintén, jut-e tiz betegre egy olyan beteg, akit Ismeretség vagy barátság révén kezelnek ingyent De csak ismeretség és barátság révén. Tehát nem játszik közre semmi más. Anitán mondják meg, de azt is nyiltan és őszintén. ©elves volt-e ax egyre lóban Kl. élexöáö gazdasági válság baltóslatu Őszén a rendelöKön Keresztül Ilyen szociális nrobléméval lépni a Közönség elé ? Hz Orvosszővetség érdekképviselet. De Pesten is az. Miilkoleon, Pécsett és Debrecenben is. A baráti betegek £xl ommunlkációját a potya kezelésből mégis csak szegedi rendelők hirdetik. Az ilyen operációt ép az orvosol mak kevesebb hűhóval kellene elvégezni. Kevesebb htliót semmiért. Helyesen felfogott, baráti és más megengedhetetlen szempontok kizárásával megállapított kari érílekek ápolása mellett legyen egyszer szava az Orvonszövetségnek például a beteg védelméről a Társadalombiztosítóban. Legyen egyszer szava arról, hogy a fölülvizsgáló orvos ne kúldhesse munkába, akit a kez«lő orvos betegnek nyilvánított. Halljunk egyszer kari följajdulást a túdősorvadásosokért, az örök mostohaságra kárhóztatott állami és városi egészségügyi intézményekért, kari tiltakozást a nedves lakások tömegei és az ellen, hogy állásokkal elhalmozott fejedelmi keresetű orvosok mellett az orvosok egy része a kenyérre és vízre valót se tudja megkeresni és halljuk egyszer kari követelését annak, hogy tiszta tejhez, fertőzésmentes levegőhöz hozzá kell juttatni minden gyereket. Tátraszéplak, október 22. Megrendülve olvasom itt Tátraszéplakon a szomorú hirt: Artúr Schnitzler, az emberi élet igazi meglátója és mesemondója Bécsben hirtelen meghalt Előttem áll karakterisztikus profilja és kicsiny törékeny alakja, amely ha megjelenik a semmeringi hotelben, tiszteletet váltott ki mindenkiből. ; Schnitzler Artúrhoz Szoros szálak kapcsoltak. Büszke vagyok arra, hogy én voltam az első újságíró, akinek Artúr Schnitzler interjút adott Az interjúról meg volt a maga véleménye. Most, amikor a költő földi maradványai órák múlva már az enyészeté lesznek, fhegvallom: amikor papirosra vetettem azt amit mondott féltem, hogy megneheztel rám. De nem ez történt Megjelent az interjú nyomtatásban és két nap múlva dedikált könyvet kapott tőle a fiam. És hetek múlva, amikor szembe találkoztunk, barátságosan nyuitot ta felém a jobbját. — A mi beszélgetésünk — mondotta akkor — nem indult interjúnak. On nem jegyzett és mégis azt irta le, amit én mondottam, ötven esztendeig nem adtam interjút senkinek. Nem haragszom érte, hogy megírta. Olvasni tudott a lelkemben és jól estek a szavai... Azóta nem láttam. Rostlernak hivják a semmeringi Südbahnhotel portását, régi és meghitt barátja volt a költőnek. Ez a Rostler talán annyi idő óta hotelportás, mint amennyi idő óta iró Schnitzler Artúr. Szerepel a költő egyik darabjában is. Évekkel ezelőtt mutatta be Bécsben a Burgtheater Schnitzler azóta híressé vált darabját a »Das weite Land«ot — lehet ennek vagy husz esztendeje — ebben a darabban szerepel a Rostler is, amikor a bemutató volt a színész róla vette a maszkját Rostiért kértem meg Ura, eszközöljön ki nekem egy interjút. »Én nem tnerek Schnitzler ur elé menni az ön kivánságávalc — mondotta Rostler barátom, amikor közöltem vele merész tervemet — »tudom, hogy mindent l^het kívánni tőle, csak interjút nem. Még félek, hogy ilyen kívánsággal elzavarom a Südbahnhotelből. Ellenben adok egy tanácsot. írjon neki egy levelet udvarias ember és arra biztosan fog válaszolni. És a válasza is interjú lehetU Megfogadtam a tanácsot és betettem a levelet Artúr Schnitzler fiókjába Délre már kezem kőzött volt a válasza. Szószerint ezt irta nekem: •Kedves Paál Ur, nagy örömet szerezne nekem az, ha önt szemáyesen megismerhetném, szívesen beszélgetnék el önnel, de ennek egy feltétele van: a mi beszélgetésünk minden vonatkozásában csak magántermészetű lehejt, egy interjúnak még csak a gondolata is kell, hogy távol álljon öntől. Meg vagyok győződve arról, hogy megért engem. Kedves levelére ez a válaszom. Szívélyesen köszönti igaz hive: Artúr Schnitzler.. Sok dolgom volt aznap és Schnitzlemek vendégei voltak. Estére reméltem a találkozást, de az iró már délután odajött hozzám. A hotel vörös szalonjában, amely az ebéd után. szieszta idején elhagyatott ütöttem fel a sátorfámat. Valamilyen riportot gépeltem, amikor valaki a vállamr? tette a kezét. Megfordultam: Artúr Schnitzler állt mögöttem. Mosolyogva mondta: — Zavarom talán? — Boldog vagyok, hogy beszélhetek önnel, hogyan is zavarna, — és önkénytelenül nyúltam a ceruzám után. Nevetve vette ki a ceruzát a kezemből. — Semmi ceruza! Hiszen köztünk megállapodás vanl Ma nincs interjúi Szó nélkül engedelmeskedtem, az iró k5nnved és fürge mozdulattal leült a széles fotail támlájára, megsimogatta fehér szakállát, nevetve aranyos ceruzát vett elő a zsebéből — Tudja hány ceruzám van nekem? Magam se tudom. Minden zsebemben kell lenni legalább egynek. És mosolyogva húzta elő a nadrágja, mellénye és kabátja zsebeiből a ceruzákat. Volt ott mindenféle fajta. Kicsiny, vastag, zöldszinü és olyan, amelyiknek az egyik vége kék, a másik pedig vörös. Srófra jártak és mindegyiknek kopott, tompa volt a vége. Beszélgetni kezdtünk és ebből a beszélgetésből született meg újságírói munkásságomnak talán legérdekesebb interjúja. — Tudja, miért nem adok én interjút? — Soraimnak az igazság, a vastagbétaetegek s az Orvos* szövetség érdekében való közlését kérve maradtam ac ügyböz méltó tisztelettel Paciens PaB. kezdte a beszélgetést Artúr Schnitzler. — Azért, mert őszinte interjú nincsen a világon. Háromféle interjú van. A politikusé, « színésznő, és az íróé. A politikus soha nem[ őszinte, mindig az ellenkezőjét mondja annak, amire gondol. Soha nem beszél a szivéből azért, mert nincs is szive. Hogyan születik meg az interjú? Az egyik ember kérdez, a másik felel *] kérdésekre. Nos, a politikus sohasem azokra m kérdésekre válaszol, amit hozzá intéznek, ö mindig csak azt mondja, amit mondani akar. A prfc madonna? Neki egészen mindegy, akár-, mit is irnak, a fontos, hogy írjanak róla. Aprimadonna, ha újságíróval beszél, sohasem arra gondol, hogy mit beszél, hanem arra, hogy a nev# újra ki lesz nyomtatva az újságban. És végül_ ho. gyan is állunk azzal az interjúval, amit az ir6», val csinál a riporter? „ — Az íróval nem lehet interjút csinálni, fi* az iró valamit akar a közönségének mondani, ab. kor azt elmondja ő maga. A mondanivaJó» ját nem bizza másra. Én mint iró, egyedül va. gyok képes arra, hogy a gondolataimat a közönséghez juttassam. És még egyet: az iró sohasem! képes arra, hogy a mondanivalóját beszédbe öBtJ se, ő csak irott betűkkel tud szólani. Nevetve folytatta: 1 — Képzelje el, hogy itt áll egy gramofon ®i a gyorsan forgó kerékre a tű szószerint jegyzi fel azt, amit mi itt beszélgetünk! Istenem, mi. csoda badarság sülne ki abból, ha ez nyomta* tásban megjelennék! — Tudja miért nem adok én interjút? CsaM azért, amiért azt sem engedem meg, hogy engemet lefessenek. Csak egy olyan piktor tudna rólam portrét festeni, aki hosszú esztendőket együtt töltött velem és minden gondolatomat ismeri. Minthogy azonban ilyen piktor nem él á világon, tehát; rólam nem készült eddig rendes portré, A portréhoz nem elég, hogy egyszer, vagy kétszer modellt üljenek hozzá, ehhez az kell, amit én csinálok az alakjaimmal: évekig élek velük! együtt a legmeghittebb barátságban és csak aztán kerülnek a noteszomba. Soha nem tudna portréi festeni rólam az, aki interjuvolni akar, de ennek gyakorlati értéke sincs, mert az, amit én el akarom mondani a közönségemnek, csak akkor fejezi ki az én gondolataimat ba annak a megírását nem bizom másra. Ugye megöl most már engem? Megkockáztatok egy kérdést: — Min dolgozik most a mestert Neve've, de erélyesen utasit vissza: — Mondtam már, hogy ma nem lesz interjú. De meg aztán én sokféle munkán dolgozok. írok regényt, színdarabot és novellákat Nálam nem olyan egyszerű a munka. A gondolataim először a fejemben és a szivemben formálódnak ki, aztán kerülnek csak a jegyzőblokkjaimba, innen diktálom a munkáimat az Írógépbe és csak há ezzel készen vagyok, kezdődik el a tulajdonképpeni munkám. Én csak olyan emberi életet viszek a nyomdagép alá, amelyiket alaposan ismerek. Az én munkám az életből és az életnek készül... Beszélgetésünk közben érkezett hozzánk a fiam. Reszketve autogrammot kér a mestertőL »Hánji esztendős vagy gyermekem. — kérdezi Artúr Schnitzler, a gyerek bátortalanul felel: .Tizenöt... Elgondolkozik... >Tizenőt... szép idő..« amikor annyi voltam, jelentek meg az első novelláim... Ha hazamegyek Bécsbe, elküldöm őket neked...« ... El is küldte. Meleg ajánlással a Tizenötévesnek ... Kicsiny, fehérszakálu, csodálatosan kékszemű emberke volt Büszke arra, hogy magyar a származása. Az öregapja Nagykanizsán volt asztalos.. Híres ember volt a mesterségében és Artúr Schnitzler az idén akart Nagykanizsára utazni Oda, ahonnan az apja, a hires bécsi orvos egyszer mint szegény diák elindult Bécsnek... Nagyon szerette a hegyeket, örákig bámult a fenyőkre és csillogó szemekkel nézte, mit csinálnak a fürge mókusok. Paát Jób. Régi bársony- és filckalapokat P

O'Cll.árl alakit modell után a ||.,:.L. C Ull-en legszebb kivitelben MdltSKd CSteln er Som&né nSi kalap cégtől) Vlncze Marta noi kalapszalon Polgár ucca 1. szám.366 Schnitzler Artúr utolsó interjúja