Délmagyarország, 1931. október (7. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-25 / 243. szám

A népszövetség nem tudta elintézni a Japán—kinai konfliktust Eredménytelenül fejeződöli be a tan&cs ölése, de felhívta Japánt, hogy november 16-Ig vonja vissza csapatalt Genf, október 24. A Népszövetség tanácsa egyelőre lezárta a manzsuriai konfliktus ügyé­ben folytatott tárgyalásait és november 16-ára tűzte ki legközelebbi ülését. A japán delegá­tus a névszerinti szavazásnál a tanács hatá­rozati javaslata ellen szavazott és minthogy annak elfogadásához egyhangúság kellett vol­na, megakadályozta annak elfogadását. A ha­tározati javaslat értelmében Japánnak novem­ber 16-ig Mandzsúriában teljesen a vasúti zóna mögé kellene visszavonnia csapatait. Az amerikai delegátus, nem lévén tagja a tanács­nak, nem vett részt a szavazásban. Briand beszámolt a szavazás előtt a japán delegátussal folytatott ma délutáni utolsó meg­beszéléseiről. Yoshishava japán delegátus ki­jelentette előtte, hogy utasításai nem engedik meg, hogy a tanácsban tett kijelentésein túl­menően nyilatkozzék. Briand sajnálkozásának adott kifejezést, hogy a tanácsnak nem sike­rült a konfliktusnak véget velnia. Kijelentette, hogy reméli, hogy november 16-ra a japán delegátus már közölheti a tanáccsal, hogy Japán visszavonta csapatait. 20 százalékkal a kórházi (A Délmagyarország munkatársától.) A kórházi 1 bizottság szombaton délben ülés ttartott dr. Pálfg József polgármesterhelyettes elnökletével, hogy le­tárgyalja a városi kőzkórház jőVÖ évi költségvetését. A tárgyalás eredménye az, hogy a bizottság javas­latot terjeszt a közgyűlés elé a betegápolás dijá• nak körülbelül 20 százalékos felemelésére, mi­vel a jelenlegi dijakból befolyó összeg nem fedezi u kórház fentartást költségeit. A bizottság javas­latának elfogadása esetén a kórházi betegápolás napi dija 4 pengő 96 fillér lenne, hetven fillérrel több, mint eddig volt. Az idő SZEGED: A szegedi egyetem földrajzi intézetének meteorológiai obszervatóriuma jelenti, hogg szom­baton Szegeden a hömérö legmagasabb állása 17.6 fok Celsius, legalacsonyabb 7A fok Celsius.. A baro­méter adata nullfokra és tengerszinre redukálva reggel 75SJS mm, este 749.5 mm• A levegő relatív páratartalma reggel 100 százalék, délben 66 száza. lék. A szél iránya déli, erőssége 7—8. A lehullott csapadék 0.8 milliméter. BUDAPEST: A Meteorológiai Intézet jelenti este 10 órakor: Hazánk még teljesen a szirokkó meleg, nedves zónájában van. Este 10 órakor Budapesten 15 fok meleg volt, sőt még as 1000 méter W.QfJQ.8 felemelik ápolási dijakat Megállapította a bizottság, hogy a költségvetés ietárgyalásának sok értelme nincsen, mert rövi­desen megjelenik a kórházrendelet, amely meg­állapítja a városi kórház államsegélyét, egyösz­szegben szabja meg a szegénybetegek ápolásáért járó térítést, amelyet a város eddig ápolási na­ponként kapott a népjóléti minisztertől. Mivel a rendelet részletei még ismeretlenek, az könnyen felborithatja a kórház költségvetését és annak átdolgozását teszi majd szükségessé. A bizottság a költségvetést a legközelebbi közgyűlés elé ter­jeszti. Galyatetőn is 12 Celsius fok volt a hőmérséklet, Au eső mennyisége nagyobb volt, mint tegnap. Reggel óta Budapesten 9, az északi dombos vidé. ken pedig 10 mm-t meghaladó mennyiséget mér­tek. Erősödő és északnyugatra forduló szél, le. hülés, záporeső várható, vasárnnap délután azon­ban már javulás lehetséges. Óra, ékszer SSSSríl & Tóth óráshoz »• Eladás 5—ÍZ havi részletre is? Tíntvis»lSkjt«k alSnySs ABO be­««r<( al Ezüst evOszereb, ttloAk. Gramofonok, lemezek. Régi pénz, tört arany bev&!16s ITSrhetetUn óraüvsgek ! Kézműves Bank aAlögleorekei ™sz«k. «2 Gróf Teleki Pál a magyarországi cserkész­Jamboreéről 27 ezer cserkész vesz részt a nemzet­közi táborozáson (A Délmagyarország munkatársától.) Szombaton délután Szegedre érkezett gróf Teleki Pál, hogy résztvegyen a szegedi cserkésztisztek vasárnapi év tekezletén és megkezdje az 1933. évi nemzetközi cserkésztáborozás előkészítő propagandáját. Tele­kit az állomáson nagyobb cserkészküldöttség fo­gadta. Este 7 órakor a Tisza-szállóban Teleki Pál meg. beszélést tartott a sajtó képviselőivel. Részletesen ismertette a cserkészmozgalom célját, a nemzet­közi cserkészi áborozások kialakulásának történetét. Elmondotta, hogy a nemzetkőzi cserkészszövetség a legutóbbi angliai táborozás után Magyarország meghívását fogadta el. A legközelebbi jámboré® igy Magyarországon lesz 1933 augusztusában. A főtábort Gödöllőn állítják fel. A kormányzó át. engedte erre a célra a királyi kastély külső park­ját, ahová ártézi kutat is fúratott. A tábor termé" szetesen elfoglalja a városi parkot, sőt a korona, birtokokhoz tartozó területek egyrészét is. Előre­láthatólag 27,000 cserkész vesz részt ezen a nem­zetközi táborozáson. A jamboree megszervezése igen súlyos feladatot jelent a magyar cserkész­szövetségre, amely azonban mindent elkövet, hogy, a terv sikerüljön. Tulajdonképen az ország egész területe cserkésztábor lesz, a cserkészcsoportok meglátogatják áz ország minden részét. A magyar propaganda szempontjából különösen nagy jelen­tősége lesz ennek a jamboree-nek, mert igen sok ország fiatalsága közvetlenül ismerheti majd meg az annyit rágalmazott magyarságot. Elmondotta még Teleki Pál, hogy a cserkész táborozás megszervezéséhez, illetve társadalmi elő­készítéséhez már most hozzá kell kezdeni. Igaz, hogy még két év van hátra, de az alapos, az ered­ményes munkához kell is ennyi idő. A cserkéss. szövetség az egész magyar társadalmat bele ki. vánja kapcsolni a munkába. A sajtóértekezlet után vacsora volt, amelyen meg­jelent többek kőzött dr. Aigner Károly főispán, dr. Pálfy József polgármesterhelyettes, dr. vitéz Shvoy Kálmán altábornagy, dr. Veress Elemér rektor, Láng-Mitlczky Ernő táblai elnök, dr. Papp Antal államtitkár, dr. Buócz Béla főkapitányhelyet­tes, dr. Purgly Emil csanádi főispán, Bakó László református lelkész, Becker Vendel pápai kamarás és még számosan. A vacsorán gróf Teleki Pál részletesen ismertette a jamboree tervezetét és Szeged társadalmát is közreműködésre kérte fel. Borvizsga Irta Móra Ferenc. Esztendeje lehet, igy ősz derekán néhány ma­gamforma kapakaszakerülővel bevetöd.e.n valami városszéli duttyánba. Ásatásról jöttünk, el voltunk melegedve — a tavalyi nem ilyen kutyának való ősz volt .mint a mostani — az ősök hamva is nagyon belepte a torkunkat, hát valami üdítő italt kerestünk. De sör nem tartózkodott a csárdában, elénk adott borra meg azt mondták a szakértők, hogy az valódi háromemberes bor. — Milyen az? — próbáltam okoskodni. Kine­vettek, hogy még azt se tudom, holott én könyv­ben is megírtam, milyen az a valódi háromem­beres bor. Olyan, hogy két embernek kell fogni a harmadlkat, aki iszik, mert máskép elszaladna. — Hát lehet, — mondom, — annyi bolondot összeír az ember, hogy nem emlékezhet min­denre. Mindegy az, gyerekek, bor: bor. Ez is olyan annak, aki borívó, mint nekem a szivar. A fő az, hogy füstöljön. A borban meg, hogy szédítsen. — No, a szivarban is van különbség, azt te tudhatod legjobban, — hi" hii^nvvStrul magam ellen az egyik cjmbora. — Van, van, bizonyos határig. Elismerem, hogy a pengős szivar jobb a tizfilléresnél. De nem kilencven fillérrel jobb, csak hússzal. — És az őtpengős? — Huszonkettővel. — No és a szivarcsodák? A sztanniolba pólyá­»tt havannák? Hát még az üvegbe forrasztottak! — Azok még huszonkét fillérrel se mindig job­bak as én rövid szivaromnál. Azoknál a sztannlolt kell megfizetni, az üveget, az egzotikumot. Ha én egy pápai kubát ugy dugok a szádba, hogy azt a Hoover számára külön ragasztották az Upman­gyárban s az elnök nekem kábelen küldte a szü­letésem napjára, akkor te abból csak egyet mersz düppantani egy nap s a csutkáját félrete zed a halálod órájára, legalább a csontember is látja, hogy úrral van dolga. — Szóval képzelődés? — Olyanforma. Borban, dohányban, szerelem­ben nem a lényeg a lényeg, hanem az illúzió. Volt, aki egyetértett velem, volt, aki nem. Szó szót ért, már g petróleum-pilács is beledöTködött a ködbe, egyszer csak odalép az asztalunkhoz a csárdás, letesz rá egy tálcát, van rajta négy kis palack, abból a zöldes-sárga fajtából, amelynek eredetileg az volt a hivatása, hogy ecetes-üveg le­gyen a közrendű nemzet asztalán. — Uraim, hallottam, miről tetszenek disputál­ni, engedelmet kérek, ha beleszólok. Azt tartom, legjobb lesz próbát tenni, kinek van igaza. Itt van négyfajta bor, urnák való, igazságot tenni, mi kőztük a különbség. Megnéztük a kocsmárost, fiatalos, önkőtős nyak­ravalóju magyar volt, se képe. se rz»v« * ki­állása nem szegedi formájú. — Szegedi maga, földi? — Dehogy is, kérem, bácskti menekült vagyok én, nevem ez, meg ez, tán tetszett is már hallani, színész voltam én valamikor. Ugy, akkor egy kicsit nostras az ur, üljön ide közénk, férünk még a kanapén, aztán kerítsen magának is poharat. Hát pohár egy kicsit nehezen kerülközőtt. ak­kor is csak pálinkás. — Tetszik tudni, itt csak hetivásáros napokon van egy kis forgalom, akkor is csak leginkább nyakolajat Fogyasztanak. Nem tesz semmit, kezdjük csak azt a borvizs­gát, még pedig a gazda öntögessen egyenlő mér­tékkel. Szétmérte az első kis üveget s megkérdezte, ki mit szól hozzá. — Nna. — Hm. — Nono. — Hát igen, Hát igen, — ez körülbelül olyan alig-elégséges. A gazda is beismerte, hogy ez még nincs meg­érve. Hanem majd ami most következik. Isten tartsál Szinte cseppenkint szürcsölte a második kupi­cát. Megrágta, gargarizált vele s megnyalta utána a szája sarkát. — Ez aztán bor, igaz-e? — Hát különb az elsőnél­— öregebb is. — Legalább ereje van. — Valami csepp keserűséget is érzek benne. De nem kellemetlen. A kocsmáros szerény elégedettséggel mosolygott — Jó, jó, de mit szólnak az urak a harma<fck fajtához? Most már mindnyájan rágtuk és öblögettük a bort. Tán egy kicsit tuloztuk is a szertartást. De hát senki se akar kisebb szakértőnek látszani, mint a másik. — Ez már igen. Ez már döfi Szinte süti az ember torkát. — Tudja Isten. Nekem mintha az előbbi kel­lemesebb italu lett volna. — Szó sincs róla. Látszik, hogy te a homoki vinkához vagy szokva. Fogad iunk, hogy ez sze­rémi bori — Ugyan kérlek I Akkor járt ez a Szerémségben, mikor én. — Ez nem, hanem az előbbi. Azon mingyárt megéreztem az ürmőst. Hiszen mondtam is, em­lékeztek. A gazda fölemelte a negyedik üveget s a lámP«­világ felé tartotta. — Erre vagyok legkiváncsibb, ki mit tart róla. Szabad a poharát kérnem? Nekem szólt, de én betakartam a poharat • tenyeremmel. — Köszönöm, nekem már eléű volt belőle. — No de a próbát

Next

/
Thumbnails
Contents