Délmagyarország, 1931. október (7. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-20 / 238. szám

DELM AGYAKORSZAG SZEGED. SlerKcillOiég: Somog 1 ucca 22.Lem. Teleion: Z3»33.-Kiadóhivatal. kdlctOnkttnyviar é» Jegyiroda - Aradi ucca 8. Telefon: 13—Oö. ^ Nyomda : Idw Lipót ucca lö. Teleion i 26-34. Távirati ét levélcím Délmagyaronzéa Szeged. Kedd, 1931 október 20 Ara 1© fillér VII. évfolyam^Sfód*. szám ELŐFIZETÉS- Havonta helyben 3.20, vidéken ét Budapesten 3*00, KUlfBldHn 0-40 pengd. — Egye* tcém ara hélkKí­nap iö, vasár- él Ünnepnap 24 ttlL Hir­de«é<ek felvétele tarifa taerlnl. Megfe­lez k héHA lcfvételével n»>p:mte renqel A fotocella Szin: a Tisza partja. Ott, ahol a füzesek között fodros hullámocskákat vet a lágy és sárga vizű kedves magyar folyó. Egy lányt cipel három markos férfi. A viz felé tartanak. A lány kétségbeesetten vergődik a három mar­talóc erős karjai között. De fáradt küzdelme teljesen reménytelen a brutális túlerővel szem­ben. A parton lefektetik a földre az össze­kötözött lábu lányt. Még egyszer átkutatják a ruháját, benyúlnak a blúzába. Alapos mun­kát végeznek, meg akarnak győződni róla, hogy mindent elraboltak-e tőle. A végső vias­kodás hatalmas erőfeszítésében felszabadul a lány egyik keze, a kis ököl hatalmasat vág a kendőt a szájába gyümöszölő rabló ar­cába, hirtelen kirántja a száraz rongyot a szájából s elkezd élesen sikoltozni: »JajI jaj! Segitség! Segítség! Jaj! jaj* Egy pillanat A három rabló föladja a harcot a lány megféke­zésére. Most már csak az elcsendesités a fon­tos. Megfogják, ahol és ahogyan érik, egyet lódítanak rajta, a viz — aránylag közel a parthoz — magasra fölcsap, a három férfi rohan vissza a füzesen át — S a gép más képet vetit a mozivásznon. Itt lép be a mozi életébe a fotócella. Az előadás folytatódik. A legközelebbi képek egyikén, a lány a partra vergődik, miután kitűnő uszó és a lábára kötözött követ még a viz alatt sikerült eltávolitania. Ha nincs a moziban fotocella, s Szegeden szombatig nem volt, a Segitség kiáltás körülbelül akkor hal­latszik, amikor a lány, akinek kitűnő tüdeje van, hiszen kitűnő uszó, már a viz alatt van s a kőnek a lábáról való eltávolításával bíbe­lődik. Hasonló késése van a viz csobbanásá­nak, amelynek akkor kellene hallatszania, amikor a szegény lány bedobott teste a zuha­nás után érintkezésbe kerül a viz szorosan egymáshoz tapadó rétegeivel. Ez a csobbanás fotocella nélküli moziban körülbelül akkor hallatszik, amikor a lány, akinek — ismétel­jük — kitűnő tüdeje és uszótechnikája van, nemcsak partot ért, hanem ott nagy gonddal és tisztasági érzékkel elkezdi leveregetni á ruhájáról a vízcseppeket Ez a fotocella nélküli állapot jellemez majd minden szegedi kulturproblémát Nálunk egyébként is nagy a hajlandóság arra, hogy bajokért, elmaradottságokért a közönséget te­gyék felelőssé. A nagyközönségé, amely soha ki nem fogyó ismételt bizonyítékok szerint Szegeden valóban nagy. Kulturigényü és kul­turérdeklődésü. De nem engedi magát se le­becsülni, se kinullázni. Már-már megszűnéssel fenyegetett a moziéletűnk is. Azt mondják, hogy a két régi mozi nézőtere hapról-napra üresen tátongott. De azt is mondják, még pedig kivétel nélkül mindenki, hogy mind a két moziban évek óta fotocella nélküli álla­pot uralkodott Erre jött a Széchenyi-mozi s már annak is mutatkozott a jótékony hatása, hogy megszűnt a mozipiacon a monopólium. S mit tesz Isten? Ráadásul a Széchenyi-mozi nem rövidlátó emberek kezébe kerül. Nem kartellel, hanem fölkészüléssel kezdték. Át­alakítanak, vattáztatják a falakat, beállítanak fotocellát. A Széchenyi-mozi előadásainak zsú­folt nézőterük van. Ismét bebizonyosodik, amit mi mindig hirdettünk, hogy a jót, szépet érdekeset és érdemeset a közönség igenis föl­karolja Kulturszempontből másodrendű kérdés, hogy most már kénytelen lesz megjavulni az a társaság is, amely közel egy évtizedig kezé­ben tartotta s ez alatt az idő alatt leépítette a szegedi moziéletet Nagyon fontos azonban, hogy a legtöbb vonatkozásban állandósulni fog nálunk a fotocella nélküli állapot, ha abból az édes, de a városra egyáltalán nem jóté­kony szendergésből, amelybe az ellenforra­dalom óta merült, föl nem ocsúdik végre a kulturügyosztály a városházán. Van fotocellája a zenei életnek is. A sportéletnek is. A profi­futballnak is. Csak meg kell keresni, föl kell ismerni és alkalmazásba kell venni. Tevé­keny és termelő kultúrpolitika a monopó­liumos moziüzletet sem hagyta volna leiáratni. A színháztól meg akarják vonni azt a 20 ezer pengőt, amelyet operaelőadások támo­gatása címén biztosítottak. Ezzel szemben nem lenne köteles operákat játszani. Áljjon most a szinház a szegedi kultura önállósításáért és nagyrahivatottságáért az első sorokban ha­dakozó fáklyavivők közé. Mondjon le a városi támogatás nélkülözhető részéről. De az opera­előadással tegyen egy kísérletet. Annak az előadásnak azonban kitűnőnek kell lenni. Majd meglátja az igazgató, de a szegcdi kul­turális élet minden fotocella nélkül dolgozó szerencsejátékosa tó, hogy a kitűnő operaelő­adás városi vagy állami támogatás nélkül fe — kitűnő üzlet A tapasztalatok egész sorai bizonyítja, hogy Szegednek kulturszomjas közönsége vau. Ami itt kulturában csenevészen maradt az azok­nak a bűne, akik rosszul kezeltek egy-egy intézményt akik nem kiszolgálni, hanem ki­használni akartak, akiket a maielmérgesedetten rossz és egészségtelen közviszonyok sem éb­resztettek a hatósági agitálás, agilitás, ellen­őrzés, szervezés és támogatás köteleségtelje­sitésére. A népkonyha előtt százával szoron­ganak és tolonganak. De százával szorong­tak és tolongtak valamikor a íilharmónikuS hangversenyeken is. Százával szorongtak és tolongtak két napon át a Széchenyi-mozi előtt. Százával és ezrével szorongtak és tolongtak egykor a futballmeccseken. Helyes megszer­vezést ízléses ételt, tisztességes kiszolgálást gusztusos tisztaságot és elegendő pénzt a nép­konyha céljaira. De szellemi életünk főzt­jeit sem kell föltétlenül áldozatul hagyni rossz szakácsok szerencsétlen kozmásitási hajla­mainak. Ondi Sándort halálra ítélték és hétfőn délután kivégezték A fiatal Bónya József 15 évi fegyházat kapott A statáriális biróság súlyos ítélete a Szabadság-téri bankrablás ügyé­ben — Két óra múlva az ítéletet végrehajtották Budapest, október 19. A budapesti statá­riális biróság hétfőn tárgyalta Bónya József és Ondi Sándor rablási ügyét akik — mint is­meretes — a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Szabadság-téri fiókjában revolvert fogtak a tisztviselőkre és 40.000 pengőt elraboltak a pénztárból. A tárgyalás iránt rendkívüli érdeklődés nyil­vánult meg. A terembe csak szigorú Igazol­tatással lehetett belépni. A tárgyaláson Tőreky Géza elnökölt Az ügyész 25 tanút állított elő. A tárgyaláson először a vádlottakat személyi adataikról hallgatták ki, majd megkezdődött a részletes kihallgatás. Ondi Sándor sírva vallott. Az elnöknek arra kérdésére, hogy miért kö­vették el a Zubek-féle fegyverüzletben a be­törést, igy válaszolt: — Kérem, Bónya mondotta, hogy valamit csinálni kellene, mert a Manci éhezik, a gye­reket táplálni kell és ezért elhatároztuk, hogy megcsináljuk a Zubeket A bankba álarcosan, három ismétlő és egy forgópisztollyal felszerelten hatoltak be, egy­szer Bónya belelőtt a mennyezetbe, Ondi pe­dig menekülés közben lőtt a soffőrre. Ondi ezután hosszasan elmondta, hogyan történt a bankból való menekülése. Bónya József bőbeszédűen és hadarva mondta el életének és a bankrablásnak történetét. Amikor a Man­ciről esett szó, Bónya elérzékenyült. Elmondta, hogy Pap Manci kiesett a munkából, nyomor­gott igy mindenképen pénzre voR szükségük. A bankrablásról ezeket mondta: — Felvettük az álarcot berohantunk a bankba. »Fel a kezekkel, mindenki a sa­rokba!* — kiáltottam. Mindenki feltette a ke­zét de voltak, akik lassan mozogtak, mire láttam, hogy nincsen tétovázni váló. Az egyik revolver az izgatottságban elpukkant és a mennyezetbe ment a golyó. Most már lassan­kint bementek az emberek a sarokba. Ekkor még egy lövést adtara le, a Sanyi elfoglalta helyemet, én beugrottam a pénztárablakon, a kassza nyitva volt és egymásután tettem a pénzt a pulóverembe. Láttam, hogy van ott még 20.000 márka, azt még fel akartam mar­kolni, amikor hallottam, hogy valaki segítsé­gért kiabál. — No Sanyi, menjünk, már segítségért kiál­tanak, — mondtam. Ezután részletesen el­mondta a menekülés és az elfogatás tör­ténetét Bónya kihallgatásának befejezése után meg­kezdődtek a tanúkihallgatások. Egymásután hallgatták ki a banktisztvise­lőket és azokat akik az uccai üldözésben résztvettek. Herbovics rendőr elmondta, ho­gyan lőttek rá, amikor üldözni kezdte a rablókat Az ügy koronatanuja, Steiner sof­főr nem jelent meg a tárgyaláson, mert Szol­nokra utazott Dr. Halász Lajos védő kérte a korona tanú megidézését, ezt azonban a törvényszék elutasította. Ondi végi? tagadta, hogy a rendőrre lőtt volna.

Next

/
Thumbnails
Contents