Délmagyarország, 1931. szeptember (7. évfolyam, 197-221. szám)

1931-09-04 / 200. szám

DÉLMAGYARORSZAG SZEGED. SicrKe*ztOseg: Somog 1 uccn 2Z.I.em. Telefon: 23-33. Wndrthivnlol, KölcíönkrtnrWAr «s Jegyiroda : Aradi ucca S. Telefont 13~0«, .. Nyomda : löw UBÓI ucca 1«. Telefon ; 26- 34. Tévlroil é» levélcím OélmagyaronzAa Szeged. Péntek, 1931 szeptember 4 Ara 1© fillér VII. évíoly^^aat: ELŐFIZETÉS! Havonta helyben 3.20 vidéken Budapeaten 3HM), kUltaidtin 0--40 pengd. - Egye* Mám Ara hélköz­nap 16, vníAr- éí Ünnepnap 1111- Hlr­delétek felvétele larlfa szerint. Megje­lenik héllű kivételével naponta reqge Angol párhuzam Hála Istennek, van már valami, ami­ben hasonlítunk Angolországhoz. Angliá­ban emelik az adókat, nálunk is. Angliá­ban leszállítják a tisztviselők fizetéseit, ná­lunk is.- Angliában csökkentik a munka­nélküli segélyeket, nálunk — nem csök­kentik, mert nincs, de helyette nagyon ko­moly formában emlegetik a társadalom­biztosító szolgáltatásainak leszállítását. A párhuzam igy teljes és tökéletes. Az an­golszász orientáció idejében nem marad­hatunk el Anglia mögött. Arról ma már késő volna vitatkozni, hogy szükséges volt-e egyáltalán, hogy idáig jutottunk. A jelen pillanatban egy keserű kényszerűség előtt állunk, amely­lyel számolni kell a köztisztviselőnek, aki fizetésleszállitás és a magántisztviselőnek, aki adóemelés formájában érzi meg jöve­delmének megcsappanását. Egyiknél a kenyér jobboldaláról, másiknál a kenyér baloldaláról kanyarítanak le a takarékos­kodás jogcímén az államháztartás szaná­lása érdekében egy darabot. Kettejük kő­zött ennyi az agész különbség. De ha most mind a ketten, mint ugyan­annak a szomorú sorsnak az osztályosai, Anglia felé tekintenek, ahol állítólag ugyanaz történik, mint. minálunk, akkor ott is kénytelenek egy kis különbséget észrevenni. Ez a különbség pedig nem más, minthogy Angliában az életstandard és a javadalmazások egészen mások, mint minálunk. Ott a tizenöt- és tízszázalékos fizetésredukciónak egészen más a jelen­tősége, mint Magyarországon. Ott azok a miniszterek, magas állású birák és egyéb vezető tisztviselők adnak le tizen­öt százalékot, akiknek fizetése az évi öt­ezer fontot, vagyis százneggvenezer pen­dől meghaladja. A tízszázalékos leszál­lítás alól pedig mentesek lesznek a leg­kisebbek, akiknek javadalmazása az an­gol fogalmak szerinti létminimum hatá­rát súrolja. Hogy mit kiván a válság megoldására alakult nemzeti kormány létminimumnak tekinteni, nem tudjuk. Közvetve azonban egy körülményből következtetni lehet erre a létminimumra. A válság Angliában tu­lajdonképen a munkanélküli segélyek miatt tört ki, amelyeknek összege ez év­ben előreláthatólag el fogja' érni a száz­tízmillió fontot, azaz majdnem három­milliárd pengői. Ehez a munkaadók évi 26 millió, a munkások 14 millió fonttal járultak hozzá, mig a többi az állam­kincstár terhére esik. A kormány az állam­háztartás terheinek csökkentése érdeké­ben itt a segélyek leszorítását tervezi és pedig a heti 17 shilling munkanélküli se­gélyt le akarja szállítani 15 shillingre. Tizenhét shilling az huszonnégy pen­gő. Heti huszonnégy és kereken havi száz pengő az az összeg, amelyet eddig a mun­kanélküliek Angliában kaptak és pedig nemcsak a családfentartók, hanem kisebb mértékben azok a családtagok is, akik rendszeresen munkában állottak. Akkora összeg ez, hogy Magyarországon rendes munkáskeresetnek is megfelel. Következ­tetni lehet ebből arra, hogy mekkorák azok a tisztviselői javadalmazások, me­lyekből le fogják vonni a tiz százalékot A különbség igy, Anglia és Magyarország kőzött az, hogy ott a fixfizetésüek csak megérzik a redukciót, nálunk ellenben na­gyon kevés kivételektől eltekintve belevág az elevenbe, a húsba és vérbe. Nálunk amit a tisztviselőktől elvesznek, vesztesége a kereskedelemnek és iparnak. Nálunk az életszínvonal már eddig is nagyon alacsony volt s á mostani fizetésleszálli­tás ennek az életszínvonalnak olyan le­szorítását jelenti, hogy, százak és ezrek kénytelenek lesznek lemondani mindarról, ami a legnyersebb értelemben vett élet­fentartást meghaladja. Nálunk a Tizetés­leszállitás gyengébb táplálkozást, szűkebb lakást és másodszor kifordított ruhát je­lent. Nálunk a fizetésleszállitás lemondást jelent a szórakozásról, az üdülésről, a moziról, a színházról, a könyvről és az önművelésről. Nálunk a fizetésleszállitás olyan döfés, mellyel a kultura kapott ha­lálos sebet. 3 ssátsoléKra emel/ék lel a forgalmiadéi A 33-as bizottság elfogadta a javaslatot „NálunK less a legnagyobb forgalmi­adó Európában00 Albizottságot küldtek lel a városok felülvizsgálására háztartásának Budapest, szeptember 3. A 33-as bi­zottság csütörtöki üléséről a következő je­lentést adták ki: A 33-as országos bizott­ság Juhász Andor elnőklésévei ma délelőtt ülést tartott- A bizottság a forgalmiadó és a forgalmiadó váltságkulcsának felemelé­sét tárgyalta. Temesvári Imre ismertette az erre vo­natkozó javaslatot. Hangsúlyozta, hogy az államháztartás súlyos helyzete kényszeri­tette a kormányt a forgalmiadónak és. a forgalmiadóátalánynak tervbevett emelé­sére. A kormány a forgalmiadót és az átalányt egyharmaddal kívánja emelni, vagyis a mai t $7dznieiír$i .1 siaia Vékra. Az előzetes számitások szerint á forgalmi­adó' emeléséből mintegy, '30—33 millió pengő bevételi többletre számítanak. Gróf Somsich Antal hangoztatta, hogy a forgalmiadó ruházható át leginkább a fogyasztókra és az adóemelésnek általá­nos drágulás lesz a következménye. A mezőgazdaság kétszeresen fogja megszen­vedni ezt az emelést: az iparcikkeknél, mint vevő, termel vényeinél pedig, mint eladó. A cukorrépa Torgalmiadója az egyetlen, amelyet az eladónak kell viselni és nem a vevő cukorgyáraknak. Ezt az adónemet át kell hárítani a gyárakra. Gróf Hogos Miksa hivatkozott tegnapi kijelentésére, hogy a mezőgazdaság nem bir el ujabb megterhelést. A cukorrépa forgalmiadójának felemelésébe csak ugy tudna belenyugodni, ha azt a cukorgyá­rak viselnék. Éber Antal a forgalmiadé intézményét károsnak tartja. Hangoztatta, hogy a for­galmiadó megváltoztatja gazdasági éle­tünk egész struktúráját és a tervbevett emelés után NÁLNNH lesz A legnagijobb for­galmiadé mrópában, Az emelés alól a tervezet nem mentesiti a kiskereskedőt és a kézműipart, ami anti­szociális intézkedés. örffg Imre hangoztatta, hogy a for­galmiadé emelésénél nem lehft figyelmen kivnl hagyni a kisexisztenciákat, akik áta­lányban fizették eddig a forgalmiadót. A1 kisiparra nézve intézkedést kért Gróf Eszterházy Móric szerint az 'állam­háztartásban minden fillérre ügyelni kell és éppen ezért a kormány gyakoroljon ellenőrzést a forgálmiadónak a közületek­nél való részesedésénél. Kállay Tibor kijelentette, hogy normális viszonyok kőzött nem tudná helyesnek tartani a forgalmiadó emelését, a mai vi­szonyok kőzött azonban nem térhetünk ki az emelés elől. Hangoztatta, hogy az államháztartásban legalább 150 millió deficit eltüntetéséről kell gondoskodni. Az autonómiák húzzák össze gazdálkodásukat és szanálásuk ne történjék az uj adókból. Javasolja, hogy az országos bizottság küld­jön ki egy albizottságot w anlnnrtmldh öaJMiA!ko<ias4 noh felülvizsgálására. Javasolja továbbá, hogy, a tengerentúli termények (kávé, tea stb.) forgalmiadóját emeljék fel. Erről már a múltban javaslatot terjesztett elő, amelyet a bizottság elvben elfogadott. Biró Pál felszólalásában kijelentette, hogy csak keserűséggel tud belenyugodni a forgalmiadó emelésébe, amely az állam­háztartás egyensúlya biztosításának nél­külözhetetlen eszköze. Schandl Károly annak az aggodalmas­kodásnak a hatása alatt áll, hogy a deficit jóval nagyobb, mint az előre látható volt. Igen komoly kérdés, hogy ilyen körülmé­nyek között Inflációba menlflnke bele, vagy pedig a legnagyobb és legszigorúbb" takarékossággal teremtsük meg az állam­háztartás egyensúlyát. Magyarországon senki sem akar inflációt és i£y. nincs más

Next

/
Thumbnails
Contents