Délmagyarország, 1931. szeptember (7. évfolyam, 197-221. szám)

1931-09-03 / 199. szám

GYARORSZAG SZEGED. Szerkesztőség: Somogyi ucca ZZ.I.em. Teteíon: 23.33.^Kiadóhivatal. kOlcsOnkOnyviar «s fegyiroda Aradi ucca 8. Telefon: 13-OÖ. , Nyomda : Lüw (.Ipát ucca 19. Telefon : 26-34. TAvlrall és levélcím - Délmagyarorszán Szeged. Csütörtök, 1931 szeptember 3 Ara 16 fillér VII. évfolyam, ». szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 vidéken és Budapesten 3-00, kUIfifldön 6MO pengO. — Egyes szám Ara hétköz­nap lö, vasAr- és Ünnepnap 24 1111. Hir­detéseit felvétele tarifa szerint. Megje­lenik t»étf« kivételével naponta renorl Kint vagyunk a vízből A város polgármesterének aláírásával szabályrendelettervezetet kézbesítettek a mai napon »tanulmányozás végett« a köz­gyűlés jogügyi és műszaki bizottságának tagjai részére. A szabályrendelet a lif­tekről szól, szabatos részletességgel álla­pítván meg a felvonók szerkezeti feltéte­leit, a kötelek szakadási biztonságának koefficiensét, a »felvonó felelős kezelő« személyében beálló változás esetén a tenni­valókat s — egészen a mai idők szellemé­ben — annak a tekintélyes pénzösszegek­nek nagyságát, amit a tulajdonosok a lift évenkinti felülvizsgálásáért kötelesek lesz­nek fizetni, nem a városnak, hanem a felülvizsgálatot végző tisztviselőknek. Nem lehet azt állitani, hogy a város hatóságának nincs érzéke az aktualitások iránt. A közigazgatásnak az a feladata, hogy a mindennapi élet szükségleteinek kielégítésében segítségére legyen a pol­gároknak. S mi az, aminek hiányát a polgárság legjobban érzi? Természetesen a liftről szóló szabályrendeletnek. Egyre általánosabbá válik az a meggyőződés, hogy ha a liftről már lett volna szabály­rendeletünk, nem jutottunk volna idáig. Ne méltóztassanak ezt tréfának tekinteni, de ma, amikor mindenki joggal fél a le­zuhanástól, ezerszeresen hálásak vagyunk azért a szabályrendeletért, mely, igaz, hogy az életnek csak egy nem túlságosan jelentékeny szakaszában, a liftszekrény­ben, de mégis a biztonság érzéséről meg­felelően gondoskodik s távol tartja tőlünk a zuhanás veszedelmét. Most, amikor min­den ember emelkedni akar, szeretetteljes érdeklődéssel tudunk elmerülni azoknak a szabályoknak tanulmányozásában, melyek az emelkedésünket lehetővé tevő felvonó­készülék működését szabályozzák. Termé­szetesen a demokrácia szempontjából sem lehet kifogást emelni a szabályrendelet el­len, mert hiszen a demokrácia minden ember számára lehetővé akarja tenni az emelkedést s a lift ekként a legdemokra­tikusabb berendezkedések közé tartozik. örömmel üdvözöljük tehát a város ve­zetőségét, hogy a mai időkben ennek a szabályrendeletnek elkészítésével foglal­koztatta az ügyosztályokat s a tisztviselő­ket. Végre valami konstruktív munka is történik a városházán. Igaz, hogy har­madik hónapja nincs már közgyűlés, vi­szont ez a nyár olyan eseményleien volt, az életviszonyok annyira nem kívántak uj szabályozást, olyan tökéletesen ment az élet a régi keréknyomon, hogy nem is lett volna anyaga a közgyűlésnek. Egye­sek ugyan — mindig voltak ilyen izgága emberek — beszélnek arról, hogy valami gazdasági válságféle lépett fel, a baloldali lapok meg arról firkálnak, hogy a taka­rékoskodásnak uj kurzusa kezdődik, azt mondják a pénzemberek — a fene érti a dolgukat, dehát vannak ilyen malikus em­berek —,' hogy drágább lett a pénz s pár százezer pengővel a város kamatterhei is megnövekedtek, amire pedig — ilyesfélé­ket mondanak — nincs költségvetési fe­dezet, holott a költségvetési tételek fede­zetei sem folynak be, dehát ki érti ezt a fordított beszédet? A város vezetősége bi­zonyára a szükségletek sorrendjében gon­doskodik a közigazgatás foglalkoztatásá­ról, reprezentatív célokra autót tartani s nem szükséges munkával foglalkoztatni a tisztviselőket — egyformán pazarlás. Sze­rencsére finom ösztönősség és csalhatat­lan Ítélőképesség védi meg kisiklásoktól a város vezetőit s ha egyszer ők most lát­ják az idők teljességét elérkezettnek arra, hogy a város törvényhatósága megalkos­sa a liftről szóló szabályrendeletet, akkor bizonyára a törvényhatóságnak nem is azzal a kérdéssel kell foglalkoznia, hogy a polgárság milyen áldozataival tudja megmenteni a költségvetés egyensúlyát, hogyan tud kenyeret és munkát adni a kenyér és munka Ínségeseinek s hogyan segiti teljesüléshez azt a miniszterelnöki programot, a keresztény irányzat legelső keresztény programját: hogy ne legyen senki, aki éhezik? Nem tudjuk, mi van több' ebben a vá- ! rosban: lift-e, vagy munkanélküli? Bizo­nyára több lift van, mint munkanélküli, mert ha munkanélküli lenne több, akkor a város urai kétségtelenül inkább á mun­kanélküliekről gondoskodnának, mint a liftekről. Két számadatról hallottunk, hal­lottuk azt, hogy három és hallottuk azt, hogy hatezer volt augusztusban. Bizonyá­ra három a munkanélküliek száma és az augusztusi hatezres szám a működésben lévő lifteké, mert másként valósággal el­képzelhetetlen, hogy háromhavi szünetelés után a város a három üzemben lévő lift számára készitsen egy tizoldalas szabály­rendeletet, most 1931. év szeptemberébén, a legsötétebb jövő előtt, a világválság és kétségbeesés mélypontján, áz éhség és fagy epidémiájának küszöbén. Mi már kint vagyunk a vízből. A német nép még kétségbeesve töpreng azon, hogy; hogyan álljon talpra, mi már azt is tud­juk, hogy hogyan kell emelkednünk. Kö­szönjük neked, városvezetés, morituri te salutant. Eber Antal a 33-as bizottságban Indítványt tett a vidéki egyetemek megszUntetéiére Á többség elfogadta a cukoradó felemeléséi — Az ellenzék az adóemelések ellen A belügyminiszter a szegedi kisbérlők ügyéről Budapest, szeptember 2. A 33-as bizott­ság szerdai üléséről a következő jelentést adták ki: A 33-as országos bizottság Ugrón Gábor elnöklésével ma délelőtt ülést tartott. ' Tomcsányi Vilmos Pál napirend előtti fel­szólalásában arra kérte a bizottságot, hogy hetenként előre meghatározott napon tart­sa üléseit. Sigray Antal gróf utal arra, hogy ami­kor a kormány olyan fontos gazdasági és pénzügyi rendelkezések megszavazását kéri a bizottságtól, akkor a határozatok meghozatalához nem elég a költségvetés ismerete, hanem szükséges az is, hogy a bizottság tisztán lássa az állam valamennyi tartozását és követeléseit, mert csak ezek ismeretében tud nyugod­tan határozni. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök ki­jelentette, hogy ezek az adatok rendelke­zésre állanak és már ezen az ülésen is szí­vesen tájékoztatja a bizottság tagjait. Wolff Károly ugyancsak napirend előtt szólalt, fel és kifogásolta, hogy a legutóbbi ülésről kiadott közleménybe nem vették bele az ő felszólalásának rövid kivonatát. örffy Imre felszólalásában a bizottság üléseinek zárt jellege mellett foglalt állást. Rassay Károly a bizottsági tárgyalások teljes nyilvánosságát kívánta. Ez az elvi álláspontja nem zárja ki azonban azt, hogy a kormányelnök kí­vánságára külpolitikai és pénzügyi tekin­tetben adott felvilágosítások bizalmas jel­legüeknek ne tekintessenek. A nyugdija' soknál történő 5—10—15 százalékos le­vonás nem fedte minden bizottsági tag[ felfogását. Hangoztatta, hogy parlament hiányában az országos bizottságnak kell tudomást szereznie az ország különböző bajairól. Felhívta a belügyminiszter figyel­mét arra, hogy egyes városokban a tiszti ügyészség perköltségek behajlásával ne­hezíti a lakosság helyzetét. Helyesnek tar­taná, ha a belügyminiszter eltiltaná a tiszti ügyészeket attól, hogy perköltségeket kíméletlenül hajtsanak be. Ezután a magánalkalmazottak körében történt nagymérvű felmondásokra hivtá fel a figyelmet. A' kormánynak tárgyal­nia kellene az érdekeltségekkel. Végül fel­hívja a pénzügyminiszter figyelmét arra, hogy. büntető következményekkel kény­szerítse a bankokat minden törlesztés al­kalmával, hogy az adósoknak részletes jegyzéket adjanak át, mert súlyos vissza­élések vannak e téren a vidéken. Felvilá­gosítást kér a Nemzeti Bank devizaellá­tásának rendjéről is. Keresztes-Fischer belügyminiszter rá­mutatott arra, hogy, a szegedi kisbérlők ismételt bérleszállitás után ujabb haszon­bérleszállitási kérelemmel álltak elő. Az erre vonatkozó tárgyalások folyamatban vannak a belügyminisztériumban. Elvileg az az álláspontja, hogy különböztetni kell azok között, akiknek exisztencíáját a haszonbérek végrehajtás utjáni érvényesí­tése tönkre tenné és azok közt, akik tud­nának ugyan fizetni, de nem akarnak. Saj­t

Next

/
Thumbnails
Contents