Délmagyarország, 1931. szeptember (7. évfolyam, 197-221. szám)

1931-09-22 / 214. szám

2 DÉLMAGYARORSZ AC 1931 szentember 22. <• máa Tahititalnpof teremteni, miután minden arra mutat, hogv az arany nem alkalmas a valuta fedezésére, mert a rendelkezésre álló mennyiség nem tudja kielégíteni a világpiaoot. A német Bi­rodalmi Bank máris összeköttetésbe lépett a vi­lág jegybankjaival és felkérte őket, hogy támo­gassák a nemzetkőzi jegybankkonferencia gondo­latát. flilferdlng volt pénzügyminiszter feltűnést keltő nyilatkozatot kőzöl a lapokban és azt mondja, hogy az angol font válsága az egész világ ke. resbedrlmét válságba dönti, mert fonthitelekkel finanszírozták nemcsak az an gol, hanem a világkereskedelem legnagyobb ré szét és ha a font árfolyama bizonytalanná vált, akkor ez azt jelenti, hogy megingott az egész alap, amelyen az export- és imporíkereskedplfm állott. A font árfolyamának zuhanása az egész világtermelést rombadőntheti, ha idejekorán nem tartják fel a világra zuduló veszedelmet A japán-kinai konfliktus kedden a Népszövetség elé kerül (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Londonbál je­lentik: A kinai csapatok az egész mandzsúriai fronton visszavonulóban vannak és a japánok üldózjk 6ket. Tokiói Jelentés szerint a koreai csapatok főparancsnoka a japán kormány tudta és beleegyezése nélkül adott parancsot, hogy a japán csapatok bevonuljanak Mandzsúriába. A kormány minisztertanács után hivatalos jelentést adott kl, amelyben megerősíti, hogy a koreai csapatok fő­parancsnoka tényleg kiadta ezt a parancsot a kormány tndta nélkül, de most már ezt a helyzetet nem lehet megváltoztatni. Genfből jelentik: A Népszövetség főtitkárságához hétfőn jegyzék érkezett, amelyben a nankingi kormány bejelenti semlegességének megsértését. Igy a japán—kinai konflik­tus kedden a Népszövetség tanácsa elé kerül. Habll Julla vallomása alapján folyik a biatorbágyi nyomozás Budapest, szeptember 21. A biatorbágyi merénylet Agyében Habit .tulja vidéki leány bejelentése alapján előállították a főkapitányságra Tóth Géza állásnélküli pincért, ak| állítólag részese volt a merényletnek s az utóbbi időben Biatorbágyon lakott. A pincér tagadja a merénylet elkövetését és azt hangoztatja, hogy a leány azért akarja tónkretenni, mert otthagyta. Habli Júlia határozottan állítja, hogy a merénylet előtt rövid Idővel Tóth Géza két német nemzetiségű egyénnel együtt a viadukton járt. Egyébként a rendőrségen Tóth ellen semmi komoly gyanút nem látnak fennforogni, valószínű­leg el Is bocsájtják a főkapitányságról. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A Habli Júlia áltat beszolgáltatott adatok lenyomozása előreláthatóalg napokig fog tartani és csak akkor lehet majd meg­állapítani, hogy mennyiben felel meg az igazságnak mindaz, amit a leány vallomása során elmondott Tólh Gézát a többi vádlottal együtt ennek a nyomozás­nak a lefolytatásáig a főkapitányságon tartják. II szegedi kereskedők és iparosok nagygyűlésen tiltakoztak a közterhek emefése és a fogyasztóképesség csökkentése ellen (A Délmagyarország munkatársátólA szegedi kereskedők és iparosok vasárnap dél­előtt együttes, demonstratív jellegű tiltakozó gyűlést tartottak az ipartestületi székház nagy­termében. A terem zsúfolásig megtelt, ros­kadozott a karzat és még az előcsarnokot is megtöltötték az érdeklődők. A gyűlés lefo­lyása meglehetősen izgatott hangulatit volt, egyizben az ügyeletes rendőrtisztnek is közbe kellett lépnie,.'. Körmcndy Mátyás elnök kifejtette megnyitó beszédében, hogy a gyűlésen a kereskedő- és iparostársadalomnak egyöntetűen tiltakoznia kell az ujabb terhek ellen, mert ezeket az agyonsanyargatott iparosok és kereskedők el nem viselhetik. Ennek a két társadalmi osz­tálynak egy őszinte kérése van a kormányhoz: legyen önzetlen és igazságos és a szanálást kezdje ott, ahol van miből, ne. pedig ott, ahol már semmi sincs. .. Varga Mihály, a Kereskedők Szövetségének t-lnöke, Teleszky Jánosnak, a 33-as bizottság előtt tett nyilatkozatával foglalkozott, majd kormányintézkedéseket sürgetett annak az ér­dekében, hogy Szeged, a halálraítélt város gazdasági összeköttetést létesíthessen az el­szakított területekkel. Végül kijelentette, hogy szükségesnek látja a minisztériumok csökken­tését és összevonását. A következő felszólaló, dr. Landesberg Jenő arról beszélt, hogy a tízéves uralom ered­ménye az, hogy most mélységes megdöbbe­néssel és elkeseredéssel kell hangot adni és tiltakozni az ujabb terhek ellen. A 33-as bi­zoottsá'i, amely vésztörvényszékként ítélkezik az ország kereskedő- és iparostársadalma fe­lett, nem akarja belátni, hogy az országot zsákuccába vezeti... (Felkiáltások: Le vele!) A nagygyűlés ezután határozati javaslatot fogadott el, amelyben megállapította, hogy Sem az iparnak, sem a kereskedelemnek ab­ban, hogy az államháztartás nehézségekbe ke­rült, része nincsen, mivel az iparosok és ke­reskedők a múltban is, teherviselési képessé­güket jóval meghaladó módon igyekeztek az állam iránt fennálló kötelességeiknek eleget tenni. A közelmúltban hozott kormányzati intéz­kedések tárgyalása során a nagygyűlés mély­séges megdöbbenéssel állapította meg azt, hogy a hozott intézkedések majdnem kivétel nélkül a kereskedőket és ivarosokat sújtják, ezek létérdekét veszélyeztetik. A szegedi iparos és kereskedői nagygyűlés az alkotmány és a törvényszabta kereteken belül felemeli tiltakozó szavái a kereseti le­hetőségek megteremtése nélküli adóemelések ellen és kéri a kormányt, hogy az adóemelé­sekkel párhuzamosan munkalehetőségek meg­teremtéséről is gondoskodjék. Id. Ottovay Károly javaslatára a határozati javaslatot a következő három ponttal egészí­tenék ki: Erélves intézkedést kérnek a kor­mány részéről 1. az álláshalmozásnk meg­szüntetésére, 2. a jizetéshalmozások megszün­tetésére, 3. korlátozzák a részvénytársasági igazgatók fizetését. Podven Henrik. Bohata Bálint, Bemeneti Szilveszter szólaltak fel ezután. Bergendit az ügyeletes dr. Vastagh rendőrkapitány figyel­meztette, hogy a keresztényszocialista pártot ne keverje bele beszédébe. Bergendí azonban tovább is erről beszélt, mire Körmendi] meg­vonta tőle a szót. Az elnöki intézkedés miatt percekig viharzott a terem közönsége. Moskovics Lajos az álláshalmozókról, a nagyfizetésüekről, Cserép Sándor a volt kor­mány beruházási politikájáról és a 33-as bi­zottság riasztó hatású rendeleteiről, Szegő Ár­pád a közintézményekről és a fizetésreduk­ciók progresszivitásáról beszélt. Az elkese­redett hangú felszólalások után ismét Kör­mendy Mátyás beszélt és élesen kikelt az OTl gazdálkodása ellen. Kijelentette, hogy a Társadalombiztosító csak terheket ró a ke­reskedelemre és Iparra, anélkül, hogy szociális hivatását teljesítené. A gyűlés teljes rendben ért véget A gúxgyár ügye Irta.- Wimmer Fülöp. A közgyűlés elé terjesztendő költségvetés a minden irányban legmesszebbmenő jöve­delememelés és kiadásleszoritás után — az eddigi 50 százalék ellenében — csak 68 szá­zalékos pótadóval volt eddig egyensúlyba hozható. Mivel a 18 százalékos pótadótöbblet kirovása a kereseti adó 20 százalékos feleme­lése mellett egyenes-en katasztrófálisnak mond­ható, kötelességünk kivezető utat keresni, amely utat én, amint ezt már többször emii­tettem, a gázgyári megváltásból várható ösz­szeg segítségében Játom. Á 18 százalékkal felemelendő pótadó kö­rülbelül 360.000 pengőt jelent, a gázgyártól megváltásként tehát oly azonnal lefizetendő összeget kellene kapnunk, hogy ezzel a rövid­lejáratú, ma pláne 10 százalékos kölcsönöket visszafizetve, a jövő évi költségvetésbe be­állított kamattételt körülbelül A00.000 pen­gővel csökkentsük és a pótadó egyenesen ve­szedelemnek mondható felemelését elhárítsuk. A polgármester urnák azon legalább is »kü­lönös* eljárása folytán, amellyel engem az utolsó tárgyalásoktól távoltartott, a gázgyári ügy pontos mibenállásáról informálva nem vagyok, de igenis tudom, hogy a gázgyári urak a két hónap előtt történt utolsó tárgyalás al­kalmával felszólittattak, hogy legutóbbi aján­latukat a kivánt módon javítsák. Ez az ujabb ajánlat — ha csak az utolsó napokban nem — eddig nem érkezett be, az is bizonyos, hogy a szóbanforgó ügynek a polgármester ur által másfél éven át történt, minden el fogad hn tó ok nélküli halasztása — ami mellesleg formai kereskedelmi szempont­ból is kifogásolható — ma városunkra nézve olyan helyzetet teremtett, amelyben kedve­zőtlen pénzügyi helyzeténél fogva remélhető ugyan, hogy egy oly csoport, mint a Salgó­tarjáni, még ezen is tulteheti és teszi is magát, de bizonyára nem adunk lovat a gázgyári ér­dekeltség alá. ha leszögezzük azt, hogy az, ami Szeged város viszonyainál fogva ma kel­lene _ a megváltási összeg azonnali ren­delkezésre bocsátása —, bizonyára nagy ne­hézségekkel teljesíthető csak. A rendelkezésemre álló adatok alapján vég­zett számitásom szerint be lehetne bízonvitani a gázgyárnak, hogy számára előnyös lenne, ha 4—4 és félmillió pengő körüli összeg azon­nali lefizetésével nreTvátthatná további 25, esetleg 30 évre a világítási üzem koncesszió­ját. Ez az összeg, amely tulajdonképen csak 1935-ben lenne esedékes, körülbelül azonnali fizetés esetén 5 t's félmilliónak felel meg. Ehez jön még az a másfélmillió, amelyet meg­váltás esetén a városnak nem kellene meg­fizetnie és igy a megváltási összeg 7 millió lenne. A gázgyár érdeke, hogy ezt az össze­get előteremtse még a mai viszonyok között is, nekünk pedig — nem azért, mintha a város kényszerhelyzetben lenne, hanem mert a mai viszonyok között helyesnek látszik, ezen az alapon nyélbe kell ütnünk a megváltást. Arról már nem is beszélek, hisz ezt álta­lánosan elfogadottnak tekinthetem, ho;ry a mai generációnak feltétlenül joga van ezt a va­gyontételt az emiitett módon most felhasz­nálni, annál is inkább, mivel tulajdonképen felhasználásáról nincs is sző, hanem amikor tényleg már fennálló magaskamatu hiteleket fizetünk ezzel az összeggel, amely hiteleket máskülönben a város vagyonából kellene ki­fizetnünk. Ezt ugy is tekinthetjük, hogy a szőbanforgó megváltási összeg tulaidonképen a város vagyontételeként megmarad. Feltü ően OLCSÓ bérlelszelvények, 15 és 25 lapos füzetekben válthatók a Belvárosi Mozi irodáiéban

Next

/
Thumbnails
Contents