Délmagyarország, 1931. szeptember (7. évfolyam, 197-221. szám)

1931-09-20 / 213. szám

2 DÉLMAGTAROnsZ^ ínSíszepTemher 301 beszállították a Máv. észak! főműhelyébe annak megállapítására hogy etek nem-e valamelyik ösza*etóft kocsi, vagy a mozdony alkatrészei. A vizsgálat alapján kétségtelenül megállapították, hegy nem ejfy, hanfm kél ekrazlílal és vascsövek. böi állj bombát helyeztek el a sínekre. Mindkét bombában 16—1.8 kg. ekraziiot használlak e' és megállapitották azt is, hogy ez az ekrazit külföldi eredetű. Intézkedés történt, hogy az ekrazit beszerzése ügyében a nyomozást lefolytassák. ön büszke szép és elegáns lakására, de n«f feledje el, hogy otthonát a jó és célszerű világítás teszi kellemessé és meghitté. A modem gyöngyfénylámpa kiméli a szemet és gazdaságos. — Modern lakásba modern világítást: káprázásmentes és gazdaságos TUNGSRA 6YÖNGYFINYUMPATI Szegeden a trachomások száma elérte a 2152-61 (A Délmagyarország munkatársától.) A trachoma feltűnő nagymértékben terjed a szegedi tanyákon. A tracho. mában szenvedők száma szeptember 15-én elérte a T1S7-61, mtg Szeged belterületén a trachomások száma 3i0. A tiszti főorvosi hivatal arra kérte a város hatóságát, hogy a trachoma sikeres leküzdése érdekében álhtson be a költségvetésbe 10.000 pengőt A költségvetés tárgyalásánál azonban a takarékossági bizottság a 19.000 pengőt egyharmadára mérsékelte. A főorvosi hivatal most ujabb átiratot intézett a polgármesterhez, akit arra kér, hogy eít a fontos 4 gyet ter)e.stxe a kOzggálés elé dönt is oéfett. Különben a trachoma elleni védekezés megbeszélésére hétfőn összeül a trachoma bizottság. A bizottság •z ülésen a népjóléti minisztérium feltünéstkeltő leiratával is foglalkozik. Ebben a leiratban — amelyről ínnak tdején beszámoltunk — a népjóléti minisztérium nem kiván kevesebbet, mint azt, hogy a tanyai trachomás betegeket ne orvosolt kezeljék, hanem t a külterületi 'tanítók és tanitónók. A leirat az illetékesek előtt nagy megdöbbenést keltett. Szerintük ez nem jelént egyebet, mint a kuruzsMs legalizálását. A minisztérium tervezeti szerint a trachomások kezelésére 76 tanitót és tanitónőt állítanának be, akik munkájukért 25—25 pengőt kapnának. A miniszteri tervétettel' szemben a tiszti főorvosi hivatalnak az a javaslata; hogy Alsó- és Felsőtányát oszszík be tiz kerületre, és minden kerület élére állítsanak egy, ha nem is diplomás, de legalább szigorló orvost Ezek előzőleg egy hathetes trachoraakezelési kurzuson vennének részt. A tanár ur Irta Móra Ferenc. Pipán jártam a mult hét elején, a DugonicsTársaság képét viselni a liceum Petőfi—Jókai ünnepén. Ahogy ott kormányzó-várás körben tereferélünk a két halhatatlan diák bronzszobra körül. azt mondja egyjk odavaló barátom, Hoffner tiszti ügyész ur: • ' — No, ott van-e még a tanár ur Szegeden? — Melyiket méltóztató! érteni? Mert minálunk igen sok tanár ur van. — Amelyik a kultúrpalota tetejéről tanította a népeket. Ugy, igen, persze »Attttanár ur«, ahogy a megafonos ember kiabálta. Ha a pápai ur is igy mondta volna, mingyárt rájövök, hogy a felsőbb kötélművészet professzoráról van szó. — Hát ti honnan tudtok róla? — kérdeztem csodálkozva, mikor észbe kaptam. — Egy szegedi asszonyvendégünk volt a napokban. Csodákat mesélt róla, alig várjuk már. hogy ide is eljöjjön. Nagyon megvoltam illetődve, hogy ilyeu messze eljutott a kultúrpalota hire. El is határoztam. mingv-árt, hogy mégis csak tárcát irok én a tanár, úrról. ugy. ahogy akartam, mikor aktuális volt. De nem tettem meg, mint óvatos ember. Még valami jó emberem azt találta vofna mondani, hogy reklámot akarok neki csinálni, amit- ö azzaí fizetett meg, hogy a padlásunkon külön 'előadást rendezett nekem a ruhasáritó kötélen. Hanem ha utólag irok róla, akkor tán nem mondanak érte- pa namistának. Ezzel az elhatározással iótlem el Pápáról. Nem haza, hanem Szabadszállásra. Ásatni hívott oda az ottani katholikus plébános Megírtam neki, hogy olyan messzire nem megyek ócska bögrékért, mert itthon úgyse hiszik el nekem, hogy azok kincsek s azért azoknak se csináltak helyet, amiket az ős szegedi polgárok hagyogattak a ÍÖldben három-négyezer éve. De aztiii meggondoltam a dolgot. Ha olyau messziről is ideüzenték a hirt, mégis csak honorálni illik a jószándékot azzal hogy tiszteletemet teszem a szabadszállási hunoknál. Pestről hazafelé egy kis kerülővel útba tudom őket ejteni. Udvariassági aktusnak szántam a látogatást, de mégis csak ásatás. lett belőle. Csak pár napos, olyan hátulzsebes ünneplő ruhában.. amiben szobrokat koszorúz meg az ember. Ugyanabban a ruhában már nem igen lehét az Olimpusra menni, — határozottan nem jót tett neki az ásatási De olyan borzasztó nagyok voltak az urnák, amilyerftffet rrj'e énk nem igen lát múzeumigazgató. (Tudniillik a szegedi magyarok ezeket muzeumi segédlet nélkül Személyesen szokták elintézni. Eze-kfől mesélik aztán tiz esztendő múlva, hogy takkora köcsög volt az, uram, hogy háromszor kellett ráugranom, még össze birtam törni.) Fölszedtem belőlük vagy tizet, — persze nem magam, mert némelyiket három emberrel kellett kiemelni, hogy a napvilágon aztán háromszáz darabra hullhasson szét. Mise után mindig kijött segíteni a főtisztelendő .ur, s hozta rádióból, reggeli újságból a friss híreket. . — No, — azt mondja az utolsó nap, — a te kultúrpalotátokra is kitűzik akkorra a gyászlobogót, mire hazaérsz. — Mi történt? — koccantak össze kezemben a cserepek. — Tán halálhírem érkezett már haza? (Tudniillik nem messz« van ide Orgovány.) — Dehogy, — • nevetett a főúr, — egy nevezetes ember halt meg. Tudod, az a német kötéltáncos, aki ott produkálta magát. Azt jelentik, hogy Temesvárott lezuhant , a kötélről. — Ejnye, ejnye, — sajnálkoztam a tanár uron, — k4r szegénj ért, mert nagyon ügyes ember volt. •Bizonyosan nagyon híven játszotta a részeg embert. Mondtam én "mingyárt, hogv ez lesz a vége. Pedig nem én' mondtam,'hanem hallottam legalább száz embertől.- Én inkább azt mondtam, hogy sose olvastam még kötéltáncos halálos üzemi-balesetéről. De hát ha alkalom van rá, jól esik aZ embernek prófétának látszani. Egész este róla beszéltünk aztán a plébánián összeverődött társaságban. Még azt is megpróbáltuk, hogy tudnánk-e kölél en járni. Persze nem igazin, csak azon. amit a padlóra h(uztuuk krétával. A produkció inkább mulatságos volt, mint Három vonatpárt szüntetnek meg a szeged—lindapesti vonalon Budapest, szeptember 19. A Máv. vonalain is október 4-én lép életbe a téli menetrend. A Budapest—Szeged vonalon az alábbi vonatok szűnnek meg: Budapest nyugati pályaudvar—Szeged—Szőreg közt megszűnik a Budapestről 7.20-kor induló 702. számü és az oda 22.40-kor érkező 701. számii gyorsvonatok, Kiskunfélegyháza és Szeged közt pedig megszűnnék a 718., 722., 727. és 745. számú helyi; személyvonatok. Elitélték a német világjárót aki összeszurkálta a szegedi strandon a kamarádját (A Délmagyarország munkatársától J Augusztus egyik éjszakáján nagyszabású verekedés zajlott le a Vasutasstrand egyik kabinjában két világjáró német fiatatember között. A verekedés előtt néhány nappal hattagú német világjáró társaság érkezett Szegedre és énekelve kéregetett a városban. A németek éjszakai szállásukat a Vasutas.strand egyik kabinjában ütötték fet Egyik este a világjárók beboroztak és amikor lefekvésre került a sor, Hans Roskó világjáró molesztálni kezdte társát, Paul Fierecket. A két ember között emiatt hangos szó. váltós, támadt, Paul Fiereck végül előkapta kétés_ és több helyen megszúrta Hans Roskót, akit azután kórházba kellett szállítani. Paul Fiereck az ügyészségre került és szombaton vonta felelősségre súlyos testi sértés vétsége mint/ Tarajossy egyes' bjró. Paul Fiereck tolhjács. Utján tett vallomást. Elmondotta, hogy régebbi tdő óta Vándorolt együtt Hans Roskóval, aki rendkivül-. erőszakos ember. Többször volt vele emiatt kellemetlensége, is. A strandon is szóváltás keletkezett közöttük., tlőszőr arculütötte Roskót. majd dühében előkapta kését és azzal védekezett. A biróság az enyhitő körülményekre való tekintettet mindössze H napi fogházra itélte a világjárót és bftivtetését a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vette. Ora, ékszer [."ffl forduljon biza'omma' 131 TótH óráshoz Kényelmes BBC beszerzés. 3-12 havi részlet. életveszélyes. Aki idegesebb volt közülünk, áz már a negyedik lépésnél tántorgott. ("Nem kel f félreérteni, a plébános ur antialkoholista asztalt tárt.) — Ez csak azért van — magyaráztam**—mert mi csak a kinyújtott karunkkal balanszírozunk. A .tanár ur egyensúlyozó rúdja harmincöt kiló Sulyu volt, ólmos végű; Aztán meg a tanár ur igazi, sört ivott a kötélen, mink meg csak igazi szódavizet fogyasztunk az ő emlékezetére. Szóval annyit beszéltünk a kótéltáncosr'dí és olyan őszinte részvéttel, hogy ha valami mágamformáju skriblifexet elvisz a markoláb, az bizonyosan nem foglalkoztatja annyit a népeket. Ezt,minden malicia nélkül mondom, mert egészen rendén valónak tartom azt is, hogy Btondin, a hires. Niagaráskötéltáncos benne van a lexikonban. -Azt hiszem, több jussa van rá, mint Akárhány államférfinak, aki szintén nem csinál mást, csak kőtélen tánol, de nem a maga veszélyeztetésével. Mert az államférfiak ha lezuhannak, rendesen puhára esnek s nem magukat ütik agyon, hanem az országukat. Igazán őszintén elsajnáltam a mestert s ann;íl nagyobb volt az örömem, mikor hazatérve .ő volt az első ember, akivel az uccán találkoztam. Friss jó egészségben fogott el a kultúrpalota előtt, átutazóban Kecskemétre s udvarias, kellemes uri ember modorában hálálkodott a szállásért Egy kicsit röstelkedtem is, hogy olyan nagy dolgot csinál belőle. Hiszen Igazság szerint én vagyok lekötelezettje neki. Akkora reklámot csinált U kultúrpalotának, hogy lefőzött engem a két elődömmel együtt Azóta nem hiába kérdezem'föl a de- zkit meg a klárafalvi magyarokat, hogy tudják-B, hol van a kultúrpalota. ' — Hogyne, bent voltunk a kötéltáncos?' megnézni. ',,' A helyi érdeklődésről nem is beszélve, azt hiszem, az idegenforgalom sokkal nagyobb volt. mint a passzió-játékon. (Én csak a sárgadinnyét sokaltam benne, aminek a hajával az idegenforgalom körülszépítette a kultúrpalotát. A környékbeli nem. zet ugyanis, ha már be^arándokolt a műélvezetre, magával hozta a vacsoráját is s a muzeum lépcsőin költötte el a délutáni, meg az esti előadás