Délmagyarország, 1931. szeptember (7. évfolyam, 197-221. szám)

1931-09-13 / 207. szám

T93T szepfember Tf DÉLMAGYARORSZAG Talán ennek a háznak van »Gyarmaton* a .egérdekesebb lakója: Jánosi Zolién nagyíiszleletO ur Olyan ismerősen hangzott a neve. Régi politikai tudósítások emléke rémlett fel ködösen, elmosódottan. Jánosi Zoltán, Hock János, Fényes László... Nagyhirtelen félbeszakadt politikai karrierek. Emlékébresztő nqyek, amelyek valahogyan elmosódtak, elfelejtődtek ebben a nagy, eseményes zűrzavarban. Jánosi Zoltán... ékesszavu prédikátorképviselő... a forradalmi államtitkár... az őszirózsás kormány belügyi államtitkára... Olyan régen nem vert róla semmit a hir. Eltűnt, elvonult a közéletből fiatálon, tele hittel, akarással, erővel. Kemény hang kiált >szabad<-ot a kopogtatásra, papruhás, fehérhajú, szemüveges öregúr hangja. Gyorsan belemelegszünk a beszélgetésbe. Régi emlékek elevenednek. A forradalom, a bukás elmosódott emlékei. Aztán a keserves internálásé, amikor a románok elfogták és Nagyváradon internálták. Itt összemelegedett az erdélyi magyar írókkal. Ragyog az arca, amikor beszél róluk. Magyarok mind és hisznek. Fűzesgyarmatról beszél ezután. Kózel tiz esztendeje él itt teljesen visszavonultan. Yasárnaponkint prédikál a templomban és a szürke, egyforma hétköznapokon küzködik az életgondokkal. Fizetését búzában kapja, a buza ára pedig... Dehát jobb erről nem beszélni. •— Mi újság Szegeden? — kérdi azután — a mult évben jártam arra. írtam is egy verset <és gondoltam,' hogy elküldöm majd a Délmagyarországnak, de valahogy megfeledkeztem róla. Itt van valahol. írásai között kutat és csakhamar megvan a vers. Már olvassa is: A Fogadalmi templom Sxegeden A Tisza elsodorta Szegedet. De a magyar neki lelkesedett S uj város épült a régi helyett. Szép paloták. Széles accdk. Terek. S ezeken bokrok, fák, ércemberek. Lomb közt csicsereg vig madársereg, Bősz elemen ragyogó diadalt E csodaváros győzedelmi dal — És fogadást tesz a büszke maggal. Építenek annak pompás templomot, Ki nélkül munkám csak meddő robot S ki eltüntetni segit a romotlt — 5 im: testet öltőit a szent fogadás. Félszázad multán kész van a csodás Templom. Arany, és márványcsillogás! Szent és vidám kő — téglaorgia. Csupa ablak, torngocska, loggia: Zene, dal, tánc. Vidulj, Árpád fia! 1 Táncol a tégla. Kő dalol, zenél. S te leroskadtan, némán vér zenél? Ki nem remél: tengődik az. nem élt Le azt a véres, töviskoronát! Virágfüzért fel! Zúgass harsonátt Hadd viharozzék a határon át! öröm' Remény! Két szárny: repülj velemf Hiába rombol itt a bősz elem: Csak a mienk a végső ggőzelem! - Sok a ráérős időm és néha elfog a buzgóság. Akkor leülök és Írogatok. Ezt pedig itt — emel föl egy másik verskéziratot a barna, megrakott asztalról, pipák, dohánydobozok, gyujtószerszámok és könyvek tömege közül — a i>Duce«-ról, Mussoliniról irtam, amikor Ieszivattyuztatta a Némi-tó vizét Caligula császár aranygályájáról. íme a verS: J Némi tó Egg kihamvadt régi vulkán Kráterében ring a tó. Napot, holdat, csillagokat Dajkadallal ringatók 'Ali a parton ősi város, Erdős hegg köröskörül. \ Csillog a tó lombfüzérrct Koszorúzott tükörül. Hajdan itten büszke jdlg'i* s Részegen tombolt vala Riboros bolond, tivornyás ' Vércsászár: Caligula. A bolond császári megölte M éreggel a hitvese, így szokás ez. Mindennapos Történet ez. Nem mese! A bolond csiszárt megölték. Büszke gálga elmerült. Idővel a császárság is, Az ország is rombadült. Büszke gálga sok-sok évig Ott feküdt a viz alatt. Sár, iszap, hinár belepte És bámulták — a halak. Egyszer aztán csoda történt Olt a hét halom fölött. Róma első hős Vezére iUj alakban visszajött, Sf !.( A vihar sodorta őt el. Így regéli a rege. v, S a vihar sodorta vissza: • Tüz és vér fergetege. Mint izzó kövét a vulkán És villámát a ború: Ugy vetette őt Rómára Véres világháború, És a múltból visszatérve Nagyot gondol a Vezér. ' Vissza kell a multat hozni! A jelennél többet ér. Tó vizét ő lecsapolja. Neki minden sikerül. És a gálga, tó csodája, Iszapból előkerül. De a gálga, büszke gálga Már nem büszke. Ócska rom. A tudósnak gyongörüség, Az embernek — siralom! Hős Vezéri A mult, az elmúlt,j A halott meg csak — halott. A múmiát faraóvá Te sem varázsolhatod, Múmiává aszalódik ?araó, a Nap fia. Faraóvá sohse duzzad Aszalt ember, múmia! Mig a multat keresgéled: Elveszíted a jelent, Rád viharzik a jövendő S te is korhadsz odalent. Mindent elnyel, léged is majd, Mussolini Bénító, Csak romot, csak csontot ad kl iz Idő: a Némi tó! Verselés után politizálunk is és nem veízszük észre, hogy a lassan kúszó falusi órák is szép sorjában elmaradoznak. Csak akkor bucsuzunk el egymástól, amikor ránk veri a kálomista harang a delet. Magyar László Nem emeltük árainkat, ellenkezőleg leszállítottuk Detail üzletünkben raktáron lévő, nyári, őszi és léli szövetek árát ÍO Val mérsékeltük 43 Holtser S. és Fiai detail üzlet Kéllay Albert ucca 8. és Kelemen ucca 11. sarok. HalBó! Halló! <*>n még nem tudja, hol lehet Olcsón, jől ruházkodni, tiszta gyapjú szövetből mérték után. Öltönyt már 90 pengőtől, felöltöt már 80 pengőtől, télikabátot már 90 pengőtől készítek és a legkényesebb igényeket is kielégítem. Hitelképes egyéneknek részletre. Hoffmann Ferenc SSUU^ nokus. Bodzato urcn *zém, 168