Délmagyarország, 1931. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-12 / 182. szám

BBSBEBSSHBBBBHOBBBBBBBBBBn VZEbED. SzerKeutOség: Somogyi ucca 22.1.em Teleion: 23'33.^Klntlóhlvalal, kdlcs^nkUnyvlAt «s legylroda Aradi ucca 8. Telefon : 1J-06. - Nyomda : LHw LloOI ucco 19. Telefon: 28-34. T&vlratl levélcím OélmanyarorszAfi ^zeqed. A Bástya Aki azt hiszi, hogy most itt tippverseny következik arról, hogy fönmarad-e a Bástya vagy se, az téved. A kérdés, megbocsássanak a minden vészen és csalódáson át lelkesedni tudó professzionisták, ebben a beállításban nem elsőrendű fontosságú. Ha mégis megkérdeznék tőlünk, akik a sporttal kapcsolatos semmiféle vonatkozásban sem vagyunk szakemberek, akik azonban épp ezért bizonyára elfogulatlanabbá, tehát tisztábban*is látjuk a dolgokat, hogy mi történjen a Bástyával, azt feleinők, hogy szűnjön meg. De minél előbb. Ha lehet, haladéktalanul. Nincs igazuk azoknak, akik azzal vigasztalódnak, hogy jáiszhatik a szegedi csapat a második profiligában. A debreceni, a pécsi, a miskolci, a szombathelyi és a kaposvári játszhat. A szegedi nem. A koncepciótlanságnak, az igényességnek épp az ellen a sekélyessége ellen kell legelső sorban védekezni és küzdeni, amely könnyelmű meggondolatlansággal hajlandó leklaszszifikálni, nem a szegedi proficsanalot, hanem Szegedet s amely — tessék elhinni — sport terén is legfőbb előidézője volt a mai szégyenteljes helyzetnek. A jelen pillanatban annak sincs elsőrendű fontossága, hogy hivatása magaslatán állt-e a Bástya vezetősége vagy se. Gyöngéit ismerjük, hibáira, tévedéseire, ballépéseire nem egyszer rámutattunk. De ma nem tagadhatjuk meg tőle a meleg elismerést. Urak, akik igazán érdektelenül áldoztak munkál és pénzt a/ért, hogy legyen Szegednek proficsapnta. Sok jel mutat arrai hogy jobban is dolgozhattak volna. Viszont amellett bizonyítékok vannak, hogy a proficsapatök sorsa seholse, a legtöbbé Budapesten se, fenékig tejföl. Hol van tehát a baj gyökere? A gondolkodásnak abban a sekélvességében és az alkotó irányzatnak abban a sablonszerüségében, amelyre már céloztunk s amely miatt a közigazgatási munka se tud kiemelkedni a sok évtized óta taposott kerékvágásból s mindig megszokott nyomokon halad. Akkor is, amikor házakat épit, akkor is, amikor vasúti síneket rak le és akkor is, amikor az egyetemnek emel hajlékot. Uj feladatok meglátására és megkonstruálására nincsen fantáziája. Nem fogunk tartani idegenforgalmi prédikációt. Nem sértjük meg vele közönségünket. Annak a bizonyításával se fejtünk ki fölösleges erőfeszítést, hogy mit jelent az idegenforgalom az ipar, de különösen a kereskedelem szempontjából és hogv már régesrégen hatósági közreműködéssel kellett volna kifejleszteni hatalmas idegenforgalmi tényezőnek a sportot, a hangverseny-, fürdőés színházi életet. Szegednek kellett volna mindig a legjobb proficsapatjának lenni. Olyan csapatjának, amellyel csak a legelső pesti csapatok vetélkedhetnek. Szegeden már évek óta messzevidéken kimagasló hangversenyszezonoknak kellett volna lenni. A Harmónia fölbecsülhetetlen és meghálálhatatlan ambíciójából most is szebbnélszebb szezonjaink vannak. De erős szervezettséggel és a bénitó magárahagyatottSzerda, Í93Í augusztus 12 Ara 16 fillér VII. évfolyam, 182. szám ság megszüntetésével ezt az eredményt fokozni, tökéletesiteni, finomítani és szépíteni lehetett volna. És a házikezelésre elköltött százezrekért ellenszolgáltatás gyanánt a budapesti Nemzeti után az ország legjobb színházát kellett volna megteremteni. A hatóság azonban addig a színházzal se igen törődött, amig a nyakába nem vette — mindig nyitva marad a kérdés, hogy miért? — a házikezelés gondját. Addig a hatósági urak színházba se igen jártak. A szinház szeptembertől kezdve megint magánvállalkozásos lesz. Ha a hatóság az adminisztratív gondosságnak és ragaszkodásnak, az emberi megértésnek és megbocsájtásnak, az üzleti körültekintésnek és ügybuzgóságnak, a társadalmi agitál ásnak és lelkesitésnek csak fele mértékével fog viselkedni, nem a magánvállalkozó, hanem a színészet érdekeivel szemben, akkor a szegedi szinház szénája egy időre rendbe jön. Nem mondjuk, költött a hatóság a Bástyára is s szubvenciót esetleg juttatott volna a Harmóniának is. De nem ez kell. Meglátása, fölismerése, vállalása és megoldása a modern várospolitikai feladatoknak. Szeged erején messze tul áldozott az egyetemre s a poli, 'IIPJ1M1.1EWBIMSJI!. IlJlXlJJimillMMWMWMWWgMMMWWBMH EtŐFIZETÉs: Havonta helyben 3.20 vidéken és Budapesten 3-60, KtllfHlddn Ö-40 pengd. — Egyes szAm Ara hétklfrnap 1©, vasAr- és Ünnepnap 24 >111. Hirdetések felvétele tarlla szerint. Meglelcn'k hétfrt kivételével n»pnnt« rennel gármester azt hiszi, hogy ezzel meg azzal eleget tett kulturális feladatainak, ha lehetőleg minden közgyűlésen legalább egyszer kifejezést adott annak a hódolatteljes véleményének, hogy azt, aki egyetemi tanár, föltétlenül magasabbrendü lénynek tekinti, mint a város bármely más polgárát. Nekünk ugyan az a véleményünk, sőt ma már a tapasztalatunk is, hogy nagymérvű elfogultságának ezekkel a megnyilatkozásaival ártott a polgármester. Mindenkinek. Az egyetem derék tanári karának is. Ha ő ezt tudná. Bizonyára nem ragadtatná többé el magát. Dehát de temperámento et gustibus non est disputandum. Kulturális feladatának legnagyobb részével azonban adós maradt a hatóság. Ez juttatta a Bástyát mai sorsára. S nem lesz Szegednek addig elsőrendű proficsapata, messze főidőn hires színháza, meg nem nyilik addig egész társadalma részére az idegenforgalom kifogyhatatlan erőforrása, amig rá nem eszmél a hatóság, hogy az egyetem építésén kivül nemcsak aszfaltoznia kell, hanem hogy minden tervet és munkát megelőzően arról kell gondoskodnia, hogy élet viruljon és erő pezsegjen Szeged falai között. Jlnsztrla felhívása a magyar kormányhoz a devizarendelct figgéhea (Budapesti tudósilónk tele/on jelentése.) Bécsből jelentik: Az osztrák kormány külkereskedelmi bizottsága ülést tartott, amelyen azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek a magyar kormány által kiadott devizarendelkezésekkel állanak összefüggésbe. A bizottság megbízta a budapesti osztrák követet, hogy hívja fel a magyar kormány figyelmét arra,' hogy rendszabályokat foganatosítson a mai állapotok megszüntetésére, amelyek a kölcsönős kereskedelmi forgalmat veszélyeztetik. Befejezték a Hoover "tárgyalásokat Jugoszlávián kivül minden állam aláirta a jegyzőkönyvel Németország 1593 millió márka megfizetésére kapott 12 hónapos « haladékot MII kell fizeínl Magyarországnak (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.") Londonból jelentik: A Hoover-terv végrehajtásának szakértői tárgyalásaikat befejezték és a közős megállapodásról szóló jegyzőkönyvet Jugoszlávia kivételével valamennyi résztvevő állam megbízottja aláirta. A kiadott hivatalos jelentés szerint a Hoover-terv gyakorlati jelentősége abban áll, hogy Németország a julius 1-én megkezdett 12 hónapon keresztül 1593 millió márka fizetésétől szabadul, amely összeget 1933-tól kezdődőleg tiz egyenlő részletben, három százalék kamattal lesz köteles törleszteni. A szünév alatt a Dawes- és a Young-kölcsön kamatait be kell fizetni. Ez többi más kamatkötelezettséggel együtt körülbelül 200 millió márkát tesz ki. Jugoszlávia kormánya jegyzékben bejelentette, hogy nincsen módjában a Hoover-terv végrehajtásához hozzájárulni, csak abban az esetben, ha Jugoszlávia hitel- és pénzügyi viszonyainak a rendezéséhez az európai jegybankoktól nagyobb kölcsönt kap. Miután e segítség nélkül a Hoover-terv elfogadása Jugoszlávia pénzügyi helyzetének felborulásával járna, Jugoszlávia kívánja, hogy kölcsönügyét a Hoover-terv elfogadásával iunktimba hozzák. Az értekezleten megegyeztek' elvileg az irányban is, hogy a Magyarország állal a párisi 1930 áp- , rilis 28. és a Bulgária által a hágai 1930 január 20-i egyezmény alapján teljesítendő fizetéseket felfüggesszék. E két országgal kötött egyezményekkel kapcsolatban módosításokra van szüksíg, mert e fizetések felfüggesztése bizonyos szerződésekkel járó fizetések felfüggesztésére vezetne, amelyek a Hoover-javaslat szerint nem vnl-