Délmagyarország, 1931. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-09 / 180. szám

Vasárnap, 1951 augusztus 9 Ara 24 fillér VII, évfolyam, 1®CK •BHHHBHHHHHHHBBBMHHBMHHHBI /Z£t>f D. SzerKeutöség: Somogyi ucca 22.!.em Telelőn: 23~33.Kiadóhivatal, kttlcsílnkönyvVAr és tegylroda • Áradt ucca 8. Telefon r 13-06. — Nyomda : Löw Moól ucca 19. Telefon : 20-34. TAvlratl levélcím • Délmnoyaroniáa Szened. ^•••••mmHiHanBü Páris .. • Páris -. . tfezdunk észbe kapni. Kezdjük észrevenni, hogy — Páris is van a világon. Nem: Európában, — a világon. Mert a világ hatalmi centruma: Páris. És nem is tegnap óta. Már nagyon régóta. Legújabban azóta, hog}T Poincaré zsenialitása és egy példátlanul szorgalmas, takarékos nagy nemzet fegyelme helyreállította a frank-valutát, megállította az inflációt és körültekintő gazdasági rendszabályokkal a belső jólét soha nem látott színvonalára emelt egy negyvenmilliós népet akkor, amikor körülötte szinte infernális válságban vonaglanak másnyelvü népmilliók. Kezdjük fölfedezni Franciaországot. Most hull le a hályog a szemekről, a Banque de Francé mérhetetlen aranyfödözetéről közzétett számsor láttán Pedig ez már évek óta nem titok. A jegybankok kimutatása közkézen forog, áliancjó tanulmány tárgya, nem szokták, de i em is lehet suba alá rejteni. Ahol a pénz ott a barátság Ahol a több pénz. ott a szerelem, a rajongás, a hódolat A hallatlanul büszke és merev angolok igazán nem lelkesednek a franciákért. Történelmük legvéresebb küzdelmeiben a gallokat kellett elkönyvelniök ellenség gyanánt. S most fogcsikorgatva vesznek föl huszonötmillió fontot francia bankárok kezéből. Brit hazafiak tűrhetetlennek és megalázónak tartják a kölcsönt s bizonyos, hogy a Themse partján nem egy önérzetes angolnak szorul ^kölbe a keze, amely csak az imént nyílt ki szelíden, mikor a francia aranyért jelentkezett. Akitől kölcsönt kapunk, azt csak addig udvaroljuk körül, amig nem egészen biztos a dolog*, — mihelyt markunkat veri a pénz. hajlandók vngyu-nk »leuzsorásozni« és akarva-nemakarva, ősi ösztön igézete alatt ellenséges érzés támad bennünk a hitelező iránt. Viszont a hitelező a jótét angyalának tartja magát s a kamatokon kivül állandó hűséget, barátságot, odaadást vár Igv lesz előbbutóbb érzelmi ellenfél az —, aki a valóságban jóbarát. Lélektani alapon könnyű megjósolni, hogy az a huszonötmillió font. amit az angolok t'áristól kapjak, nem a barátság hídja, nem összetartó kapocs a két vezérnemzet közt, Iianem az érzelmi elszakadás ujabb állomása A La Maneheon kivül még egy csatorna támadt Anglia és Franciaország közt, szélesebb annál: a fontkölcsön. Anglia is rászorult Kell-e röstelkednünk, hogy mi, koldusszegény ország, szintén a Fény Városa felé fordulunk epedő tekintettel? Szó sincs róla. Francia pénzt kapni már békeidőben is nagy tisztesség volt. (Ezt álmoskönyv nélkül is tudjuk.) S ha Magyarországon több francia tőke gyümölcsözött volna, mint osztrák, cseh és német, talán a világháború menete is máskép alakult volna. De erről ne beszéljünk most. Maradiunk e napok legizzóbb problémájánál: a hétmilliófontos magyar kölcsönnél. Minden újságolvasó tudja, hogy Páris — ha nem is az első szóra, de mégis elsőnek mutatott hajlandóságot Magyarország átmeneti megsegítésére. Látva a franciák nagy hajlandóságát, a magyar parlamentben is, a sajtóban is mind őszintébben kezdett jelentkezni a a franciabarátság' hangja. Előbb az ellenzék, azután maga . a kormány elnöke pendített meg olyan húrokat, "amelyek pengése idestova harminc esztendeje idegenül vagy legalább is ismeretlenül hangzik a magyar fülnek. Az őreg Ugrón Gábor és a bécsi Ballplatzról száműzött Bimler Károly francia—oroszbarát . pucscsa« óta nem hallottunk felelős helyről ilyen meleg szavakat Páris felé. Kell-e mondanunk, hogy Magyarország mindig elragadtatott bámulója volt a nagy francia erényeknek: alkotóerőnek szellemnek, vitézségnek, takarékosságnak egyaránt? Szerencsétlenségünkre a francia kultúrember, aki futólag ismeri hazánkat, csak a német befolyás pregnáns jeleit és jellegét látja iskoláinkon épp ugy, mint adminisztrációnkon (amely német másolat), kereskedelmünkön és társadalmi életünkön. Diplomatáinkon és a — Lipótvároson kivül úgyszólván kizárólag íróink, festőink és színházaink árulják el a ragyogó francia kultura iránt való mély érdeklődésünket és hajlandóságunkat. Korántsem mondjuk ezt — utólagos igazolásul. A készséges hitelező körüludvarlása a kölcsönkérés mai fejlett technikája melleit: Róma, augusztus 8. Mussolini olasz miniszterelnök és Grandi külügyminiszter délelőtti látogatása a német kancellárnál és külügyminiszternél a német követségen másfélóra hoszszal tartott. A látogatásról a következő kommünikét adták ki: Dr. Brüning német birodalmi kancellár és dr. Curtius birodalmi külügyminiszter római tartózkodása alatt pénteken és szombaton több eszmecserét folytattak az olasz miniszterelnökkel és külügyminiszterrel. A megL-eszé(Budapesti tudósítónk telefonj>lentése.) Rómából jelentik: Brüning birodalmi kancellár és Mussolini politikai természetű megbeszélései után a német nagykövetségen villásreggeli volt Mussolini tiszteletére. Mussolini délután 3 óra tájban szívélyes bucsut vett Brüning kancellártól és Curtius külügyminisztertől és elhagyta a követség épületét. Délután 6 órakor Brüning és Curtius a Vatikánba hajtattak, ahol államfőknek kijáró tisztelettel foBudapest, augusztus 8. A kormány a lisztforgaloin szabályozásúról a 4181 sz. alatt rendeletet bocsátott ki, mely a következőképen hangzik: Abból a célból, hogy a gabonából, búzából, rozsból és kétszeresből őrölt lisztnek lisztforgalmi adó nélküli eladása és forgalombahozatala megElÖF'ZEtfcs: Havonta helyben 3.20 vidéken es Budapesten 3-60, kUllOlddn 6*40 pengő. -- Egyei szAm Ara hélktiinap 16, vasAr- és Ünnepnap 24 "II. Hirdetések felvétele larlta srcrlnl. Megjelenik hétll Kivételével nunnntn renqel •HnamnHmnnnHiiicp gyerekes dolog. Csak tényeket allapilunk meg. A külpolitikában oly iskolázatlan es tájékozatlan magyar közvélemény most bizonyára dörzsöli a szemét, nem tudván, hogy a magyar—-francia viszony javulása nem hirtelen történt. Esztendők óta érlelődik az uj barátság, amely nem keresztezi az olasz orientációt és — hála Locarnonak, Chequersnek s a többi nemzetközi érintkezésnek — nem ingerli ellenünk a német kolosszust sem. A franciák hozzánk való közeledésének, segítőkészségének hátteréből sem az olasz—magyar barátság, sem a német—magyar történelmi viszony meglazulása nem fog kellemetlen meglepetésül előbukkanni A háttérben másvalami bujkál: a franciák félelme a hatalmas germán egységtől. Ausztriát távoltartani a Németbirodalomtól: ez minden eleven francia leghőbb vágya. Mi, magyarok, vagyunk a »tromf« Páris kezében. Jó kézben vagyunk Ez a kéz aranyat ér. És fog érni mindig. Mert a francia szellem egyedülállóan nagyszerű, eredeti és legyőzhetetlen. S akkor is az lesz, ín — valamikor, évszázadok múlva — százmillió germánnal csak húszmillió gall áll szemben. M. J. lések kölcsönös baráti megértés és benső szivélyesség jegyében folytak le. Behatóan megtárgyalták az általános európai helyzetet és megállapították, hogy a jelenlegi nehézségek leküzdésére valamennyi kormány őszinte együttműködése szükséges. A kormányoknak mindent meg kell tenni azért a célért, hogy a leszerelési konferencia kedvező, kézzel fogható eredményeket érjen el, az egész világ erkölcsi és anyagi újjáépítése tekintetében. gadták őket. A két német államférfi egymásután járult Facelli biboros államtitkár vezetésével a Szent Atya elé. A kihallgatás mindvégig szívélyes mederben folyt le. Ezután Brüning és Curtius a vatikáni német nagykövetségre mentek át, ahol dinét adtak tiszteletükre, amelyen Facelli biboros államtitkár ís részlvett. A birodalmi kancellár és külügyminiszter este 9 óra 10 perckor indultak viszsza Berlin felé. ! gátoltassék, a minisztérium a 3G00. M. E. rendelet kiegészítéséül a következőket rendeli el: 1. §. A gabonából, búzából, rozsból, kétszeresből őrölt lisztet, darát forgalomba hozni csak azoknak szabad, akik a lisztnek, darának értékesítésével szüks^gs^eA jelenlegi nehézségeket csak valamennyi kormány <tayiffmllköclése szüntetheti meg — állapította meg Rómában Mussolini és Brüning Brüning és Curtius a pápánál Rendelet a lisztforgalom szabályozásáról