Délmagyarország, 1931. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-23 / 190. szám

12 DÉLMAGYARORSZAG 1931 augusztus 23. DIVAISZOCSOZLETEMET Kf nrM cl (iiMiu no\ i i,m | megaagyobbitva és a legnemesebb szörmeárukkal dúsan felszerelve TAborn. 7. »161 Károlyi ucca 1. szám alá Társa mellé) helyeztem át és megnyitottam. Saját műhelyemben készült bundák, boák stb. állandóan raktáros További szives pártfogást bér IFJ. MENTUS MIKLÓS divatsíües. m (iflsfaludu Sándor liluságánah es aggkoránah szerelmet) (Korfestő történeti regény, irta: Darnau Kálmán 59 Megremegett kezében az ezüstveretes frin­gia, mikor először derekára kötötte. Kihúzta liengéjét. Hazafias áhítattal csókolta meg a rávésett mondatol: v>Pro patria rt libériáit vincen ant mor/.'« Miért is nem fitogtathatja családjuk büszkeségét Terike előtt, kire fájó érzéssel gondolt, mert hetek óta válasz nélkül hagyta leveleit. De talán csalóka álom a sírig tartó hűség fogadalma? Olyan álom, mint a kék ég bárányfelhője, melyet foszlányokká tép a hajnali szellő. Kétkedő lelkét megülte ujra az aggodalom. Már az oldalán csillogó ősi kardnak sem örvendezett Fejét kezébe hajtva, csüggedten telepedett le karosszékébe. Tépelődései kőzött nyitott rá az ispán. Ágh Ferenc bácsi torkán elakadt a szó, ahogy az úrfit kiöltözve megpillantotta Sándorba is nagyhirtelen beleölelkezett a boldogság szele, ahogy megpillantotta az öreg kezében a Terike várva-várt levelét Ágh bácsi elragadtatásá­ban a szobába csődítette a kúria apraját­nagyját A nagymama sem tudott betelni da­liás unokájával. Liza néni szemeit törölgette meghatottságában. Olyasmit motyogott: »Miért ts bucsuszkodott el oly korán a nagyasszony a földi élettől? Most belnék igazán öröme elsőszülött fiában!* Sándor a család örömujongása kőzött ölébe kapta Nanicát és meglovagoltatta a térdére kívánkozó Károlykát De bizony most nagyon lelkén ült a dol­mánya zsebében rejtőző felbontatlan levél. Alig várta, hogy elolvashassa. Sietve mene­kült ünnepeltetésc elől a szobájába. Ahogy feltörte a levél pecsétjét, elég volt beletekinteni, hogy megértse a szomorú hír­adást. Terike nyolc nap óta Szakasztó Mik­lós felesége volt! Bucsuszkodó leveléből fel­zokogott a kesergő szó. Erős kézzel markolt t>ele a sors boldogságukba! Sok lelki tusa után engednie kellett édesatyja akaratának. Terike panaszai összefolytak a levélre hullott könnycseppekkel. *lla utánad való vágyódá­som résztvevő szót vált ki szivedből, küld el Terikédhez, ki soraidtól i>árja vigasztalódását.i. Sándor kiejtette kezéből a levelet és köny­nyező szemekkel akasztotta helyére leoldott kardját Megzörrent a barokkagylós szekrény vas­pántos ajtaja s elnyelte a diszruhát, a gyé­mántforgós kalpagot Kisfaludy Íróasztalához telepedett, kezébe vette kesergéseinek osztályosát, sercegő tollát vigasztaló szavakat keresve szerelmi csalódá­sára ... A zalabéli posta döcögő kocsija kesergő sorokkal telerótt levelet vitt Terikének. Hűsé­ges öreg dajkája juttatta el a kezeihez. GONDOZŐ SZÓRAKOZÁSOK. Kisfaludy Sándor Terike levele óta elfásult lélekkel tétlenkedett szobájában. A pozsonyi szép napok emlékein tűnődve, csittitgatta szive feljajdulásait. Rajongó álmodozásban ke­resett vigasztalást. Megérzései azt súgták fü­lébe, hogy Terike hordja asszony vállain közös bánatuk nagyobbik súlyát. Neki csak álmai semmisültek meg, de Terike szerelem nélküli házasságában szive csalódásának kálváriáját járja. H-i A zalabéri posta elvétve hozott levelet po­zsonyi barálailól. Hazafias biztatásaik elébe idézték életének nagy céljait. Fájó sziwei kí­vánkozott vissza a magyarság szent ügyének ifjú apostolai közé. Karácsony napja volt. A ferenciek templo­mának harnngszavára vágyódással sietett a Szient misét járó ájtatos hivek közé. Felzakla­tott lelke az imádság áhítatában keresett vi­gasztalást A szószékre lépő fiatal szerzetesben Tóth Vazulra, pozsonyi barátjára ismert Sándor. Ma tartotta beköszöntő szentbeszédjét, mint a sümegi kolostor uj hitszónoka, öt látta először viszont Kisfaludy emericanumi bará­tai közül. » Nehezen várta az ünnep délutánját, hogy a litánia ájtatossága után felkereshesse barát­ját A' barátcellák ablakaiba helyezett kalitkák rabmadarainak énekétől visszhangzott a kolos­tor boltíves folyosója, amikor Kisfaludy bezör­getett a clausura ajtaján. Ez a bronzkopog­tatós ajtó zárja el a szerzeteseket a külvilági élettől. Sándor szándékosan választotta az ünnepnap alkonyati óráját látogatásra Ilyen­kor pihenik az atyák ünnepi ájtatoskodásuk fáradalmait A vikárius nagy lelkendezéssel fogadta ba­rátját. A homályverte téli alkonyatban barát­ságosan világitott a kisebédlő kandallójának parazsa. Odatelepedtek egymás mellé a kagy­lóstámláju karosszékbe beszélgetni, mint ta­valy ilyenkor az Emeriöanum falai között Kisfaludy nem fogyott ki a kérdezősködésből, szemináriumi barátainak sorsa felől. Hazafias érzéssel meghányták-vetették az ország sorsát. Nemzeti életünk feltámadását várták a meg­koronázott uj királytól. Remélték, hogy nem nyomja el erőszakos kézzel a magyarság szi­vében lángralobbant hazaszeretetet. Kisfaludy azóta napos látogatója lett a kolos­tornak. Napközben pedig a tárkányi hegy­oldalban nyulászhatott Hogy ne érje készü­letlenül a huszárélet, lóháton is többször be­járta a vidéket ­Délutáni órákban a kostor felé vette útját Ha a hitszónokot lekötötték egyházi dolgai, végigrótta a cellákat. Az ezermester Fráter Lambertusnak segitgetett órát javítani, kalit­kát készíteni Sokat forgatta az orgonista síp­ládáját, aki kedvenc madarait tanítgatta a menüett fülbemászó zenéjére. A nagy ebédlő a régi kolostorok legérdeke­sebb helyisége. Itt nyilvánul meg teljes pom­pájában a letűnt kor művészete. A kolostor refektoriumának halványzöld mennyezetét bibliai jelenetek domborképei diszitették. A' mennyezet középső ivhajlásának mélyedését a zárdaalapitó Széchenyi György püspök élet­nagyságú képe foglalja el. A kórbsfutó tölgy­fapadok előtt kecskelábú asztalok terpeszked­nek. Diszes faragású katedra ágaskodik az ablak mentén. Ott kél ajkára a soros-szerzetes­nek ebéd és vacsora közben a szentek életé­ről szóló elmélkedés, Vasárnap esténkint a házfőnök vendégül látta Kisfaludy Sándort. Az abroszlalan asz­tal főhelyére ültette. A felszolgáló testvérek sürögve hozták a párolgó daragombóc levest a vasárnapi ebédek megszokott előételét A' lemorzsolt elmélkedés nyomán a házfőnök poharat emelt kedves vendégeire. Az elhang­zott pohárcsengés fesztelenebbé tette a tár­salgást A kiadós vacsora bekanalazása után az öregek visszacsoszogtak celláikba, csak a tréfálkozásból ki nem fogyó Paskál atya tele­pedett melléjük kocintgaló társnak. Az ó-évet. bezáró szilveszteri vacsora után a kolostor pincéjének százados multu boraival folyt a beszélgetés. Paskál elődjéről mesélgetett, aki a pincegádor karosszékében vett bucsut földi életétől. Soha nem volt nála hozzáértőbb gaz­dája a pince csántorfáin ágaskodó boroshor­dóknak. Nyelvén érezte a somlyói furmint, a badacsonyi kéknyelű, a szentgyörgyi kolon­tár, a csopaki mézes, a sümegi kadarka nyalés izét Egyszer azonban mégis csütörtököt mon­dott borszakértő tudománya: Ugy történt az eset, hogy a húshagyói ebéden összeverődött táblabírák az őszfejü pincemesterrel évelőd­fcek. Azzal ugratták, hogy kiöregedett a tudo­mányából. Nem is ért ma már egy fikarcnyit sem a borkezelcshez. Mint a szikrát fogott lő­por, oly hirtelenében robbant ki az asztal végén rejtőző barátból megsértett hiúsága: — Én nem értek a borokhoz? Kössétek be a szememet Elég, ha nyelvem hegyét érinteni az elémtartott pohárba, megmondom hol ter­mett s milyen évjáratul (Folyt köv.) PHILIPS IWr készülékek, RADIO és az összes modern I ventillátorok, csillárok és JANI ANDRÁSNÁL legfutányosabban e»zk«z«ihettfk Széchenyi tér 8. Telefon: 29-2S. A Délmagyarország kölcsönkönyvtára szeptember 1-töl kezdve a magyar és világiroda­lom több remekét soriolia ki előfizetői között.

Next

/
Thumbnails
Contents