Délmagyarország, 1931. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-23 / 190. szám

!>ZEOEU. Szerucsztúseg Somogyi ucca 22.1.em. Telelőn: 23-33.^Klndúhlvatnl, kOlcsötlhiinyvilar és Icgylrodo : Arad! UCCA 8. Teleion: 13-Oe. - Nyomda : Li>w Upól ucca 19. Telefon: 26-V4 TAvlrnil és levélcím DélmngyarnnzAq Szened. Vasárnap, 1931 augusztus 25 Ara 24 fillér {^0 VII. évfolyam, 191." szám MBM——B ••llll ElöFIZET£«! Havonta helyben 3.20 vidéken és Budapesten 3-00, KUllOldOn 6*40 pengtt. — Eqyes sz&m Ara héthöz« nap ÍO, vatAr- és Ünnepnap ml. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Megjelenik hélfA Ufvetelévsl nBnonlareiael Erre vagyunk kíváncsiak? Amikor a felhatalmazási törvényt tárgyalta a képviselőház, az a meggyőződés lett úrrá a törvényhozás többségében, hogy a mai idők sokkal sürgősebb intézkedéseket és késedelemnélkülibb rendelkezéseket követelnek, mint amilyeneket a törvényhozás mai strukturája mellett meg lehet tenni, — meg kell tehát adni a kormány számára a kivételes halaimat, hogy a törvényalkotás lassúsága az intézkedések nélkülözhetetlenül gyors megtételének akadálya ne lehessen. S amióta a kormány ezzel a felhatalmazással rendelkezik s amióta a kormánynak módjában áll minden helyeselt intézkedést késedelem és tárgyalás nélkül megtennie, azóta talán feleslegessé vált-e a kormánynak megadott felhatalmazás s tárgytalanná vált-e az a meggyőződés, ami a törvényhozási hatalomnak a végrehajtó szervekre való átruházásának alapja volt? Ezt a kérdést nem mi véljük fel, de felvetik azok a jelenségek, amiket a magyar politikai élet most már négy nap óta mutat fel. Nem sorozzuk magunkat a pénzügyi kapacitások közé (ha az ország pénzügyeit eddig pénzügyi kapacitások vezették, akkor bizonyára nem .is vagyunk azok), de nem hisszük, hogy például az aranyepngő és papirpengő diszparitásának megszüntetéséhez hozzájárulnak rzok a tárgyalások, amelyek, mondjuk, a belügyi tárca betöltése' körül négy nap óta folynak. Az alapvető kérdések mintha elhomályosultak volna ezeken a tárgyalásokon. Mintha valóban nem az lenne fontos, hogy a reformátusok /5s katolikusok számaránya a politikai államtitkári állások eloszlásában változást ne szenvedjen, s mintha a külföldi kölcsön feltételei, a rövidlejáratú kölcsönök meghoszszabbitása, a költségvetési takarékosság megvalósítása legalább is vetekednének fontosságban a kereszténypártnak és egységes pártnak a kabinetben való térfoglalása arányában. Készségesen elismerjük azt is, hogy mi nem vagyunk politikusok, nem vagyunk államférfiak, mi egyszerű polgárok vagyunk. De akármilyen egyszerű polgárok vagyunk is, a hivatásos politikusok és alkotó államférfiak nyilatkozataiból annyit megtudunk, hogy nekünk kell áldozatokat hoznunk. Szép, szép az az áldozat is, hogy szépreményű ötven-hatvan éves ifjak ezekben az időkben vállalkoznak miniszterségre, de mintha mégis valamivel súlyosabb s valamivel keserűbb lenne az az áldozat, amit most újra reánk fognak kényszeríteni. Már pedig ugy látjuk, hogy az urak négy nap óta csak a tárcavállalás áldozataival törődnek s szó se esik azokról az áldozatokról, amiket nekünk, szegény polgároknak,' a munkanélküli munkaadóknak és munkanélküli munkásoknak, kell majd meghoznunk. Bennünket, Isten bocsássa meg bűnünket, nem túlságosan érdekel, hogy a miniszter urakat hogyan fogják hivni s hogy a pártok hogyan osztozkodnak meg az ország nyomorúságának gond viselel ében. Bennünket az érdekel: fogunk-e tudni dolgozni, lesz-e majd kenyerünk. eleget tudunk-e majd tenni azoknak az áldozatoknak, amiket majd tőlünk fognak követelni? Nagyon kevésszer volt alkalmunk arra, hogy Wolff Károlynak igazat adjunk, de mintha most megközelítette volna a helyzet helyes felismerését azzal a nyilatkozatával, hogy az ország Bethlen Istvánt akarta Bethlen István garnitúrája nélkül, de most Bethlen István garnitúráját kapja Bethlen István nélkül. Ha a teherviselők és áldozók garnitúrája is ugy, tudna megváltozni, mint ahogy a kabinet garnitúrája megváltozik, akkor még szerencséseknek érezhetnénk magunkat. Milyen boldog állapot volt az, amikor jött az agrár uralom és csak a kereskedők panaszkodtak s jött a merkantil irányzat és csak a gazdák voltak tele panasszal Mindig arról beszéltek (de soha annak érdekében nem cselekedtek), hogy le kell dönteni a válaszfalakat magyar és magyar között s be kell tömni azokat az árkokat, melyek a nemzet társadalmának különböző osztálvait és rétegeit egymástól elválasztják. Hát most sikerült megalakítani a nyomornak és kétségbeesésnek egységes frontját, nincs már köztünk különbség a panaszkodásban s nem lesz köztünk különbség az. áldozatok hozatalában sem. Dehát miért nem erről beszélne*: a jó urak, miért nem beszélnek a hitelünkről, miért nem beszélnek a takarékosságról, amire magukat eltökélték s miért nem beszélnek arról, hogy hogyan fogják tudni megmenteni a magyar éleinek szomorú maradékát? Minderről nincs szó, — az áldozatokban nem osztozkodnak és nem osztozkodnak a terhekben, de osztozkodni akarnak a tárcákban és a hatalomban. Károlyi Gyula szombat délután visszaadta megbízatását, este összeállította kormányát izgalmas tandcshozásoh, visszalépés, minisztertanács es — Bethlen beavatkozása Pénzüfyminlszter: Károlyi Gyula, belüqy: Keresztes* Fischer, külügy: Walkó Lajos, kultusz: Ernszt Sándor, honvédelem: Gömbös (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Az izgalmas és meglepetésekben gazdag szombati nap döntő fordulatot hozott a kormányválságban. A nap folyamán a helyzet többizben változott és Károlyi Gyula gróf kormányalakitási kísérlete hol teljesen sikertelennek, hol kedvező kimenetelűnek látszott, végül is Bethlen beavatkozásának segítségével ugy látszik mégis sikerül a kormány megalakítása. Szombaton a késő esti órákban teljesen beavatott politikai körökben ugy tudják, hogy a Károlyi-kormány a következőképpen fog megalakulni: Miniszterelnök és pénzügyminiszter Ká- | rolyi Gyula gróf, belügyminiszter vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, külügyminiszter Walkó Lajos, kultuszminiszter Ernszt Sándor, földmivelésügyi miniszter Ivády Béla, kereskedelemügyi miniszter Tormatj Gcza, igazsáqüqyminiszter Zsitvay Tibor, honvédelmi miniszter Gömbös Gyula, tárcanélküli kisgazdaminiszter Mayer János. Szomabton délelőtt még olyan volt a helyzet, hogy Károlyi Gyula nem fogja tudni kormányát megalakítani, részben az egységes párt követelései, részben az egységes párt kisgazda frakciójának fellépése miatt. A másik oldalról pedig a keresztény pártnak két tárca betöltésére vonatkozó igénye és Keresztes-Fischer pécsi főispán belügyminiszteri kinevezése miatt látszott reménytelennek a helyzet. A helyzet a szombati tárgyalások után sem változott és Károlyi Gyula dezignált miniszterelnök ilyen előzmények után Gödöllőre utazott, hogy jelentést tegyen a kormányzónak a tárgyalásokról Általános volt politikai körökben az a meggyőződés, hogy Károlyi megbízatását visszaadja a kormányzónak. Tényleg ez következett be, mert az audiencia után , Károlyi Gyula kijelentette, hogy megbízatását visszaadja* — A kormányzó — mondotta Károlyi Gyula — felkért, hogy elhatározásomat vasárnapig tartsák függőben, az én elhatározásom azonban végleges. Amig a dezignált miniszterelnök a kormányzónál tartózkodott, a miniszterelnöki palotában összegyűllek a lemondott Bethlen-kormány tagjai, hogy megtartsák az utolsó minisztertanácsot Károlyi Gyula megérkezése után tájékoztatta Bethlent visszalépéséről, mire Bethlen telefonon magához kérette Peslhu