Délmagyarország, 1931. július (7. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-07 / 151. szám

4 DKLM4GY \ MOMS/ ' 1031 julius 7. vitte a koporsót, amely ugy úszott a szikrázó rtapfényözönben a sürfl tömeg fölött, mint valami hajó. A fogadalmi templom mélyzengésü harangjai közben állandóan siratták nagy halottjukat. A koporsót azután letették a terraszra a katafalk elé és Somogyi Szilveszter polgármester ment fel a ravatalhoz, hogy elbúcsúztassa a város nevében Várhelyi prslátust. — Várhelyi József, a mi uj fogadalmi templomunknak első prelátus-plébánosa és a kriptának immár első őrókős lakója, Szegednek népe búcsúzik Tőled — mondotta megilletődött hangon a polgármester. — Fájdalmas a válás, nemcsak azért, mert megszoktunk Téged magunk között látni a városi közügyekben, hanem azért is, mert jó pap, jó ember és jó barát voltál. Minden városi közérdekű ügyben akkor emelted fei dftn'rt sulyu szavadat, akkor helyezted az igazság merlegébe, amikor hozzád méltó erkölcsi magaslaton álló igazadról volt szó. Lényeged, igaz bensőséged a szeretet volt, amint Szent János evangelista mondja: a mindent átölelő szeretet. Te magad mondtad magadról: nlnkább vádoljanak engem a szeretet túltengés ével, mint annak hid. nyávaU és ime ez a sok.sok értékes szeretet, a Te mindenkinek mintául és példaadásul szolgálható tiszta papi életed, emberi jóságod, értékes baráti érzelmeid mind-mind veled együtt szállnak a sirba. Én hálatelt szivvel köszönöm neked a város elöljárósága és közönsége nevében azt a sok szolgálatot, amelyet a városnak tettél. Mindannyian, akik itt vagyunk, de akik nincsenek is itt, élő tanúságként tanusitjuk az örök Isten Ítélőszéke előtt, hogy ez a jó pap valóban jó ember volt — Várhelyi József Isten veled! A polgármesU'. .a dr. Muntyán István a belvárosi egyházközség elnöke búcsúztatta Várhelyi Józsefet — Előttünl állasz még férfias, szép magyar papi mivolt.'ib. <\'ysz méltóságában — mondotta. Az emlékezésünk most még könnyű szárnyakon tud visszaszállni a közelmúlt napokba és idézi vissza szeretetreméltó egyéniségedet. Viszszaidézi oltirmozdulataidnak nemes pompáját, látjuk galambősz fejeden ragyogni az aranyos mitrát, halljuk gyönyörűen csengő énekhangodat, érezzük, mint nyul bele sziveinkbe, mint tárja föl bennük szent hangulatok kincsesházát — De ime, itt e ravatal előtt hirtelen szétfoszlanak emlékezésünk kedves képei Itt mégis csak a halállal állunk szemtől.szembe és ha patriarkális életkort megérve a te elmtilásodban nin^s keserűség, ha nem üt mögötte sötét gondok gyötrelmes árnyéka: ebből a koporsóból mégis csak az elmulás, az enyészet komorsága árad felénk — Hálával állapítjuk meg e pillanatban, hogy neked valóban érdemes volt élni. Érdemes volt, mert megvolt benned minden erény és lelkiismeretes munkába tudtál állítani minden képességet, amit a paptól hivei elvárnak, amit ember — Isten kegyelménél fogva — emberi gyarlóságának határai között a magáénak mondhat. De megvolt benned egy egészen sajátos, egy egészen személyes jellegű kiválóság: kedélyednek csodálatos megegyezése, harmóniája e nép lelkületének legbensőbb lényegével, a mosolygó derűvel. Hálát adunk a Mindenhatónak, hogy mindezekre érdemesített, hogy annyi kiváló tulajdonsággal megáldva és fölékesítve nekünk adott, hogy annyi éven át a mi javunkra, Lelkiüdvősségünk előmozdítására boldogan éltetett A Katolikus Kör és a társadalmi egyesületek nevében dr. Berecz János egyetemi tanár búcsúzott el Szeged íőpapjától: — A Szegedi Katolikus Kór a közös fajdalomban való részvét teljességével áll szervezőjének és nagynevű elnökének koporsójánál. A megboldogult egyénisége a mi számunkra nemcsak az egyházi elnököt, a dekorumot jelentette, hanem a tartalmat is, az emberszeretetnek mindent kiegyenlítő erejét, aminthogy kifelé is a társadalmi élet harmóniájának szoborképe volt. — Egy ideálisan szép papi élet, egy kerek, harmonikus közéleti pálya záródott le előttünk Tekintélye és népszerűsége egyre gyarapodott, diadalmasan ragyogott osztályok és felekezetek felett, győzött a szeretetnék fegyvertclensógével, mert a város minden polgárának atyai barátja, a krisztusi szeretetnek igazi papja volt. A jó Isten kegyelme azzat jutalmazta, hogy e nemes élet utolsó lobbanása összeesett a fogadalmi templom felszentelésével. Ez az aranyszív csak az aranymisét várta meg és azután csendesen, szinte bucsutlanul elköszönt híveitől, városától, amelyet annyira szeretett De örökséget hagyott számunkra: amikor halálos ágyán a feléje nyújtott vizet elhárító mozdulattal visszautasította s az ápoló apáca erre azt kérdezte tőle: Prelátus ur haragszik? akkor ezek voltak utolsó szavai: — Én életemben soha, senkire nem haragudtam. Mindenkit szeretni, senkire nem haragudni — ez volt az életprogramja. A búcsúbeszédek' elhangzása után "érkezett el a temetési szertartás legszomorúbb momentuma. A koporsó megindult a templom belseje felé és hordozói lassan levitték a pincébe vezető csigalépcsőn, A templom bolthajtásos, hűvös levegőjű', hatalmas pincéjében öles gyertyatartók' álltak sápadt sorfalat egészen a kibontott falu kriptafülkéig. A halványfényü gyertyák között díszruhás rendőrök. Szinte végtelennek" tetszett ez a földalatti ut, amely az utolsó bolthajtásnál végződött. A megyés főpásztor itt mégegyszer megszentelte a koporsót, halk imát mondott. A pince visszhangos csendjében fojtott, fuldokló zokogások suhantak végig. Aztán felemelték' ismét a koporsót, amely lassan eltűnt a sötét kriptaüreg mélyében. A tömeg lassan szerteoszlott, kisirtszemfi asszonyok, szomorú férfiak távoztak el és a templom pincéjében megkezdték a kőmivesek' a falnyilás befalazását. Néhány perc múlva már csak kis tábla hirdette a pinctí félhomályának, hogy a nyers fal mögött Várhelyi József pápai prelátus, a fogadalmi templom plébánosa nyugszik, aki született 1857 március elsején és meghalt 1931 julius harmadikán. Halálos szerencsétlenség a Tiszán Egy budapesti mérnök fürödni ment és nem tért többet -vissza (A Délmagyarország munkatársától.) Vasárnap est® — eddig még részleteiben ke nem derített — halálos szerencsétlenség tőrtént a Tiszának a Bertalan-emlék fölötti szakaszán. Egy 27 esztendős budapesti mérnök, Írnek Jenő fürdés közben eltűnt és minden valószínűség szerint a vizbe fulladt. A vizimentők a szerencsétlenség bejelentése után végigkutatták a Tiszának azt a részét, ahol a fiatal mérnők fürdött, de kutatásuk eredménytelen maradt Jurek Jenő vasárnap reggel érkezett Szegedre egy kisebb társaságban, a hírek szerint azért, hogy a profi boxmeccset megnézze. Mégsem ment ki azonban a mérkőzésre, hanem a vele együtt Szegedre érkezett hölgy társaságában a Tiszára ment fürödni Végigmentek a Tisza ujszegedi oldalán és a Bertalan-emlék fölött megállapodtak. Itt Jurek levetkőzött és bement a vizbe. Hivta a társaságában lévő hölgyet is, ez azonban nem ment, hanem a parton várta a mérnököt. Jurek félóránként visszatért, majd újra elment és mindig feljebb és feljebb merészkedett. Már szürkült, amikor újra visszatért A nőnek azt mondotta, hogy csak várjon türelmesen, rövidesen visszatér. Ezzel elszaladt a parton fölfelé. A hölgy türelmesen várt, mert azt hitte, hogy Jurek valahol hosszabban időzik. Nyolc óra felé már gyanús lett a dolog és amikor a mérnök kilenc óráig sem tért vissza, felnyalábolta Jurek ruháit és a rendőrségre sietett Izgatott hangon adta elő a történteket. A rendőrségről azonnal kutatására indultak a mérnöknek, végigrazziázták az egész környéket, de eredmény nélkül Valószínű, hogy a mérnők — aki kitűnő uszó volt — úszás közben görcsöt kapott és elmerült. Jurek Jenő holttestét hétfőn reggel fs keresték, de most se sikerüli nyomára akadni. A rendőrség értesítést küldött a jugoszláv hatóságoknak arra az esetre, ha a holttestet a viz jugoszláv területre vinné. Hétfőn este azután sikerült megtalálni Jurek mérnök holttestét. A fürdőzők fedezték fel a Bertalan-emlék fölötti kőgátak mellett Azonnal értesítették a rendőrséget, amely intézkedett a holttest elszállításáról. Hétfőn este egyébként a szerencsétlenül járt mérnők hivatala telefonon kereste a szegedi rendőrséget és érdeklődött, hogy nem történt-e valami szerencsétlenség a mérnökkel. Az érdeklődő elmondotta, hogy Jurek Jenő hétvégi kirándulást tett Szegedre és hétfő reggel jelentkez. nie kellett volna hivatalában. A rendőrségnek az a válasza, hogy Jurek Jenő vizbefulladt, nagy megdöbbenést keltett. A hölgy, aki a mérnőkkel együtt Szegedre jött, a mérnők menyasszonya, egy 17 esztendős leány, aki az egy'k kereskedelmi iskolának tanulója. A szerencsétlenségről értesített ték a mérnők Kispesten lakó szüleit Pénzügyminiszteri rendelet az illetékekről Budapest, julius 6. A hivatalos lap keddi száma a pénzügyminiszter rendeletét közli az illeték egyenértékének az 1930—40. évekre való kiszabásáról. A rendelet felhívja a központi dij és illetékkiszabási hivatalokat, adóhivatalokat, hogy az illeték egyenérték kiszabásához haladéktalanul lássanak hozzá és megadja a részletes utasításokat. A rendelet értelmében az illeték egyenérték fizetésére köteleseknek az 1930 december 31-én volt ingatlan nagyonról uj bevallást kell készíteni. Az illeték egyenérték alá eső ingatlan értékéről az uj kiszabási időszakra a földeknél az 1930. évi kataszteri tiszta jövedelem, a házaknál az 1930. évi nyers bérjövedelem, vagy haszonérték alapján, az 1931. évi XVIII. tv. 1. §-a szerint a törvényszerinti legkisebb értéket kell venni. A földadó alá nem eső boépítésre szánt telkeknek az 1931. év végén volt közönséges forgalmi értékét kell kiszabási alapul venni. A kiszabást rendszerint azon ingatlanoknál kell 1931 január 1-től foganatosítani, amelyeknél ebben az időpontbán a megszerzéstől számított 10 év már eltelt. Az illeték egyenértéket az a hivatal szabja ki, amelynek keretében a fizetésre köteles fél székhelye, vagy lakóhelye van. A vasárnapi rendőri krónika (A Délmagyarország munkatársától.) Tápal Teréz 38 éves szemklinikai alkalmazottat eszméletlenül találták a klinika egyik félreeső helyén. Megállapították, hogy Tápai Teréz nagymennyiségű ismeretlen méreggel mérgezte meg magát. Átszállították a belgyógyászati klinikára és gyomormosást alkalmaztak. Az aszszony az egész vasárnapot eszméletlenül töltötte. Állapota válságos. Lakásán 7 búcsúlevelet találtak, amelyeket ismerőseihez és rokonaihoz irt A közrendészeti kórház vasárnap jelentette a rendőrségnek, hogy súlyos gyomor mérgezéssel beszállították a kórházba Sári Dezső ezredes-orvost. Sári előadása szerint szombaton este társaságával együtt betért az egyik szegedi cukrászdába és krémeslepényt rendelt. Még az éjszaka folyamán rosszul lett, görcsöket, kapott, ugy, hogy vasárnap reggel a kórházba kellett vinni. A rendőrség kihallgatta a cukrászt, aki kétségbevonta, hogy az ő krémesei okozták a betegséget. A rendőrségnek azonban tudomására jutott, hogy már más Is panaszkodott a krémeslepény miatt. Sári Dezső állapota javulóban van. I Királyi szerető Madame Pompadourl 1 csütörtöktől k Belv6rQ8lp"n. |