Délmagyarország, 1931. július (7. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-05 / 150. szám

SZEGED. SiernesrMség: Somogyi ucca £2.Lem Telelőn - 23.33. ^Kiadóhivatal, kölclönkönyvlAr és tegytroda Aradi ucca S. Telefon: 13-06. -- Nyomda : Lbw Lipót ucca 19. Telefon : 26-34 TAvlrotl é» levélcím DélmnayaronzAa Síenrrt. Vasárnap, 1951 julius 5 Ara. 24 fillér VII. évfolyam, ISO. szám ELŐFIZETÉS; Havonta helybea 3.20 vidéken «* Budapesten 3-00. KUlföldtti* 6-40 pengd. -- Egyes »dm Ara hétkns> nap 16, vosAr- és Ünnepnap Hll. Hlr« detéaek (elvétele tarifa szerint. Megfe­lenlk hétfA felvételével nainl<ip«»iqe| Wilsoníól Hooverig Bármennyire lefoglalta is a választás heteken keresztül a mi kis magyar gló­busunk minden érdeklődését és bármilyen hasznos és örvendetes tanulságokat lehet is levonni a helyiérdekű hólyagok szét­pukkanásából a jövőre nézve, tekintetün­ket nem fordithatjuk kizárólag befelé, ha­nem meg kell látnunk azt is, ami a világ­politikában történik. Az a küzkődés, amely, most Párisban folyik Hoover elnök ja­vaslata körül, lehet, hogy uj fejezetnek a kezdete a háború utáni világ történeté­ben. Amerika, amely a maga katonai és gazdasági súlyának latbavetésével likvi­dálta a háborút, most másodszor lép ki oceánontuli elzárkozottságából, készen a háborút követő béke likvidálására. Ak­kor Wilson elnök egy nagyon egyszerű és nagyon szép formufával kelt át "az óceá­non: igazságot akart és azt hirdette, hogy ne legyen győztes és ne legyen legyőzött. Párisban belekerült a legsovinisztább és ieggyülölködőbb légkörbe és a tárgyalás­ban nála sokkal ügyesebb és politikai fon­dorkodásokban sokkal gyakorlottabb tár­sai hiúságának állandó legyezgetése mel­lett addig furtak-faragtak a tizennégy pon­ton, mig . az eredeti elgondolásból semmi sem maradt, de megszülettek azok a bé­kék, amelyek mérhetetlen gazdasági nyo­morúságot és az elégedetlenségnek ac'dtg ismeretlen mértékét árasztották az egész világra. Hoover formulája éppen olyan áttet­sző és egyszerű, mint Wilsoné volt. Nem elmélkedik, nem rejti el a célt a diplomá­ciai tolvajnyelv körmönfont mondataiban, hanem a lényeget keresi. Nem hirdeti a világválság megoldását, még csak arról sem beszél, hogy véglegesen rendezze a békeszerződésekből származó összes kö­telezettségeket, csak átmeneti javaslatot tesz egy esztendőre. Bebizonyosodott, hogy Németország, amelyet legjobban ter­helnek a jóvátételnek gúnyolt hadisarc­ból eredő kötelezettségek, ezeknek a köte­lezettségeknek a gazdasági összeomlás ve­veszedelme nélkül megfelelni nem képes. Hoover tehát azt mondja, függesszük fel ezeknek a tartozásoknak a fizetését egy esztendőre. Németország nem fizet euró­pai hitelezőinek és Amerika is lemond erre az esztendőre a hitelezőkkel szem­ben, akik viszont neki az adósai, minden követeléséről. Egy esztendő alatt sok min­den történhetik. Egy esztendeig .van ide­jük gondolkodni a bölcseknek, hogy mi történjék azután. Addig azonban nincs hi­telező és nincs adós. A moratórium tel­ies és tökéletes. , Semmi sem mulatja jobban ennek a íavaslalnak hatalmasan átütő erejét, mint­hogy a nyilvánosságra jutása után egy hét alatt egy milliárd fonttal emelkedtek az angol és amerikai tőzsdéken jegyzett értékek. Még a terménytőzsdéken a ga­bona ára is emelkedett. A Hoover-üzenet a felszabadulás és megkönnyebbülés ere­jével hatott az egész világon. Pedig csak egy esztendőről van benne szó, egyetlen rövidke kis esztendőről. De talán éppen azért hatott. Ha több lett volna benne, mint amennyi tényleg van, jogosult szkep­szis fosadhatta volna. Leszerelésről, Pán­eurőpáról, Népszövetségről, örök békéről, éppen eleget hallottunk és tudjuk, hogy mindezek szép szónál nem voltak egye­bek. Ezért játszadozott szívesen ezekkel a szavakkal az a diplomácia, amely a mostani állapotokat akarja fenntartani és ezért nem hihetett bennük az emberiség, az élő, küzkődő és a gazdasági nyomorú­ságot érző emberek összesége szerte e vi­lágon. Most megfordult a Játék- A nagy poli­tikától idegenek, a világ sorsának intézésé­től távol állók nagy tömege ösztönösen megérezte, hogy valami nagy, sorsdöntő jelentőségű dologról van szó és annak megfelelően fogadta az elnök üzenetét. Párisban ellenben a hivatásos diplomá­cia, amely mindig csöpög a humanitástól és civilizációtól és amely nemrégiben még kenetteljes szavak kíséretében "kezdemé­nyezte az Európai Egyesűit Államokat, megint éppen ugy fur és farag, mint 1918 végén és 1919 eleién. Emlegeti a szerző­dések sérthetetlenségét. Ami az amerikai javaslatban feltétlen, feltételesre! akarja átváltoztatni. Legyen moratórium, de mégse legyen moratórium. Állítsák talpra Németországot, de ne nagyon. Csak énpen annyira, hogy ki tudja fizetni amit Fran­ciaország, Belgium; Is a többiek követel­nek rajta. Igen. a többiek is, akik az első pillanatban mukkanni sem mertek. Most már .jelentkeznek ők is Csehország, Jugo­szlávia és Bománia, Még Görögország is. Ha nem tudtuk, megtudhatjuk, hogy Gö­rögország hozta a legtöbb áldozatot a vi­lágháborúban és neki esik legnehezebben, hogy lemondjon jogos követeléseiről. Érthető, ha a békék haszonélvezői ilyen hevesen szembehelyezkednek az amerikai elnök javaslatával. Ha a javaslat 1998-ig, ameddig Németország háborús kötelezett­ségei tartanak, mindent rendezni akarna, nem volna "rájuk veszedelmes. A vesze­delem az egy esztendőben és a javaslat megfogható, megvalósítható voltában van. A veszedelem abban van, hogy egy esz­tendő alatt be talál igazolódni, hogy az úgynevezett sérthetetlen szerződések fele­lősek legnagyobb részben a világ nyomő­ruságáért. A veszedelem abban van, hogy a sérthetetlen szerződések ki találnak csor­bulni. De a legnagyobb veszedelem abban van, hogy egy esztendő multával nem les? hatalom, amely ki tudja .kényszeríteni, hogy ott folytassuk, ahol ma abbahagy­tuk. Ahogy Cecil lord mondotta a rota­riánusok bécsi kongresszusán, ami mo?t történik az a Shvlock-politkának végét jelenti. Hogy a Hoover-javaslatnak mi volt az inditó oka, reánk nézve tökéletesen kö­zömbös. Nem fontos, hogy az embersze­retet sugallta-e, vagy a józan megfonto­lás, hogy Amerikáról is elhárítsa a gaz­dasági pangás egyre jobban fenyegető ve­szedelmét. A fontos az, egv dicső és fé­nyes multu, de önmagának bálvánvozá­sában határt nem ismerő népnek poli­tikusai, akik sohasem tudják az" emberiség? egyetemes érdekeit saját hazájuk vezeVI pozíciójától elválasztani, ne juttassák ezt a javaslatot a Wilson tizennégy pontjának szomorú sorsára. A fontos az, hogy a benne rejlő eleven erő, amit megsokszo­roz Amerika és Nagybritannia összetett tekintélye és az egész világ békevágva áttörje \ kicsinyes ravaszkodások drÓt­akadályait és győzedelmeskedjék az en­gesztelhet etlenség szelleme fölött. Akkof Hoover üzenetét" a történelem a független­ségi nyilatkozat, a Monroe-elmélét és az amerikai hadüzenet mellett fogja jelentő­ségében elkönyvelni Konferenciára §ivfáU a veszeiö államol&at a Hoover-ierv ügyében Végleges megegyezés, vany Franciaország még nem fogadia el a Hoover-iervet ? Szombaton ufahto iandcslcozúsi iarfoíials. as amerikai és a írancla delegáíusolí Paris, julius 4. Az amerikai és a francia delegátusok között a Hoover-tervre vonatkozó megegyezés szombatra virradó éjszak a létrejétU Mindössze néfcány technikai részlet szabályo­zása m aradt hlítra, ebben az ágyban is azonban rövidesen döntés várható. A tanácskozáson az amerikaiak részéről Mellon és Edge, a franciák részéről Briand, Flandrin és Ponset vettek részt. A tanácskozás három óra hosszat tartott és ennek végeztével Ponset államtit­kár a következő kommünikét terjesztette Laval miniszterelnök elé jóváhagyás végett: — Amerika kijelenti, hogy hajlandó bizonyos elvi enged­ményre és beleegyezik abba, hogy Németország a szünetév alatt is fizesse az annuitások nem védett részét, méa pedia a nemzetközi fize­tések bankjának pénztárába. A franciák" vi­szont azt az engedményt tették, hogy ezek' a fizetések hitel utján azonnal és a maguk teljes egészében visszafolynak Németországba. Ez a megegyezés Ö Young-íervel elméleíBeg fenn­farija, annak gyakorlati végrehajtása azonban egy évig szünetel. Most már csak" az a kérdés vár szabályo­zásra, hogy megfizessék-e a franciáknak azt a pénzösszeget, amelyet az érvényes nemzet­közi megállapodások szerint a franciáknak a moratórium letelte után be kellene fizet­niük a nemzetközi 'fizetések bankjának biz­tositék-alapjába. A párisi lapok szerint ebben a kérdésben is sikerült olyan megoldási mó­dot találni, amely szükség esetén kielégíti Franciaországot,

Next

/
Thumbnails
Contents