Délmagyarország, 1931. július (7. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-29 / 170. szám

HM MM——II11IIII—IIIIIIII IN i| II WZECED. SzerueiztOség: Somogyi ucca 22.1.em. Telelőn: Kiadóhivatal, kOlctOnkdnyvtAr «» tegytroda • Aradi ucca S. Teleion: 13-Ob. - Nyomda : Uiw Lipót ucca 19. Teleion : 26-34. TAvlrníl éa levélcím - Délmagyarnnzóg szeged. Szerda, 1931 julius 29 Ara ÍO fillér VII. évfolyam, 170. szám ELŐFIZETÉS! Havonta helyben 3.20 vidéken é» Budapesten 3-60. UUltcfldtfn fi'40 pengd. * Egyes izim Ara hétkBi­nap 16. vosAr- é» Ünnepnap 2-4 1111. Hir. detések felvétele tarifa szerint. Megje­lentk hétlA Kivételével nsontap reoriel Aminek következnie kell A képviselőház ma megkezdte a felhatal­mazási törvényjavaslat vitáját. Tiz vagy husz vagy negyven szónok: egyre megy, — a ki­vételes pénzügyi rendszabályok foganatosítá­sára jogosító javaslatból pár nap múlva tör­vény lesz. És aztán?... * Körülbelül tisztában van az ország a dolgok' menetével. Wekerle elég nyíltan beszélt. Á dologi kiadások csökkentése, az s alkotási vágy* visszaszorítása, a nagyobb közmunkák szünetelése, a nyugdijkérdés »rendezése*, a köztisztviselők bizonyos kategóriáinál a kere­seti adó fölemelése.. . és ha mindez nem segit: a bevételek szaporítása, esetleg újfajta adók kreálásával. Mindez azonban már nem tartozik az országgyűlésre. A generális fel­hatalmazás alapján maga a kormány hatá­rozza meg a gazdasági rendcsinálás módjait, választja meg eszközeit és szabja meg a vég­rehajtás útját, irányát. A harminchármas bi­zottság mint tanácsadó testület csupán Potem­kin-fedezetet nyújt a kormány ténykedéseihez. Meg vagyunk győződve róla, hogy ezekben 8 súlyos és felelősségteljes órákban, amelyek egy hosszú idő óta senyvedő nép létkérdései­ről döntenek', a kormányt és általán minden illetékes közéleti faktort a legmélyebb kö­telességérzet és az az eltökéltség hat át, hogy ebből a komor éjszakából mielőbb pilymaí­latra ébredjünk, hogy ebből a dágványos in­goványból mihamarabb szilárd talajra, a gaz­dasági rend, a lelki nyugalom és a végső prosperitás igéretföldjére vergődjünk. Viszont a túloldalnak is meg kell győződve, lennie, hogy bennünket, szabad polgárokat (oh, be kevesen vagyunk már ilyenek!) véleményünk­ben és bírálatunkban ugyancsak a legtisz­tább közérdek, a dolgozó és munkát kereső, a puszta megélhetésért lihegve verejtékező népmilliók egyetemes érdeke vezet. Az ellen­kező 'vélemény léhát nem bakafántos kodás, a kritika nem hazaárulás. A válság nem ki­méit osztályt, foglalkozást és felekezetet. Min­denki benne van. S aki netán azt hiszi, hogy valami titokzatos mentelmi jog védi a krí­zissel szemben, a végén az lesz benne a leg­jobban. Az abnormitásoknak ebben az egye­temes, mindenre és mindenkire áramló sod­rában senki se akarja csak a maga lélekvesz­tőjét kormányozni és a csapkodó hullámok közül szárazra vonszolni. Nincsenek -egyéni bőrök* ebben az átmeneli kataklizmában, — mindenki vásárra vitte a bőrét, tehát az egész társadalom bőréről van szó. Olyan törté­nelmi fordulóhoz érkeztünk, amikor husáng­gal kell leütni a felágaskodó, szemérmetlen magánérdeket. Németország példát ad rá. Anglia már évek' óla adja a példát. Nem sokat hederítettünk rá. Németország? — Az más! Anglia? — Az is más. Németországban a legnagyobb kere­sőket sújtják a Iegirgalmatlanabb közterhek. Igy is kell lenni. Oda nyúljon az állam, ahol a legtöbbet a legkönnyebben találja meg. A végrehajtó közbejötte nélkül. Angliában olyan horribilis örökségi adókat hoztak be, hogy az már majdnem felér a vagyonelkobzással. Va­lamiből csak el kell tartani a három és ne­gyedmillió munkanélkülit és még mindig jobb, ha Sir John Smith a papájától örökölt tíz­millió font helyett csak két-hárommilliót kap, mint ha anarchia ütné fel a fejét a világ leg­íegyelmezettebb nagyhatalmának európai anyaországaiban. Még csak tavaly is száz;zré­MacDónald a londoni határozatok életbeléptetéséről tárgyalt Berlinben Berlin kedden is lelkesen ünnepelte az angol minisztereket Henderson elutazott, MacDónald szerdón repül Londonba (Budapesti tudósítónk tetefonjclentése.) Berlinből jelentik: Ma délelőtt Brüning kancellár folytatta megbeszélését MacDónald miniszterelnökkel. A kancellár hivatalában megbeszélésre jött össze dr. Brüning, Curtius külügyminiszter, Bamsay MacDónald és Hen­derson. A megbeszélések, amelyek folytatásai a chequersi tárgyalásoknak, két óra hosszat tar­tottak. A tanácskozásokat Hindenburg elnök ün­nepi fogadása szakította félbe. A fogadás nagy diplomáciai parádé keretében zajlott le. Dél­ben egy órakor Braun porosz miniszterelnök díszebédet adott az angol államférfiak tiszte­letére. A politikai tárgyalások' motorcsónakkirán­dulással fejeződlek be. amit a négy miniszter közösen tett meg a Wanus?e vizén. Kedden este az angol nagykövetségen volt fogadás. Kedden délután a tempelhofi repülőtérre. három angol katonai repülőgép érkezett, amelyek közül az egyiken MacDónald miniszterelnök szerdán délben repül, vissza Angliába. Henderson külügyminiszter már kedden este a menetrendszerű expressel el­utazott Berlinből. A két angol miniszter berlini tárgyalisairól hivatalos kommünikéi adtak ki, amely szerint a tárgyalásokat rend­kívül barátságos szellemben folytatták és be is fejezték. A tárgyalások egyik legfontosabb pontja az a kérdés volt, vájjon a londoni kon­ferencia határozatait mint lehetne a legjob­ban és a leggyakorlatibb módon életbeléptctni. Részletesen megvitatták az általános gazda­sági helyzetet és azokat a rendszabályokat, amiket a jelenlegi gazdasági válság leküzdé­sére életbe kell léptetni. Megbeszélték azokat j az intézkedéseket, amelyek a jövő évben össze- I ülő leszerelési konferencia előkészítésével ál­lanak összefüggésben. Az az 4rlásl ünneplés, ami a hétfői fogadáson megnyilvánult, ked­den is folytatódott A külügyi hivatal flőtt és a hotel előtt, ahol az angol miniszterek laktak, állandóan tőbbezer főnyi közönség tar­tózkodott és éltette az angol minisztereket és a békét. Sajtófogadás Berlinből jelentik: MacDónald angol mi­niszterelnök és Henderson angol külügymi­niszter ma fogadták a német sajtó képvi­selőit. Az angol államférfiak részletesen nyi­latkoztak a helyzetről és a megoldandó kér­désekről. MacDónald többek között kijelen­tette, hogy azért jött Berlinbe, hogy a Lon­donban megkezdett személyes érintkezést to­vább folytassa és kimélyitse. A miniszterelnök hangoztatta, hogy a német népet gazdasági és erkölcsi ereje ezúttal is keresztül fogja segi-_ leni a nehézségeken. A Hoover-akcióról szólva kijelentette, hogy az amerikai elnök javaslata rendkívül nagymértékben hozzájárult a gaz­dasági és pénzügyi bajok eloszlatásához. Enyhítések a pénzforgalomban Berlinből jelentik- Miután a hét végén ese­dékes rendes bérösszegek kifizetéséhez most az ultimo is hozzájárulja fizetési forgalom eny­hítésénél a birodalmi kormány csak kisebb enyhítéseket rendelt el. Igy a folyószámla­követeléseknél 200 márkáról 300 márkára emelte fel a kormány a kifizetendő össze­gek értékhatárát. A hitelleveleknél szintén 3G0 márkára emelte a kifizethető összegek nagy­ságát. vei barangoltak a németek Itáliában, Svájc­ban, Ausztriában, száz és százmillió márkák­kal gyarapítva a kellemes külföld idegenfor­galmi mérlegét. Az idén üresen futnak ki a D-vonatok a nagy német városokból a ha­tárok felé. Az angolok mázsaszám küldik az aranyat a francia »Shylock«-nak (a nagy lon­doni lapok csak igy nevezik Franciaországot, egyszerűen megfiusitva az isteni -Marlati­néit), nyögve izzadják ki kohók tüzében, tár­nák mélyén s a brit. munka megannyi mű­helyében, de rendben van az államháztartás, vagy ha megbillen, nyomban csavar egyet a ssánta Snowden* a leggazdagabbak adójá­nak archimedesi csavarján. Egyetlen tiltakozó szavunk sincs a német és az angol minták utánzása ellen. Ha a pénzügyminiszter olyan kútba ereszti a szi­vattyút, ahol még bőségesen bugyog a forrás­víz, csak merítsen és nyomban vigye szét, öntözze szét szikadt földekre, amelyek rég­óta szomjazzák a permetező áldást. Dc az Isten szerelméért ne nyúljon hozzá azokhoz az el-elapadó forrásokhoz, amelyek már az utolsó csöppekből regetálnak. Tüköryné va­rázspálcája nélkül is "könnyű ráhibázni a mammutjövedelmekre, a ma oly rikító luxus-, vagyontárgyakra, a gyakran állami nyugdijat is huzó ^közgazdaságilag tevékenyekre*, akik né­hány hónapi államtitkárság, miniszterség után a hivatottak, a szakemberek fölé kerekedtek' (nem szellemileg, csak anyagilag", de eszükbe nem jutott volna lemondani a tiz-tizenkétezer­pengős nyugdijukról, amelyet Szegény Jáno­sok és Szürke Péterek fillérenként raknak össze közadókban. Bravó, pénzügyminiszter ur, mi csak tapsolni tudunk', ha a bankel­nökök, nagybirtokosok és nagyiparosok állami nyugdiját egy energikus mozdulattal kasz­szálja. Csak a kisembereket, azokat ne báftsák. Se közvetve, se közvetlenül. Helyesebben: se közvetett, se közvetlen adókkal. De. még ugy sem, hogy rosszul alkalmazott takarékossági rendszabályokkal elszívják előlük a kereseti lehetőség oxigénjét. Németország elég kegyet­lenül szenved és szinte az elbirhatatlanságig fokozott terhekkel rakta meg polgárait, mun-

Next

/
Thumbnails
Contents