Délmagyarország, 1931. július (7. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-29 / 170. szám

HM MM——II11IIII—IIIIIIII IN i| II WZECED. SzerueiztOség: Somogyi ucca 22.1.em. Telelőn: Kiadóhivatal, kOlctOnkdnyvtAr «» tegytroda • Aradi ucca S. Teleion: 13-Ob. - Nyomda : Uiw Lipót ucca 19. Teleion : 26-34. TAvlrníl éa levélcím - Délmagyarnnzóg szeged. Szerda, 1931 julius 29 Ara ÍO fillér VII. évfolyam, 170. szám ELŐFIZETÉS! Havonta helyben 3.20 vidéken é» Budapesten 3-60. UUltcfldtfn fi'40 pengd. * Egyes izim Ara hétkBinap 16. vosAr- é» Ünnepnap 2-4 1111. Hir. detések felvétele tarifa szerint. Megjelentk hétlA Kivételével nsontap reoriel Aminek következnie kell A képviselőház ma megkezdte a felhatalmazási törvényjavaslat vitáját. Tiz vagy husz vagy negyven szónok: egyre megy, — a kivételes pénzügyi rendszabályok foganatosítására jogosító javaslatból pár nap múlva törvény lesz. És aztán?... * Körülbelül tisztában van az ország a dolgok' menetével. Wekerle elég nyíltan beszélt. Á dologi kiadások csökkentése, az s alkotási vágy* visszaszorítása, a nagyobb közmunkák szünetelése, a nyugdijkérdés »rendezése*, a köztisztviselők bizonyos kategóriáinál a kereseti adó fölemelése.. . és ha mindez nem segit: a bevételek szaporítása, esetleg újfajta adók kreálásával. Mindez azonban már nem tartozik az országgyűlésre. A generális felhatalmazás alapján maga a kormány határozza meg a gazdasági rendcsinálás módjait, választja meg eszközeit és szabja meg a végrehajtás útját, irányát. A harminchármas bizottság mint tanácsadó testület csupán Potemkin-fedezetet nyújt a kormány ténykedéseihez. Meg vagyunk győződve róla, hogy ezekben 8 súlyos és felelősségteljes órákban, amelyek egy hosszú idő óta senyvedő nép létkérdéseiről döntenek', a kormányt és általán minden illetékes közéleti faktort a legmélyebb kötelességérzet és az az eltökéltség hat át, hogy ebből a komor éjszakából mielőbb pilymaílatra ébredjünk, hogy ebből a dágványos ingoványból mihamarabb szilárd talajra, a gazdasági rend, a lelki nyugalom és a végső prosperitás igéretföldjére vergődjünk. Viszont a túloldalnak is meg kell győződve, lennie, hogy bennünket, szabad polgárokat (oh, be kevesen vagyunk már ilyenek!) véleményünkben és bírálatunkban ugyancsak a legtisztább közérdek, a dolgozó és munkát kereső, a puszta megélhetésért lihegve verejtékező népmilliók egyetemes érdeke vezet. Az ellenkező 'vélemény léhát nem bakafántos kodás, a kritika nem hazaárulás. A válság nem kiméit osztályt, foglalkozást és felekezetet. Mindenki benne van. S aki netán azt hiszi, hogy valami titokzatos mentelmi jog védi a krízissel szemben, a végén az lesz benne a legjobban. Az abnormitásoknak ebben az egyetemes, mindenre és mindenkire áramló sodrában senki se akarja csak a maga lélekvesztőjét kormányozni és a csapkodó hullámok közül szárazra vonszolni. Nincsenek -egyéni bőrök* ebben az átmeneli kataklizmában, — mindenki vásárra vitte a bőrét, tehát az egész társadalom bőréről van szó. Olyan történelmi fordulóhoz érkeztünk, amikor husánggal kell leütni a felágaskodó, szemérmetlen magánérdeket. Németország példát ad rá. Anglia már évek' óla adja a példát. Nem sokat hederítettünk rá. Németország? — Az más! Anglia? — Az is más. Németországban a legnagyobb keresőket sújtják a Iegirgalmatlanabb közterhek. Igy is kell lenni. Oda nyúljon az állam, ahol a legtöbbet a legkönnyebben találja meg. A végrehajtó közbejötte nélkül. Angliában olyan horribilis örökségi adókat hoztak be, hogy az már majdnem felér a vagyonelkobzással. Valamiből csak el kell tartani a három és negyedmillió munkanélkülit és még mindig jobb, ha Sir John Smith a papájától örökölt tízmillió font helyett csak két-hárommilliót kap, mint ha anarchia ütné fel a fejét a világ legíegyelmezettebb nagyhatalmának európai anyaországaiban. Még csak tavaly is száz;zréMacDónald a londoni határozatok életbeléptetéséről tárgyalt Berlinben Berlin kedden is lelkesen ünnepelte az angol minisztereket Henderson elutazott, MacDónald szerdón repül Londonba (Budapesti tudósítónk tetefonjclentése.) Berlinből jelentik: Ma délelőtt Brüning kancellár folytatta megbeszélését MacDónald miniszterelnökkel. A kancellár hivatalában megbeszélésre jött össze dr. Brüning, Curtius külügyminiszter, Bamsay MacDónald és Henderson. A megbeszélések, amelyek folytatásai a chequersi tárgyalásoknak, két óra hosszat tartottak. A tanácskozásokat Hindenburg elnök ünnepi fogadása szakította félbe. A fogadás nagy diplomáciai parádé keretében zajlott le. Délben egy órakor Braun porosz miniszterelnök díszebédet adott az angol államférfiak tiszteletére. A politikai tárgyalások' motorcsónakkirándulással fejeződlek be. amit a négy miniszter közösen tett meg a Wanus?e vizén. Kedden este az angol nagykövetségen volt fogadás. Kedden délután a tempelhofi repülőtérre. három angol katonai repülőgép érkezett, amelyek közül az egyiken MacDónald miniszterelnök szerdán délben repül, vissza Angliába. Henderson külügyminiszter már kedden este a menetrendszerű expressel elutazott Berlinből. A két angol miniszter berlini tárgyalisairól hivatalos kommünikéi adtak ki, amely szerint a tárgyalásokat rendkívül barátságos szellemben folytatták és be is fejezték. A tárgyalások egyik legfontosabb pontja az a kérdés volt, vájjon a londoni konferencia határozatait mint lehetne a legjobban és a leggyakorlatibb módon életbeléptctni. Részletesen megvitatták az általános gazdasági helyzetet és azokat a rendszabályokat, amiket a jelenlegi gazdasági válság leküzdésére életbe kell léptetni. Megbeszélték azokat j az intézkedéseket, amelyek a jövő évben össze- I ülő leszerelési konferencia előkészítésével állanak összefüggésben. Az az 4rlásl ünneplés, ami a hétfői fogadáson megnyilvánult, kedden is folytatódott A külügyi hivatal flőtt és a hotel előtt, ahol az angol miniszterek laktak, állandóan tőbbezer főnyi közönség tartózkodott és éltette az angol minisztereket és a békét. Sajtófogadás Berlinből jelentik: MacDónald angol miniszterelnök és Henderson angol külügyminiszter ma fogadták a német sajtó képviselőit. Az angol államférfiak részletesen nyilatkoztak a helyzetről és a megoldandó kérdésekről. MacDónald többek között kijelentette, hogy azért jött Berlinbe, hogy a Londonban megkezdett személyes érintkezést tovább folytassa és kimélyitse. A miniszterelnök hangoztatta, hogy a német népet gazdasági és erkölcsi ereje ezúttal is keresztül fogja segi-_ leni a nehézségeken. A Hoover-akcióról szólva kijelentette, hogy az amerikai elnök javaslata rendkívül nagymértékben hozzájárult a gazdasági és pénzügyi bajok eloszlatásához. Enyhítések a pénzforgalomban Berlinből jelentik- Miután a hét végén esedékes rendes bérösszegek kifizetéséhez most az ultimo is hozzájárulja fizetési forgalom enyhítésénél a birodalmi kormány csak kisebb enyhítéseket rendelt el. Igy a folyószámlaköveteléseknél 200 márkáról 300 márkára emelte fel a kormány a kifizetendő összegek értékhatárát. A hitelleveleknél szintén 3G0 márkára emelte a kifizethető összegek nagyságát. vei barangoltak a németek Itáliában, Svájcban, Ausztriában, száz és százmillió márkákkal gyarapítva a kellemes külföld idegenforgalmi mérlegét. Az idén üresen futnak ki a D-vonatok a nagy német városokból a határok felé. Az angolok mázsaszám küldik az aranyat a francia »Shylock«-nak (a nagy londoni lapok csak igy nevezik Franciaországot, egyszerűen megfiusitva az isteni -Marlatinéit), nyögve izzadják ki kohók tüzében, tárnák mélyén s a brit. munka megannyi műhelyében, de rendben van az államháztartás, vagy ha megbillen, nyomban csavar egyet a ssánta Snowden* a leggazdagabbak adójának archimedesi csavarján. Egyetlen tiltakozó szavunk sincs a német és az angol minták utánzása ellen. Ha a pénzügyminiszter olyan kútba ereszti a szivattyút, ahol még bőségesen bugyog a forrásvíz, csak merítsen és nyomban vigye szét, öntözze szét szikadt földekre, amelyek régóta szomjazzák a permetező áldást. Dc az Isten szerelméért ne nyúljon hozzá azokhoz az el-elapadó forrásokhoz, amelyek már az utolsó csöppekből regetálnak. Tüköryné varázspálcája nélkül is "könnyű ráhibázni a mammutjövedelmekre, a ma oly rikító luxus-, vagyontárgyakra, a gyakran állami nyugdijat is huzó ^közgazdaságilag tevékenyekre*, akik néhány hónapi államtitkárság, miniszterség után a hivatottak, a szakemberek fölé kerekedtek' (nem szellemileg, csak anyagilag", de eszükbe nem jutott volna lemondani a tiz-tizenkétezerpengős nyugdijukról, amelyet Szegény Jánosok és Szürke Péterek fillérenként raknak össze közadókban. Bravó, pénzügyminiszter ur, mi csak tapsolni tudunk', ha a bankelnökök, nagybirtokosok és nagyiparosok állami nyugdiját egy energikus mozdulattal kaszszálja. Csak a kisembereket, azokat ne báftsák. Se közvetve, se közvetlenül. Helyesebben: se közvetett, se közvetlen adókkal. De. még ugy sem, hogy rosszul alkalmazott takarékossági rendszabályokkal elszívják előlük a kereseti lehetőség oxigénjét. Németország elég kegyetlenül szenved és szinte az elbirhatatlanságig fokozott terhekkel rakta meg polgárait, mun-