Délmagyarország, 1931. július (7. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-26 / 168. szám

DítSUGVAltOTíSZiG fTTTT fíflTUS Szobafestést, mázolást isMTBS! Szabó István SEBŐ 2. Reformátns palota festéküzleÚ^efon 19-88. lalkózásu. A fiatal népiskolai tanitók népművelési kiképzéséről a bizottság külön tanfolyamok rende­zésével gondoskodott. Végül beje'entétte Hübner titkár, hogy a DMKE az elmúlt évben 1600 pengővel támogatta a népművelési bizottság mun­káját. A titkári jelentést a bizottság egyhangúlag tudo­másul- vette, majd P ál f y József javaslatára kö­szönetet szavazott támógató munkásságáért Kogu­t o w 1 c z Károlynak, S i m s a y István szatymazi igazgató-tanítónak és'Hübner József titkárnak; dr. Horváth József segédlanfelügyelőnek pedig a népművelési dalárda megszervezéséért elismeré­sét fejezte ki Menyasszonyi kelengyék ágy- és asztalnemüekeV>Cí?r Pollák Testvérek •KSES AZ ÉLET MOZIJÁBÓL1 (rt-gi katonáról) A század elején Walentics Dániel volt a régi szí" edi hónvédkérület parancsnoka Hatalmas da. rab ember, meglehetősen gazdag is, akinek nagyon, nehezére esett a magyar nyelv, amit fiatal korá­ban — horvát származású lévén — nem tanult meg Egyáltalában Ferenc Józ ef nagyon favori­zálta a horvát tiszteket, igen sokan jutottak'kö­zülük magas pozícióba, mintha titokban arra gon­dolt volna, hogy sose lehessen tudni, mire jó ez. Ha még egyszer... • Walenticsben azonban meg volt a jó szándék, magyar könyveket, magyar újságot olvasott, hogy belejöjjön a gyakorlatba. Annál nagyobb szükség volt erre, mert különben alig értették volna meg. Beköszöntője alkalmával beszédet intézett a tisz­tikarhoz, valahogy igy: — Urak! Katonaság megvan egy nagy gépezet, abban tiszt urak a csavargók. Vannak fontosabb és nem fontosabb csavargók, de muszáj, hogy együtt működjenek, mert csavargók nélkül gé­pezet megáll. Természetesen csavarokat gondolt, csak nem tudta még jól kifejezni magát. Amúgy említésre való, hogy szegedi parancsnoksága alatt nem is lehetett szó csavargókról. Nem szerette az uccán látni a tiszteket,, találkozásnál hazaküldte őket, belekapaszkodott ezért egész apró előirásellenes­ségekbe, .aztán külön foglalkoztató órákat, tan­folyamokat rendezett, ugy, hogy a végén nem minden ok nélkül hangzott fel a tréfás panasz a Hági árnyas kertjében. — Mit ajánlta hát akkor a csavargást? Mikor nyugdíjba vonult, Palcrmóba költözött, örökös napfénybe. Elcsalta magával a kutyamosó­ját is, derék magyar fiút, annyit beszélt a lelkére olasz borról, lángoló szemű talián lányokról, hogy az — számba véve az anyaci előnyöket is — vele ment. Azonban a nyugalom megártott őrök tevékeny­séghez szokott egyéniségének, eleinte sehogy sem érezte magát. — Hallod-e, mondta a legényének, reggel őt óra­kor megállasz az ablakom alatt és elkezded fújni az ébresztőt, de olvan keservesen, ahogyan csak tudód. ötkor csakugyan felriad, felrántja az ablakot ts szörnyen ordiloz. — Gazember, eltakarodsz mindjárt! Aludni se hagytok, hát ma azért se megyek inspiciálni. Kimérgelüdte inasát, visszabujt az ágyába és az­ial az elképzeléssel, hogy ő most itthon marad, édesen aludt tiz óráig — Reggé' megint trombitálsz! A fiu nem értelte a dolgot, de engedelmeskedett, megint összeszidták, elkergették, Walentics jóízű aludt. Az élete végéig nem tudta megszokni a foglalko­zásnélküliséget. Ez az ébresztő hozzátartozott az egészségéhez, agész ka'onai múltjához. — Mindig én menjek inspiciálni? — morfondí­rozott magában. Majd bolond leszek. Menjen egy­szer a beosztott tábornok is. Igy szerezte meg magának a tökéletes álmot (A bajtársi szellem) Ha egyszer elkezdené az ember (elsorolni, hogy á régi osztrák hadseregben micsoda szellemet fej-, lesztett ki a copf, —" napestig sem lennénk készen Mutáló e.z is a sokból, szereplőjétől hallottam. Civilek ülnek együtt katonatisztekkel, azt mond­ja beszélgetés közben a polgár. — Rátarli ember ez a (mondjuk) Kovács főhad, nagy, mint egy lovas tuzt Egy soha meg nem komolyodó bajtárs felugrik — Ne merészelj ilyet mondani I Nyomban maga mellé veszi egyik kamerád­ját s elégtételt kérnek Kovács nevében A segédek összeültek. — Mi a sértés? — Ez relatív fogalom, mi kérjük az elégtételt, még pedig fegyverest. — Isten neki, egy 'kis kardforgatástól mi sem ijedünk meg Azonban a párbajt eí kellett halasztani, mert Ko­vács szabadságon van és. c?ak három nap múlva érkezik haza. Ez is elintéződött. Kovács megjött, a jóbarát fogadta az állomáson. — Pajtikám, holnap verekedni fogsz. Magamé, vá tettem egyik ügyedet s utólagos jóyáhagyásod reményében intézkedtem ... — Helyes, köszönöm. Mi volt a sértés? — Azt mondták, hogy rátarti vagy, mint egy lovastiszt .•!••• .— Hát aztán? - . — Nincs tovább Ez az egész.. Kovács egész nyugodtan csak annyit felélt. — Édes pajtikám, ha már olyan szives voltál, hogy magadévá tetted áz ügyemet, talán meg is verekednél, mert én sehogy sem érzem magam sértve. — Már engedj meg...» . — Megengedek, de ezzel a »sértéssel« az én becsületemnek semmi hlJja — Nem gondoltad át jól az ügyet — Ha ennyiből van, amennyit referálni szives voltál, akkor nagyon is átgpmloltam. — Mégse léphetsz vissza, mert a segédek már mindenben megegyeztek, csak az időpontban nem. — Én nem adtain megbízást a tárgyalásra, a provokálásra még kevésbé. A verekedéstől nem félek, de a krakélereskedést utálom. Többet nem is lehetett vele a dologról beszélni. S a vége? Kovács főhadnagynak hamarosan le kellett mon­dania a rangjáról, mert súlyosan vétett — » baj társi szellem ellen. Szerencséje, hogy futni en­gedték, mert lehetett volna nagyobb baja is. Te­szem azt, hogy lefokozzák. • Bob. Karlsbadba utazó szegediek és szened­környékiek figyelmébe! Karlsbad legfőbb és legszebb helyeinek »(T?lkén — a Gar'onzellpn — fpks7fk n VILLA TSCHAMLER Minden kényélemmel és komforttal legelső­rendöbben berendezve Hideg és melegvíz. Központi iUtés. ' Citt. Teleion.FUrdölc a házban. 45 szoba. Egész Karlsbadban az első magyar villa­tulajdonos, aki mindenkor készséggel áll magyar honfi­ársai rendelkezésére. ... . Hazafias üdvözletfel Antal Bertalan. Uj, értékes bronzlélet a szegedi muzeumban A városi muzeum igazgatósába jelenti: AJ szomszédos Klárafalva főjegyzőjének, Somogyi Imrének utján a nyár elején egy bronzkori.kis cserépedény került a muzeumja. Ennek véletlen leletnek a nyomán Móra Ferenc mu-j zeumigazgató régészeti kutalú ' it kezdett a falu határában. A Hajdova nevü parton, kö-j zel a Maroshoz, ahonnan az edény előkerült, Fakólovas Tóth István birtokán szokatlatt nagy kiterjedésű, bronzkori telepet találtJ amelynek aránylag kis részéből is öt láda ém és törölt edényt ástak ki egy-két méter mély-i ségből. (A sokat igérő, körülbelül 4000 évnSí telep teljes feltárására nem futotta a muzeurtt ötödére lecsökkentett dotációjából.) Nagy eredJ ménnyel jártak a falu belső területén vé&zeti kutatások is. Egy hosszú főldgerinoen, özvu Molnár Ignácné és Tóth Mihály telkén olyan népvándorláskori temetőt találtak, amelybeköj rülbelül ezer éven át egymásra temdkéztek a jazigok, hunok, avarok, gepidák, szlávolé és az első keresztény királyok idejéből valS magyarok. Az innen kikerült leletek közül leg* nagyobb jelentősége van egy bronzból öntötÉ övdisznek, úgynevezett szíjvégnek, amely a hun korból származik és vad ász jelenet el áb* rázol. Egy vágtató lovon ülő férfi, övében to-j gézzel, őzekre nyilas:. A jelenet élénken, emu lékeztet az úgynevezett Attila-kincs aranykor­sójáról ismert vadászjelenetre és fontosságál éppen ez adja meg. Ez a szijvég az Attila* kincset, amelynek kora sok vita tárgya vol< már, sokkal közelebb hozza a hunok koráhoaj mint ahogy eddig tartották. ••/••. Asz olvasó rovata A Tisza Igen tisztelt Szerkesztőség! A Tiszán-üdülők n<* vében kérjük a t Szerkesztőséget, tegyék' szóvl sérelmünket, amely egy nvugati kulturvárosbaij aligha fordulhatna elő. A mult évben a város, mé^ alkalmazott — számtalan hírlapi harc után -j úgynevezett dőghalászokat, akik a Tiszán lefelé úszkáló szépszámú állati tetemeket kifogták éa nem engedték ezeket a borzalmas bűzt terjesztd tetemeket leúszni Szegedre. Az idén azonban e» zel az elsőrendű közegészségiiggye' nem törődií senki. Az evezősök és úszók nagyon sokszor lat 1 átkoznak elhullott, vagy a Tiszába fulladt áJÍ latok tetemeivel, most meg már két nap óta; Sz» ged nagyobb dicsőségére a »Sárgán« fekszik égj oszlásnak indult birka tetem, amelynek rettenete* szaga az egész környéket megfertőzi. Szépen fes( igy Szeged — mint fürdőváros, — nemde?" Kiváló tisztelettel: F.gy liszai lürdőz$ A Korona-ucca Tisztelt Szerkesztő U'l Kérem, szíveskedjék alát* bi soraimnak b. 'apjában helyet adni. Helyes) hogy a város takarékoskodik a villágitással, d« az már még sem járja, hogy a város szivében levő Korona-uccában este félkilenckor még iW égjenek a gázlámpák. Pénteken este a zsidd templomból kitóduló tömeg mé'tat ankodvá lát ta, hogy a város ennyire figyelmetlen az egyiS felekezet híveivel szemben, akiknek koromsötét ben kell kibotorkálni a Konona-uc~ából. Tisztelettel: Egy olvasójufcj A korzó Mélyen tisztelt Szerkesztő ur! A korzón az esi} órákban már egészen rendes állapotok uralkoct lak az utóbbi időkig. Az ember nyugodtan ki mehetett családjával és nem volt kitéve annalq hogy az estivilág hölgyei kihivó magaviseletük? kel "megbotránkoztassák a korzón ülőket és s6 lálókat. Néhány nap óta azonban újból mutat koznak ilyen jelenségek, sőt egy igen durva ja lenelnek szem- és fültanuja voltam. Az egyíK hölgy rátámadt a méllettem helyet foglaló urí. nőre és sértegetni kezdte, gúnyos szavakkal illettel A moleszlálások most már ismét napirenden vau. nalc. Talán a rendőrség tehetne itt valamit ' A közlésért köszönetet mondok és vagyok , teljes üsztelettel K. B. magántisztviselő

Next

/
Thumbnails
Contents