Délmagyarország, 1931. július (7. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-26 / 168. szám

VZECED. SzerKetetMég: Somogyi ucca Z2.1.em Teletcn: 23-33. ^ Kladóhlvnlnl, kaic*Onk»nrWAi ét tegylrodn • Aradi ucca S. Telefon: 13-Oe. - Nyomda : LOw llpöl ucca 19. Telefon : ZO-34 Tóvlrnj] S* levélcím DélmagyaronzAu Szeged. Vasárnap, 1931 Julius 26 Ara 24 fillér VII. évfolyam, 168. szám Előfizetés: Havonta helyben 3.20 vidéken é» Budapesten 3*00, kUII«ld«n 0-40 pengd. - Egye* tzAm Ara hétköz­nap ÍO, vaíér- és Ünnepnap 14 tlll. HUr» delések felvétele tarifa szerint. Megje­lenik héllA Kivételével naonlanreoue! Julius 25. «..»A monarchia ultimátumára adott fele­letet pontosan a kitűzött időben, julius 25. esté hat óra előtt néhány perccel nyújtot­ták át Giesl követnek. Afféléiét — el kell ismernünk — nem közönséges ügyességgel volt megszerkesztve. Nem helyezkedett a merev ta­gadás álláspontjára. Bár sokféle fenntartás­sal, de egészben elfogadta az ultimátumban kikötött feltételeket Hangjában szinte meg­lepő mérsékletet tanúsított Normális körül­mények közt minden bizonnyal alapul szol­gálhatott volna a további tárgyalásokhoz. De az ádótt történeti és lélektani előzmények után nem számithatott hatásra. Báró Giesl rögtön az átvétel után értesítette Pasicsot, hogy e választ nem találja kielégítőnek s ezért megszakjtja a diplomáciai viszonyt Egyúttal jelentette, hogy a követség személyzetével még aznap este elhagyja Belgrádot. A diplomáciai viszony megszakítását nyomon követte az osztrák-magyar részleges mozgósítás elrende­lése. (25, este 9 ó. 30 p.)...« A boldog béke sjrfőliratának ezt a passzu­sát a Révai-lexikon utolsó kötetéből vesszük. Szerzője Balanyi György piarista, a kitűnő történettudós. Ez mindenkit megnyugtathat ar­ról, hogy az ítéletet — mert ítélet van ezek­ben a nyugodt regisztráló sorokban — min­den lelkiismereti aggály nélkül áláirhatja. Nincs benne hazaárulás, ha a nagy háooru tizenhetedik születési estéjén legalább annyit mindnyájan belátunk, amennyit megállapít: nem volt elkerülhetetlen a világháború. »Nor­mális körülmények kózt« tovább lehetett volna tárgyalni. De a körülmények nem voltak nor­málisak. Adva voltak bizonyos ^történeti és lélektani előzmények<, amelyek közt a józan észnek el kellett némulni... Aki nem hajlandó az Úristenre tolni az emberi eszeveszettség következményeit, vagy aki ném hajlandó, arra az igen elterjedt, de kissé együgyü álláspontra helyezkedni, hogy 9 háború magától lett, mint fürészpor bői a bolha, vagy iszapból a béka, az nem tagad­hatja !«, hogy ama bizonyos történeti és lé­lektani előzmények mögött emberek állnak. Még pedig nem szerb és magyar parasztok, nem francia és német bányamunkások, nem olasz tiroli kecskepásztorok, nem szabók és tak4csok, nem tanárok és birák, hanem mindenféle nemzetiségű államférfiak. Úgyne­vezett •felelős államférfiak voltak azok, akik normális körülmények közt megtalálhatták volna a módját annak, hogy a szerajevói kis tüzet szép egyetértésben eltapossák. De a tör­téneti és lélektani előzmények után, amelye­ket ők tenyésztettek ki hivatásszerűen, nem tehettek egyebet, minthogy a két ország ha­tárán támadt tüzet lokalizálták — az Atlanti óceántól a Csendes Óceánig. A felelős állam­férfiak, akik felelősségük tudatában sehol se kérdezték meg a népeket, amelyekért és ame­lyeknek felelősek — és akik közül senki se rogyott össze a felelősség súlya alatt, mikor országok és népek temetkeztek a sirba, amit a felelős államférfiak ástak meg. Kétségtelen, hogy voltak felelősek, akiknek életükkel kel­lett íizetniök, — megdöbbentő szeszélye a sorsnak, hogy éppen a legártatlanabbak s a legkevésbé bűnösök vérét ontották gyilkos ke­zek. De ki tud arról, hogy a világháború felelős államférfiai közül csak egy is kezet emelt volna magára, csak egyet is megtébolyi­tott volna a felébredt lelkiismeret, mikor lát­ták, hogy a világ áldozatul e6Ík az apokalipszis fenevadainak', amelyeket ők bocsátottak sza­badon? Mindennapos dolog, hogy egy keres­kedő, akinek az üzlete tönkrement, talán nem is a maga hibájából,, revolvergolyóval zárja le élete főkönyvét Van rá eset hogy a cse­lédet, aki eltör egy poharat halálba kergeti a felelősség. Akik országokat törnek el és nemzeteket juttatnak csődbe, azok nyugalomba vonulnak és emlékiratokat irnak. Saul király volt az utolsó államférfi, aki olyan komolyan vette a felelősséget, hogy a vesztett csata után kardjába dőlt, — bár lehet hogy személyében sem a politikus hamarkodta igy el a felelős­séget, hanem a hadvezér, ami nem éppen példátlan dolog a történelemben. Különös dolog ez az államférfiúi felelős­ség és érdemes rajta eltűnődni ma, a hábo­rús kocka elvetésének évfordulóján, araikor ismét felelős államférfiak konferenciázjiak a maguk felelősségére, zárt ajtók mögött, filán a régi háború sárkányfogait szedve ki a vi­lág testéből, talán uj sárkányfogakat vetve bele. A népek megint nem tudnak semmit, mert a zárt ajtók mögül csak az hangzik ki, hogy akik sorsunk kockáját pörgetik, azok tudatában vannak a felelősségnek. <*>, népek delegátusai, akik döntőtök orszá­gok sorsa felett amelyeket soha se láttatok és tologatjátok előre-hátra a népek millióit a sakktáblátokon, anélkül, hogy egyebet is éreznétek, mint a nagy játék izgalmát tegyé­tek egyszer próbára a magatok népeit, ame­lyekről azt hiszitek, hogy li képviselitek ál­maikat, hitüket vágyaikat! Ne törődjetek mi­velünk, apró népmorzsákkal, a történelem sakktáblájának parasztjaival, akik úgyis csak arra valók vagyunk, hogy velünk tömjétek he a sáncárkokat a világuralomért való harcai­tokban. Csak a magatok világbíró fajtájával vallassatok szint a béke és háború kérdésé­ben, csak otthon tartsatok népszavazást és kép­dezzétek meg a honfitársaitokat állig fegy­verzett világot akarnak-e, amelynek önsúlya teszi elviselhetetlenné az életet, vagy fegy­vertelen békét, amely felszabadult karjaival szolgáivá teszi a természet eddig ismeretlen erőit és nappalok áldott munkájával,; ame­lyen pihentető álmát nem zavarják rémlá­tások? Szavaztassátok meg a dolgozó embe­reket, akik a világ mai rendjében soha sem tudhatják, hogy műhelyükből, irodájukból, gyárukból, kertjükből holnap nem a lövész­árokba fektetik őket valami könyörtelen fá­tum, amely mint kiismerhetetlen törvényű va­kondok áskál a lábunk alatt, mikor munkáá életűnknek legjobban örülve nevetünk fel a csillagokra. Szavaztassátok meg az aggastyá­nokat, akik ha fénytelen szemük lecsukódik az ujsághasábok felett a légi háború és vegyi háború iszonyaival álmodnak és látják ma­gukat éhenhalva sötét pince zugokban. Sza­vaztassátok meg az anyákat, akik hallgatják a férfiak beszédét s ha bőlcsőringatás köz­ben megüti fülűket egy-egy komor jóslás, si­koltó sziwei tárják ki a karjukat mintha meg akarnák állítani a jövendőt, amelynek előre­vetett árnyéka letörli egy angyalarc virág­színét. És szavaztassátok" meg a halottaltokat is, a megbabérozott hőseiteket, az »ismeretlen ka­tonáitokat ők talán már feltörték a nagy titkot és felelhetnek arra, amire élő nem tud felelni: miért? A Nemzetközi Fizetési Bank alelnöke es az Angol Bank igazgatója indapesten Cheron ts Icf nqginson látogatása Összefüggésben fan a magnar Küicsön Qggévei (Budapesti tadósitőnk teléfonjélenlésgj Cheron, o bázeli Nemzetközi Fizetési Bank alelnöke és lee Hyqinson, az Angol Bank egyik igazgatója szombaton este Budapestre érkeztek. Cheron hürom héttel ezelőlí már Budapesten tartózkodott és már akkor tárgyalásokat folytatott az öt, illetve hétmillió fontos hitel érdekében­Lee Hyglnson a közelmúltban ma* gyar zálogleveleket helyezett el külföldön. A két külföldi pénzember Budapestre érkezését összefüggésbe hozzák a hétmillió fontos kölcsön ügyével, amit a tárgyalások h imene­telére kedvező felnek tekintenek. Henderson vasárnaD, MacDonald hétfőn utazik Berlinbe Berlin, julius 25. Brüning birodalmi kancellár és Curtius birodalmi külügyminiszter a delegáció többi tagjával együtt ma délelőtt megérkezeti Ber. Unbe. ­Annyira s*Jgoruat» tftokbsB tartották, hogy a delegáció a charlottenburgí pályaudvaron érkezett, hogy még Curtius külügyminiszter hozzátartozói, is egy másik pályaudvaron várakozott, ahová a miniszterek érkezését eredetileg tervezték. Ez előtt a pályaudvar előtt állottak fel a fényképészek is és a rendörségnek itt szigorú kordonintézkedéseket kellett tennie, mert a közönség már egy órával a vonat érkezése előtt gyülekezni kezdett. A megérkezés után Brüning kancellár nyomban tanácskozni kezdelt dr Dletrjeh birodalmi pénz­ügyminiszterrel, aki távollétében a kormány ügyeit vezette. Azután a kancellár Hindenburg elnökhöz ment, hogy jelentést tegyen a párisi és londoni tárgyalásokról. London, julius 25. Henderson angol külügy­miniszter vasárnap reggel Berlinbe utazik, Mae. Donald angol miniszterelnök pedig hétfőn dé'elött követi repülőgépen. A repülőgép szerdáig Berlin­ben marad, amikor a miniszterelnököt vissza­viszi Londonba. Stimson Berlinben (Budapesti tudósítónk tclefonjelea tése.) Berlinből jelentik: SüinsoEi amerikai kül­ügyi államtitkár szombaton m^gérkezet* Bw-

Next

/
Thumbnails
Contents