Délmagyarország, 1931. július (7. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-02 / 147. szám

*931 julius 2. DELMAGYARORSZAG (Hlslaludv Sándor Ifjúságánál* és agghoráiiaft szerelmei) (Korfestő történeti regény; rta: Parnag Kálmán — . 22 Együtt jöttek" a papnevelőintéziet lelkes ifjai: Döme Károly, Takáts József és Horváth Jáno6. Mögöttük kullogott a mindig komolykodó Fejér György. A hazai jóval megrakott asztal láttára örömriadalom támadt a diákfészekben. Kínálást Bem várva, megkezdték a falatozást. Jóízűen ropogtatták a nagymama süteményeit. A fürge Skublics Imre vállalta a borosüvegek kezelését. A zöldes-fehér bákor illata belerezgett a diákszoba levegőjébe, Döme Károly poharat emelt: — Sándor barátunk szellemi örömöket igért, 'de előbb testi jókkal meg akarja vesztegetni %slkünket. — De azért meg ne tántorodjunk, igazságos birái legyünk első elmemüvének! — vágta rá tréfálkozó szóval péteri Takáts. A poharak összecsendültek. Az ozsonnához nem kellett hangulatot csinálni. Még a nyugovóra térő nap is a mulatozó diákoknak ragyogtatta sugarait. Lakomázás után a Recamier-vágású dívány sarkába húzódtak és a karosszékekbe teleped, lek. Vidám pöfékelés között kezdték meg a komoly bírálat munkáját. Sándor nekihevült arccal olvasta merített papírra sereegtetett sorait. Fejér György, atyáskodó hangján, minden Jelenethez hozzáfűzte megjegyzéseit.. Már ifjúkorában tekintélyt szerzett magának a C.odex Diplomaticus későbbi nagynevű szerzője. A többi kényelmesen billeszkedve, komolykodva hallgatta Kisfaludy felolvasását Helyeslő fejbólintással adtak kifejezést tetszésüknek. A pipákból kiözönlő füsttenger kavarogva járta a diákszoba gerendás menynyezetét. Skublics Imre felolvasás közben sem feledkezett meg hivatásáról. Nesztelen léptekkel cserélte ki az üres üvegeket Kéznél Tegyen az ital a koccintáshoz! Hangos rivalgás tőrt ki a bevégzett felolvasás nyomán. Az ujjongó fiatalok lelkesülten ölelték Sándort keblükre. Döme Károly rögtönzött epigrammban dicsőítette a fordítót Megígérte, hogy atyai barátjának, Kazinczy Ferencnek ís küld mutatványt Senecából. Hogy tollseroegtető barátjuk első irodalmi sikerét méltóképpen ünnepeljék, lemondtak még a ma esti színházi élvezetről Is. Elhatározták, hogy együtt maradva, irodalmi estét rendeznek szórakoztatásukra. Péteri Takáts ajánlkozott, hogy lakásáról elhozza a Kassai Magyar Muzeum tegnap érkezett példányát. Abból olvassák fel a magyar írók elmemü*eit. Mig Takáts megjárja a szeminárium útját, sétára indultak. Szinte tüzriadalom támadt a Vártelek-utca jámbor lakói között a diákszoba nyitott ablakán kiözönlő füstfelhőtől. A Dunapart felé vették sétautjukat. Az alkonyat homálya szűkre fogta a látóhatárt, titokzatos árnyakat varázsolva a vizmenti ténfergőkre. A kikötött dereglyéken a révészek bográcsban főzték a halpaprikást. A fel-fellobbant tüz fénye reszkető árnyvonalat huzoít a Duna vizének hullám fodraira. A folvómenti nádasok felett kóválygó vadruca csapatok esti huzásuk recsegésével igyekeztek a sásos ingovány zsombékai közé. Mire az ifjak visszakerültek Kisfaludy diákszobájába, Málcsika eltakarította az ozsonna romjait, fippen a tisztára mosott rózsás tányérokat törölgette, amikor rányitottak. A takaros leányon meg is akadt a fiatalok, szeme. A pajkos Skublics Imre nem is állhatta meg, hogy egykét incselkedő szót ne augjon fülébe. A réztartók mártott gyertyái szelíden pislogtak a diákszobában. Sándor kézrekapta Amsr/ius-hegedüjét. A száraz fából melengető buslakodással sirt ki Cin ka Panna kesergő je. A nóták síró szava — Kisfaludy ujjai alatt megércesülve felhangzott a - tfires dalokba csapott St Mire Csinom PaTkó Csinom Jankó zengedezése, mindnyájan beledudorásztak a hegedű szavába. A jó kedv fokozódott. Rákö. czy toborzójához Skublics Imre csizmája sarkával verte a taktust. A sümegi baglashegvi olyan csapongó kedvet lopott a diákok szivébe, hogy mindnyájan táncra perdültek. Skublics derékon kapta az ajtóban leselkedő Málcsikát és nagyokat kurjantva, bepörditette a diákszobába. A mester uramat is becsalta a vidám k'occintgatás. Csak Johann kuncogott az ajtó küszöbén, nem tudta mire vélni a nagy ricsajozást De Kisfaludy hegedűjének bűvös szava őt is megnemesitette, amikor — a fiuk nógatására—fülébe húzta az Ei du lieber Angustin-1. Kicsinybe mult, hogy begyulladt kedvében táncba nem perditette a konyhában mosogató mesterné asszonyt. Talán meg is ropogtatta volna, asszonya derekát, ha az főzőkanállal orrára nem koppant Későre járt az idő, mire elnémult a hegedű. A magukra maradt ifjakra ráült a szomorúság. A nagymultu magyarság sorsán keseregtek! Horváth Jánosból tört ki először türelmetlenségük elfojtott tüze. A szelidlelkü kispapra rá sem ismertek barátai, mikor nekipirulva kikelt a nemzet életét megbénító császári rendelkezések ellen. Vele éreztek mindannyian! Fejér György túlzott előrelátással csitítgatni kezdte a nekihevült szónokot: Mert hát a falnak is füle van. De Kisfaludy mosolygó szóval nyugtatta meg az aggályoskodót: — Marci legényen kivül senki sem érti itt a magyar szót! Az pedig nótázásaiban is mindig a németet szidjál A mártott gyertyák' hamvadoztaE. A' bor hevétől felizgult diákokra ólomsullyal nehezedett nemzeti elnyomatásunk aggodalma. Ifjuságuk erejének tudatában szét akarták tépni lenyűgöző láncaikat. Szabaddá lepni! Lelkesedésük ércszavával országszerte hirdetni a magyarság szent igéjét. Döme Károly — koccintásra emelve poharát — felpattant karosszékéből; — Ütött a cselekvés órája! Ma-holnap mint Isten felkent szolgái, elbucsuzkodunk intézetünk falaitól. Tegyünk szent fogadást, hogy szívben! élekben magyarrá leszünk! A bécsi akarattal szemben a magyarság szent igéjét hirdetjük. Még imáinkban is csak a Magyarok Istenéhez fordulunk! A lelkes szónokot tűzbe gyúlt arccal hallgatta Kisfaludy. Szinte ujjongott, amikor Döme Károly felem olt kézzel lovábbszónokolt: — Fogadjuk esküvel, hogy tanítói leszünk hazánk elnyomott népének 1 Mesterei legyünk a töllnak! Igyekezzünk megismerni a müveit nemzetek irodalmát! Nyissuk ki országszerte kapuit a theátrumoknak, liogy utat találjanak minden magyar szívhez 1 »Fogadjuk! Fogadjuk!* — kiáltották" Kékeikről felugrálva s lelkesen csendültek öszsze koccintásra a poharak. Későre járván az idő, a Magyar Mazenm versei helyett Döme Károly felolvasta Kazinczy Ferenctől kapott levelét. Irodalmunk atyamestere is nyelvünk istápolására buzdítá a koronázóváros hazafias ifjúságát ' Nagy vivátozás között Kazinczy éltetésére körőmpróbáig kiürültek a búcsúzkodó poharak. Annál inkább is, mert Skublics Imre szomorúan hozta barátai tudomására, ho^y már szivük alatt hordják a sümegi bákor utolsó cseppjeit.. . Kisfaludy szinte árvának érezte magát, mikor egyedül maradt a diákszobáhan. A kitárt ablakhoz húzva karosszékét, tele tüdővel szívta a juniusi est üde levegőjét. Kisfaludy ábrándos lelke sokáig merengett az elhalványodó s felvillanó csillagok nézésébe. Vágyakozó gondolatai hol jövőjének életcéljainál, hol szerelmesénél, Terikénél jártak, ki leányszobájának fehér ágyában talán éppen róla álmodott. Hajnalodott, mire elnyomta az álom! Ugy érezte, hogy elmemüvével becsületet szerzett barátai előtt. Kötelességének is eleget tett, amikor az év végével elbúcsúzkodik az Iskola falaitól. Repesve gondolt a szülői ház közeli viszontlátására. Annak várva várt örömeitől öltöttek csak igazán szárnyat gondolatai. Kisfaludy Sándor ma nagyon boldog volt A HARMINC HÚSZAS. — Lfra néne hallja-e? — Hogy az Isten csodájába ne halTanfaf kendet, amikor a fülembe kiabál — perelt; vissza a jó asszony öreg Ágh bácsira, tovább kötözgetve füzérekbe a sárga-piros kukoricacsőveket. Száradjanak ki, mire télviz IdejéS morzsolásra kerülnek. — Hát osztég van még sok' a borító alattt — Miféle boritót tudakol kend? Nincs a» enyém alatt semmi! Jobban tenné Liza néne, ha túladna rajta! M5 a menykőnek rontja a világot? — Ejnye, az ördög hova tegye! Mit fenekekedik kend rám, hogy én rontom a világot? (Folyt kőv.) Siessen, nagy árleszállítás! Blau Ignátz, Kelemen u. 5. Szövet öltöny . . .P25 Kék íílíönv . . . .P32 Burett öltöny. . . .P 15 Vászon nadrág . . . P 6 Férfi és női gumlkobát P 13 Gyermek ruhák. . . P 6 Joppe slrandkabál . . P ö Elsőrangú szövetekből mérték utáni öltöny i> so — Részletfizetésre készpénzárban