Délmagyarország, 1931. július (7. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-19 / 162. szám

1931 Julius 19. DftLM A GYARORSZ^G Básell levél egy érdekes kongresszusról Basel, julius. Luther, a német birodalmi bank elnöke egy nap háromszor telte meg az utat Berlin és Básel közölt repülőgépen. Németország válságos napjaiban a Nemzetközi Fizetési Bank Báselben székelő igazgatóságának ülése felé fordult a világ figyelme és a svájciak leplezetlenül örülnek, hogy Európa sorsa most a semlegas ország földjén t}öl el. Van azonban ennek az eleven városnak most más érdekessége is. Amúgy is világvárosi forgataga két hét őta még jobban kiszínesedett A cionisták világkongresszusa ülésezik a Schweitzer Mustermesse kolosszális méretű helyiségeiben. A világ minden tájékáról ideözönlöttek a Palesztina államért harcolók és a három ország szögében adtak egymásnak találkozót A magyar kiküldött dr. Fricd budapesti orvos. Itt van még Magyarországról Eisdörfer Andor, a cionista szervezet magyar titkára, A nagy forgalomban is magára vonja a figyelmet egy bozontos üstökü, erősen szláv tipusu alak. Kiderül, hogy minden cionista kongresszusra gyalog megy el. Most Prágából gyalogolt Baselbe. A kongresszusnak hivatalosan 300 delegátusa van, de a hozzátartozókkal másfélezerre rug a kongresszuson résztvevők száma. Nagy precizitással és lelkiismeretességgel dolgozik u cionista »counc.il«. A nyolc bizottság javaslatait plenáris üléseken tárgyalják. Mindent részletesen kidolgoztak, az ülések hajnali két óráig tartottak. A kongresszusnak saját posta-, távirda- és távbeszélőhivatala van, sőt bankja és utazási irodája. Az emeleti folyosón a palesztinai kézműipar produktumait árusítják. Egy fiatal hölgy palesztinai parfümöt kinál 14 svájci frakért A hírszolgálat tökéletes. Minden ülés végeztével egy órára a konferencia aznapi anyagát a sajtő rendelkezésére bo r^a-> Tiz gyorsíró dolgozott ötven írógépjei vs husz sokszorosítóval.. A kongresszuson érdekes kérdések kerültek megvitatásra, titokban azonban minden akörül forgott, hogy a rendkívül finom diplomata, Weitzmann professzor maradjon-e továbbra is a cionista világszövetség elnöke, vagy pedig Sokoloo vegye át a Palesztinamozgalom irányítását. Weitzmann — mondották fényes koponya, de megalkuvó Nem erélyes, az angol kormánnyal szemben tulengedékeny. Nem helyeselték az arab kérdésben elfoglalt álláspontját sem Célkitűzéseit élesen kritizálták, amely abban foglalható össze, hogy elsősorban a Palesztinába telepített zsidóság fejlesztése a fontos, azután lehet beszélni Palesztináról, a zsidó államról. A cionista revizionisták, a Szervezet baloldali pártja ezzel a felfogással szemben rhínden erőt az állam mielőbbi megteremtésére kibánják összpontosítani. A két tábor összecsapása elkeseredett vitákat eredményezett, a vége pedig az lett, hogy Weitzmann már nem volt hajlandó vallalni a jelöltséget és igy azután a cionista világszervezet elnökévé a Londonban élő Sokotovof választották meg. Julius 11-én kezdődtek meg a Jewfeh Agency ülé.sei, amelyen leánya, dr. Pafzauer Sándorné kíséretében megjelent Szeged főpapja, dr. Lőw Immánuel is, akit nagy tisztelettel fogadtak és meleg szeretettel vettek körül. Ünnepélyes külsőségek között folyt le a megnyitó ülés. Az elnöki emelvényen dr. Cyrus Adler, newyorki ügyvéd adta meg a jelet a megnyitásra. Másfélórás beszédben ismertette a helyzetet angol nyelven. A következő szónok Sokolov volt, aki német nyelven emlékbeszédet mondott lord Balfoarről, lord MelehetIröl és az Agency elhunyt elnökéről, az amerikai Marshallröt. Azután Imhof tanácsos Básel városának és kantonjának nevében jelentette ki, hogy Báselt büszkeséggel és örömmel tölti el az a tény, hogy a kongresszust Réseiben rendezték meg. Cafasfini. a Népszövetség mandatáriusa franciául kösiöiitölte az Ageucyt, l végül professor Brodetzky angol nyelvű előadást tartott a politikai helyzetről. Körülbelül éjfélig tartott az ünnepség, amelyen a hölgyek estélyi toalettekben, igen sok ur szmokingban jelent meg. Utána következett a cionista kongresszus záróülése, amelyre a bizottságok megfeszített erővel készítették javaslataikat. Reggeli 5 fira kor még nem kezA i Széphalom« legutolsó számában olvastam, néhány soros reflexió jelent meg Ady Endréről, vagy ha ugy tetszik, Berzeviczy Albertről. Beszédében, melyet Butler amerikai professzor fogadása alkalmával tartott, Berzeviczy Albert egysorban említette irodalmunk nagy reprezentánsai között Petőfit, Madáchot, Jókait és Adyt A > Szép halom-- örvendetesnek tartja, hogy igy nyilatkozott a legkonzervatívabb magyar szellemi intézmény Vezetője és »ezt a nyilatkozatot hódoló tapssal fogadja az irodalom minden igaz barátja* A »Széphalom* irodalmi folyóirat és én megértem a »Széphalom* őrvendezését, ha azt látja, hogy az akadémia elnökének megnyilatkozásával elülőben van a harc, amely huszonöt esztendő előtt Ady Endre személye és költői működésének értékelése körül megindult Ez csak azt mutatja, hogy az Ady név megszűnt harci jelszó lenni és halála után tíz esztendővel végérvényesen bevonult a nemzet szellemi történetének legnagyobb kincsesházába, az irodalomtörténetbe. Sub specie aefernitatis kevés jelentősége van azonban, hogy akár az akadémia elnöke, akár valamelyik vidéki középiskola irodalomtörténet professzora milyen véleményt táplál Adyról és hol, hogyan és miként jelöli ki a helyét a magyar irodalomban- Bármely írónak értékelése és helykijelölése ugyanis nem egyéni tetszéstől függő dolog, hanem a perspektíva kérdése. • Kortársak, akár az irodalom, akár a művészet, akár a történelem kérdéseinek megítélésében ott szoktak leginkább tévedni, hogy egy természetszerűen hamis beállításból kiindulva, megfeledkeznek arról, hogy amit őkl látnak, ami körülöttük történik, az is irodalomtörténet, művészettörténet és történelem. De ezzel a történelemmel ugy vagyunk, mint. a torzító tükörrel, vagy a rosszul beállított fényképező masinával. Nagy kezeket és lábakat kapunk, de kicsiny fejeket. A közelség, a közöttünk való élés lehetetlenné teszi, hogy a nagyol megkülönböztessük a kicsinytől és a' lényegest elválasszuk a lényegtelentől. Az emberek nagy része ugyanis, akik hivatali állásokat töltenek be, akik professzurákat látnak el, akik bankokban vezérkednek, akik mint ügyvédek, orvosok, vagy mérnökök tevékenykednek, alapjában véve nem egyéb kortársnál. Ha lefejtjük egyéniségükről a társadalmi elhelyezkedés és megbecsülés sallangjait, nem marad meg egyéb belőle, csak a kortárs. Hogy kívánhatom én ettől a kortárs úrtól, vagy úrhölgytől, aki saját társadalmi elhelyezkedése és rangosztálya szerint van a világ megítélésére berendezkedve, hogv mások megítélésében meg tudja érezni az örökkévalóság lehelletét? Nem tudom, de lehet, hogy abban a kis vi7 dódhetett még a z'ár'6-koríferenóia, mert a határozati javaslatok még nem voltak készen. A delegátusok és résztvevők türelmesen várakoztak, közben pedig két alkalmi dalárda alakult, amelyek palesztinai népdalokat adtak elő. Délelőtt 10 órára azután végre mégis} sikerült a kongresszust befejezni. (-r.y . déki tanárban, aki verseket kezd irni, de re* megve várja, hogy a 'tankerületi főigazgntő milyen véleményezéssel terjeszti fel a kultusz, minisztériumba előléptetési ügyét, már egy; darab irodalomtörténet dolgozik. Nem tudom, de lehet, hogy az a névtelen újságíró, aki1 még gyilkosságokról ír riportokat, de nagy. drámai összeütközések elgondolását hordozza magában, szintén kezdődő irodalomtörténet. Lehet, hogy még élünk és ők is élnek, mikor már megilleti őket a hely az irodalomtörténetben. De emberi agyamnak lomhasága mellett, — azért beszélek első személyben, hogjj más ne sértődhessék meg azon, amit mondok, — hogy merjem neki kiutalványozni ezt a helyet, ha az illető óriás husz pengővel tartozik nekem, vagy ha tiszteletlen hangon mert beszélni egy olyan rangosztályos nagyságról, akinek jóindulata fontos az én számomraHogy válasszam el az egy személyben összeolvadó kétféle elemet, a végest és mulandót S a végtelent és maradandót egymástői? Ez a kortársak hibája, amiért azonban nem felelhetnek". A kortársak éppenugy nem tudják, hogy ami körülöttünk történik, az tőr« ténelem és irodalomtörténet, mint ahogy Anatole Francé fűszerese nem tudta, hogy negyven esztendős koráig prózában beszélt Kt utódok hibája más. Az utódok, akik már nem tudják, hogy ki volt Dante idejében Firenzei rektora, ki volt a lordkancellár Shakespeare korában, ki volt Kecskemét polgármestere; mikor egy Katona nevü alügyész állott a város szolgálatában és ki volt az az ezredes, aki egy Kisfaludy Sándor nevü fiatal tisztnél? a személyzeti lapját kitöltötte, — mondom; az utódok, akik ezeket a »nagv* személyiségeket nem ismerik és tőlük nem is várhatnak semmit, a másik hibába szoktak esni Hibáztatják az elődöket, hogy a maguk idejében mennjire nem ismerték fel az igazi nagysápot és annak mennyit kellett küzködnie, harcolnia az érvényesülésért, amely esetleg csak a halála után adatott meg neki. A mi szellemtörténetünknek is vannak ilven esetef. Iskolai irodalomtörténetekben és ujságlárcákban mennyi hamis könnyet sírtak el, hogy Petőfinek mennyit kellett szenvednie! A »haza* mennyire nem akart tudomást venni a koszorús költőről, aki a legnagyobb nyomorban, éhezve, fázva, fűtetlen szobában töltött egy telet Debreoenben és utána: gyalog baktatolt Pestre. Sajnos, ebben az esetben szét kell lépni a nagy fiát fel nem ismerő haza legendáját. Mert ki volt az a Petőfi, aki azt a bizonyos debreceni telet átszenvedte? Egy huszonkét éves vándorszínész, aki belekóstolt ugyan már az irodalomba, de az első verskötete csak ezután jelent meg Vörösmarlv Mihály jóakaratú támogatásával. Mit tudhatjuk, hogy mi lesz a mostani huszonkét Ha még nem volt, ugy siessen egy próbavásárlásra a FehércéglábSás BOROS MIKSA céghez, ahol a cég 15 napos Nyári Vásárán a már közölt cikkekből 30/~OS utalványon történő -VtSS^clférIléSé"Vel hlheieilen olcsón vásárolhat. r Elet és irodalomtörténet Irta Tonefli Sándor