Délmagyarország, 1931. június (7. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-07 / 126. szám

to DÉLMAGYARORSZÁG 1931 junius 7. Megérkezett az ul typusu MERKÚR herékpár részletfizetésre P 185 CSEPEL kerékpár részletfzetésre P 165 Déry Gépáruház, KI* ucca. A választójogi harc Magyarországon Irta Olefnyik József th. bizottsági tag. II. A mai politikusok tanulhatnak a világháború ta­nulságaiból, de tanulhatnak Pázmándy Dénes Komárom követétől is, aki azt mondotta, »mi­nél több embert, minél több kezet bevenni az alkotmány sáncaila, hogy vész idején oltalmai­zák, amit a föld megtenni nem tud. Ha a hont északról vagy bármi oldalról veszély fenyegeti, az 500 és ezer forintos holdak és szántóföldek nem kelnek lói annak védelmére, hanem a sie­mélyek és a kardmarkoló kezek«. A világháború ij/n-^'a Pázmándy Dénest. Kubinyi Ferenc >8 n mesek és a polgárok egyenlőségét: követeli. »A választási jog, természetadta jog, mint a bi­zodalom^ Madarász László a függetlensé­get és az életkort kívánja kvalifikációul, nem pe­dig az ökröket, barmokat, földeket.. Lónyai Gábor a kővetkezőket mondta; »A veszély nem azoktól jön, akik a jogok gyakorlatába bevétet­nek, hanem ellenkezőleg, azoktól, akik abból kizá­ratnak!. Igy beszéltek a követ urak a 48-as sza­badságharcot megelőző években és később a 48-as forradalom szellemének ha'ása alatt és megér, tették, hogy a népet be kell venni az alkotmány sáncaiba, megértették, hogv a nép oltalmazza a hazát és a földet, megértették, hogy azt az osz­tályt sem szabad a választójogból kirekeszteni, amely a növekvő iparral folyton szaporodni fog. Es mégis mihelyt a forradalom veszedelme el­múlt, a magyar uralkodó osztály a 48-as reform megalkotása után 24 esztendővel már nem látta ilyen világosan a dolgok összefüggését és ahe­lyett, hogy a választói reformot kiterjesztette vol­na, arra gondolt, hogy a választók számát csök­kentse és az adócenzust léptesse életbe. Az 1874. évi választói reform elszakadt a 18-as törvény­hozás jogkiterjesztő szellemétől, mert már a ve­szély elmúlt és a tőrvényhozás fölött már a bir­tokában levő és semmi veszélytől nem tartó reak­ció telepedett meg és mindent elkövetett hogy a dolgozó magyar osztályokat továbbra is jog­talanságba tartsa. Az 1874-iki tőrvényhozás tuda­tosan olyan adócenzust valósított meg, amely az ipari és mezőgazdasági munkások tömegét, a se­géd nélkül dolgozó iparosokat, kisbirtokosokat és zselléreket, a köz- és magánszolgálatban álló cse­lédeket kizárta a választójog gyakorlásából. Egyet elért azonban a munkásosztály, azt, hogy a vá­lasztójogi reform kérdése többet nem került le a napirendről — és 1885-ben, majd 1892—06-ban újból tárgyalta az országgyűlés a választójog kér. dését és ezután évről-évre foglalkoztatta az or­szággyűlést a választójogi reform mindaddig, mig végre is királyi programmá vált. 1901-ben királyi igéret biztosította a magyar nép számára az ál­talános titkos választójogot. A reakciós magyar uralkodó osztály azonban sohasem tanúsított bölcs mérsékletet és megértést a feltörekvő osztályokkal szemben, hanem, mint annyi sokszor a történelem folyamán, most is a nép ellen fordult és a ki­rályt rábirta arra, hogy az általános választójogi igéretét szegje meg. Nagyon érdekes Kristóffynak az 1905-ben be­nyújtott választójogi tervezet indokolása, amely igy kezdődik; >Bizonyára senki sincs, aki tagadja, hogy a választójogunk reformja oly eszme, mely. a megvalósításra teljesen megérett. Szükséges a reform, hogy megszűnjenek a kirivó igazságtalan­ságok és aránytalanságok. Nyugodtan mondható, hogy ha meg akarunk maradni a nyugati kultura közösségében, nem szabad megengednünk, hogy tartósan ilyen szembeszökő különbségek legyenek köztünk és a nyugat nemzetei között azon mér. tékre nézve, amelyben a nép a legfontosabb al­kotmányos jog gyakorlásában részesedik*. Ma­gyarországon a választók alig van felül az egy­millión, 1904-ben, ami az összlakosság 6.23 szá­zalékának felel meg. Kristóffy megállapítja, hogy 1818 óta a választójog terjedelmén jóformán sem­mi sem változott, noha a művelődés elterjedt a nép széles köreiben és öntudatra ébresztette a szuonyadó vágyakat. Gazdasági életünk gyökere­sen megváltozott; a gyáripar lassanként! fejlődése 1 szoba, konyha, kamrá­ból álló lakás augusztu 1 r«? kiadó. Berzsenyi ucca 2. Bővebbet a háztulajdonosnál. folytán a munkásosztály egészen uj rétegekkel bő­vült Három nemzedék nőtt fel azóta és minden nemzedékkel uj eszmék,< uj vágyak születtek. Ezek azonbao jóformán száműzve vannak a parlament­ből. Hogyan is találhatnának utat á parlamentbe' — mondja a Kristóffy indokolása —, melyet a népnek csekély töredéke és éppen az a töredéke választ, melynek jórésze e törekvéseket ellenté­tesnek hiszi saját érdekeivel. A politikai nemzet és a nép fogalma 1848 óta egyre jobban távolodnak egymástól.. Kristóffy választójogi indokolása su-í lyos vádirat a reakció ellen, amely nem engedte, hogy a nép a parlamentben szóhoz jusson. »A j nép gazdasági és erkölcsi bajai, tömeges kivándor-j lása veszélyes kisérői választási rendszerünknek.. Ez az állapot tarthatott addig, amig csak csekély tőredékét tette ki a lakosságnak. De tarthatatlanná vált a modern gyáripar fejlődésével. A munkás­osztály tagjai a régieknél mozgékonyabbak, kóz­j dolgok iránt jobban érdeklődők és inkább át | vannak hatva sorsuk változtatásának vágyával. Női és férfi fehérneműek k*»ren és rendé ésre mindenféle DM|| 4 L in A » » b „KELENGYE" anyagok nagy választékban IröllŰ H Üzletében 25 RÉGI SZEGEDI CSALÁDOK Irta: dr. Szabó L&szló 81 Gél. A Felesi Gál családra vonatkozó ada­tokat dr. Lugosi Döme ügyvéd ur volt szives összeállítani a következőkben: Hagyomány szerint a köznemesi Gál csa­lád egyik sarja mint huszár került Morva­országba, ahol megnősült és Grosz-Tajaxban a község legtekintélyesebb polgára, állatok gyógyításával foglalkózott és gyógykovács-mes­terséget folytatott. Amikor a törökök kiűzése után a délvidék biztonságot nyújtott s a Hely­tartó Tanács a telepítéseket megkezdte, a csa­lád visszatelepedett Magyarországba. A családi história szerint a birtoktahn nemzetség magyar köznemesi eredetű és meg­állapítható itineriális vonatkozásokból, hogy a XVII. században kezdődött meg a nemzetség több ágra való bomlása. Az eddigi kutatások azt látszanak igazolni, hogy ez az ág azonos a felesi Gall családdal, amely 1656-ban nyert nemességet és amelynek cimerleirása a követ­kező: a címerpajzsban zöld mező felett kék mezőben nyugvó huszárszalr'ya, a pajzs fö­lött nemesi koronás zárt sisak, melyen egy balfelé fordult egylábon álló tarka kakas jobb­jában huszárszablyát emel, amelynek hegye taraiához fekszik. Foszlányok piros és zöld színben a szokásosak. A féríi tagok' a katonai pályán boldogultak s így kerültek' az ország számtalan vidékére, sőt az Osztrák-Mac;yar Monarchia más tartományaiba is. A jiemz^t­ség szegedi ágának ősei, mint lovaskatonák szolgáltak 6 huszárok, illetve állatorvosok (gyógykovácsoké voltak. E ritka foglalkozás és a vele járó kivételes tudás nagy tekintélyt szerzett az ősöknek és különös megbecsülést azon a helyeken, ahol a földművelés, gaz­dálkodás és fuvarozás volt a l<ik<<sság kenyér­keresete. Ilyen módon a Magyarországba visz­szatelepülő szegedi ág Gvertyámos község­nek csakhamar a legtekintélyesebb családja lett A köznemesi sr^-det mellet* bizonyít a csa­ládi névnek a család ősei által használt rás­módjs A iiévirást a szespedi ág nlapi­tója Gál Ferenc használta először Ilyen mó­don az 1848-as kor demokratizáló h<!ást alatt. A régi anyakönyvekben a legsűrűbben a Gall névhasználat fordul elő, de Kall, Ghal Gahl, Gaal, Gal variációk is előfordulnak Néhány szót kell fűznöm a biografikus rész­hez, illetve az avval összefüggő családfához. A családfát részint eredeti anyakönyvek ki­vonatai, részint gyászjelentésekből, részint pe­dig egykorú családi feljegyzésekből állítot­tam össze, az egyes életrajzokra vonatkozó­lag pedig a hírlapokban, szegedi monográ­fiákban és lexikonokban közölteket is felhasz­náltam. A keresztneveket római számmal je­löltem meg s előbb az idősebb ágazatokat vettem figyelembe (amiért i$ e számozás csu­pán a mellékleti családfára vonatkozik) Min­den név mellé még egy arab számot tettem, hógy ez által a biogrifikuS rész használatát megkönnyítsem (ezzel utalok a családfára") és ne legyek kénytelen minden egyes névnél a rokoni fokot és szülők neveit megismételni. (Bár e leányágazatokat is lehetőleg ponto­san felsoroltam, itt az utódok neveinél miután nem Gálok, a római számokkal való megje­lölést elhagytam.) Az alábbiakban a családfa lehelő szem ellőtt tartásával közlöm az élet­rajzi adatokat. Rövidítések, x = született, + = meghalt, Hk = házasságot kötött, (—) = zárójel között a házastárs adatai, Bp = Budapest, Sz = Szeged. Biografikus adatok. A családtagok 1680-tól: I. Mátyás. 1. a morva Jamnitz községből HK Grosz-Tajax 1680 XI. 6, Jenám Katalin. Gyér-; mekel: 2, 3. Lőrinc. 2. Grosz-Tajax 1684 I. 29. Hk Rol­ler Anna 1713 XI. 7. u. o. Gyermekei 4—9. 7. András Adám. 3. x Grosz-Tajax 1693 X. 30. Neve a házassági anyakönyvben Ádámnak irva, Hk'. u. a 1716 I. 21. Haini Mária, András és Adám név azonosságát bizonyltja, hogy legfiatalabb gyermekét András névre keresztelteti, míg az Adám név gyermeke! között nem szerepel. Ez a két adat egybe-; vetve egy egésziet képez, (mert Adám síüle-. tésének "feljegyzése épp ugy hiányzik, mint András nősülésének anyakönyvi bejegyzése),] Gvermekeí 10—16. Margit, i. x Grosz-Tajax 1717 III. 5. Katalin. 5. x 1719 I. 6. ; 7 Erzséb't Márta. 6. x Grosz-Tajax 1721 77. S. II. Mátyás. 7. x Grosz-Tajax 1723 IX. o. Jusztina. 8. x Grosz-Tajax 1726 VI. 8. Jakab. 9 x Grosz-Tajax 1727 V. 9. Fülöp. 10. Antal. 11. János. IP x Grosz-Tajax. 1736 V. 13 Hlc után u. o. 1755 I. 22. Mechtild. Gyer­mekei 16—17. 7. József. 19. 1. Ferenc. H. György 75. 77. András. 16. Ferenc. 17. x Grosz-Tajax 1758 TI. 16. HK u. o. 1780 II. 1. Anna Mária Gvermeke 18. ^^mh,—m i——• MEGNYÍLT | ISMÉT II |a retor­c } palotában karosszéria fényezést, kir­pitoiást, lemezeiéit, motor­éi traktorjavitást, főtengely­csiszolást vállal HODACS és FRIEOM&NN AlffSldi Oíp.HTltí AaMkár«»««ériJ3r<ar 57 SZEGED. MADÁCH UCCA 1©. SZ.

Next

/
Thumbnails
Contents