Délmagyarország, 1931. június (7. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-06 / 125. szám

Szombat, 1931 junius 6 Ara IO fillér | £ f VII. évfolyam, l^.szám E—MBI—I• 'IMII IM I 9) ZECED. Szerkesztőség: Somogyi ucca Z2.1.cm. Telefon: 23.33.^Kladóhlvelal, bdlcsOnkOnyrlAr és (egyirodo • Aradi ucea S. Telefon: I3-OG. ^ Nyomda : Löw UpótuccalU. Telefon: 26.14 Távirati és levélcím - DélmagyarorszAg Szeged. Zsánerkép Szegedről Tegnap este történt. A hosszú gyors, élén a régivágásu, hatalmas mozdonnyal, fáradt pöfékeléssel loholt be a pályaudvarra. Az utasok, kezükben kisebb-nagyobb csomagokkal, sietve szálltak ki a tikkadt levegőjű kupékból. Voltak kényelmesen és óvatosan lekapaszkodók is. De a nagy többség egy-két perc múlva a kijárat körül tolongott és lenn a sötét téren hamarosan kigyulladtak a lámpák és megélénkült az élet. Utasok és hordárok pattogó ritmusu szava keresztezte egymást. Soffőrök autót, kocsisok konflist kínáltak s nem messze tőlük élénken és jókedvűen verte a taktust a csengőn a villamos kocsivezető. Egy-két pillanat és sorra kezdik el az autók a pöfékelést. Megindulnak és egymás után tűnnek el a rozoga kocsik a Boldogasszony-sugárut kanyarodójánál. Rezignáltán baktat a terhével az éjjeli sötétben néhány konflis. Sok autó és sok kocsi marad vissza. De a villamos megtelik. Lassankint teljesen. A legutolsó kocsi hátulsó perronján egyszerre csak elhagyja korán elfoglalt jó helyét egy középtermetű, erősnek látszó, de határozottan intelligens arcú, beretvált bajuszu, szemüveges ur, leugrik a kocsiról és idegesen keresgél valakit. Egyszerre elkezd kiabálni. Mindig hangosabban: — Pista — Pista! — Pista!! Se válasz, se jelentkezés. Az utas egyre idegesebben néz és fut körül. A villamos ellenőr figyelmezteti: — Tessék felszállni. Indulunk". Az utas megköszöni a figyelmeztetést, de ideges és izgatott gesztussal elhárítja a felszállásnak még a gondolatát is. A kalauz erősen megrántja a csengő szijját. A kocsivezető kétszer-háromszor nagyot vág a csengő korongjára. Jókorát kanyarít a készülék fogantyúján s megindul a villamos. Messziről nézve mozikép jut eszünkbe, amelyen esti sötétben kigvózó mozgással siklanak kivilágított ablakú vasúti kocsik. Még egy elkésett konflis kezd most baktatásba. Azután megint minden elhalkul a téren. Az utas nélkül maradt autók soffőrjei részint beszélgetnek, részint le-fel járnak. De csak kis területen. Egyik-másik .kocsi bakján oldalra dűlve szunnyaszt a kocsis. Az állomási épület bejáró csarnokából még világosság ovakodik ki. Ott még lézeng egykét ember. S kint a téren a villamosról lemaradt utas most már rendőrt keres. De most a sötétben egy jószabásu, nyúlánk fiu körvonalai bontakoznak ki. Az utas meglátja. Feléje rohan. S egészen feldúltan kérdezi: — Hol voltál az Istenért? A fiu 15—16 évesnek látszik. Jókora lépésekkel siet megrövidíteni a távolságot, amely közte s az izgatott férfi között van. Már messziről mondja: > — Amikor lejöttünk, maga nagyon sietett, nem vette észre, hogy mellém "állt egy ur s megkérdezte, hogy mi van ebben a skatulyában. Azt feleltem, hogy cukor. >Csokoládé?« kérdezte tovább az az ur. »Nem tudom, lehet, hogy csokoládé« válaszoltam, mire az ur azt mondta, hogy, menjek be egy szobába. Bementem, ott vártam, nem nagyon sokáig, jött az ur, azt mondta, hogy tiz fillér vámot kell fizetnem, mindjárt le is ült, kiállította a nyugtát, nekem "50 fillérem volt egy. darabban, azt átadtam, de nem tudott visszaadni, rövid ideig tehát még várnom kellett, mert az ur előzékeny, elment váltani. • Ez igy tőrtént. Nincs az elmondásban ritkító színezés, ami van benne szín, az nem elég élénken és élesen adja vissza a — valóságot. A cukor mindössze Télkiló volt s ennek a félkilónak legföjebb a negyede vagy az ötöde volt csokoládé. A cukrot nem üzleti célból hozták be Szegedre. Ilyen szállítmányokra ma már országhatárok között sem terjed ki a vámvizsgálat. Akkor sem, ha a Balkánra utazunk. Útjában az utast a vám vizsgálók pedig csak a háborúk befejezését közvetlenül követő években tartóztatták fel. Akkor (Budapesti tudósítónk telefónjclentése.) Londonból jelentik: Brüning német birodalmi kancellár és Curtius birodalmi külügyminiszter ma délelőtt a londoni német nagykövet több magasrangu minisztériumi tisztviselő kíséretében Poves kikötőbe érkeztek, ahol átszálltak az angol admiralitás által rendelkezésükre bocsátott torpedórombolóra. A kikötőben Curtius külügyminiszter kijelentette, hogy a legnagyobb készséggel tett eleget MacDonald meghívásának és örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy eszmecserét folytasson az angol miniszterelnökkel és Henderson külügyminiszterrel. — Nem hoztunk magunkkal — mon áotta — semmiféle hivatalos irást, célunk a barátságos eszmecsere a két országot közösen érdeklő kérdésekről. A megbeszélések főtárgya kétségkívül az egész világra nehezedő súlyos gazdasági válság és a leszerelés lesz. Ugy érzem, hogy egy probléma megoldását a nyílt és őszinte eszmecsere mozdítja elő. Londonból jelenlik: Uralkodóknak kijáró ELÖF ZETÉS: Havonta helyben 3.ZO vidéken és Budapesten 3-flO, kUlt»ld»n 6*40 pengd. — Egyes szám Ara hétköznap IO, vasár- és Ünnepnap 14 flll. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Megjelenik héttő kivételével naponta reogel sem Ausztria, hanem például Románia vagy Jugoszlávia határán. Egy hét múlva tartják a Templomtéren az első szabadtéri játékot. Néhány száz ember ebből az alkalomból a legpesszimistább számítás szerint is ide fog utazni. Milyen szép lesz, ha az első komoly idegenforgalmi napon a megérkezett s a városba kíváncsian sietni akaró utasok kőzött minél több vámtiszt fog elvegyülni, akik tíz fillér bevételért le fogják fülelni, vissza fogják tartani, szeparéba fogják tessékelni, nyomtatványkiállitással és pénzváltással fogják szórakoztatni azokat a szerencsétleneket, akik elég vakmerőek voltak megcsinálni, hogy Szeged határát egy marék cukorral a zsebükben lépjék át. Még mondja valaki, hogy Szeged hatóságában nincs koncepció idegenforgalmi propagandára. Még mondja valaki, hogy kétségbe kell esni ennek a városnak a jövője miatt. tisztelettel fogadták Angliában a látogatóba érkező német államférfiakat Ez volt az első eset, hogy német államférfiak hivatalosan tesznek látogatást Londonban a háború óta. A Waterloo-pályaudvaron nagy tömeg várta a német államférfiakat. A különvonat beérkezése előtt elzárták a perront. Amidőn Brüning kanoellár kiszállt, MacDonald miniszterelnök feléje sietett és meleg hangon üdvözölte. A jelenetet hatalmas éljenzés kisérte, amelybe időkőzönként Hoch kiáltások vegyültek. MacDonald miniszterelnök' este lakomát adott. A lakoma fontosságát emelte, hogy a vendégeket az úgynevezett aranyteremben fogadták, amelyben annak idején a locarnoi szerződést aláírták, az ebédlő falairól pedig I., II. és III. György, Anglia német származású királyai arcképei tekintenek le. A valóságos pálmakertté varázsolt ebédlő a csillogó arany készletekkel és a bíborszínű asztaldíszekkel, pompázatos látványt nyújtott, A lakomán pohárköszöntők nem hangzottak el, mindössze MacDonald köszöntötte fel röviden az angol Az olasz légügyi miniszter (Budapesti tudósítónk telefonjrlentése.) Rómából jelentik: Könnyen végzetessé válható baleset érte Balbo légügyi minisztert, aki a nápolyi légi kikötőt szemlélte meg. Balbo a szemle után Capri szigetéről Rómába akart repülni hidroplánon, a gép egyik talpa azonban közvetlenül a start után levált és a hidroplán sülyedni kezdett. Balbo és adjutánsa nagynehezen kiszabadították magukat a gondolából és úszva érték el Capri szigetét. Balbo könnyebben meg is sebesült. Rómából jelentik: Balbo hidroplánja, melyet maga vezetett, elvesztette alsó törzsének egy részét és elsülyedt. Szárnysegéde a vizbe esett, a miniszter és a vezérkari főnök is elmerült, die 40 másodperc múlva felszínre kerültek. Balbo néhány nem súlyos sérülést szenvedett arcán, mellén és lábán, majd ugyanennek a repülőrajnak egy másik gépén folytatta útját Minthogy a baleset kedvező tengerjárás és rendszeres légi gyakorlatok közt történt, csak az okozhatta, hogy a gép valamely, a tengeren uszó olyan tárgyba ütődhetett, amelyet a pilóta &em vehetett észre. Balbo megérkezése után jelentést tett Mussolininek. A Duoe őrömét fejezte ki a veszedelmes kaland szerencsés végződése felett Curtius és Brüning Londonban Fejedelmi fogadtatásban részesitették a német minisztereket